Damage Report 92% 11 csillagozás ↑ 21%

Nem vagyok egészen biztos benne, hogy ez a könyv nekem íródott. De a Dead Can Dance hallgatása olvasás közben sokadik dimenzióba visz, így már az sem zavar, hogy olyat olvasok, amit nem értek.
Ehhez kellett volna mellékelni egy magyar-damage szótárt is.
Aztán mégis realizáltam, hogy mégis célközönség lehetek. Sőt, valószínűleg baj, ha ezt nem veszem észre.

Anno bejelöltem a Rukkolán, de persze nem sikerült beszerezni. Pedig ennél már az elején eldöntöttem a rerukkot, mert csak elolvasni akartam, nem megtartani. De miután felkerült a letölthető verzió a hivatalos oldalra, így megváltoztak a dolgok. De az igaz, hogyha lenne pénzem – szórni –, akkor már régen megvásároltam volna, és azt megtartanám, sőt kölcsönadnám a tesómnak is.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kéremszépen.
Én LE VAGYOK NY-Ű-G-Ö-Z-V-E. Így.
Csupa nagy betűvel.
Pedig még a felénél sem járok.
Hát „mi” tudunk ilyet is? Jó persze, persze, vannak magyar kiválóságaink szép számmal, csuhajja, de azért ez a műfajában (is) odab*sz.
Én mindig úgy gondoltam, hogy az okos szőkék táborát gazdagítom (sőt, meg merem kockáztatni, hogy némely ismerősöm is ezt gondolja), és mint ilyen, nem kis stréber voltam annó, amikor is az iskolapadot koptattam.. De nem röstellem bevallani, hogy az értelmező olvasás terén úgy látszik felejtettem, mert rendesen megesett velem már többször is, mióta olvasom hogy vissza kellett lapozni és meditálgatni ezen-azon.
Ami persze nem baj, sőt!
Mióta olvasom, a leglátogatottabb oldal a lapitopin nem a fészbúk , hanem az idegen szavak szótára no meg a jó öreg gógli. Olyan, a napjainkban is igen gyakran használt szavakat tanultam meg, mint „kúrópoke”, „hétrőfös koponyányimonyók” vagy a „stay vigilant”. És még sorolhatnám. A jelen korkép ábrázolása az valami félelmetesen űberbrutálmetál. Rendesen elgondolkodtatott helyenként, hogy vajon én is ilyen sekélyes-felszínes tagja vagyok-é a társadalomnak- és ugye azt gondolom, hogy NEM, de nyilván igen. Vagy mégsem? Szó, mi szó, szem nem marad szárazon (nekem egyébként a röhögéstől könnyezett be helyenként, szóval így-vagy úgy, de könnyes lesz!). És nem mellékesen (D alatt nem játszunk- én ezt a könyvben olvastam ám!) olyan tömény az anyag, mármint a könyv, 1 oldalban annyi az információ, hogy csak lesek, mint a lufiárus kislány a nyílzáporban- de tetszik, na!

ps.:kiegészítő értékelés, ha végigolvastam.
ps2.:(nem pléjsztésön 2…) annyi jó szöveg van benne, hogy akár az egész könyvet bepattinthatnám egy idézetnek. De ezt sajna nem lehet, úgyhogy aktívan jelölgetem őket és osztom Veletek.

——————————————————————————————————————————–
Vége. ESS PÁNIKBA. Áll a borító hátulján.
Akarva, akaratlanul a h2g2 alapmondata ugrik be, hogy pontos legyek: Don't Panic!
Igyekszem, oké, igyekszem.
Az egyik szemem sír, a másik meg, ja, hogy az is.
Hétköznapiságról nem beszélhetek, az ki van zárva.
Én még ennyit nem gógliztam meg vikiztem, mióta állandó internet kapcsolatom van. (2007. május) Összesen.
Szóval élvezte a pofim, hogy nem csak úgy „ülj a popsidon és olvass!”, hanem rendesen kutakodnom kellett, hogy megértsek ezt-azt.
Meg jó volt a téma, mármint abból a szempontból, hogy én ezt idáig így nem. Mármint ez a cyber dolog.
Na, és érdekelt, meg izgalmasnak találtam, meg más volt, szóval lekötött. Illetve gondolkodóba ejtett.
Azért valljuk be, nem sok olvasnivaló vált ki az emberből (legalábbis belőlem) olyan ingert, hogy na, akkor ezen most gondolkodjunk el! Nee, most ne vegyük ide az ezo könyveket-írókat, jó?
(Előre is elnézést [igenigen én is olvastam] a rajongóktól, de ehhez képest a végsőkig elcsépelt vámpírfarkasjány atom szerelmitrigonus
csak folyamatos betűhányadék, mármint ha azt vesszük alapul, hogy mire inspirál. Hát gondolkodásra tuti nem. A többibe ne menjünk bele.)
És tanultam belőle sok mindent is (ki az a Papa Legba, mi az a bukkake [ te még nem? keress rá gyorsan!;) ], mi az a GTFO,
hogy a cyber, mint olyan, milyen hatással volt aaa MINDENRE, gondolok itt zenefilmVILÁGstílus és megannyi más is)
azon kívül, hogy sok kellemes estét töltöttünk el együtt.
Továbbá most, hogy ilyen irányba is nyitott a kis érdeklődésem, rájöttem, hogy el kell, mit el kell? muszáj elolvasnom
William Gibson Neurománcát! Nagyon sürgősen.
Szóval felcsaptam kívánságlistára, meg azért a biztonság kedvéért kölcsönkérősbe is.
Szóval szánj meg (shrekcicaszem), maximum behúzom.
Dehogy, csak vicceltem (vagy nem), küldd el nyugodtan.
Ha olvastad, és nem jött át, na akkor kurvára ESS PÁNIKBA, mert gond van, és menj vissza BuciMacit lapozgatni, jó?
Nálam ez most 5/5.
Meg egy pacsi. Vagy kettő.