Magas ​tenger 93 csillagozás

Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal
Babiczky Tibor: Magas tenger

Mint sírba hulló földgöröngyök kopogása, szikárak a könyv mondatai. Mégsem gépiesen kattogó minimalizmus ez; nagyon is költői. Az eleven, fájdalmasan szép képek ellenpontozzák a baljós hangulatot. Fekete és vörös színben lebeg minden, az ébrenlét és az álom (vagy őrület?) határán, mintha egy azték piramistemplomot vizionálnánk, tetején a pap lüktető emberi szívet emel a magasba. Lüktet a valóságos város is, éli kegyetlen életét, nyomozónk pedig, aki egyben elbeszélő főhősünk, teszi a dolgát: üldözi a bűnösöket, kihallgatja a gyanúsítottakat. De közben minden gondolata, mozdulata merő fájdalom, hiszen a legnagyobb bűnös ő maga – nincs hová menekülnie, és sohasem nyerhet feloldozást. Hogy miért? Ennek a rejtélynek a megfejtése viszont már az olvasóra vár.

>!
Magvető, Budapest, 2014
174 oldal · ISBN: 9789631431834
>!
Magvető, Budapest, 2014
174 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631430059

Enciklopédia 14

Helyszínek népszerűség szerint

Skanzen Club · Széll Kálmán tér


Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Babiczky Tibor: Magas tenger

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

Remek, igazán remek részek vannak benne. Nagyon jó szövegrészek. Erős hangulat, parádés ötletek (az ír ivófülke, a Kosztolányi fordítás utáni nyomozás, stb.), rengeteg bölcsész és politikai utalás, sokatmondó bölcsességek, és a stílus Hajnóczy hagyományait követi, a rémálmokkal, az alkoholizmussal és a cigarettával, csak ami Hajnóczynál az írás, az Babiczkynál a bűn. Első regénynek ez igazán ígéretes.
De.
A történet hiányzik, nem jutunk sehonnan sehová, az alapötlet – a kiégett nyomozó – üres közhely, és a végkifejlet rettenetesen bombasztikus. Annyira rossz a vége, hogy nem is értem, a könyv kiadója/szerkesztője miért hagyta benne. Ha az nem lenne, egész érdekes könyv lehetne.
Babiczky nem tud regényt írni, posztmodern szövegekben viszont nagyon erős. Egyelőre ennyit látok belőle. Nem hosszú.

19 hozzászólás
olvasóbarát>!
Babiczky Tibor: Magas tenger

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

Meglepetés számomra ez a kötet, a szerző első regénye, másra számítottam. Olyan, mint egy puzzle, részekből összerakva, bűnügyekből, magánéletből, cigiből, sörből, kávéból, whiskyből, zenéből, könyvekből, irodalmi vendégszövegekből, filozófiai okfejtésekből és a végén egy nem várt fordulattal visszafelé is mindent a helyére tesz, megmagyaráz és az olvasó ott marad magába zuhanva, összeroskadva. Pattogó, rövid mondatok, igényes zenék, a bűn és üldözésének technikai részletei, a háttérben egy kis társadalomábrázolással nagyon gyorsan olvashatóvá teszik a kötetet. Biztosan az is meghatározó, hogy milyen könyvek környezetében olvasom a művet, én mostanában bonyolultabb, hosszú szövegeket, többszörösen összetett bővített mondatokat olvastam, felüdülés volt ez a könnyen áttekinthető kötet.
Aki először ilyen prózát ír, arra oda kell figyelni.

1 hozzászólás
Futtetenne I>!
Babiczky Tibor: Magas tenger

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

Mindent sajnálok, csak az életemet nem.

Ha dohányoznék, most nekem is a bal kezemben lenne a cigaretta, mint főhősünknek a borítón. $@!% jólesne egy ital, mondaná a mozdulat. Dupla, jég nélkül. Aztán csak szorongani az éjszakai város fényeivel együtt. A végtelen sötétséggel. Az idővel.

Fogalmam sincs az időről. Én minden nap új vagyok. Megszületek, amikor reggel felkelek, napközben megöregszem, és este, amikor lefekszem aludni, meghalok. Nem tehetek róla.

Az idő nem számít. Csak az, amivel eltelik. Hallgatjuk, ahogy kopog az eső. Számoljuk az emlékeinket. Dolgozunk, hogy élhessünk. Gombot varrunk a hiábavalóság szakadt kabátjára. Bevásárolunk, hogy aztán a hűtőben rohadjon ránk. Teadélutánt tart a bűntudat, ahol mi vagyunk a díszvendég. Hiszünk.

Kopogtat a félelem, megy a hit, hogy ajtót nyisson; senki sincs odakint.

Nem kell beengedni senkit, mert már bent vannak. Túl sokan vagyunk magunkban. Egymás mellett is alig férünk. Egymás mellett is alig élünk. Elég egy kis hó, hogy a bűn észrevétlen fagyjon a világba. De a tavasz még messze, mi törünk. Ésszel. Ököllel.

…aki maga csinálja a reggeli kávéját, annak nincs tapasztalata az irgalomról.

Vagy egyszerűen csak szereti maga elkészíteni. három vagy négy púpozott kanál. Betesz, vizet önt, bekapcsol, vár. Lekapcsol, kiönt, rágyújt egy cigarettára és lassan kortyolja – simán vagy tejjel, cukorral, kinek hogy –, közben felkészül a napra, tudja, hogy végig kell csinálnia. Ha nem teszi, akkor is vége lesz. De van, hogy másképp nem lehet. Másként nem megy. Legalább a reggeli kávé maradjon meg.

Akkor van vége, amikor vége van. És nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert ha vége van, akkor még folytatódhat ugyan, de ez nem jelent semmit.

Bizony. ahogy az sem, hogy szeretem a ködöt. Lényegtelen információ, de a szív igényli a komoran kedves cirógatást. Megkapjuk. Az esőt, a ködöt és a napsütést is, egy olyan különleges egyvelegben, ami sokáig nem fog elengedni. Tömény. És erős, mint a jó gin. akkor érzed meg, mikor már késő. De még csak haragudni sem lehet érte.

Olyan érzése van az embernek, mintha egy levágásra szánt, hatalmas állat gyomrában feküdne.

Néha nevetünk, ha már sírni felesleges. vagy agyalunk, kombinálunk, de a végén rájövünk, hogy mi fontos és mi nem. Legalábbis elhitetünk magunkkal valamit, hogy könnyebb legyen. Ha önmagadnak tudsz hazudni, akkor bárkinek.

Fontos a név egyáltalán? Az a lényeg, hogy tudom, ki vagy…

A nyomozó. Csak így. Nem kell név. Nem ez számít. A tettek. Az arcok. A gondolatok.

Ha nincsenek gondolatai, belső élete, nincs is hová elvonulnia a valóság elől.

Van, hogy már ez sem elég, ez sem számít. Wild Turkey. Mondjuk. Az már jó lesz. És egy újabb cigaretta. Te hogy tartod?

Lassú mondatok egy téli parkban.

Már a versesköteténél is éreztem azt a különleges hangulatot, egyedi látásmódot, ami ebben a regényben még erőteljesebb lesz. Különös gonddal megkomponált darab, ahol a költő nem tud teljesen a prózaíró álarca mögé bújni. Talán nem is akar. Talán jól is tette.

Zamat. Ez a szó jutott eszembe. Ízes, finom fogalmazás, mintha egy jéghideg, de lágy szövet simulna az ember bőrére, nyomasztó és izgató egyszerre.
Olyan, mint amikor óvatosan, lassan tépnek le egy sebtapaszt, nehogy fájdalmat okozzanak, pedig így pont, hogy rosszabb, de hát az ember csak jót akar.
De hát az ember mindig csak akar. Még a semmit is.

Nem álom volt, nem, bárcsak az lett volna, az legalább azt jelentette volna, hogy aludtam, és – feltéve, ha csukott szemmel látjuk – még egy rémálom is jobb, mint ébren lenni és merev tekintettel bámulni a plafont.

Bűn és bűnhődés. Nincs feloldozás. Van, hogy túl magasak azok a hullámok. Nem lehet becsukott szemmel élni. Általunk elhamvasztott szívvel sem, mégis megtesszük, mert senki sem kérdezett minket, így választ sem adhatunk. Nem választhatunk. Úgyis rosszul döntenénk.

Ez egy 1832-es hullám is lehetne.
De nem az.
Ez egy 2014-es tenger. Magas.
És elnyel.

Szerintem engedjétek.

3 hozzászólás
Csabi>!
Babiczky Tibor: Magas tenger

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

Egy újabb (ma már nem is annyira) ritka találkozása a zsánernek a szépirodalommal. Írtak róla sokfélét, van, akinek nem elég krimiszerű, van, akinek nem eléggé szép(irodalom), szóval nehéz egy ilyen könyvnek prekoncepció nélkül nekiállni. Úgy pedig nehéz, akár pozitív, akár negatív az a prekoncepció. Ha pozitív, akkor könnyen csalódik az ember, mert magunkban mindig többet várunk. Ha negatív, akkor meg könnyen beváltjuk az ígéretet, lecsapva minden kis hibára. A könyv nem nyerhet. A legtöbb, amit tehetsz, hogy ne akard kriminek olvasni, ezzel jót teszel magadnak. Merthogy a könyvben a nyomozó valódi nyomozati cselekményt nem foganatosít. Ami itt olvasható, az inkább egy krimi kifordítása; a krimiben több a nyomozás és azt színesíti a magánéleti szál, itt meg pont fordítva. Egy nyomozó (így név nélkül végig) hétköznapjai, a bűn köré feltekerve, mint egy laza sál, de ha beakad a kocsi kerekébe, akkor végzetesen megszorul. Márpedig a sál vége ott lebeg végig a kerék fölött, hamar kiderül, hogy a nyomozó életében valamilyen tragédia történt, ennek a felfejtése folyik itt igazából. Sok spleennel és sok itallal, ahogy kell, bár én kissé sokalltam az italok sokféleségét, egy tisztességes depis nyomozó a szeszek egy jól behatárolható csoportjával támad a szervezete ellen.
Nálam működött ez a szöveg, főleg a sok jó mondat miatt. Csak ritkán akadt ki a mondatométer, Babiczky le sem tagadhatná, hogy költő, tobzódik a képekben, és a legtöbbször talál. Nagyon sűrű szöveg. Mindehhez jól passzítja a jelenkort, hiszen rengeteg bulvártémát von be a műbe, sok az internetről ismerős, közelmúltbeli sztori, mégsem éreztem, hogy ezek miatt a szöveg gyorsan elavulna, mert mindig megvan az oka, hogy miért pont az a történet kerül a regénybe, beépülnek, mint malter a téglák közé.
A párbeszédekben megcsillan a humor is, keserű irónia, kár, hogy ebből nincs több, néhány, filozofikus mélységekbe merülő önmarcangolás helyett több ilyent olvastam volna. No meg rengeteg a kulturális utalás, talán túl sok is egy ilyen rövid műben, rendben van, hogy az író nagyon művelt, nagyon olvasott, de ez néhol már agyonnyomja az olvasót, és összecsap a feje fölött a magas tenger.

5 hozzászólás
fülcimpa>!
Babiczky Tibor: Magas tenger

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

Enyhén szédülök. Talán a dohányfüsttől.
Cigi, kávé. Cigi, kávéfőző, kávé. Cigi, whisky, kávé, sör. Cigi. Füst. Csehó. A nyomozó felült az ágyban. A nyomozó bekapcsolta a kávéfőzőt. A nyomozó meggyújtott egy cigit. A nyomozó bekapcsolta a CD lejátszót. A nyomozó. Aki ebben a depresszív állapotában azonnal a legjobb barátom lett. Amikor Simon Mártontól idézett, kedvem támadt vele együtt beülni egy romkocsmába sörözni. Beszélgetni. Megbeszélni a történteket. Mert szótlan állapotában is érdekelni kezdett az élete. A léte. Aztán persze a belső monológjait vele mondtam, a kérdéseit vele együtt tettem föl és válaszoltam meg.
Üzenet a moly társadalom egyik tagjának: „Ez a nyomozó valami kiugrott zeneesztéta, esetleg karmester?” – a nyomozó édesanyja vasárnap délelőttönként zenét hallgatott. Ebben nőtt föl a kis nyomozó. Elolvasta a zeneszerzők életrajzait. És sztorizott. A nyomozó persze nem csak komolyzenét hallgatott, jöttek keményebb lemezek. És sanzon is. De nem jazz. Nem improvizált. Már nem. Adott volt minden.
A bűn bennünk van. Akaratlanul is. Csak kegyetlenül nehéz a megbocsátás. Ott bent. Legbelül. Magunkban. Önmagunknak.
És a nyomozónak milyen igaza van, olykor én is erre vágyom: „Bárcsak ilyen egyszerű lenne minden. Hogy fel lehetne ébredni.”

8 hozzászólás
Kuszma>!
Babiczky Tibor: Magas tenger

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

Abszolut tetszik a kortárs irodalomnak az a vonulata, amikor a tűrhetetlenül depresszív főhőst az unásig ismert reflektív, ironikus szövegvilág helyett egy detektívtörténet feszes közegébe helyezik. Sokkal jobb olvasni így, mint a Mélygarázs-féle idegbajt. Első könyvnek remek.

16 hozzászólás
ppeva P>!
Babiczky Tibor: Magas tenger

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

Gyanítom, hogy sokan lesznek, akik nem jutnak el a könyv végéig. Felkészületlenül vágtam bele a regénybe, nem tudtam, mi vár rám. Már a felén túl voltam, amikor azon kezdtem gondolkozni, hogy kell-e nekem ezt továbbolvasni. Nyomasztó, szürke, ködös, tőmondatos. A nyomozót helyszínre hívják, hullát megtekinti, távozik. Vesz egy doboz X cigarettát, rágyújt, végigszívja vagy eldobja. Bemegy a boltba, vesz egy üveg Y whiskey-t, pár doboz A-B-C-D sört, megissza, megosztja, eldobja, elajándékozza. Bemegy nevesített kocsmákba, kér nevesített söröket, iszik. Pisil, hol itt, hol ott, ahol épp kell. Elmegy külföldre nyaralni, ott pont így és ezt csinálja, csak nyomozói helyszínelés nélkül. Közben zenét hallgat, magas irodalmat idéz, bölcselkedik. És néha, ha megengedi magának, emlékezik, szülőkre, egy nőre és egy kisfiúra. Úgy teng-leng a saját életében, mint egy túl bőre szabott ócska kabátban.
Szerencsére nem hagytam félbe, mert az utolsó fejezet magyarázatot nyújt a megelőzőkre. Nyomós, fejbevágós magyarázatot. Éjjel fejeztem be a regényt, és egy darabig nem hagyott aludni.
Van, amire nincs feloldozás, ami alól az ember nem tudja feloldozni saját magát. És visszamenőleg már érthető, miért magányos farkasként, egyik gyilkossági helyszíntől a másikig, egyik cigarettától a másikig, egyik üveg/korsó/pohár italtól a másikig vonszolja magával ezt az életet.
A zenei, irodalmi és bölcselkedős részletek is utólag illeszkedtek be a képbe, olvasás közben nem. Szerencse, hogy nem csak a mondatok rövidek, a regény is kellően tömör. Még száz ilyen oldal, és menthetetlenül félretettem volna.

10 hozzászólás
bagie P>!
Babiczky Tibor: Magas tenger

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

Esküszöm nem BT neve miatt van az 5* :) Nekem ez nagyon bejött… van az a(z) spoiler hozzáállásom az élethez, hogy kell a melankólia, a befordulás, a sokáig rágódás, a szétcsúszás… mer' akkor jó, ha fáj… és nagyon kedvelem az olyan embereket, akik hasonlóak ebben hozzám.

@virezma köszönöm a kölcsönzést! – meg úgy egyáltalán a BT-élményt :) ezt minden pillanatban meg fogom neked köszönni!

a 2015-ös mini molyfesztiválon elmondta BT, hogy szerinte azok a jó írások, amelyekben van fájdalom… hát erről beszélek én is :)

dontpanic IP>!
Babiczky Tibor: Magas tenger

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

Nem tudom, mikor fárad ki egy műfaj, egy forma annyira, hogy már lehetetlen komolyan venni, mikor kezdjük önmaga paródiájának érezni, és igényelni, hogy valami történjen vele, ami egy kicsit felfrissíti, megújítja.
Nem tudom, van-e ennek a megállapítására valami jól behatárolható módszer, mindenesetre a noir filmek világát idéző, füstös kocsmákban alkohol felett busongó nyomozó alakját én már kifáradtnak érzem.

Ez a kifáradt, klisészerű nyomozó kinyilatkoztatásszerű tőmondatokban gondolkodik (a nyár/tél/idő/élet/halál ilyen vagy olyan), érzelmileg mindentől és mindenkitől távol áll, megfigyelő szerepbe helyezkedik és valami sötét titkot sejtünk a múltjában.
Vagy az önirónia hiányzott nekem, vagy valami frissesség, valami újítás, amitől ez a nyomozó más lesz, mint egy sztereotípia.
Újítást, eredetiséget hozhatna a ponyva/zsánerirodalom és a szépirodalom keverése, és ezt a fajta mixet én mindig is izgalmasnak találtam. Viszont miután az ember olvasta Robbe-Grillet A radírokját vagy hogy hazai példát említsek, Lengyel Péter Macskakövét, amik a krimi-szépirodalom-keverék, nyomozó-valójában-maga-és-a-múltja-után-nyomoz tengelyen remekműnek számítanak (nekem), ez a fajta alapötlet sem nyűgöz le, ha a végeredmény középszerű.

Az egyértelmű, hogy Babiczky Tibor rettentően művelt és fogalmazni is tud. A mondatai gördülékenyek, az asszociációi a helyén vannak. Strukturálisan is teljesen rendben van a regény, viszont a gondolatok sokszor megmaradnak a közhelyek szintjén, mondjuk egy önmagára először eszmélő kamasz gondolatai is lehetnének. Néha találtam egy-két eredeti gondolatot, ami tetszett és bólogattam egyet, de összességében elég felszínes gondolatmeneteket olvashattam. És az az igazság, hogy sokszor felidegesített, hogy kliséhalmazokat kapok. Persze mentegethetném azzal, hogy a múltja és bűntudata elől bujkáló főhős kiüresedett klisék mögé bújik, de nem biztos, hogy akarom mentegetni

A vége nekem eléggé kettős hatást keltett. Egyrészt spoiler, másrészt viszont persze, a végének tudatában visszamenőleg sok minden értelmet nyer, ami – bár a kiszámíthatóság itt is felróható a műnek –, de mégis tetszik, mert szeretem, ha valami a kezdetektől szépen fel van építve.

Ha úgy fogom fel a könyvet, mint ami az olvasás élményével visszaadja a depresszióval, önutálattal, kilátástalansággal járó gyász élményét, akkor a könyv jó, mert a főhőst nem szerettem, ahogy ő se szereti magát, sőt, sokszor idegesített, mégis össze voltam vele zárva, ahogy ő is össze van zárva saját magával, a könyvet különösebben nem élveztem, ahogy ő sem élvezi az életet, és nem kaptam semmiféle katarzist, feloldozást, ahogy azt ő sem várhat. Szóval, ha a könyvet valamiféle meta-élmény-kísérletnek tekintem, akkor lehet jó is, de ezzel már Philip Roth Kiégés című könyvét is mentegettem, ami tökéletesen visszaadja egy kiégett író próbálkozását, és olvasóként is kiégést generált bennem. :D

Ami tetszett (volna), az a könyv irodalmi igényű szövegének a szembeállítása a közbetoldott bulvár- illetve hivatalos szövegekkel (jó kis szembeállítása lehet ez annak, hogy egy személyes tragédia milyen belülről, illetve milyen a különféle külvilági platformokon átszűrve), de ez a vonal inkább csak mellékesen jelent meg a könyvben, és néha még hiteltelen is volt (pl. a híradóban nem fognak néniként hivatkozni egy bűncselekmény áldozatára).

Mondjuk röviden azt mondanám, hogy formailag, strukturálisan rendben van a könyv, tartalmilag viszont lapos, alapötlete pedig a legkevésbé sem eredeti.

tengshilun I>!
Babiczky Tibor: Magas tenger

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

Azt gondolom, hogy ez a könyv azok közé tartozik, amelyeket majd akkor tud az ember igazán a helyére tenni, ha már abszolút nincs az érzelmi hatása alatt. Ezért most (még jó, hogy a moly nem vár el professzionális értékeléseket) csak a benyomásaimat tudom leírni.
Személyesen is ismerem az írót, így azokon a helyeken, ahol a főszereplő cigarettázott, ivott, vagy kávézott, akaratlanul is a szerző magas, cigarettafüstbe burkolózó alakja jutott eszembe. Az az ember, aki a könyv elolvasása közben nem kívánt meg legalább egyszer egy feketét, vagy nem támadt fel benne a vágy, hogy egy közeli lebujban megigyon valamit, vagy esetleg kiálljon az erkélyre elszívni egy cigit, nos, az az ember elveszett. Az életnek legalábbis mindenképpen. Hasonló erejűek a kötetben el-elejtett zenei morzsák, ahol Liszt és Chopin átirataitól és hangversenyeitől minden különösebb köztes átmenet nélkül eljutunk a Metallicáig és a Slayerig (amúgy, ha már a zenei utalásoknál tartunk, a kötetben egyébként megjelenő South of Heaven című Slayer szám sokak szerint a zene- (és metál)történet leggonoszabb riffje).
A nyelvezet mondhatni furcsa, de ez a furcsaság abból adódik, hogy rendkívűl költői képek és szókapcsolatok vannak beágyazva egy prózai szövegbe. Ez néhol kicsit sok volt, általában ott, ahol ezek a metaforák, hasonlatok összetorlódtak, így pár alkalommal megvontam a vállam, hogy „rendben, én értem, hogy költő vagy Tibim, de ez ide nem kell”. De ami pont az ellenkezőjét eredményezi: ezt a pár helyet leszámítva nagyon rendben volt a próza és a líra ilyen jellegű összeházasítása. Végül is, egy esküvőn is vannak olyan pillanatok, amik egyes résztvevők számára kicsit soknak tűnhetnek, de az összkép ettől függetlenül makulátlan. Én így éreztem magam.
Ami elgondolkodtatott, az a történet vezetése és a sablonok. Nevezetesen, hogy igazi, krimibe illő cselekményszál nincsen, itt inkább életképekről, helyszínekről és helyzetekről beszélhetünk. Ez nem probléma, de fontos, hogy aki a kezébe akarná venni ezt a kötetet, csak akkor tegye, ha nem szokványos krimit akar olvasni, vagyis (elnézést, kicsit pontatlanul fogalmazok) ha krimit akar olvasni NE ezt a kötetet vegye a kezébe. Merthogy ez nem krimi. Hogy akkor micsoda, arra azt tudom válaszolni, hogy egy lélektani regény, valahogy úgy, mint Raszkolnyikov esetében, csak itt a kereszténység háttérben lévő támasza nélkül küzdünk a bűntudattal.
Sablonok. Ezzel sem egészen tudom, mit lehetne kezdeni. Mert egyfelől néha sántított a szöveg, amikor hálivúdi filmbe illő jelenetként a cigarettaparázs felizzik az éjszakában, megvilágítva a nyomozó arcát (hatásvadászat), másfelől meg ha a szöveget am block veszem, ez a jelenet (is) nagyon a helyén van. Huncut ez a Babizcky, mert ügyesen egyensúlyoz az ócska klisék és a mély líra között úgy, hogy egyik végletbe se esik bele. Nem tudom, hol és kitől tanult kötéltáncolni, de tud.
A hangulata rendkívül nyomasztó (a vége sokkoló). Egy nyomasztó meditáció, ami súlyt rak a lelkedre, ezért senki ne vegye a kezébe akkor, ha valami könnyed ponyvát akar. Ezzel a kötettel meg kell harcolni, meg kell emészteni, vagy ki kell köpni, ha nem tudod lenyelni. Kis adagokban ajánlott, mint a legsűrűbb fekete, cukor nélkül. Különben nem érzed az igazi ízét.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Apámnak megállt a szíve. Ideje volt. Talán nem is működött soha.

15. oldal

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

1 hozzászólás
Futtetenne I>!

– A jó gin olyan, mint a jó penge – mondogatta. – Csak akkor érzed, hogy egyáltalán megvágtad magad vele, amikor már félig elvéreztél.

15. oldal

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

Kapcsolódó szócikkek: gin
Futtetenne I>!

A nyomozónak egy rövid vers jutott az eszébe: „Egy értelmetlen tetoválás / írásjegyeiről azt hazudni, / hogy örök szerelem.

128. oldal

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

2 hozzászólás
Szelén>!

Eszébe jutott, hogy nincs otthon sör.
Eszébe jutott, hogy nincs otthon.

163. oldal

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

Futtetenne I>!

– Apa, mi az az impotencia?
– Az maga a szabadság, fiam – válaszolta neki röhögve a kolléga. – Amikor végre megnyugodhatsz, mert esélyed sincs többé beszállni a versenybe. Nem űz és nem hajt semmi. Hátradőlhetsz, és szétnézhetsz magad körül. Mint egy műkedvelő.

107. oldal

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

pepege>!

A nyomozó kitöltötte a kávét, a székre dobott nadrág zsebéből előkotort egy szál cigarettát, és kilépett az erkélyre. Hosszan bent tartotta az első slukkot. Enyhe szédület. Eszébe jutottak az orvos szavai:
– Az életével játszik.
– „Mivel játsszak?” – gondolta a nyomozó. „A kisvasútból már kinőttem. Lehet, hogy az életből is.”

46. oldal

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

robinson P>!

Közben leért a dombról a hajdani Moszkva térre, amelyet most már Széll Kálmánnak hívtak. Moszkváról még csak-csak volt elképzelése – leginkább a napóleoni háborúkról tanultak kapcsán –, de Széll Kálmánról fogalma sem volt, ki lehet. „Mi a franc bajuk volt Moszkvával?” – töprengett. „Nem Moszkva szállta meg Magyarországot, hanem a Vörös Hadsereg”.

76-77. oldal

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

Kapcsolódó szócikkek: Moszkva tér · Széll Kálmán tér
Futtetenne I>!

Arra gondolt, miért van, hogy minden, ami mozdulatlannak tűnik – a hold, a csillagok, az emberi jellem –, valójában folyamatos mozgásban van; és minden, ami mozogni látszik – egy autó, egy egerészölyv, az emberi jellem –, mozdulatlan. Miért nem a valódi arcát mutatja a világ felénk? Miért nem a valódi arcunkkal fordulunk a világ felé?

118. oldal

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

5 hozzászólás
Juci P>!

„Az embernek ismernie kell a zápor tanítását” – idézte fel a japán példabeszédet. „Akit útközben egy váratlan zápor elkap, elkezd rohanni, hogy ne ázzon el. Ha viszont természetesnek vesszük, hogy esőben vizesek leszünk, akkor kedélyünk megnyugszik, még akkor is, ha bőrig ázunk. Ez a lecke mindenkire vonatkozik.”
A nyomozó – a kapualjban kuporgók riadt tekintetétől kísérve – kilépett az esőbe.
Az első húsz méteren próbálta természetesnek venni, hogy bőrig ázik. Ötven méternél éledezni kezdett eladdig fel nem ismert európai öntudata. Száz méter után az anyjukba kívánta a japánokat, az összes bölcsességükkel együtt.
A következő saroknál betért a kocsmába. Juci eszpresszó. Nomen est omen.
A pult mögött valóban egy Jucinak kinéző nő állt. Tekintélyes alkarját a sörcsap tetején nyugtatta, és megvető, ám elmélyült arckifejezéssel bámulta a pulttal szemközt függő laptévében a focimeccset.

125-126. oldal (Magvető, 2014)

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

6 hozzászólás
Szelén>!

A nyomozó talált egy cikket a közlekedés-kultúráról. „Ahol a kultúra szót ilyen szövegösszefüggésben használják, ott már káromkodni sincs értelme” – gondolta.

67. oldal

Babiczky Tibor: Magas tenger Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal


Hasonló könyvek címkék alapján

Zajácz D. Zoltán: Haragos Balaton
John Cure: A lány, akit élve ástak el
Bucsi Mariann: Ébredés
Békés Pál: Csikágó
Szép Zsolt: Kárpát Walzer
N. Nagy Zoltán: Keselyű
Anne Raven: Illegális szerelem
Lontai Léna: Könnyező liliomok
Bartis Attila: A vége
Ákody Zsuzsa: Egy csúnya nő