Jappán 89% 96 csillagozás

Ez marha jó volt! Amikor belekezdtem, majdnem zavaró volt a kissé fésületlen, páros interjú-szerű stílus, de aztán lehengereltek. Vidéki, flúgos magyar fiatalok, egy szocialista országból Japánba mennek. Ez már önmagában garancia a börleszk történésekhez, de amikor csak lehet, ők – meg a körülmények – még rá is tesznek egy-egy lapáttal. Ezt az ámokfutást simán el tudnám képzelni egy filmen. Nekem a történet legmegrázóbb jelenete, amikor könnyemet hullatva rázkódtam a röhögéstől, az volt, amikor az odaúton a hajón hánykódtak mindenféle értelemben.
Régen nevettem ilyen jót egy könyvön :)

Valamikor a kilencvenes évek elején láttam a Roncsfilmet meg az Európa kempinget és imádtam Badár Sándort, mert nagyonhüje! Utóbbiban Horváth János is feltűnik (szintén nagyonhüje!). Ezt a könyvet azért kezdtem el olvasni, mert rossz kedvem volt. Gondoltam hangulítónak jó lesz. Az lett. Olyan ez a könyv, mintha az ember beülne e közé a két bolond ember közé, és végighallgatná a kalandozásukat Japánban. Ez a könyv az, ami: szórakozás. Két ifjú magyar története, akik karatézás közben kitalálták, hogy a nagy cocialista Magyarországról átruccannak Japánba, mert mér ne. Persze a Szovjetunión át kalandosan. Ha később eszembe fog jutni ez a könyv, mosolyogni fogok.

Én is akarok Japánba menni! Igaz, a tájfunban hajózást szívem szerint kihagynám, de akarok Japánba menni :)
Két idióta baromi viccesen leírt viszontagságai egy elképzelhetetlennek és megvalósíthatatlannak úton a nyolcvanas évek végén. Egyes részeknél sírtam, másoknál eltátottam a szám… Most már kicsit más szemmel nézek a Fujira és a karatésokra, meg úgy egyáltalán a japánokra. Érdekes volt, tetszett. Könnyed és szórakoztató könyv, ugyanakkor jó kis korrajz is :)

Ennyit rég röhögtem:) Ez baromi jó volt:) Végig a szemem előtt volt, ahogy ez a két barom szerencsétlenkedik:) A hajós rész, és a Fuji vitte a pálmát, de a többi rész is nagyon szórakoztató. Igazán meghallgatnám hangoskönyvben:)

Azt hiszem a stand up műfaj írva nem olyan jó, mint élőszóban előadva.
Viccesnek vicces nagyjából így is, de kusza, amit élőszóban egymás szavába vágva adnak elő, az leírva úgy hat, mintha fogalma nem lenne a szerkesztőnek hol hagyta abba az előző témát és inkább megismétli többször, nehogy kimaradjon.
A férfias /közönséges/ humor leírva ezerszer gyomorforgatóbb, mintha csak elmondják, mert olyankor ki lehet kapcsolni a figyelmet, illedelmes mosollyal lehet magunk elé bámulni, de ha a testnedvek emlegetését olvasni kell, akkor sajnos megjelenik képileg is. Tudom, lapozzak tovább…
Nekem nem tetszett ez a könyv, pedig szórakoztatónak tartom Badárt, már csak a megjelenése miatt is, olvasás közben viszont muszáj voltam néha a borítón lévő fotóira pillantani, hogy ne feledjem, valójában humorosnak szánt könyvet olvasok.
Utazásuk viszont nagyon vagány, érdekes, kalandos, irigylésre méltó, kivéve a hajóutat. Mondjuk ott ők sem irigyelték magukat:)
Azért csak nyugodtan olvassátok el, érzem a könyvön, hogy nem vele van a baj, nekem nem jött át annyira, mint kellett volna.

Na tudod mikor mennék én a Horváth-Badár párossal valahova?! Ezek nagyon betegek! :))
Egyszerűen megfőztek maguknak már a könyv egynegyede után, kb. a Moszkvába érkezéskor ill. barangoláskor. Ezek után a hajón történő odaút viszontagságain akartam rögtön megint bepisilni, de akkor már annyira, hogy a gyerek és az ember együtt kérdezték, hogy min röhögök ennyire.
Szóval: mikor mehetek a Horváth-Badár párossal valahova? :)
Köszönet @mazsa -nak a könyvért!

Hát ez tényleg nagyon vicces:D Ezt a beszélgetős stílust meg kellett szokni, de pár tíz oldal után már nem volt gond vele. Jó kis kalandokat éltek át. Eszembe jutott, amikor a sevillai világkiállításra mentünk 1992-ben. Persze nem volt ilyen nagy kaland, de azért az is érdekes volt, amikor Cadizban a homokos óceánparton reggel négykor egy egér szaladt el a fejem mellett és körülnézve konstatáltam, hogy éjszaka a szél minden szemetet körénk hordott.

Boldogok, akik szeretik önmagukat, mert övék a jappánok országa. :)))

Ki mondta, hogy egy útleíráson nem lehet halálra röhögni magad?

Kicsit szkeptikusan álltam a könyvhöz, mert bár imádom Badárt, de nem tudtam, könyvön keresztül mennyire fog átjönni a stílusa. Hát, nagyon átjött! :) Elég vizuális típus vagyok és szinte láttam magam előtt a szerencsétlenkedéseiket. A kedvenc részem a hajóút volt, odafelé, azon már hangosan röhögtem. :) És ez a jókedv a könyv végéig kitartott.