Csipkerózsika ​álom 83% 62 csillagozás

Négy csillagra akartam értékelni, de a szerző utószava plusz fél, ami alig egy oldal, és talán mondható egy negyedik írásnak, ami őszinteségével és kedvességével fogott meg, hiszen a történeteket a saját életéből merítette, a történetek pedig rezonáltak a lelkemmel, hiszen én is úgy érzem, elakadtam, körbe járok, felfele mászok, de lefelé csúszok. Főleg az első történet érintett meg, a másik kettő kevésbé, de azok sem voltak rosszak. És azért mindegyik végére odacsempész egy reménysugarat, egy csepp édeset a keserűségbe. :)

„Lassan körbevesz az álom selyemzsinórjával, és elfojtja bennem az életerőt.”

Most, hogy a számomra legfontosabb könyvtár téli kényszerpihenőre kényszerült igyekeztem begyűjteni minél több kötetet, amellyel márciusig átvészelem az időt. Szeged város legnagyobb közművelődési könyvtára egy üvegpalota, a téli hónapokban zárva lesz, három nagy fiókkönyvtár és könyvtárpontok veszik át az összes feladatot. Az olvasnivaló gyors összeválogatásában nem voltam elég körültekintő. A japán szerző teljesen ismeretlen volt a számomra, később az értékeléseket olvasva úgy látom nem a legjobbnak ítélt kötetét választottam. Sok dolog zavart is olvasás közben, valahogy nem jól összefogott történetek ezek, van több zavaró hiba is a szövegben, ennek ellenére örülök, hogy olvastam valamit tőle. Furcsa emberi, női történetek ezek. Benne van az japánok másféle hozzáállása az élethez, a mindennapokhoz. Főszereplői lebegő alakok, nem állnak stabilan a földön, mindenféle problémákkal küzdenek, van, aki az alvásba menekül, van, aki az alkohol segítségével próbál meg felülemelkedni a gondjain; testvére amerikai kapcsolatán, vagy egy korábbi három szereplős történet másik női szereplőjével való feldolgozhatatlan ellenségeskedésen. Nem lehet azonosulni ezekkel az emberekkel, taszítóak. Próbálkozom majd másik kötetével, a molyok szerint van ennél jobb.

Szerintem a négy közül ez a leggyengébb, magyarul megjelent novelláskötete, olyan szinten leszedált, hogy az első történetnek kb. ötször futottam neki, mire sikerült végigolvasnom. Ennek ellenére van valami különleges varázsa Banana Yoshimoto könyveinek, olyan rejtélyes, különleges világba nyerhetünk bepillantást, amit igazán kár lenne kihagyni. Nagyon kíváncsi lennék az írónő további munkáira is (Amrita, Honeymoon, The Lake).

Csipkerózsika-álom: 3,5/5 (nagyon érdekes benne Shiori munkája, az a feladata, hogy egész éjszaka emberek mellett feküdjön no sex, és vigyázza az álmukat)
Az éjszaka vándora: 5/5
Titokzatos kapcsolat: 3/5 A szerző utószava: 5/5

Kicsit nyomasztó a stílus, nem egyszerű olvasni, viszont nagyon megéri. Értékes irodalom. A második könyvem Banana Yoshimototól, de nem bánom, hogy elkezdtem megismerkedni vele. Szívből ajánlom Mindenkinek – még akkor is, ha nekem a Félelmeink jobban tetszett.

a fordító mondjon le!44!!

engem ez a könyv olyan állapotba hozott, mikor az álom és az ébrenlét határán imbolygunk és közben valamilyen halk, nyugis zene szól és a körvonalak kezdenek lassan elhomályosodni
ezt a nyugis hangulatot nálam csak a japán könyvek érik el

Komorabbnak éreztem, mint a korábban olvasott könyveit, mindhárom novella szereplői küzdöttek a múltjukkal, az emberi kapcsolataikkal és az álmok jelentették ennek a betetőződését. A Csipkerózsika-álom az első és címadó novella volt a leghosszabb és számomra a legérdekesebb: a főszereplő életét egyre jobban az alvás tölti ki, mintha ezzel menekülne a problémái megoldása elől.

Kicsit lehangolóak a történetek, fellelhető bennük az elmúlás, a gyász, a fájdalom és a tehetetlenség. Mindhárom történetben máshogy jelenik meg, és tetszik, hogy a végén azért egy kis reménysugár mindig van. Számomra különleges világba nyerhetünk betekintést a művek által, van valami varázsa az egésznek. A szerző utószava kifejezetten tetszett, és nagyra értékelem, hogy ezen történetek a saját tapasztalatából születtek.

Csendes, nyugodt, esti, sőt éjszakai órákhoz ajánlott olvasmány. Tényleg! Túlpörgetett, gyorsan előveszem kicsit a metrón, vagy a buszon és olvasok pár oldalt alkalmak kinyírják. Tapasztalatból beszélek… Három nagyon izgalmas történet, amelyekbe belekúszik a sötétség minden értelemben. Eltakar is, de ott lappang mögötte valami rossz, valami targédia, a halál, az alkohol, a végtelen magány. Viszont minden történetben a rémálomszerű éjszaka után reggel lesz, fény és tisztaság. És még napok múlva is eszedbe jut néhány részlet és elgondolkodsz ezeken a „fura” életeken, melyeket majdnem végleg elnyelt az éjszaka.
Szép.

3. novellás kötet, amit Banana Yoshimototól olvastam. Hozta a megszokott hangulatot és színvonalat, de a 3 könyv közül a Kitchen volt a legjobb eddig. A Félelmeink egy szintre került ezzel a kötettel.
De még mindig olyan igénytelen a fordítás/tördelés, hogy uhhhh. Rengeteg béna fordítás, rengeteg elírás. Egybefolynak a párbeszédek, hiányoznak a sortörések. Fú borzasztó.