Álmok ​árnyékában 0 csillagozás

Ötvenedik ​életévén túl jelentkezik első 'igazi' verseskötetével Balajthy Ferenc (eleddig csak gyermekeknek szóló költeményeit foglalta kötetbe). Pedig vérbeli költő, abból a nemből, amelynek szinte minden élménye, látványa, érzése, sztorija, ötlete szinte természetesen kívánkozik versbe. Nem keresi a témát, nem specializálódik valamely költői válfajra: versbe látszik nőni nála – csaknem magától, teljes természetességgel – a hivatal packázása, lányainak kedveskedése, az autóút melletti látnivalók, a frissiben olvasott újságcikkek mondandói, a régi vagy újabb költők által felkeltett élmények, a látott festmények, a találkozások, beszélgetések és – igen sokszor – maga a nyelv, amelynek szépségével, variációival, mélyrétegeivel, szinte önálló, önelvű mivoltával alig is tud betelni (Őszike; Egy lakótelepen; A munkanélküli dala; Az öregedés jelei; A szeretők éjszakája; Magyar költők; Választás ’94; Álmok árnyékában stb.). Nem kísérletező, a formával küzdő, hanem spontánul szóló,… (tovább)

Ötvenedik ​életévén túl jelentkezik első 'igazi' verseskötetével Balajthy Ferenc (eleddig csak gyermekeknek szóló költeményeit foglalta kötetbe). Pedig vérbeli költő, abból a nemből, amelynek szinte minden élménye, látványa, érzése, sztorija, ötlete szinte természetesen kívánkozik versbe. Nem keresi a témát, nem specializálódik valamely költői válfajra: versbe látszik nőni nála – csaknem magától, teljes természetességgel – a hivatal packázása, lányainak kedveskedése, az autóút melletti látnivalók, a frissiben olvasott újságcikkek mondandói, a régi vagy újabb költők által felkeltett élmények, a látott festmények, a találkozások, beszélgetések és – igen sokszor – maga a nyelv, amelynek szépségével, variációival, mélyrétegeivel, szinte önálló, önelvű mivoltával alig is tud betelni (Őszike; Egy lakótelepen; A munkanélküli dala; Az öregedés jelei; A szeretők éjszakája; Magyar költők; Választás ’94; Álmok árnyékában stb.). Nem kísérletező, a formával küzdő, hanem spontánul szóló, természetes költő, akinek nem probléma a versbeli megszólalás. De nem is hagyományos, múlt századi módon vallomásos költő: igen sok nála a reflexív elem, az utalás, célzás, áthallás, a kétely, a bizonytalanság. Verseire nem a lendületes, egynemű, egységes hanghordozás jellemző. Legszívesebben használt írásjele a zárójel, de zárójelbe kerül nála sok kép, metafora, költői gondolat, meglátás, szituáció is: eljátszik egy témával, majd módosítja, visszavonja, zárójelbe, idézőjelbe teszi, érvényteleníti, de nem azért, hogy valami máshoz ragaszkodjon. Lebegők, ironikusak, játékosak lesznek így költeményei, még akkor is, amikor nyilvánvaló, hogy véresen komoly témákról, érzésekről, a legbelső mondandókról van szó. Egyéni, érett, színvonalas költészetet mutat a kötet, amely – minden verskedvelő olvasó figyelmére érdemes.