A ​hírmondó 6 csillagozás

Bagrat Sinkuba: A hírmondó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​magányos aggastyán az első személyű elbeszélője ennek a regénynek: Zaurkan Zolak, egy kaukázusi nép – az ubihok – maradéka, hírmondója. És eleinte mintha keleti mesét, népe szájhagyományaként kapott históriát mondana el írókrónikásának: amikor meglódulnak az események, döbben rá az olvasó, hogy rettentő történelmi valóságot ismer meg. Egy száztíz éve elkövetett népirtás – ma úgy mondjuk: genocídium – története, amit Bagrat Sinkuba lejegyzett, azé a tragikus sorsé, amelyre az 1864. évi krími háború után a cári Oroszország és a szultán Törökországa kárhoztatta az ubih népet. Tegnap még háborús ellenfelek egyikének, az Orosz Birodalomnak útjában állt egy kicsi és szabad kaukázusi nép – mert termékeny földön, gazdag tájon élt, gyarmatosítók számára ígéretes tartományban, a másiknak, a Magas Portának bármilyen jövevénynép mindig jókor jött – mert friss emberanyag kellett a szüntelen háborúkban kivérző hadseregnek, és mert sok földönfutó kellett kényszermunkásnak, és minél több lány… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1974

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1978
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632708296 · Fordította: Harsányi Éva

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Bagrat Sinkuba: A hírmondó

Ezúttal meglehetősen pontos a fülszöveg. Egy kicsiny kaukázusi nép tragédiája egy regénybe sűrítve. Mindez történelmi léptékkel mérve mindössze tegnap történt, hiszen az ubihok utolsó képviselői száz éve sincs, hogy kihaltak. Rendkívül színes és tanulságos történet, kiválóan elmesélve. Egy sajátságos kultúrát ismerhettem meg belőle. Bár az ubihok mindörökre eltűntek a történelem színpadáról, semmiképpen sem fölösleges megismerkedni velük, hiszen több velük rokon nép ma is ősei földjén, a Kaukázusban vívja harcát a fennmaradásért. Közöttük a legnagyobb, s talán legismertebb az abház, melyhez a szerző is tartozik. Nyilván ez is hozzájárul ahhoz a mélységes empátiához, mellyel az ubihok tragikus sorsát ecseteli.

kaporszakall >!
Bagrat Sinkuba: A hírmondó

Ákos_Tóth már helyettem is megdicsérte ezt a regényt, nincs hozzátenni valóm. Klasszikus eszközökkel megírt, egy csipetnyi romantikával fűszerezett, mélyen elgondolkoztató történet, a Világkönyvtár egy méltatlanul elhanyagolt kötete. Jó lenne, ha minél több moly megismerné.

István_Seres>!
Bagrat Sinkuba: A hírmondó

A könyvtárban akadt a kezembe és magammal hoztam, nagyon tetszett. Egy nagyon megható történet egy nép kihalásáról. Az ubihok kihalása egy közeli esemény amit regényes formában mesél el a szerző. A kommunizmus a nagy szovjet unió sok kisebb népcsoportnak pecsételte meg a sorsát, beolvasztva őket a nagy orosz nemzetbe.


Népszerű idézetek

Jesper_Olsen >!

Nem, kedvesem, a nyelv nem pusztul el olyan könnyen, ahogyan te képzeled, mert a nyelv nemcsak az ember nyelve hegyén lakozik, hanem az ember bensőjében, s nemcsak az ember bensőjében, hanem ott él a fák, a vizek és a kövek bensejében is. Hiszem, hogy a földön, ahol születtem, ág az ággal, kő a kővel, csermely a csermellyel ubih nyelven beszélget ma is.

44. oldal

Jesper_Olsen >!

Isten egyenlőnek teremtette az embereket, csak pénztárcát adott nekik különbözőt.

134. oldal

Jesper_Olsen >!

Hegyek szülötte volt ez a fiú, olyan, mint a sólyom, amelyet megfoszthatnak szabadságától, de nem foszthatnak meg a vágytól, hogy fölrepüljön az égbe.

173. oldal

Jesper_Olsen >!

Ahhoz, hogy egy ember felnevelődjék, évek kellenek, ahhoz, hogy megromoljék, elég egy pillanat.

273. oldal

Jesper_Olsen >!

Jegyezd meg, fiam: a haza elveszíthet téged, de te soha ne vesd ki a szívedből a hazát.

281. oldal

Jesper_Olsen >!

Az idő tompítja a fájdalmat, fölszárítja a könnyeket, a feledés turbánját fonja az emlékezetre. Nagy vigasztaló az idő. Ha nem így lenne, talán az emberiség fele megtébolyodott volna már. Hogy minek akkor emlékezni, felkavarni a múltat, felidézni az ősök árnyait? Okulásul, fiam, a jó nevében, azért, hogy megóvjuk az embereket valami végzetes hibától, attól, hogy keserű megbánás legyen a jövőjük.

287-288. oldal

GeoMaileR>!

Vannak, akiknek sosincs szerencséjük. Rosszkor sietnek, rosszkor maradnak.

353. oldal, III. könyv 8. Tagir halála

Jesper_Olsen >!

A halál poharát mindenkinek ki kell ürítenie, de a harctéren pusztuló vitéz neve fennmarad – nem véletlen, hogy a halálra sebzett ubih büszke éneket dalol, mielőtt lehunyná a szemét –, az pedig, kedves Sarah, igazi boldogság, ha valaki csöndesen elalszik otthona tűzhelyénél, miután elbúcsúzott övéitől, hosszú és boldog életet kívánva nekik.

152. oldal

Jesper_Olsen >!

Van egy mese, amely azt mondja, hogy a fák panaszra mentek egyszer Istenhez. A fejszét szidták. Isten így válaszolt: „A ti fajtátok pedig – fából a nyele.”

260. oldal

Jesper_Olsen >!

De itt, a tömlöcben, még a fiatal foglyok is megtanultak észrevenni olyan hétköznapi semmiséget is, mint egy légy röpte, vagy egy virág nyílása a sziklahasadékban.

268. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bulat Okudzsava: Szegény Avroszimov
Palotás Petra: Dacszövetség
Bakóczy Sára – Bányai D. Ilona – Cselenyák Imre – Fábián Janka – Gál Vilmos – Gáspár Ferenc – Hacsek Zsófia – Izolde Johannsen – Jezsó Ákos – Kapa Mátyás – Nemere István – Novák Andor – Schmöltz Margit – Soós Tibor – Szélesi Sándor – Trux Béla: Buda & Pest
Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.
Silingi Terézia: Ómama nyaklánca
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Jókai Mór: Mire megvénülünk
Gárdos Péter: Semmelweis Ignác rövid boldogsága
Budai Lotti: Édes lázadás