A vékony kis kötet két teljesen eltérő műfajból rejt szövegeket: az első, a címadó Északi fény c. háborús ponyvából 12 egy tucat, illik is az ehhez tartozó borítókép: egy Tigris tank tűzcsóvája a sarki fényben a jégmezőn. A történet ismerős kamaszkorom egyik, talán Delfin-kötetéből: a gonosz nácik nehézvizet gyártanak a megszállt Norvégiában, ám a hős ellenállók és partizánok, a még hősebb brit kommandósok, légierő és a még náluk is jóképűbb titkosszolgák megakadályozzák a merényt, hogy atommal szórja meg Európát Hitler – eközben Barsi (legalábbis pár szereplője) az ostromlott Angliából, ahol ezt írta, arról álmodozik, hogy nemsokára ők szórhatják meg atommal Berlint és más német nagyvárosokat.. . Kissé hátborzongató ez is.
Ezzel szemben még történeti értéke is van a csonka és itt első alkalommal közölt háborús naplójának, melyből csak ez az 1944-es maradt fent. A bevezető szerint jó részét maga semmisítette meg, biztosan volt mit írnia a Rákosi-korszakról is… A napló a német megszállással indul, és azonnal bepillantást kapunk a rádió életébe (szerzőnk rádiós újságíró), megtudom, aznap est ő volt a hírolvasó (vagy az adásrendező? nem világos), és nem tudni, mit művelt a mikrofonnál, de másnaptól üldözik a nyilasok. (Akik néha épp egy cukrászdába teszik át székhelyüket, legalábbis Nógrádverőcén). A mindennapok mellett ír a bombázásokról, lelőtt pilótákról is:
Délre előkerül a német pilóta is. (…) Hangoskodva beszél és minden harmadik mondatában megemlékezik Adolf Hitler vezér és kancellárról. Gesztusai rövidek, katonásak. Ha sokáig itt maradna, akkor a verőceiek vezényszóra innák a sört Orthoffer mester vendéglőjében…
Fájó látleletek a romba dőlő országról. Uszítók és uszítottak, babonák, vakhit, németbarát fanatizmus majd ' mindenütt. Riporterként jegyzi fel környezetéből az önámítás szavait, miszerint Hitler sosem visszavonul, csak felkészül az ellenség megsemmisítésére stb.
Vele együtt hallgatjuk a német és az angol rádiót és a nyilas vagy csak megtévesztett magyarok kommentárjait a normandiai majd a szicíliai partraszállásról, London bombázásáról stb. Verőce és Bp. közt naponta ingázva szemtanúja a zsidók elhurcolásának, a nyílt rablásnak és a háború pusztításainak. Közben a vonaton, a csillagvizsgálóban, a boltokban a sarokba szorított düh vezérelte nyilasokat, az ekkori utca emberét hallgatja. Őrá is felkerül pár napra a kanárisárga csillag, nyilas kollégái tűzik ki rá gúnyból.
(Név szerint megemlíti főnökét, Hlatky [Endré]t, valamint a tisztességes kollégák közül Saly Gézát, Böröcz Endrét (?) és Cs. Szabó Lászlót, akinek még kéziratait is segít a lakásában megőrizni.
Személyes memoár mellett történelmi forrás is a kis kötet, mert jelen van a Rádióban Horthy kiugrási proklamációjának beolvasásánál, pontosabban, erre ér be és ő olvastatja be másodjára is, nem könnyen, a hírt megismétlő szpíker már a váltással jött, és tudni róla, lelkes németbarát. Az ismétlést légiriadóval próbálták a háttérből ellehetetleníteni. (p96.) Majd egy helyszíni jelentés: a németek újabb bevonulása Budapestre, a nyilas puccs. "A kollégák egy része menekül a hátsó bejáraton és a kerítésen keresztül.”
(kb 2013-as olvasásom, jó régről)