Megyek ​Budára 30 csillagozás

Újlipótkötet
Bächer Iván – Teknős Miklós: Megyek Budára

Mindent ​a végtelenségig lehet írni, minden kimeríthetetlen: egy csokor virág és egy hatalmas ország, egy szál ember és egy metropolis; mindről egyként lehet írni három kötetes trilógiát és egy flekkes szösszenést.
Újlipótváros jelene és históriája is csak – bocsánat a lopott hasonlatért – egy ilyen feneketlen kút, amelyből az idők végeztéig lehet meregetni a történeteket. Harmincezernyi ember, több ezer ház, üzlet, intézmény, neves és névtelen hely, látható és láthatatlan nevezetesség. Egy-egy nagyobb házmonstrumában nagyközségnyi ember él, akiknek mind-mind egyenkénti élete is kész regény.
Bolond, aki teljességre tör, és én nem vagyok bolond, vagy ha mégis, hát másként. Dehogyis lehet itt mindent megírni, meg se próbálom; szemezgetek csupán, csak arról referálok, ami elém bukkan, amibe belebotlok, vagy amit az orrom alá dugnak barátaim, akikből – hál istennek – bőségesen el vagyok látva itt.
Felírom az elém kerülő dolgokat csak, mint felírónő ősöm, nagyanyám… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Ab Ovo, Budapest, 2010
118 oldal · ISBN: 9789639378742

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

akire>!
Bächer Iván – Teknős Miklós: Megyek Budára

Néhány éve, amikor megjelent a szerző Újlipócia kötete, többen megállítottak az utcán, hogy a fiam képe szerepel benne az utolsó lapon. A játszótér helyett a könyvesbolt felé fordultunk, beszereztük a kötetet, és valahogy ekkor lett nyilvánvaló, hogy a helyiek (bennszülöttek) befogadtak minket, betelepülőket.
Ez a könyv annak a folytatása, és mindjárt át is lapoztam, hátha megtalálom, ha nem is az arcunkat, de legalább a könyökünket valahol. Az utolsó lapon megint volt valami ismerős: most nem mi, hanem a pár „égi” cipőnk. Na most ez magyarázatra szorul: amikor beköltöztünk a házba, mindjárt kiszúrtuk, hogy a szemben lévő házzal összekötő elektromos vezetéken (amelyen az utcai világítás van), egy pár cipő függ az összekötött fűzőjénél fogva. Több teória is született, hogyan kerülhetett oda: legjobban a felakadt angyalcipő tetszett.
Most, hogy az emlékolvasás kapcsán megtaláltam ezt a képet, már kezdem azt vélni, hogy esetleg Iván távozott arrafelé, megszabadulva a már nem szükséges nehezéktől…
Véleményt az írásról nem mondok, esetleg felugrok hozzá egy fröccsre…

5 hozzászólás
Biedermann_Izabella>!
Bächer Iván – Teknős Miklós: Megyek Budára

Várjon csak, várjon Bächer úr! Az Ifjúság útról még nem is írt. Arról, ami ott van a hegy lábánál, és ahol régen, még amikor gyerek voltam, egyszintes komfort nélküli családi házak voltak. Ott lakott nekünk valami sokgyerekes rokonunk de a nevére nem emlékszem, csak hogy sok lány volt, lenőtt ruhákban, majdnem mezítlábason. Aztán mire másodikos lettem felépültek a klinikával szemben az emeletes házak. Nem tanácsiak, hanem öröklakások. Meg lehetett őket venni. Kölcsönre persze, de azt adott a bánya. Anyám meg nem akart Kertvárosba költözni, urizálsz nekem itt, édesem, mondta apám, de hagyta magát.
Tízemeletesek, tévéerkéllyel. Na, az volt akkor valami. Lift is volt, teljesen elektronikus, nem volt még az a kis ablak se, hogy nézte volna az ember, hányadikon jár. A modernizmus mikrokozmosza..
Harminckétszer kettő lakás per épület. Négy épületével az akkor kettőszázötvenhat lakás. Kettőszázötvenhat élet. Az ötben lakott Pila bácsi, meg a felesége. Nagyon édes bácsi volt, sebészorvos. Irénke, a felesége meg törékeny, szép nő, öregnek is szép maradt aztán. Az ő unokájuk volt Péter, aki nekem osztálytársam lett, igaz csak gimnáziumban, és igaz, ott is csak egy évig, mert elköltöztek Budapestre. Ott aztán még meglátogattam egyszer nyáron, akkor ez valamiért úgy festett, hogy jó ötlet, már nem tudom, miért. Elvittük Julit, a legkisebb testvérét a Dagályba, és jól szórakoztunk, mert mindenki azt hitte, hogy a mi gyerekünk, pedig tizenhat évesek voltunk. Persze nekünk nem lett gyerekünk, hogy is lett volna, nem mentem többet hozzájuk látogatóba, félbarátság maradt köztünk valamiért, ő meg elvette Réka húgát, aminek örültem. Később aztán történész lett belőle, illetve nem is egészen, hanem a wikipédia szerint konzervatív politikai filozófus. Lehet, hogy ezért nem mentem látogatni többet.
Réka általános iskolában volt egyébként osztálytársam, a szülei orvosok voltak, külföldön éltek jó sokáig, aztán amikor hazajöttek, mi mind ámultunk, hogy Réka milyen jól beszél angolul, és hozzá még milyen szép is. Még mindig szép, és mindig jól beszél angolul, aminek Új-Zélandon végeredményben hasznát is látja, ahova azzal a jóképű zsidó férjével költözött már sok éve. Hogy náluk se legyen egyszerű egy családi összejövetel, gondolom. Márhogy így a férjek okán se.
Tud követni, Iván? Az ötben lakott még egyébként Kata barátnőm is, akinek az apja nagykutya volt, ezt én nem tudtam, mit jelent, de Katát szerettem, mert kedves volt és okos. Aztán meghalt a bátyja titokzatosban, suttogták, hogy édzben, de én nem tudtam azt se, hogy mi. Később azért a nagykutyáról, meg az AIDS-ről is lett fogalmam, de akkor meg már minden régen volt, nem kellett róla beszélni. Katáéknál az volt a jó, hogy olyan ételek voltak, amiket én sosem láttam előtte, mint mondjuk a rozskenyér, a kígyóuborka, meg a libamáj. Gasztrotúra volt ez a két házzal odébbani világ.
Persze a legtöbb barátkozás a két egymással szembe fordított tízemeletes, a hét és a kilenc között zajlott. A szerelmek is. Hát ilyen a világ, ilyen volt mindig.
A mi lépcsőházunkban a másodikon lakott a hetedikes nagy szerelmem. Zenész. Multimilliomos dzsesszdobos. Na jó, nem, igazából gitáros. Na jó, nem ebből él. Budapesti üzletember. Zenélni hazajár, de nem mertem megnézni még soha. Egyszer eljött hozzám egy haverja, belügyes vagy nyomozó vagy mi a szent szűz pár éve. Hogy tanulna angolul. Mondom neki, jó, örülök, hadd mutatkozzak be, Biedermann Izabella. Látom, halál sápadt. Hogy ő annak a fiúnak a haverja. Mondom neki, nahát, nem is emlékeztem, hogy volt egy ilyen haverja. Többet nem jött. Látja Iván, a hiúság nem múlik a korral. Sőt.
A hétben lakott a negyediken a másik szerelem, művészek, hoppá. Színházi szakirány. Szép hosszú szerelem volt, csak nem volt jól időzítve. Jó, és méltán híres rendező lett belőle hála Istennek. Az öccséből meg kiváló díszlettervező. Aztán az apjuk elvette az egyik évfolyamtársamat. Hát így. A boldogság mindig utat talál magának.
Na, még sok híres ember lakott ezekben a házakban. Apám kiváló gyomorspecialistája példának okáért. A fia, az Andris, édesistenem hogy berúgott a bulikon, egyszer le is kellett fogni, ő is jó orvos lett, gasztroenterológus, hát persze az kicsit kár, hogy most már Angliában praktizál. Meg voltak a magas fiúk a B lépcsőházból. Okos mindkettő, a kicsit tanítottam is az egyetemen, haragudott érte eléggé, mert annyival nem voltam öregebb, csak így alakult. Azért szépen megtanult angolul ő is.
Na most ezeket kellene megírni Iván, mert ezek is jó történetek. Ja, hogy az Ifjúság út az nem Lipótvárosban van? Az igaz. Ha jól meggondolom, még csak nem is Pesten. Akkor hozok egy üveg szódát inkább.

3 hozzászólás
Habók P>!
Bächer Iván – Teknős Miklós: Megyek Budára

Óda Újlipótvároshoz. Szódaszimfónia, Boltok, kocsmák. Barátok és ismerősök. Kutyák és macskák. Pársoros történetek. Tömény élvezet.

egy_ember>!
Bächer Iván – Teknős Miklós: Megyek Budára

Persze nem ér át Budára, mert Újlipótváros egy labirintus, ez a kötet meg az Újlipócia folytatása. Csak most más emberekről és házakról firkálgatja Bächer a – meg kell adni – kimunkált karcait. Csakhogy a probléma ugyanaz, mint az első résznél. Magamfajta másodrendű (betelepült), és helytörténet iránt fogékony újlipótvárosinak érdekesek lehetnek ezek a történetek, mások, ha olyan késői órán olvassák, mint én, alighanem elszunnyadnak rajtuk, hacsak nem spriccentik le magukat időnként a kötetben központi szereppel bíró szikvízzel.
Amit az újlipótvárosi kutyák és kutyások kulturáltságáról ír, az meg SZEMENESZEDETT HAZUGSÁG! EZ A VÁROSRÉSZ ÁLLANDÓAN TELE VAN SZARVA! Én nem tudom, Bächer mit néz gyaloglás közben, de a járdát biztos nem, pedig azt fontos lenne.

11 hozzászólás
serengeti P>!
Bächer Iván – Teknős Miklós: Megyek Budára

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 5
Érzelmek (ábrázolása): 5
Izgalom: 5

Épp a napokban mentem el Bächer Iván hajdani újlipótvárosi lakóháza előtt, és olvastam el a falon elhelyezett emléktáblát. Még friss olvasási élményem tőle ez a könyv, így eszembe jutva, kicsit más tekintettel haladtam tovább a Pannónia utcán. Igyekeztem megtalálni azokat az emblematikus helyeket, amiket az író nap mint nap – és ebben a kötetében is – végigjárt… A biobolt, a közért, a sarki étterem mind-mind „elém lépett” a kötetből, és szinte magam előtt láttam, amint az író mackós lépteivel végigmegy az utcán. Ő menne, ő indulna Buda felé – de valahogy végül sosem ér oda. :-)

>!
Ab Ovo, Budapest, 2010
118 oldal · ISBN: 9789639378742
vargarockzsolt>!
Bächer Iván – Teknős Miklós: Megyek Budára

Képek és fényképek Újlipótváros házairól, lakóiról, körítve egy kis Bächer-mitológiával. Tárcák, némelyik kissé lapos, de van köztük olyan is, amely hátborzongatóan tökéletes.
A könyv szép, 1-2 óra alatt elolvasható, budapestieknek, és azoknak, akiket érdekel a 20. század magyar történelme, erősen ajánlott.
(Én két nap alatt kétszer is elolvastam.)

2 hozzászólás
olvasóbarát>!
Bächer Iván – Teknős Miklós: Megyek Budára

Fantasztikusan jó, mint a többi könyve is. Csak olvasom, olvasom, teljesen belemerülve a történetbe a százféle szódáról, a saját borról, az emberekről akik jönnek-mennek a környezetében és az egész mégis összeáll Pest egy darabkájává. Az Őszi örömök az egyik legragyogóbb fejezet,ha olvasom már értem miért szeretik sokan ezt az évszakot, …" e rövid és keserves életbe egyedül az ősz képes egy kis melegséget belevegyíteni."

2 hozzászólás
Black_Venus>!
Bächer Iván – Teknős Miklós: Megyek Budára

Tetszett a lakonikus stílusa, olyan ballagós-szódaivós , szórakoztató, de nem tolakszik, mindenkiről tud mindent, de mégsem pletykál – csak azt ismétli, de azt nagyon emberien, amit már amúgyis tudunk egymásról. És ne felejtsük el: kitűnőek a fotók is, éppen odavalók .
(Ja, és láttam az előadás-verziót is, hogy abban miket énekeltek…! :)

XX73>!
Bächer Iván – Teknős Miklós: Megyek Budára

Nem kedvencem Újlipótváros, de Bächer erről is olyan magával ragadóan tud írni, hogy akkor már miért ne böngészném? S olykor leszállok a villamosról, s csatangolok is egyet, hátha megszeretem.


Népszerű idézetek

Goofry>!

[…] mindig a kis dolgok a legnagyobbak, jegyezd meg, na szevasz.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dolog
Biedermann_Izabella>!

Mert egy eszes ember fontosabb egy esztelen világban, mint egy olyanban, melyben a ráció az úr. Egy jó ember fontosabb egy gonosz világban, mint egy olyanban, ahol a szeretetnek is van létjogosultsága. Egy – országért, nemzetért – felelős értelmiségi fontosabb egy gazdátlan, sorsára hagyott országban„ mint egy olyanban, amelyet felelős polgárok választotta felelős vezetők irányítanak. Egy vérbeli, legmélyebb lényéből fakadóan pedagógus fontosabb egy olyan világban, amelyben az ifjúságot immár szinte kizárólag ordas eszmékkel táplálja a hivatalosság, mint egy olyanban, amelyben az európai zsidó-keresztény kultúra a napi iskolai betevő. És nem utolsósorban: egy olyan világban, amelyben a baloldali értékek el és ki lettek árulva, amelyben immár a katakombákba szorult maga a gondolkodás is, fontosabb egy elveihez mindvégig hű baloldali gondolkodó, mint egy normális társadalomban.

77-79. oldalak

forElle>!

Az az igazság, hogy megöregedvén, nekem már minden, amit csinálok, általában megy könnyeden. Ami nem megy, nem menne úgy, abba bele sem fogok. Két dolog van, amivel nehezen birkózom, de néha rákényszerülök óhatatlanul. Az egyik az otthonról való elindulás. A másik a kintről való hazaérkezés.

Habók P>!

Van egy idősebb barátnőm, ő mondta egyszer, hogy néki mindegy, hol lakik, csak közötte és a lánya között ne legyen folyó. Mert ő átélte azt, amikor lebombázták a hidakat. És aki azt átélte egyszer, nem felejti el. Sőt, ebbéli tudását áthagyományozza gyermekeire, unokáira is. Három nemzedéken át rögzül az efféle tapasztalás. A negyedik nemzedék felejt. És nekiáll, és felrobbantja a hidakat. És aztán ott áll megfürödve.

Habók P>!

Odakinn, a „normális” gyerekek között kegyetlenül nehéz manapság a pedagóguskodás. Szinte minden osztályban tombol néhány farkaskölyök, aki a domesztikációból fölmentést kapott.

forElle>!

Apámnak, Rajna Bernátnak és az ő testvérének rádióboltja volt a Kossuth Lajos utca 4. – ben. No de nem ez a fontos. Hanem hogy anyai ágon mi Mártonok vagyunk, eredetileg Mandlok. Ezen az ágon a dédapám rabbi volt Morvaországban, Dobfisban, Prága mellett, dr. Bernhardt Mandl. Az ő fiának, Moritznak hat gyermeke lett: Angéla, Pál, Ernő, Irén, Ilona és Imre. Az én anyám volt Ilona, őt vette el Rajna Bernát. Az Ernő Pfeiffer Sárát vette el, az ő fiuk lett Endre, Marton Kati papája, aki a Richárd Holbrooke felesége lett, és aki több könyvet írt. Márton Imre felesége volt Vázsonyi Ibolya, Irénnek a férje Dömötör Miklós, az ő lánya Dömötör Tekla néprajzprofesszor. Tekla férje Dobrovits Aladár egyiptológus. Na most, ők, Tekláék laktak a Pannónia utca 10.-ben. A 8.-ban viszont a Faludiék, nagy színházi család. Faludi Gábor, aki a Vígszínház egyik alapító igazgatója volt. Az ő négy gyerekéből a három fiú színházi ember lett: Miklós dramaturg, Jenő a Vígszínházban művészeti igazgató volt sokáig, az ő ikertestvére, Sándor az Operettszínházat igazgatta egyebek között. Mici hozzáment dr. Vázsonyi Jenőhöz, aki MÁV-vezérigazgató volt. Jenő testvére volt a már említett Vázsonyi Ibolya, dr. Márton Imre ügyvéd – az én nagybácsikám – felesége. Tud követni?

Goofry>!

Én minden látásban meglelem örömömet.

12. oldal

Habók P>!

Erre rá kell szánnom bőven az időt. Egy órába biztosan belekerül az út a Pannóniától a Jászaiig. Nekem. Indulok, szinte azonnal.
Éppen csak megnézem, ki van-e kapcsolva a gép, a tévé, a rádió, a rezsó, ki van-e húzva a dugaszolóaljzat, el van-e oltva valamennyi villany, be vannak-e csukva az ablakok. Mire mindezzel végzek, egy kicsit elpilledek, mi tagadás. Úgy gondolom, hogy igazán megérdemlek egy rajtfröccsöt.

psn>!

[…] az a kiérlelt álláspontom, hogy aki egészséges, az hamar megbetegszik, legjobb, ha az ember eleve beteg, akkor egy kicsit tovább húzhatja talán.

31. oldal

doragncz>!

A TORMÁS
„Helló Iván! Nem jössz ki a piacra? Megyek tormáért. Itt is van, de az nem olyan. Az nem falusi torma. Én tudom, hol van igazi, falusi torma. Veszek a piacon mindig tormát, nem én reszelem, de az frissen van reszelve, azt veszem, és teszek bele egy kis cukrot, mert különben marja a gyomromat, de egy kis cukorral teljesen jó, kicsi cukor kell bele, és mégis egészen más lesz egy kicsi cukortól. Izzik a gyomrod, hogy majd' belegebedsz, ugyanakkor kívánod a tormát, mint az állat; és akkor elég egy kis cukor a tormába, és már eheted is. Látod, ezek a nagy dolgok, a kis dolgok, egy egészen kicsi cukor, és már nem is fáj semmi, már nincsen bajod, már megoldódott minden problémád, mindig a kis dolgok a legnagyobbak, jegyezd meg, na szevasz.

80. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mérő Vera: Lúg
Marilyn Miller: Az egyetlen
Bucsi Mariann: Ébredés
Ruby Saw: Dempsey
Hugyec Anikó: Túl hosszú út
Farkas Anett: Kettős játszma
K. M. Holmes: Mason
Ruby Saw: Angyalom
Ruby Saw: #dutchboy
Anne L. Green: Csábító vallomások