Badár Sándor és Horváth János – ma két ünnepelt filmcsillag – valamikor réges-régen, 1987-ben, egy különös ötlettől vezérelve elindultak Szentesről Moszkva érintésével Tokióba… Vállalkozásuk érthetetlen módon sikerült! A földgolyó azóta akkorát változott, hogy kalandjaik ma már időutazásnak is beillenek.
Könyvük hangoskönyvnek is beillik, elsősorban az olvasás során feltörő hangos kacagás okán… Másrészt azért, mert a sok-sok eleven történetben elmerülve szinte halljuk Badár és Horváth félreismerhetetlen orgánumát.
Címkék
Top értékelések
Turizmuselmélet alapjaiból ajánlott olvasmány lett, úgyhogy elolvastam:) és nem bántam meg:) Azért ennyire kalandos utam még nem volt, de azért át tudom érezni, mert engem is mindig ér egy s más:) élveztem.
Nekem ez A Tökéletes Vicces Könyv. Több csilliárdnyi szó sem fejezi ki, mennyire tetszett, szóljon hát magáért egy idézet:
"- Az a lényeg, én megállapítottam, hogy ott a ruszkiknál nem úgy működik az a csörgő (Cilu megj: a vámvizsgálaton), hogy valaki valamilyen fémtárgyat visz át, hanem ránézéses alapon. Pszichológiailag választják ki, szerintem ott hátul, a lábtaposóval megnyom valaki egy gombot, csörög egyet, és már viszik is motozni. Mert motozni, azt nagyon szeretnek.
– Túl pici, túl alacsony, csörgessük, ccccsssssss.
– Túl pici, túl sunyi tekintete van neki, csörgessük. Bbbrrrr, én mindig csörögtem…
– Én nem csörögtem.
– Ő nem csörgött. Magas is volt, lehet, hogy esetleg tud verekedni is, nem, ő nem csörgött. Én csörögtem, mert engem meg lehetett találni. Sőt, én igényeltem is."
Óriási! Gondolom nem sokan mondhatják el magukról, hogy szarvas-ürülékben fetrengenek, egy parkban, Narában, Kiotótól nem messze, s ébredéskor „egy hatalmas szempár”-ral, „ménkő nagy fülek”-kel, „és még ménkőbb nagy agancsok”-kal találják magukat szembe …fantasztikus, irigylem őket a kalandok miatt, a röhögést pedig egy percre sem bírtam abbahagyni.
Szórakoztató és vicces. Nagyon sokat nevettem, bár kicsit csapongó…
Még hajnal kettőkor is kitört belőlem a hahotázás, nem birtam tovább visszatartani.:) Elképzelni őket virágmintás cuccban, ahogy fapapucsban csattognak az utcán a fürdőig, vagy a tájfunban hánykolódó hajón kuporogva a pingpongasztal alatt, vagy akkor amikor meglátják az óriási aranyból készült Lenin-szobrot, közvetlen azután, hogy épp csak kalandosan leszálltak a géppel, amit egy női pilóta vezetett életében először. Hát kisz, teljesen!:D
http://rakenroll.freeblog.hu/archives/2009/02/15/Jappan/
Top idézetek
…a reggel a felkelő nap megpillantott egy magyar fiatalembert, aki megpróbál felkúszni egy zászlórúdra és onnan megszerezni egy…
-…reklámzászlót.
– Soha nem derült k, hogy mit reklámoz a zászló. Mindenesetre nagyon szép volt, és magamévá akartam tenni. Az életem kockáztatásával fölmásztam majdnem tíz méter magasra, és letörtem. Utólag nem vagyok büszke rá, de akkor nagyon büszke voltam, hogy ezt úgy meg tudtam tenni, hogy közben nem érkezett rendőr, nem szólt be senki az utcán, és mivel szabad országban éltünk, nyugodtan megtehettem, mert tíz perc múlva kitűztek helyette egy másikat. A selyemzászlót begyűrtem a cókmókjaim közé, ugyanúgy, mint a Honda szpojlert. Itthon létező embernek nem volt még Honda motorja sem, de én úgy gondoltam, hogy a Jávára ezt még nagyon szépen rá tudom építeni, ha hazajövök. Valahogy a hátizsákra erősítettem rá. Ezt egyébként nem kellett lopni, egy motorbolt melletti kukába bele volt penderítve. Volt rajta egy kis karcolás.
És amikor már mindent kihánytunk, és tényleg ez a sír utáni néma csend honolt a szobában, körülbelül három-négy perce már, vartyogva megszólalat a rádió hangszórója, hogy legyünk szívesek, „Csotto matte kudaszaj” és oroszul ugyanez, legyünk szívesek elfoglalni a helyünket az étteremben, mert következik a vacsora.
– Kész, újabb hányáshullám.
– A vacsora szóra abban a percben ismét okádtunk…
79. oldal
Kár, hogy nem lehet fotóval illusztrálni, mert az abszolút nagy titkot fölfedő fotón látszott, hogy a komámnak a két füle nem egyforma, úgy nézett ki a fotón az árnyéka, mint a Manócska. Abszolút kopasz fej, és a nap sugarai által átvilágított fülei.
144. oldal
– A hajnali nap első sugaránál kicsit megtörve, de viszonylag délcegen úgy döntöttünk, hogy kabinból ki, ide soha többé…
– Nejloncuccokat vettünk föl magunkra, a csomagunkban létező minden száraz és viszonylagosan vízhatlannak nyilvánított ruhát, hogy kibírjuk a fedélzeten tomboló vihart, a párát, az esőt és egyebeket, azt mind magunkra vettük, és fölmentünk a cuccainkal együtt, és gyors szemlélődés után a pingpongasztal alatt foglaltunk helyet…
80. oldal
Külső linkek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Finy Petra: Gréta garbója
- Vavyan Fable: Vakvágta
- Vavyan Fable: Tűzvarázs
- Vavyan Fable: Szennyből az angyal
- Bartis Attila: A Lázár apokrifek
- Bartis Attila: A kéklő pára
- Bartis Attila: A nyugalom
- Bartis Attila: A séta
- Bodor Ádám: Sinistra körzet
- Cserna-Szabó András: Puszibolt
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú
- Peter S. Beagle: Tamsin története
- Neil Gaiman: Csillagpor
- Michael Ende: A Végtelen Történet
- Christopher Priest: A tökéletes trükk
- Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
- Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai
- Vavyan Fable: A pepita macska
- Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen – Muhi Andris és a pacák birodalma
