A ​spanyol nyakék 7 csillagozás

B. M. Croker: A spanyol nyakék B. M. Croker: A spanyol nyakék B. M. Croker: A spanyol nyakék

Paul átvette az ékszerdobozt. Nem volt rajta a Sarazinok címere… valami modern csinálmány lehetett. De amikor felnyitotta, elveszett öröksége ragyogott rá; egy darabig néma áhítattal nézte. – Mademoiselle – mondta –, egy különös dolgot kell önnel közölnöm. – Hangja olyan furcsán csengett, hogy Ethel letette a teáskannát és rápillantott. – Ez a nyakék öt évszázadon keresztül a mi családunké volt… A „Sarazinok szerencséjé”-nek hívják. – Lehetetlen! – kiáltott fel Ethel mértéktelen csodálkozással.- Én Biarriztsban vettem, egy régiségkereskedőnél. – Ön vette, természetesen, de egy királynő ajándékozta egyik ősömnek valamely vakmerő tette jutalmául. Ameddig birtokunkban van, megtartjuk földjeinket, kincseinket, szerencsénket, így szól a hagyomány. Ha elvesztjük: mindenünk elveszett. – De hát, hogy történhetett akkor?… – kérdezte Ethel.

Eredeti cím: The Spanish Necklace

Eredeti megjelenés éve: 1907

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Egyetemes regénytár Singer és Wolfner

>!
Hermész Média, Budapest, 2015
304 oldal · ISBN: 9786155549755 · Fordította: Karinthy Frigyes
>!
Progresszió, Budapest, 1991
190 oldal · ISBN: 9637920250 · Fordította: Karinthy Frigyes
>!
Singer és Wolfner, Budapest, 1921
240 oldal · Fordította: Karinthy Frigyes

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Ethel Ford · Mary Dixon


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Véda P>!
B. M. Croker: A spanyol nyakék

Na mármost utána kellett néznem, hogy fogalmi meghatározásban mit is jelent egészen pontosan a lektűr, mert eddig mindig csak valamiféle lesajnáló, negatív kicsengéssel hallottam műfajilag emlegetni.
A sok talált cikk alapján nem lettem ugyan okosabb -sőt!-, azon kívül, hogy tovább boncolgatják és bonyolítják a dolgot, csak a szó jelentésének magyarázatára találtam. Nos ennek legalább megfelel. Tökéletesen!
Bithia Mary olyan élvezetesen ír, hogy a szerelmi szál nem csöpög (sőt, mivel századforduló tájékán vagyunk kifejezetten tetszetős), mesteri útleírásai vannak (!!) és a cselekmény gombolyítása közben cseppet sem unatkozik az ember. Nyugodtan tanulhatnának tőle a vassvirágok meg a fejősévák, és akkor végre a könnyed, szórakoztató szépirodalom sem lenne idegesítően bugyuta, vagy vérnyomásemelően nyáladzó.
/Tisztelet a kivételnek, aki(ke)t valószínűleg jó ideje elvitt a fehér holló/
Fél csillagot a kicsit összecsapott befejezés miatt vontam le.
Azt hiszem meg is van a következő gyűjtendő könyvsorozat. :)


Népszerű idézetek

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!

Két hét múlt el a temetés után. Mary Dixon, az ápolónő útra készen állt a kis előkertben, táskájával a kezében, és várta a kocsit, hogy az állomásra vigye. Zsebében őrizte a csekket, amelyre úrnője – aki először állított ki ilyet életében – kétszer olyan magas összeget írt, mint amilyen kialkudva volt, bárhogy tiltakozott az ápolónő.
– Igazán sajnálom, hogy elmegy, kedves Mary –: mondta Ethel Ford, mialatt kisollóval a kert legszebb virágaiból vágott le néhány szálat és csokrot kötött a távozónak.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ethel Ford · Mary Dixon

Hasonló könyvek címkék alapján

Ken Follett: A tűzoszlop
David Nicholls: Mi
Susan Kay: A fantom
Hazel Gaynor – Heather Webb: Az utolsó karácsony Párizsban
Karen Swan: Ha egy spanyol megígéri
Fiona Valpy: Emlékek tengere
Lorraine Brown: A párizsi csatlakozás
Sheila O'Flanagan: Ház a narancsligetek között
Laura Madeleine: Egy francia titok íze
Sarah Morgan: Könyvesbolt Párizsban