Tizenegy novella 92 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Eredeti megjelenés éve: 2010
Enciklopédia 6
Kedvencelte 7
Most olvassa 2
Várólistára tette 34
Kívánságlistára tette 37
Kiemelt értékelések
Annyira gyönyörű volt, hogy csak pislogok. Kerek egész. Nincs egy felesleges mondat sem. Egyetlen oda nem illő szó sem siklott be a sorok közé. Bartis Attilának tényleg elhiszem, hogy Isten nyelve a magyar.
Úgy ittam a novellákat, ahogy harmincöt fokos melegben szoktam a hűs limonádét lehúzni.
A három kedvenc:
Bohumil , avagy a kenyérmorzsák története
Károly , avagy az irodalom története
A Nagy Erg
Olvassátok, érdemes!
„ Hét év, az pont annyi, amennyi idő alatt valaki megfogan, világra jön, és megtanul olvasni."
„ Mert ahol semmi nincs, onnan föltétlenül tisztábban látja az ember a dolgokat. Az egészet, egyben. Nincs ez túlmisztifikálva, vannak helyek, ahonnan a dolgokat másképpen látni. Persze, lehet, hogy nem tisztábban, jobban, de mindenesetre másképp, egyben az egészet. Hogy merről jön a fény, és hová esik az árnyék."
Ahogy más pályatársaim, én is kénytelen vagyok @iniesta-t idézni: kötet, az nincs. :) A tizenegyből az első négy-öt elrendezése még mutat valamiféle rendszert, de aztán ez nagyon hamar megszűnik. Nem véletlen, hogy a kötet nem kapott címet. Így nem is hazudhat. Nem is teszi. :) Itten tizenegy novella olvasható, nem több, nem kevesebb.
Szóval kötet, az nincs. Novellák viszont vannak, de milyenek. :) Rövidke, groteszk, keserű, filozofikus, anekdotamesélős, visszaemlékezős, családtörténetes, „ránk lépett a XX. század”-novellák, helyenként kemény akasztófahumorral. Jó volt olvasni, még akkor is, amikor éppen csúf és szégyenletes eseményeket részletezett.
Különösen pedig azért volt jó olvasni, mert Bartis olyan mondatokat tud leírni, hogy az ember csak ül, és azon gondolkodik, hány évig kellene élnie, és milyen életmódot folytatnia, hogy legalább hasonló jusson az eszébe. :) Gyanítom, hogy ha négybe vágnak, akkor se… :D
…és én most erről többet nem is írok… :) :) :)
Nem, sajnos nem értettem mindet, de éreztem. És nem dühít a nem értés, mert az érzés fontosabb. Nálam, nekem, számomra. Mindig, mindenkinél, mindenhol.
Amíg olvastam sokszor bevillant B. A. portréja. Aztán amikor megpihentem a novellák közti szünetekben, akkor az Úristenre gondoltam. Nem a Bartiséra, nem az enyémre. Mindenki Úristenére.
És arra gondoltam még, hogy mennyire szép. Az ahogy Attila ír, az ahogy én el tudtam olvasni mind a tizenegy írást. Az, hogy van nekünk ez a képességünk. Hogy olvasunk. Hogy kapunk. Az író ad, én meg Ti elfogadjuk.
Szeretem, mert érzem, hogy ő is szereti az olvasóit.
Azt is érzem, hogy Bodor Ádámot olvasnom kell, mert az idézet tőle csoda. Próbáltam én egykoron, de nem ment. Lehet felnőttem, hozzá nőttem.
De hát az életünk folyamatos fejlődés, érés. Érzem a pillanatot. A jót.
Első olvasás a szerzőtől, rövid történetek, lazán függenek össze egymással. Folyamatos hadiállapot uralkodik, amely mellett az írások könyvvé rendezetlensége (elektronikus formában olvastam) indokolt és elfogadható. Agyas és érzelmes, az olvasó felé nyitott; a jóra törekvés, szép iránti vágy erős motiváció a végigolvasásra. A káromkodás a helyén van, a humor mellett a feszültség levezetésének jogos eszköze, ez tetszett a legjobban.
Egyenletesen magas színvonalú szépirodalom, ami most nagyon megtalált, kortárs magyartól, aminek külön örülök.
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege..
De még használati útmutatója sem. Olvassad b.meg.
Nevethetnék, toporzékolhatnék, bele is rúghatnék Bartisba.. na de minek? Leírta, én elolvastam.. sokszor levegőt is alig kaptam a nevetéstől? Vagy a meghökkenéstől?
Nem mindegy, mert azóta se engedi el a nyakamat.
Néha elgondolkozom, hogy nem hasad-e meg a valóság.
Határozottan jó és szép a ráadásul jól megválasztott formára („ötpercesek”) felfűzött személyes képek ilyen „tündéri” – értsd: irodalomelméleti értelemben, nem pedig köznyelviben – áramlása, már csak azért is, mert éppen ezen „tündéri” áramlás az, amely a történetek végi valós téridőbe történő megérkezések esetenkénti sikerületlenségét, halvány disszonanciáját is oldani képes valamennyire. (A legeklatánsabb példa: az 'Engelhard'-ot záró hercegi ajánlás működőképességéhez nagyon kell, hogy a sztori ezt megelőző irodalmi eszménye és hangvétele olyan legyen, amilyen.)
Határozottan jó továbbá, ahogy a történetek konkrét egymásra következésének sorsvonalán kirajzolódik az, ami kirajzolódik, aminek kirajzolódnia kell. Ez valóban jelentős plusz, és ténylegesen indokolja az egyébkénti összeollózást. (A tizenegy ugye a 'A kéklő pára' és 'A Lázár apokrifek' írásaiból áll össze – egyetlen kivétel: 'Gyergyó éghajlata'* –, tehát egyébként redundáns könyv lenne – de így mégsem lesz az.)
Többnyire határozottan jó novellák [– egy gyenge, önmaga hitt nagyszabásúságához képest laposan érzelmeskedő kivétel: 'A Nagy Erg' –], vagy legalábbis: jó novellaszerű fikciós emlékképek. Kötet itt mondjuk nemcsak kiadóilag, de terjedelmileg sem igen van: ezért persze kár; de ettől függetlenül még érdemes elolvasni.
*Frissítve. Közben elolvastam 'A kéklő pára' felújított kiadását, és abban már ez is benne van, helyette ki lett dobva a 'Salamon avagy…'. A fenti állítás ettől csak erősödik.
BOHUMIL
avagy a kenyérmorzsák története
Jól elkapta Hrabal stílusát, a kocsmában-mondom-el-az-életemet hangulatát, és éppen elég volt, amennyit adott belőle. Nekem Hrabal túl sok, de ilyen terjedelemben abszolút élvezhető.
NEIL
avagy az emlékezés története
A némaság percei a legkegyetlenebbek. Így van ez kihallgatáson és így van ez a szerelemben. Temetésen szintén. Akár égi, akár földi idő van érvényben, a némaság perceit az ördög méri ki rozsdás vasutas-vekkerrel. Éveknek méri a percet, ezért lehet ilyenkor megöregedni.
KÁROLY
avagy az irodalom története
Kedvenc. Groteszk szörnyülködős-nevetős, de inkább utóbbi.
ENGELHARD
avagy a fotográfia története
Erre most nem jutnak eszembe szavak, csak hogy szörnyű és szép .
GYERGYÓ ÉGHAJLATA
avagy a megérkezés története
Sinistra-hangulat.
A VILÁG LEGMÉLYEBB DEPRESSZIÓJA
Itt sincs másképp, mint odafent. Itt, a legmélyebb depresszió közelében is attól rettegsz, hogy még egy cigaretta, és megszokod.
Magával ragadott rántott.
IDEFENT BALSORS, ODALENT SORSTALANSÁG
Tetszik, ahogyan forgatja a teret és az időt, mintha Rubik kockát tartana a kezében.
„VALAMI A VÉRRŐL”
Hétköznapi borzalom. Ismerős az érzés, amit leír: saját gyarlóságunk feldolgozhatatlansága.
A VÁMOS ÉS AZ ÚRISTEN
(…) amit az Úristen egyszer becsomagol, azt ember többé ki nem csomagolja soha.
A NAGY ERG
Az ember azt hinné, mindössze belátás kérdése, és bárhol meg lehet fordulni, de nem. Kell valami megnevezhető, ameddig eljutott.
A MAGYAR NYELV RÖVID TÖRTÉNETE
Kétségkívül: Isten nyelve a magyar.
Felpezsdítő volt ez a tizenegy szösszenet Bartis Attilától. Aki ilyen nagyszerűen tudja, hogy miről és hogyan írjon, az szinte bármiről mesélhet nekem, sőt, szeretném, hogy meséljen nekem!
Beszél ő most is helyi kiskocsmáról, holdraszállásról, a gyergyói időjárásról, vagy a magyar nyelvről… Mindenben ott van a saját élete, a családja, helyek, emlékek, mégsem nyomja le a torkomon, nem tukmál, egyszerűen csak végtelenül érdekes az ő szemén keresztül figyelni, hallgatni, látni és megismerni. Már A séta című regénye után fix helyet szerzett a könyvespolcomon, mostanra pedig tényleg elfogult lettem. Olvasóként nem is vágyhattam többre, mint ezekre az ízes, színes, humorral oldott, valódi és megismételhetetlen életképekre.
A MEK-en találtam rá: https://mek.oszk.hu/08300/08385/
Népszerű idézetek
[…] mert humorérzék nélkül élni lehetetlen. De legalábbis kutyanehéz.
IDEFENT BALSORS, ODALENT SORSTALANSÁG
[…] azt lehet überelni, ami mérhető, Auschwitz pedig mérhetetlen, […] mert az embertelenség aligha tekinthető mércének.
IDEFENT BALSORS, ODALENT SORSTALANSÁG
Mert ahol semmi nincs, onnan föltétlenül tisztábban látja az ember a dolgokat. Az egészet, egyben. Nincs ez túlmisztifikálva, vannak helyek, ahonnan a dolgokat másképpen látni. Persze, lehet, hogy nem tisztábban, jobban, de mindenesetre másképp, egyben az egészet. Hogy merről jön a fény, és hová esik az árnyék.
A NAGY ERG
Klimaxos pedagógusnőkkel van a kommunizmusig vezető legrövidebb út kikövezve; ez az én jelszavam.
Bohumil
Szóval az az évszázad legszebb halála volt. Sokan még évek múlva is kijártak a sírjához irigykedni.
6
– Te is író leszel?
– Talán, nem tudom még – válaszoltam.
– Ne légy író – mondta, – író az ne, semmiképpen.
– És ha mégis? – kérdeztem.
– Akkor ne hagyd abba soha, mert megbolondulsz.
KÁROLY
Az ember azt hinné, mindössze belátás kérdése, és bárhol meg lehet fordulni, de nem. Kell valami megnevezhető, ameddig eljutott.
A NAGY ERG
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bodor Ádám: Sehol 89% ·
Összehasonlítás - Bodor Ádám: A részleg 88% ·
Összehasonlítás - Szilágyi István: Bolygó tüzek 88% ·
Összehasonlítás - Bodor Ádám: Az utolsó szénégetők 82% ·
Összehasonlítás - Roboz Gábor (szerk.): Légszomj 81% ·
Összehasonlítás - Szabó Róbert Csaba: Fekete Dacia 70% ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Tiszlavicz Mária: Lüktetés 94% ·
Összehasonlítás - Győrffy Ákos: Akutagava noteszéből 96% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: A Théseus-általános 93% ·
Összehasonlítás