Badár Sándor – Horváth János: Jappán 4.53 / 53

…a reggel a felkelő nap megpillantott egy magyar fiatalembert, aki megpróbál felkúszni egy zászlórúdra és onnan megszerezni egy…
-…reklámzászlót.
– Soha nem derült k, hogy mit reklámoz a zászló. Mindenesetre nagyon szép volt, és magamévá akartam tenni. Az életem kockáztatásával fölmásztam majdnem tíz méter magasra, és letörtem. Utólag nem vagyok büszke rá, de akkor nagyon büszke voltam, hogy ezt úgy meg tudtam tenni, hogy közben nem érkezett rendőr, nem szólt be senki az utcán, és mivel szabad országban éltünk, nyugodtan megtehettem, mert tíz perc múlva kitűztek helyette egy másikat. A selyemzászlót begyűrtem a cókmókjaim közé, ugyanúgy, mint a Honda szpojlert. Itthon létező embernek nem volt még Honda motorja sem, de én úgy gondoltam, hogy a Jávára ezt még nagyon szépen rá tudom építeni, ha hazajövök. Valahogy a hátizsákra erősítettem rá. Ezt egyébként nem kellett lopni, egy motorbolt melletti kukába bele volt penderítve. Volt rajta egy kis karcolás.

És amikor már mindent kihánytunk, és tényleg ez a sír utáni néma csend honolt a szobában, körülbelül három-négy perce már, vartyogva megszólalat a rádió hangszórója, hogy legyünk szívesek, "Csotto matte kudaszaj" és oroszul ugyanez, legyünk szívesek elfoglalni a helyünket az étteremben, mert következik a vacsora.
– Kész, újabb hányáshullám.
– A vacsora szóra abban a percben ismét okádtunk…

79. oldal

Szenvtelen arccal üldögéltem tovább, gondoltam magamban, mi a fasznak állt oda ki, meg is érdemli az ilyen ember, hogy csak úgy odaállt a Tojofuku lába elé. Viszont átvillant az agyamon, hogy innentől kezdve, hogy harcképtelenné vált a komám, én következem, és most már a nagydob alja teli van, valami mást kellett nézni magamnnak.

Beálltunk a sor legelejére. Petrányi próbált magyarázni, hogy ide nem kellene beállni, de mondjuk, hogy Petrányi, te ne aggódjál…
– A szentesi gyerek laza…

Kár, hogy nem lehet fotóval illusztrálni, mert az abszolút nagy titkot fölfedő fotón látszott, hogy a komámnak a két füle nem egyforma, úgy nézett ki a fotón az árnyéka, mint a Manócska. Abszolút kopasz fej, és a nap sugarai által átvilágított fülei.

144. oldal

– A hajnali nap első sugaránál kicsit megtörve, de viszonylag délcegen úgy döntöttünk, hogy kabinból ki, ide soha többé…
– Nejloncuccokat vettünk föl magunkra, a csomagunkban létező minden száraz és viszonylagosan vízhatlannak nyilvánított ruhát, hogy kibírjuk a fedélzeten tomboló vihart, a párát, az esőt és egyebeket, azt mind magunkra vettük, és fölmentünk a cuccainkal együtt, és gyors szemlélődés után a pingpongasztal alatt foglaltunk helyet…

80. oldal