A türkizkék hegedű (Dávid Veron 2.) 84% 80 csillagozás

Kerülgettem, mint macska a forró kását. Dehát kilenc életem, egy halálom, csak beleugrottam. Aztán, ugye, beleestem. Mer' a kása finom, édes és ízes és laktató, és czukor, kakaó. Tejbe' dara(b). Ott látod a bajuszomon. Csomót meg keressen, aki a kákán is szokott. Nahát.
(Nesze neked, recenzió. ;)

Figyelj csak! Tempírozás, hívséggel, frizérozott … Na milyen? Süti, mi? Kitűnő szavak, mesteri mondatok, remek egész. Ha a történet érdektelen lenne is, szeretném az írásmód miatt ezt a könyvet. De így, hogy még a történet is kedvemre való, hát így meg aztán odavagyok érte.
Annyira hiánypótló ez így mindenestől. Veronostól, miliőstől, hogy nem tehetek ellene, rajongó vagyok. Rajongó, az idegesítő csajozósszövegű Dante matróz ellenére, meg az olykor direktrávezetős mondatok ellenére. A személytévesztést a 193.oldalon a füredi kalamajka közepette a felfokozott hangulatnak tudom be, vagy a könyvszedő tévesztésének
Nagyon ajánlom azoknak, akik kedvelik a romantikusan szövődő, krimibe hajlóságot, nyálas mondatok és csöpögős naplementébe lovagolás nélkül. Remek, jó humorú, önjelölt magánnyomozgatós történelmi hangulatú bonyodalom, ahol nem a történés idője és helyszínbeli háttere a fikció, hanem a cselekményszál. Nagyon szerethető könyv.
Örülök, hogy emlékezőtávolságban olvastam Eötvös balatoni és Akunyin török-orosz háborús könyvét. Összecsengett itt ott néhány dolog és az ilyen olvasás közbeni felismeréseket szeretem.
Hárfázhatnékom támadt.

Hát én szeretek ilyeneket olvasni/pont ilyeneket szeretek olvasni nyáron, ld. http://moly.hu/karcok/91004
Tavaly Erdős Renée könyveit olvastam például, és bár száz éve Baráth Katalint ugyebár nem olvashattam volna, ámde mégis hozta azt a fílinget. Egy picit tényleg körülményes a fogalmazás helyenként, de egyrészt meg lehet szokni, másrészt meg lehet, hogy azért ilyen, mert így van benne az kis derűs irónia, ami nekem tetszik. Nem tudom.
Három képeslap: századelős Pest, Balatonfüred, Abbázia, utazás szárazon és vízen. Pont júliusra való olvasmány.

Nagyon jó írás, még az elsőnél is jobban elnyerte a tetszésem, a nyelvi bravúrért becsülöm a könyvet leginkább. A karakterek kitalálása és felépítése is gazdag fantáziára utal. Amennyire nem akartam elolvasni ezeket a krimiket, annál nagyobb kedvenceim most. A cselekmény igazából két részre osztható, a szálak összefonódnak – na és a hármas helyszín: Budapest, Balatonfüred, Opatija, remek! Nyaraltam Abbáziában, és a sétányok meg a régi villák sora megelevenedett előttem, miközben Veron nyomozásáról olvastam. Kíváncsian várom az új, következő részt, merre visz szereplőink útja.

Én imádtam ennek a könyvnek a hangulatát! És igen, persze, ez egy krimi, de engem sokkal inkább elvarázsolt az, hogy sétálhattam Budapesten majd Abbáziában az 1910-es években, hogy láthattam az akkori épületeket (volt köztük híres kiadó és könyvtár is!), az akkori ruhákat; hogy halhattam az utcai zajokat, amikor még több volt a hintó, mint az autó, és hogy betekintést nyerhettem egy korabeli női lap szerkesztőségébe és a „jómódúak” mindennapi életébe. Az, hogy mindez egy izgalmas történetnek adta a keretet, amiben van gyerekrablás, gyilkosság, politikai és társadalmi intrikák, csak tovább fokozta az élményt. A főhősnő karakterét nagyon jól alkotta meg a szerző, és az ő különleges személyisége még több színt vitt a türkizkék hegedű palettájára. Az egy csillagot azért vontam le, mert bár izgalmas a történet, de mégsem annyira lélegzetelállító, meglepő és fordulatos, mint ahogy a nagy klasszikus krimiktől megszokhattuk. Ettől függetlenül, ha semmi krimi-szerű nem lenne benne, ha Dávid Veron csak szimplán jönne-menne ebben a számomra varázslatos korszakban és világban, akkor is elolvasnám a sorozat összes kötetét!:) Most majd a harmadikkal fogom folytatni – amit a Könyvhéten szereztem be és dedikált példány!:) – , az elsőt meg majd valamikor pótolom, ha hozzájutok.

Bár azt határozottan fájlaltam, hogy Veron lemintabirkázta a drága kis Cilikét, de Baráth Katalin vérfeminista amatőr nyomozókisasszonyának kalandjai még mindig meglehetősen szórakoztatóak. Füred és Abbázia sétányai teli napernyőkkel és szalmakalapokkal, nyammi. :-)

Remekül adta vissza a századelő hangulatát. Jó volt olvasni,szórakoztató, kellemes olvasmány volt. Kriminek azért kevéske, de érdekes olvasmány ,még az előző rész nélkül is. Mara és Veron két talpraesett, okos,ügyes leányzók,kedves figurák.Jó volt vissza kalandozni a múlt Budapestjén, Abbázián, és a régi Füreden barangolni.
Olyan igazi " békebelisencsajos"…már akkor is volt női magazin….

Baráth Katalin pontosan ezt tudja nyújtani nekem: sikerült belecsempésznie az írásaiba azt a különleges, igazi magyar hangot, amitől egy kicsit otthonosan érzem magam a könyveiben, és állandóan rácsodálkozom arra, mennyire könnyedén lépi át ezt a több mint száz éves szakadékot.
A türkizkék hegedű kicsit olyan, mint egy régi csipketerítő – messziről is igazán szép és érdekes, de ahogy egyre közelebb hajolunk, annál több apró mintát és réteget tár fel előttünk.

Valamivel bővebben: http://sastollpenna.blogspot.hu/2012/11/boldog-bekeidok-es-krumplicukor.html

Néha borzalmasan küzdöttem a nyakatekert mondatokkal. Jó, nagyon jó, csak néha egyetlen mondatba annyi (felesleges) információ van belesűrítve, hogy fáradtan elég nehéz olvasni. Azért az 5 sornyi mondat kicsit túlzás;) Ezért a fél pont levonása.
Magamtól a kezembe nem vettem volna, a krimi nem az én műfajom, de @mirha unszolt, hogy de, neked ez tetszeni fog és kölcsönadta a könyvét. Na jó, ha ő mondja, ám legyen. És tényleg tetszett. Haboskrémes vaníliakrimi könyvmolymálnával a tetején:) Szerintem nagyon kilóg a lóláb, hogy a 21. században született a regény, a tempó nagyon gyors, nagyon sok a meghökkentő vagy vicces jelző, és hogy senki sem szólja meg a lányokat, miért utazgatnak egy férfival, aki nem az apjuk és nem a férjük?? Ejnye, micsoda erkölcsök!, de valahogy nem volt bosszantó. Úgyhogy nálam lesz még folytatása:)

Csodálatos szófordulatokkal izgalmasan összeszerkesztett krimi, mely képszerűen repít térben és időben a századeleji Budapestre, Balatonfüredre és Abbáziára egy szemhunyásnyi nyugalmat nem engedélyezve az olvasónak az elsőtől az utolsó betűig fogva tart