Idézetek
… úgy suhant végig a Nagyvendéglő asztalai között, mint májusi szellő a virágzó gyümölcsösben.
206. oldal
… a fenyegetettség úgy keveredett benne a félelemmel, mint teával a rum: egyszerre felélénkült és nekibátorodott.
118. oldal
… a szívéből úgy bugyog elő a forró, fekete gyűlölet, mint megrepedt csőből a szenny.
74. oldal
Veron hátrafordult, de nem tudta megállapítani, hogy a megjegyzés a szikkadt sárga sajtok mögött toporgó vénség, a pörköltcukor színű sóillatú vajalját kínáló, piros kendős menyecske vagy a tejfölös bödönből valamit merőkanállal kivadászó barna hajadon száját hagyta-e el. Így hát rosszkedvűen továbbsietett.
154. oldal
Ókanizsáról nézve egyértelműnek tűnt, hogy Veron a pesti bűntanyák központi alakja lett, és immár a kontinenseket összefonó bűnhálózatok sem nélkülözhetik az ő kétes értékű tapasztalatait, legyen szó leánykereskedelemrôl vagy ópium-szállítmányok szétosztásáról.
23-24. oldal
– Pumákat egzecíroz a Ligetben. Tavaly még csak perecet árult, de mostanra pumaidomárrá képezte magát. […]
– No hallja, milyen zöldeket beszél maga! Hogy lenne egy internacionál spionnő pumaidomár? – érkezett a cáfolat.
– Spionnő? A mi Veronunk? Kitől hallotta ezt az országos oktondiságot?
– Se nem spionnő, se nem pumaidomár. A Magyar Királyi Államvasutaknál kapott állást. Mozdonyt vezet a Budapest-Konstantinápoly vonalon! Biztos forrásból tudom!
24. oldal
