Amikor megláttam ezt a könyvet a könyvtárban, eszembe jutott egy másik könyv, amit egy éve, körülbelül ilyenkor olvastam. A könyv amiről beszélek nem más, mint az Égig érő szerelem, mely keserédes hangulatával igen mély, de pozitív nyomot hagyott bennem, és abban a reményben, hogy ez a könyv is ilyen lesz kivettem a könyvtárból.
Nem mondanám, hogy teljes csalódás volt, de gondolom ez a csillagok számából látszik is. Az elején nagyon tetszett. Annyira szép volt a két szereplő egymásra találása, és ráadásul ezt most nem is éreztem túlzottan nyálasnak mondjuk nálam ez sokszor a hangulatomtól függ. De persze a történet nem is történet bonyodalom, negatívum nélkül, ezt tudom és éppen ezért egyáltalán nem is számítottam rá, és nem is szerettem volna, hogy az egész könyvnek ilyen rózsaszín, édes, nagyon szerelmes hangulata legyen. Viszont szerintem, ezt a bonyodalom dolgot sokkal ötletesebben is ki lehetett volna vitelezni. Oké, hogy a két szereplő még kamasz, szóval labilis lelkiállapottal rendelkeznek, de komolyan ilyesmin összeveszni… Kicsit elcsépeltnek tartottam az ötletet, de úgy voltam vele, hogy rendben, legyen, elvégre a valóságban is vannak olyan emberek, mint Liselot. Az ezután következő néhány részről nem nagyon beszélnék, azok valahogy túl szomorúak, túl negatívak voltak. A könyv végén aztán megint tetszett, hogy szép lassan kezdtek újra egymásra találni, viszont (most én is elmondom, amit előttem már mindenki) a vége khm… nem volt éppen a legjobb. Nem mondom, hogy egész sorozatot kellene írni Lander és Liselot életéről, de szerintem plusz egy fejezet senkinek sem ártott volna. Na, mindegy.
Visszakanyarodnék az értékelés elején említett témához, a keserédes hangulat és az őrülten szerelmes fiú itt is meg volt, viszont másban nem igazán hasonlított az Égig érő szerelemhez. Ennek ellenére még lehetett volna jó, sőt akár kedvenc is, de hát sajnos mégsem.
(Egyébként olyan szörnyű kicsit elmélkedni az olvasottakon, és rájönni hogy a valóságban is történhet, sőt biztosan történik is ilyen. Hogy néhány buta döntés, pár meggondolatlan szó végzetes következményekkel járhat, és életeket tehet tönkre. Habár valószínű, ez csak a naivságom miatt hat rám ilyen megrázóan.)