Az író rendhagyó útikönyve turisztikai-gasztronómiai és szellemi-kulturális kalandozásra invitálja az olvasót a nagyvilág és az emberi lélek különös tájaira. Ruccanjunk ki Budapest, Róma, London, Kolozsvár főtereire és eldugott utcácskáiba, piacaira és vendéglőibe, kóstoljunk bele más népek életébe és konyhájába, és habzsoljuk az élményeket nagykanállal!
Ruccanások 16 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2007
Várólistán 5
Kívánságlistán 1
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
+
>!
+HAri P
Lájtosan szórakoztató kis ruccanások, szomszédolások, érintve a helyi családi ügyeket, belekukkantva a rotyogó kuktába, de a vendégstátusszal nem visszaélve, a házigazda olyanamilyen portáját nem feldúlva. Mi meg a karosszékben ülve belelesünk egy magát antituristának mondó, de nyitott szemmel és ízlelő receptorokkal utazgató ember élményekkel telejegyzetelt naplójába .
>!
+krlany IM×SP
2 hozzászólás
Érdekes volt meg minden, főleg mivel egy-két helyen én is jártam, egy-két olyan sört én is ittam, de nem eléggé…
Egyébként én is ezt csinálom ha utazom; naplót írók, jegyzetelek, ez is egy ilyen szösszenetek sora, csak ha már az ember ki is adja, előtte nézzen utána a dolgoknak és akkor kijavítgathatja a pontatlanságokat, és lehetne egy kicsit alaposabb is.
És majdnem hangulata is van. Vagyis van ennek, csak az sem eléggé. Jók az ételleírások, de csak épp annyira, hogy azért még ne fusson össze a szádban a nyál, pedig tehetné, mert azok a kaják, azok ám olyanok. Íze, szaga, illata kellene, hogy legyen, de valahol…
Néhol túl soknak érzem a gondolatait, néhol meg túl kevésnek, bizonyos dolgoknál többet várnék. Minden téren maradt bennem hiányérzet, pedig vannak nagyon szerethető mondatai, néhol fájdalommal van tele, néhol csipkelődéssel, humorral, vagy éppen szarkazmussal.
Kár érte!
>!
+utazó
Annak ellenére, hogy az író nem egy utazós ember, nagyon szép és jó helyekre kalauzol el. Érdekes más szemével látni tapasztalni, vagy megismerni vidékeket, gasztronómiát, hangulatokat.
>!
+metahari
Amikor az ember külföldre megy, általában már az odaúton eszik, de mégis leginkább az első „kinti” ebéd az érdekes. Ha le tudja győzni a rántotthús uralmát, már nyert ügye van. Akkor már szeretjük azt az országot. Bächer ezekről a szeretésekről ír.
>!
+Bazil
Szeretem ahogy Bächer Iván szemléli a világot. Meg azt is, ahogyan ír (referál, értekezik) róla.
>!
FruzsinaRacz
Kellemes olvasmány volt. Jó volt arról olvasni, amit turistaként- csupán a nevezetességek után rohangászva nem láthatok. Kedveltem az angol konyha, olasz focimeccs, és az erdélyi szakácskönyv részeket. sőt, a Szakácskönyv akár egy szappanopera is lehetne. Ám levonok fél csillagot, mert lassan haladtam- a közepén- ahol kissé ellaposodott a szituáció.
Népszerű idézetek
+
>!
+krlany IM×SP
Mindezek tetejébe két dolgot még különösen, kitüntetetten is utáltam és utálok ma is: az egyik turistának lenni, a másik nyaralni. Egy szóban is összeköthetem a kettőt: utálok idegennek lenni.
A turistánál szánalmasabb figura alig tételezhető. Mert persze előadódhat mifelénk és mindenütt és bármikor, hogy idegen lesz az ember, kilógó, kivetett, sehová tartozó. De hogy valaki önként válassza ezt a sorsot, és ráadásul még ezért fizessen is, ez számomra felfoghatatlan és vállalhatatlan.
A turista kinn marad.
A felszínen marad, a héjon, azon mászkál, császkál, csúszkál a szerencsétlen végkimerülésig.
Én nem bírok így kóvályogni városokban, hogy közben nem látok belülről egy lakást, nem tudom, hova járnak a bennszülöttek vásárolni, kocsmázni, milyen a konyhájuk, hogyan főznek, hová s miként takarítják el a szemetet, hogyan megy a gyerek iskolába, milyen felekezethez tartozik a bejárónő.
Én otthon lévőket szeretek szemlézni, ha már én magam nem lehetek otthon.
Útiszó
>!
++>!
+krlany IM×SP
Milán mágikus szemet ivott. Egy cseh sörrel teli korsóba ügyesen belepottyantott egy – ha jól emlékszem, Zielenka nevű – haragoszöld színű likőrrel teli féldecis poharat. A két folyadék nemigen vegyült, éppen csak egy kis zöld gomoly szállt szét a sör aranyában. Milán az ablak felé emelve korsaját elégedetten gusztálta a jelenést kicsit, majd fölülről nézett hosszasan a sörbe, aki haragoszölden nézett vissza. Így nézték egymást meredten, s Milán próbálta kiolvasni a mágikus szemből a múltat, jelent s jövőt. Majd miután nehezen boldogult, mert titokzatos volt a mágikus szem, titokzatos, sejtelmes, kegyetlen és hideg, Milán egy slukkra leitta a sört, egészen addig, amíg a kisebbik pohár fele szárazra nem került. Ekkor kivette a korsóból a teli kispoharat, s azt bravúros mozdulatokkal oda-vissza görgette párszor a szája előtt. Aztán lehajtotta a likőrt is, és lekísérte a sör maradékával azonnal.
Felvidék - Losonci mágia
>!
+>!
+psn 1 hozzászólás
[…] városban, ahol mindenki rohan, csigalassúsággal intézik a dolgokat; falun, ahol nem sürgős semmi sem, ahol lassabban jár az óra, ott elintéződik minden egy fél perc alatt.
Vásár Ipolyságon
>!
+>!
++