!

Jappán 138 csillagozás

Retró útikalandkönyv
Badár Sándor – Horváth János: Jappán Badár Sándor – Horváth János: Jappán
Bookline · 2.490 Ft –10% 2.241 Ft
Könyvtár

Badár Sándor és Horváth János – ma két ünnepelt filmcsillag – valamikor réges-régen, 1987-ben, egy különös ötlettől vezérelve elindultak Szentesről Moszkva érintésével Tokióba… Vállalkozásuk érthetetlen módon sikerült! A földgolyó azóta akkorát változott, hogy kalandjaik ma már időutazásnak is beillenek.
Könyvük hangoskönyvnek is beillik, elsősorban az olvasás során feltörő hangos kacagás okán… Másrészt azért, mert a sok-sok eleven történetben elmerülve szinte halljuk Badár és Horváth félreismerhetetlen orgánumát.

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Jaffa, Budapest, 2007
202 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639604285
>!
Jaffa, Budapest, 2005
156 oldal · ISBN: 9639604143

Enciklopédia 6


Hirdetés

Kedvencelte 15

Most olvassa 5

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
Chöpp
Badár Sándor – Horváth János: Jappán

Nagyon sokszor nagyon hangosan kacagtam. Eszembe jutott az adott résznél, amit rádióban hallgattam pakolás közben, hogy majdnem a lábamra ejtettem az íróasztalt a röhögéstől. Most egyes részek közben annak is örültem, hogy nincs a kezemben semmi nehéz. :)

+
>!
Almost_Zed
Badár Sándor – Horváth János: Jappán

Ez marha jó volt! Amikor belekezdtem, majdnem zavaró volt a kissé fésületlen, páros interjú-szerű stílus, de aztán lehengereltek. Vidéki, flúgos magyar fiatalok, egy szocialista országból Japánba mennek. Ez már önmagában garancia a börleszk történésekhez, de amikor csak lehet, ők – meg a körülmények – még rá is tesznek egy-egy lapáttal. Ezt az ámokfutást simán el tudnám képzelni egy filmen. Nekem a történet legmegrázóbb jelenete, amikor könnyemet hullatva rázkódtam a röhögéstől, az volt, amikor az odaúton a hajón hánykódtak mindenféle értelemben.
Régen nevettem ilyen jót egy könyvön :)

8 hozzászólás
+
>!
borga
Badár Sándor – Horváth János: Jappán

"Lopni, megyünk lopni,
a Pityinger meg a Váradi,
és lopni, megyünk lopni,
senki nem szól ránk."
Na, hát a vége ilyen lett. Pedig az elején még határozottan szórakoztató volt, csetlések, botlások, ön- és közveszélyes ifjúkori lazaság (amit azóta sem nőttek ki), a szocivége finomságainak színterén. Azon szétröhögtem magam. Persze egy csomó mindenről, ami igazán érdekelt volna, nem beszéltek, úgysem érdekelne senkit felkiáltással. Amikor meg egy mesternél bentlakó tanítványok voltak! Meg olyan helyekre bekeveredtek, ahová fehér nem.
Helyette eldicsekedtek, hogy milyen a szentesi faszagyerek-sztájl. Hogy lehet végigcsövezni egy kontinenst vagy kettőt. Az elejét nagyon bírtam, a végén ezen fanyalogtam (Badár mekkora egy önző dög már!), úgyhogy egy szolid középcsillag.
A könyv elbeszélő jellege viszont élménybeszámoló-szerű volt, bár néha nem tudtam, ki kicsoda, de aztán a komám és cimborám hivatkozás segített valamelyest a beazonosításnál.

2 hozzászólás
+
>!
sztimi53 P
Badár Sándor – Horváth János: Jappán

Valamikor a kilencvenes évek elején láttam a Roncsfilmet meg az Európa kempinget és imádtam Badár Sándort, mert nagyonhüje! Utóbbiban Horváth János is feltűnik (szintén nagyonhüje!). Ezt a könyvet azért kezdtem el olvasni, mert rossz kedvem volt. Gondoltam hangulítónak jó lesz. Az lett. Olyan ez a könyv, mintha az ember beülne e közé a két bolond ember közé, és végighallgatná a kalandozásukat Japánban. Ez a könyv az, ami: szórakozás. Két ifjú magyar története, akik karatézás közben kitalálták, hogy a nagy cocialista Magyarországról átruccannak Japánba, mert mér ne. Persze a Szovjetunión át kalandosan. Ha később eszembe fog jutni ez a könyv, mosolyogni fogok.

20 hozzászólás
+
>!
otaksa
Badár Sándor – Horváth János: Jappán

Rég szórakoztam ilyen jól könyvön. Nem lehet nem rötyögni ezen a két idiótán.
1987-ben, végigutaznak a nagy Szovjetúnión (Inturiszt Hotelek során), egész Japánig, hogy aztán egy hónapot ott töltsenek. Az egész könyv gyakorlatilag két ember mesélése, akik folyton egymás szavába vágnak, és befejezik a másik gondolatait, boldog az az ember, akinek ilyen barát jut…
Kedvenc részem: naná, a tájfunos hajóút a Japán-tengeren…
Idő: 1987, hely: Budapest, Moszkva, Habarovszk, Nahodka, Japán, majd ugyanez vissza.

>!
Jaffa, Budapest, 2007
202 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639604285
2 hozzászólás
+
>!
Gabye
Badár Sándor – Horváth János: Jappán

Az elején nagyon zavart ez az egymás szavába vágó stílus és hogy nem tudtam ki kicsoda. Ettől nekem olyan akadozós volt a dolog. Aztán ahogy ezen túllendültem, már szórakoztató volt. Többször hangosan röhögtem, ami nálam ritkán fordul elő olvasás közben – én inkább az a szolidan vigyorgós fajta volnék. De ez a kettő annyira hüje. És ezek a valószerűtlen történetek, ezek is csak velük eshettek meg.
Aztán valahogy a végére leült a dolog. Nem azt mondom, ott is volt egy-két rohadt nagy poén, de valahogy nem tetszett, ahogy baromi érdekes részeket szinte csak átugrottak. Könyörgöm, egy híres mesternél voltak, ott töltöttek fene tudja mennyi időt és akkor annyi hogy nagyon sokat kellett enni és hogy kemények voltak az edzések?? És a végén, ami talán fricska akart lenni, hogy mennyi minden „haza akart velük jönni” na az már végképp nem tetszett..
Összességében jól szórakoztam és az biztos hogy szomorkás hangulat ellen tökéletes.

+
>!
Dark
Badár Sándor – Horváth János: Jappán

Én is akarok Japánba menni! Igaz, a tájfunban hajózást szívem szerint kihagynám, de akarok Japánba menni :)
Két idióta baromi viccesen leírt viszontagságai egy elképzelhetetlennek és megvalósíthatatlannak úton a nyolcvanas évek végén. Egyes részeknél sírtam, másoknál eltátottam a szám… Most már kicsit más szemmel nézek a Fujira és a karatésokra, meg úgy egyáltalán a japánokra. Érdekes volt, tetszett. Könnyed és szórakoztató könyv, ugyanakkor jó kis korrajz is :)

+
>!
Thorpapa
Badár Sándor – Horváth János: Jappán

Ennyit rég röhögtem:) Ez baromi jó volt:) Végig a szemem előtt volt, ahogy ez a két barom szerencsétlenkedik:) A hajós rész, és a Fuji vitte a pálmát, de a többi rész is nagyon szórakoztató. Igazán meghallgatnám hangoskönyvben:)

15 hozzászólás
+
>!
Baba082
Badár Sándor – Horváth János: Jappán

Azt hiszem a stand up műfaj írva nem olyan jó, mint élőszóban előadva.
Viccesnek vicces nagyjából így is, de kusza, amit élőszóban egymás szavába vágva adnak elő, az leírva úgy hat, mintha fogalma nem lenne a szerkesztőnek hol hagyta abba az előző témát és inkább megismétli többször, nehogy kimaradjon.
A férfias /közönséges/ humor leírva ezerszer gyomorforgatóbb, mintha csak elmondják, mert olyankor ki lehet kapcsolni a figyelmet, illedelmes mosollyal lehet magunk elé bámulni, de ha a testnedvek emlegetését olvasni kell, akkor sajnos megjelenik képileg is. Tudom, lapozzak tovább…
Nekem nem tetszett ez a könyv, pedig szórakoztatónak tartom Badárt, már csak a megjelenése miatt is, olvasás közben viszont muszáj voltam néha a borítón lévő fotóira pillantani, hogy ne feledjem, valójában humorosnak szánt könyvet olvasok.
Utazásuk viszont nagyon vagány, érdekes, kalandos, irigylésre méltó, kivéve a hajóutat. Mondjuk ott ők sem irigyelték magukat:)
Azért csak nyugodtan olvassátok el, érzem a könyvön, hogy nem vele van a baj, nekem nem jött át annyira, mint kellett volna.

+
>!
Andaxin
Badár Sándor – Horváth János: Jappán

A könyv tette a dolgát, a szomszédom is tanúsíthatja, hogy ma délután sokszor kotkodácsolva vettem a levegőt :D


Népszerű idézetek

+
>!
Dark

– Iszonyatos tiszta volt minden…
– Minden tiszta volt, isteni volt.
– … és rengeteg japán volt,…
– Igen… teljesen véletlenül…
– … japánok Japánban… ez hihetetlen…

+
>!
ciluvagyok

…a reggel a felkelő nap megpillantott egy magyar fiatalembert, aki megpróbál felkúszni egy zászlórúdra és onnan megszerezni egy…
-…reklámzászlót.
– Soha nem derült k, hogy mit reklámoz a zászló. Mindenesetre nagyon szép volt, és magamévá akartam tenni. Az életem kockáztatásával fölmásztam majdnem tíz méter magasra, és letörtem. Utólag nem vagyok büszke rá, de akkor nagyon büszke voltam, hogy ezt úgy meg tudtam tenni, hogy közben nem érkezett rendőr, nem szólt be senki az utcán, és mivel szabad országban éltünk, nyugodtan megtehettem, mert tíz perc múlva kitűztek helyette egy másikat. A selyemzászlót begyűrtem a cókmókjaim közé, ugyanúgy, mint a Honda szpojlert. Itthon létező embernek nem volt még Honda motorja sem, de én úgy gondoltam, hogy a Jávára ezt még nagyon szépen rá tudom építeni, ha hazajövök. Valahogy a hátizsákra erősítettem rá. Ezt egyébként nem kellett lopni, egy motorbolt melletti kukába bele volt penderítve. Volt rajta egy kis karcolás.

+
>!
Dark

– Szép lassan begurultunk a nem annyira óriási, de meglévő repülőtérre…
– Repülőtéri épület elé, ahol egy színarany Lenin-szobor…
– Öt méter magas színarany Lenin-szobor, mely jobb kezét előre mutatván, mutatóujját kinyújtván…
– Közli, hogy arra még nem jártunk.

+
>!
Almost_Zed

Majd összepakoltunk, és valóban, a felkelő nap első derengésére próbáltunk útnak eredni a menedékház tulajdonosának legnagyobb megkönnyebbülésére, aki látta, hogy távolodunk, és egyre magasabbra megyünk. Biztos, hogy legalább négy-öt áldozatot bemutatott a különböző isteneknek.

+
>!
sztimi53 P

– A barátom az étkezést azzal kezdte, hogy a vonatozás után, az anyukájának a felszólítására két szem Daedalont bekapott. Mondta neki az anyukája, ha véletlenül mégis csak elkezd himbálózni az a hajó, akkor a rend kedvéért két szem Daedalon. Itthon is úgy volt, mikor osztálykirándulásra elment, két szem Daedalont belediktált, hogy amikor rájön…
– Biztos, ami biztos.
– Én magam úgy döntöttem, hogy én nem étkezem ezt a fajtát, nem űrhajósnak képeztem magam, és a Petrányi barátom sem élt ezzel a lehetőséggel, de a Jancsi komám a biztonság kedvéért fölfalta a két szem Daedalont, és utána fölfaltunk mindent, ami létezett az étlapon meg az asztalon, sőt, még nagyon finom desszert is volt, nem is tudom…

+
>!
Chosen

Ez egy tizenhétezer kilométeres út, aki már ennél messzebb utazik, az csak közelebb utazhat.

+
>!
AsesinaReina

És amikor már mindent kihánytunk, és tényleg ez a sír utáni néma csend honolt a szobában, körülbelül három-négy perce már, vartyogva megszólalat a rádió hangszórója, hogy legyünk szívesek, „Csotto matte kudaszaj” és oroszul ugyanez, legyünk szívesek elfoglalni a helyünket az étteremben, mert következik a vacsora.
– Kész, újabb hányáshullám.
– A vacsora szóra abban a percben ismét okádtunk…

79. oldal

+
>!
adrykachan

– Ugyanis akkor kellett rájönni, ha már a képregényről is beszéltünk, hogy az a manga, és annak mi később ismertük meg a számunkra ismeretlen moziverzióját, az animét, ami Japánban egyrészt komoly történelmi hagyományokra vezethető vissza, kétrészt pedig az utolsó kukástól egészen a nagyhatalmú jakuza vezérig mindenki mangát olvas.

88-89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anime · manga
+
>!
adrykachan

– (…) A japán búcsúzkodás úgy történik, hogy szalagokat dobálnak át a partról a hajóra, és minden szalag mögött ott áll egy japán. Sikítozik, kiabál, sír, integet, hogy ne menjetek még, ne menjetek, maradjatok, gondoljátok át, még visszajöhettek, maradjatok, maradjatok! Mi is fogtunk egy-egy szalagot, és mindenki fogta a sajátját.
– Mármint a szalagját.
– A kiabálás addig tart mindkét oldalon, ameddig a szalag feszülni bír. Amikor elpattan, akkor szembesülünk a ténnyel, hogy vége, nincs tovább. Visszavonhatatlanul belénk költözött az űr.

184-185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: búcsú, búcsúzás
+
>!
Leah

(…) benyitottam a szobába, és hát a barátom meg a komám azok fáradtan ültek az ágyon, és fogdosták a fejüket, meg a halántékukat, és mondom,hogy mi van veletek? Rosszul vagyunk. Mondom, mitől? Hát a kajától. Mondom, ó, azért, mert ti nem bírjátok ezt. Engem vasgyomornak hívnak. És odavágtam a hasamra, hogy lássák, hogy vasgyomor vagyok, igen, csak elfelejtettem, hogy ebben a pillanatban negyven métert lifteztünk lefelé a hajó orrával, mint az állat, és azzal, hogy megütöttem a gyomromat, a benne lévő összes kaja azonnal felszínre kívánkozott. Szörnyű méretű hányás tört ki belőlem, az Etnának nem volt olyan óriási kitörése,mint nekem. A kajüt háromszög alakú kis kabinocska volt, és a szögletes sarkában helyezkedett el az ötven centiméteres ajtajú, egyharmad négyzetméter nagyságú kis lyukacska, amit ha föltépett az ember, akkor vagy vécére ült, vagy tusolt. Ezt el kellett dönteni előtte, ugyanaz volt a két helyiség. Ha az ember lehajtotta az ülőkét, akkor tudott egyet tusolni, ha fölhajtotta, akkor tudott egyet vécézni.
Vagy ha nagyon perverz volt, akkor mind a kettőt, de ez nem történhetett meg, mert abban a pillanatban, ahogy megpróbáltam föltépni az ajtót, a komám beelőzött, mint a villamoson, és mindenáron hányni szeretett volna ő is, de a Petrányi is elkezdte a hányást, borzasztó méretű, kánonban történő hányás kezdődött.


Hasonló könyvek címkék alapján

Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Fodor Ákos – Rózsa Edit: Képtelenkönyv
Réti László: Kaméleon
Lázár Ervin: Berzsián és Dideki
Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú!
Merényi Dániel: Napirajz 2.
Janikovszky Éva: Az úgy volt…
Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)