Idézetek

…magán most egy jól táplált istenélmény sem segítene.

35. oldal

(…) tizenöt éve a mikorjössz és holvoltál között váltották egymást az évszakok, áradt ki a Duna és hullott darabokra egy szégyenbirodalom. Mikorjössztől holvoltálig történt minden (…)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

– De tulajdonképpen mindig is az anyámmal éltem.
– Értem – mondta.
– Csak most valahogy meghalt.
– Sajnálom – mondta.
– Nincs mit sajnálni, mondom, hogy gyűlöltük egymást.
– Az néha elég erős kötél.
– Az – mondtam.

(…) megáll Isten kelléktári vekkere és valami szétfeszíti a bordák ketrecét.

A múltnak soha nincs alternatívája, gondoltam. Nem mintha a jövőnek túl sok lenne, gondoltam.

(…) mintha a nincstelenség feljogosítaná az embert bármire.

Így nem lehet élni, így még az állat sem képes, gondoltam.

Tulajdonképpen a legembertelenebb napjainkban viselkedtünk a legemberibben, anyám.

Tizenöt esztendő alatt úgy hálózta be a semmi fonala, mint pók a rózsabogarat, de a ráncok hálóján még akkor is átsejlett a gyönyörű kitinpáncél.

De nekem elhiheti, akinek gyöngyöt csókolnak a szájába, az szarik az egészre.