Írásommal önként vállalt kötelességet teljesítettem. A 60-as évek elején a Fóti Gyermekvárosban, ebben a „jóhírű” intézetben töltöttem öt meghatározó évemet ezer másik, különböző korú gyerekkel. Tudomásom szerint a gyermekvárosról és a benti életről még nem jelent meg nyomtatásban ott gondozott gyermek tapasztalatán alapuló, őszinte, irodalmi igényű írásmű. Mindannyiuk helyett írtam tehát ezt a hézagpótló könyvet, emléket állítva az akkori társaimnak, nevelőimnek, tanáraimnak, barátoknak és ellenségeknek egyaránt.
Mintamókus 7 csillagozás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
A maga borzalmaival ez a történet szívhez szól és annyira bele lehet merülni a kis Judit gyermekotthonos mindennapjaiba, átélni az általa megélteket, hogy le se nagyon tettem a könyvet. Nincsenek illúzióim, az állami gondozásban lévő gyerekek sorsa ma sem könnyebb, sőt… talán még több is a kegyetlenkedés és bántás. Visszarepülni egy bizonyos szempontból naivabb, erkölcsiségében is más korba, érdekes és nosztalgikus volt.
Erénye a regénynek, hogy csodaszép magyarsággal van megírva, rég olvastam ilyen írást. Pedig a főhős felnőtt korában Ausztráliába vándorolt ki. amihez szintén nem kevés bátorság kellett. Több olvasóhoz kellett volna eljutnia ennek a könyvnek, az az érzésem.
Egy nagyon érzékeny kislány, aki másként látja a dolgokat, mint a többség. Mert neki nagyon nem kellett volna ott lennie. Nagyon érdekes, hogy a neten utánanézve összesen egy érdemi hozzászólást találtam, méghozzá annak a fiúnak a tollából, aki szerepel a könyvben, a fiú, aki szerelmes volt Juditba a gyerekvárosban. (Már nem találom a cikket.) Ő azt írta, elképedt Judit látásmódján, hiszen a legtöbb gyereknek valóban a második otthona volt az intézet; olyan rémes körülmények közül kerültek oda, hogy az intézeti lét megváltás volt számukra. A youtube-on kutakodva csupa meghatóan nosztalgikus filmecskét lehet találni a gyermekvárosról. Mindezek ellenére, vagy mellett, Bacsó Judit leírása nagyon is hihető, hiszen egy olyan kislány szemszögéből látjuk az ottani életet, akinek nem kellett volna ott lennie. Nyilván a hozzá közel állók is mind „túl érzékenyek” voltak ahhoz, hogy feldolgozzák az árvaságot, meg az effajta „közösségi létet”, így aztán sajnos ez későbbi sorsukban is megmutatkozott. Külön érdekes, hogy anyukám minden nyáron élőben is láthatta Juditot: szemben lakott velük éppen a nagymamája, akinél a nyarakat töltötte. Sosem barátkozott a többi „utcagyerekkel”; nyilvánvalóan más volt, mint a többiek. Meg talán elege is volt neki évközben a sok gyerekből. :)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szabó Magda: Katalin utca / Ókút 93% ·
Összehasonlítás - Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa 95% ·
Összehasonlítás - Csoma Mózes: Sövény Aladár, a hazai koreanisztika úttörője ·
Összehasonlítás - Móricz Zsigmond: Életem regénye 88% ·
Összehasonlítás - Izsák József: Illyés Gyula költői világképe II. ·
Összehasonlítás - Nemes Károly: Tony Richardson ·
Összehasonlítás - Göbölyös N. László: Az ajtókon innen és túl 84% ·
Összehasonlítás - Hámori Tibor: Puskás 82% ·
Összehasonlítás - Márton Evelin: Farkashab 78% ·
Összehasonlítás - Fahidi Éva: A Dolgok Lelke 97% ·
Összehasonlítás