Rötúr (Gold Jenő 2.) 91% 71 csillagozás

Első olvasásom Bächer Ivántól. Felfokozott érdeklődéssel vágtam bele, mert eddig csupa jót hallottam a szerzőről. És a hírek néha igazak. Szinte a banalitásig egyszerű szöveg, de éppen ez teszi hitelessé ezt a családregényt. Hősei nem kergetnek délibábos álmokat, pusztán gondtalan életet akarnak. De mint arra szinte mindenki rádöbben, gondtalan élet nem létezik, legfeljebb csak gondokkal kevésbé terhelt. Pinponglabdaként pattognak Budapest és Algír között, s a kisember megvalósítható álmait ők meg is valósítják, akár a Horthy-rendszerben, akár a Rákosi diktatúrában, vagy a Kádár korszakban éppúgy, mint a francia gyarmatbirodalom fénykorában, esetleg az FLN bombamerényletei közben. Ne becsüljük le a kisember életerejét. A kisember bámulatosan tud alkalmazkodni. Elszenvedi a gyötrelmeket, de él és kihozza a lehetőségekből a maximumot. Még a gyötrelmeket is tovább adja. Többnyire a másik kisembernek. Akár a házastársának is. Gyula például folyton „elveszíti” értéktárgyait, hogy abból finanszírozza félrelépéseit, cserébe az otthon magányában neje csendesen terrorizálja.
(-Nem szeretem a borsót.
– De igen, fiam, te szereted a borsót. Edd meg !)
Lényegtelen a hely, és a rendszer amelyben élnek, mert a hétköznapok lényege változatlan. Más nem is érdekli őket.
(-Nem szeretem az olyan országot, ahol csak úgy hirtelen elkezdenek lövöldözni.)
Nem tehetek róla, de nekem erről a regényről az a kérdés ugrott be, hogy vajon ki fogja túlélni az éles helyzeteket? Az aki eredetiben olvassa Platónt, vagy az, aki meg tud zsírozni egy karéj kenyeret? Jó volna hinni, hogy mindkettő, de nyilvánvaló, hogy ez esélytelen.

Tetszik nekem Bächer stílusa
Igen fiam.
Fogok még sokat olvasni tőle.
Igen fiam.
Olyan lényegtelen dolgokról ír.
Úgy van fiam.
Jó receptek vannak a könyveiben
Igen fiam
Ilyen az élet.
Ilyen fiam.
Az a te legnagyobb hibád apukám, hogy magyarul írsz.
Igen fiam.
Mert ha angolul vagy mondjuk németül írnál apukám, na jó apukám még a francia is megfelelne apukám, akkor már világhíres milliárdos lennél apukám.
Igen fiam.
És akkor a filmes jogdíjakról még nem is beszéltem apukám.
Igen fiam. Hol vetted a témákat fiam?
Hol vettem volna apukám, ahol szoktam, a pesti utcákon.
H

A másik fél – egy másik főág a majdani családfán – története sem fordulatok nélkül való: kis(?), ez is magyar(!) … csiki-csuki, ide-oda, haza- – de melyik, milyen, hová is(?) – találás(?) regényes története sokféle elhallgatással…

Az első részhez hasonlóan fergeteges ez is, imádtam olvasni! Fél pontot azért vontam le, mert míg a Kutya, Mandovszky-ban rajongtam a nagynéni, Anna – alias Thury Zsuzsa alakjának megformálásáért, ebben a részben a fő nőalakot, Malovecz Arankát nem éreztem annyira árnyaltnak, kidolgozottnak. (Ez persze lehet azért is, mert a Bächer-családban az anyai ágról kevesebb történet maradt fent.)

Hangulatos, gördülékeny történetek összessége ez a családregény Budapesttől Algírig és vissza több recepttel ízesítve. Szépen összekapcsolja a családtagok sorsát a magyar történelem rezdüléseivel. Kisemberek kisebb nagyobb álmai hol könnyen, hol nehezen rendszereken és módszereken túl megvalósulnak, helyére kerülnek. Bacher írói stílusa meggyőző bizonyíték rá, hogy a családtörténetek tarka szőttese egymást keresztező
sorsok okán áll össze hihető érvényes tablóvá . Szórakoztatóan, könnyeden ír le szívfacsaróan fájdalmas történeteket rövid, tűpontosan precíz fejezetekben- mint remek novellista elődei – ahogy csak a legjobbak tudják.
Már csak azt sajnálom, hogy ez a kötet egy sorozat 2. része, de ez került hozzám előbb. Egészen biztos elolvasom az előzményeket is.

Ezeket a történeteket már akkor is imádtam, mikor csak nagyritkán, hézagosan találkoztam velük tárcanovellaként. Most nagyon jó volt egyben olvasni a Malovecz-Sprengtzl-Gold család történeteit – oda-vissza, oda-vissza.

– Kedvem támadt olvasás közben főzőcskézni apukám.
– Hát főzzél, fiam.
– Kellene több ilyen könyvet olvasni apukám.
– Milyet, fiam?
– Hát ilyet, ami nyomot hagy.
– Hát olvassál, fiam.
– Az a te legnagyobb bajod, hogy nem jó korba születtél apukám.
– Ez már csak így van fiam, no adj egy pohár vizet.

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 5
Érzelmek (ábrázolása): 4
Izgalom: 5

A Gold Jenő-sorozat könyveit – mint a legtöbb Bächer Iván-művet – egy szuszra elolvastam. Ennek a nagyszerű írónak régóta rajongója vagyok, nagyon kedvelem a stílusát. Remek élményt adott a könyv, alig bírtam letenni. Eredeti ötletből született a regénysorozat, ami egy magyar polgári család életének momentumait tárja elénk, több generáción keresztül; olvasmányos, néhol szívbemarkoló történeteken keresztül. A tartalom kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából meggyőző, a könyv világa jól átélhető. Bächer nagy érdeme a szereplők érzelmeinek színes ábrázolása. A sorozat minden tagja mindvégig izgalmas, érdekfeszítő.

Legyen régi, vagy új borítós, könyvtárból kölcsönzött, vagy polcról levett példány, mindegy az, rötúrt jelent mindig, Algériába, az emlékekbe. Igaz, szép mese, újraforgatható és megunhatatlan. Legalábbis nekem.

Szeretem Bächert. Azonban a szorosan vett családtörténeti válogatásai nem annyira jönnek be. Mert bár szeretem Bächert, olykor ezzel-azzal nem tudok azonosulni. De mindig is szerettem a történelmet alulnézetben. Ezek a mesék pedig csodálatosan bemutatják az aktuális kort.