A ​vízgömb (A fekete láng ura 1.) 37 csillagozás

B. B. Vayk: A vízgömb

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Abban ​a korban, amikor a Természet Fenséges Erői – a Nap, a Szélkirály, az Éjszaka vagy akár a Felhőkirálynő – még felbukkannak a föld felszínén, fellángol az ősi háború Tűz és Víz között. Tűz, mind között a leggonoszabb Természeti Erő, elrabolja Víz legféltettebb kincsét. Ezzel a felhők birodalma elveszíti a vízfakasztás képességét: felborul a Természeti Erők ősi egyensúlya, és pusztító szárazságra ítéltetik az emberek világa. Mindeközben Robert Ground, egy fiatal halandó békésen éli unalmas mindennapjait egy egyszerű faluban. Aztán egy napon minden megváltozik: Tűz az ő életét is feldúlja, és elvesz tőle mindent. A fiú útra kel, hogy megtudja, miért. Társául szegődik egy gyönyörű lány, akiről Robert nem is sejti, hogy valójában a legkegyetlenebb tűzfajzat, aki kegyvesztetté vált uránál, és sötét küldetést vállalt, hogy bizalmát visszanyerje. Vándorlásuk során rejtélyes lények kísérik el őket, akikkel együtt bejárják a Természeti Erők világának legfényesebb és legsötétebb… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
BV Service, 2012
482 oldal · ISBN: 9789638950338

Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Shanara>!
B. B. Vayk: A vízgömb

„Különös, kissé mesebeli világba léptem be, amikor kinyitottam a könyvet és belemélyedtem az olvasásba.”
„Nagyon tetszett az az aprólékosság, ahogy a szerző felépítette ezt a világot, részletesen bemutatta az emberek mindennapi életét, a Természeti Erőkkel szembeni viselkedésüket, valamint az elemek országait, uralkodóinak alapvető jellemét, az ott élők sorsát és gondolkodását. Elvarázsoltak a leírások, amely alapján a legapróbb részletet, eseményt is játszi könnyedséggel tudtam magam elé képzelni, a hangulat maradéktalanul, a legutolsó sejtemig átjárt. Az író képes volt a legegyszerűbb tevékenységet is hitelesen az adott elemhez igazítani, szinte játszott a szavakkal, a kifejezésekkel – én pedig egyik csodálatból a másikba estem (…).”

"Az egész történet alapja nem más, mint az elemek világa, azok hatása a földi életre, olyan az egész, mint egy mesés földrajz óra, amelynek anyagából megismerhetik a gyerekek, a fiatalok a Föld belsejében tomboló forróság erejét, zabolátlanságát, a vulkánok működését, a víz körforgását. A szerző még arra is figyelt, hogy különválassza egymástól a földi és az égi vizeket, mindegyiküket külön királynő fennhatósága alá rendelje.
A kis csapat rengeteg „országot” meglátogat a kalandja során: járnak Felhőkirálynő birodalmában, Nap és Éjszaka országában, Tűz kietlen földjén. A többi elem nem bukkant még fel tartósan ebben a könyvben, ezért biztosan állíthatom, hogy rengeteg lehetőség és kaland rejlik még ebben a világban."
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/09/b-b-vayk-vizgomb…

Uzsonna>!
B. B. Vayk: A vízgömb

Nagyon érdekes világba vezet ez a könyv, a főhőssel együtt bejárhatjuk minden területét földön, vízen, levegőben, föld alatt. Megismerkedhetünk a természeti erők új „arcával” is, és izgulhatunk a köztük kialakult háború kedvező kimeneteléért is.
Nekem a stílussal volt egy kis gondom: a sok leírás segített elképzelni a könyv világát, de engem meg is akasztott időnként a túlzott részletezés. Hiányoztak az írói fogások, amelyek még sejtelmesebbé, izgalmasabbá tehették volna a cselekményt. Nem éreztem azt a fejezetek végén, hogy na még egyet, mert izgat, hogy mi következik. Így csak szép lassan „csipegettem”, mohó „falás” helyett.

mocsaribetti>!
B. B. Vayk: A vízgömb

Jaj, hol is kezdjem. Valahogy nem áll össze ez az egész. Olyan, mintha nem lenne világos, hogy melyik korosztálynak szól. Vannak benne kicsit „véresebb” jelenetek, de a harcok, és egyes kiélezett helyzetek leírása olyan felszínes, hogy sokszor nem értettem, hogy ki hol van, vagy hogy terem hirtelen itt, vagy ott (minthogy eredetileg teljesen máshová képzeltem őket). Sok kidolgozatlan rész van benne.
Valaki írta ehhez a könyvhöz, hogy elkélt volna egy szerkesztő, és ez igaz is. Most hogy messzebb ne menjek, néha voltak olyan furcsa kifejezések, amik szemet szúrtak, ügyetlennek tűntek.
Az a baj, hogy az alapötlet egész érdekes, csak valahogy olyan ügyetlenül van kidolgozva. Nagyon zavart az ember szereplők angol neve. Érezhető a könyvön a magyar népmesék színes világa, még a hármas szám is igen sokszor felbukkan, ebből valami igazán eredetit lehetne rittyenteni, viszont számomra ezek a nevek harmadrangú fantasy-szagúvá tették az egészet már az első fejezetekben.
Ahhoz képest, hogy magánkiadás – és ha jól tudom, a szerző ráadásul maga készítette a képet – a borító egész gusztusos.

6 hozzászólás
nikuszblogja>!
B. B. Vayk: A vízgömb

Engem teljesen elvarázsolt a történet… eleve a hozzám kerülése is nagyon különleges a többi meg csak ráadás :P.
Nagyon tetszett az írónő elképzelése a Természeti Erők Birodalmáról, nekem pont olyan volt, mint a menny és pokol küzdelme csak egy kicsit másképp. A két főszereplő közül Robertet kedveltem meg hamarabb, viszont Marian viselkedése és természete kíváncsibbá tett :). Pokoli egy nőszemély, gondoltam az elején és aztán szépen lassan ez változott és kezdtem őt is megkedvelni :). Giderről már nem is beszélve, hát ő csúcs egy pofa :D Hihetetlenül bejön az írónő mesevilága és ahogy bemutatja az egyes helyszíneket, eszméletlen képzelőereje van és mégis az ember simán oda tudja képzelni magát a szereplők mellé. A másik kedvencem a váltott fejezet, hogy mindkét fél észjárásába és érzéseibe beleláthatunk, ezt imádom, mert így nem olyan egysíkú a történet. És igazából mondanivalója is van, nem csak egy fantasy történet a jó és a rossz harcáról, hanem egy tanulási folyamatot mutat be, hogy igenis mindenkiben ott lapul a jó csak a felszínre kell hozni, de erre csak a feltétel nélküli szeretet képes.
Igaz vannak reménytelen esetek, de én soha nem adom fel, szerintem szeretettel bármire képesek vagyunk, még arra is, hogy egy kegyetlen tűzfajzatot megszelídítsünk ;). Érzelmekből nem volt hiány a történetben, volt amikor jókat nevettem és bizony volt olyan amikor kellett a zsepi is…izgultam, minden egyes próbatételnél és kihívásnál, küzdelemnél és értek váratlan fordulatok is. A vége valamelyest kiszámítható volt, de azért ott is értek érdekes meglepetések, úgyhogy nagyon nagyon várom a folytatást :P
Na de hamarosan bővebben is kifejtem a blogomon :).

Vhrai P>!
B. B. Vayk: A vízgömb

Régen olvastam ennyire jó könyvet a fantasy műfaján belül! :) Nagyon tetszett a világ, amelyet a szerző teremtett, valamint imádtam a szereplőket is. (Azt hiszem mindenkiben van egy kis gonosz Marian.)
A könyv a jó és rossz küzdelméről szól, természetesen a vége – jó meséhez illően –
„happy end”. Viszont rengetek nyitott kérdést hagy, amelyekre a következő könyvben várhatjuk majd választ. :) Szóval nagyon várom a folytatást! :)

diamondfox>!
B. B. Vayk: A vízgömb

Árrrgh! Milyen befejezés volt már ez?! HÁT DE TÉNYLEG MÁR?!
Na, ssss, nyugodjunk le. Szóval: a történet egy csodálatos fantasy, egyből magával ragadott a Természeti Erők világa! A főbb szereplők jók voltak, hiába volt egy szokásos történet egyébként a hősi ifjúról, még sem éreztem azt, hogy elcsépelt és én ezt már ismerem. Nagyon tetszettek a részletes leírások, és végig magyar népmesék érzésem volt: a fiú megy és kiállja az össze próbát, a végén pedig övé a fele királyság meg a leány keze. (Vagy nem.)

zakkant>!
B. B. Vayk: A vízgömb

A regény szórakoztató és egyben különleges olvasmány, ahol minden oldalon egyre többet és többet tudunk meg a különböző birodalmakról (A Tűz, a Víz, a Szél, a Nap és az Éjszaka), fura lakóiról és viszonyaikról. A szerelmi szál sem elhanyagolható!

Bár a könyv tipikusan a jó és a rossz párbajáról szól, akárcsak a régi népmesék, mégis új köntösben tálalja az erőviszonyokat, így egy percre sem unatkoztam közben. Bár itt is igaz a mondás, hogy a jó mindig győz, de az ahhoz elvezető út rengeteg meglepetést, kételyt és titkot rejt.

B.B.Vajk könyve a fiatalabb korosztálynak is jó ismerkedési alap lehet a fantasyk felé, de felnőtt fejjel is élvezetes olvasmány volt. A végkifejlet számomra kiszámítható volt, de maradt bőven megválaszolatlan kérdés a következő kötetre is

kellyolvas P>!
B. B. Vayk: A vízgömb

A könyv szerzőjéről annyit tudok, hogy hölgyről van szó és ez az első regénye. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg munkát fektetett a történet megírásába, ami egy trilógia első része. Leginkább a fairytale fantasy kategóriába sorolnám, hiszen bőven szerepelnek benne különleges lények. Ami már az első fejezetek olvasása során szemet szúrt, a szerző hozzám hasonlóan remekül otthon érzi magát a magyar mesevilágban, lépten-nyomon felfedezni véltem gyerekkorom kedvenc könyvének, a Hetvenhét magyar népmesének hangulatát. Nagyon tetszett, hogy a természet erői megszemélyesítést kaptak, emberi külsővel, tulajdonságokkal. Kiemelkedett közülük például a Nap, vicces volt a nárcisztikus mondatait olvasni. Számos teremtményt alkotott az írónő, mindegyik természeti erő birodalmában találkozhattam újabb és újabb lényekkel, akiknek sikerült remek neveket is kitalálni. Ezek az elnevezések meglehetősen magyarosak, ahogy a színhelyek elnevezése is, ezzel éles ellentétben az ember (vagy embernek látszó) karakterek főleg angol neveket kaptak. Ezt nem igazán értettem, bár megtudtam, hogy a könyv hamarosan amerikai piacra is kikerül, legalább ezzel nem lesz gondja a fordítónak.
Az írásmód E/3, szinte kizárólag a két főszereplőt követhetjük nyomon. A nyelvezet a korábban említett magyar mesékre jellemző stílusú, könnyen olvasható. A leírások rendkívül részletesek, sokszor éreztem kissé túlzottan hosszúra nyújtottnak. Viszont ennek köszönhetően erőteljesen megdolgoztatja az olvasó képzelőerejét, sok benyomást kaptam, hogy filmszerűen lássam magam előtt a történetet. A színek sokszor megbabonáztak, az épp soron következő természeti erő birodalmában más-más árnyalat volt a jellemző.
A fülszöveg remekül felvázolja a cselekmény lényegét, hősünk, Robert elindul, hogy megtalálja a kérdéseire a választ, majd megkapja a feladatot, hogy szerezze vissza a vízgömböt Tűztől. A fiú útitársa lesz Marian, akiről tudjuk, hogy tűzlény, tehát ellenség, csak a megfelelő pillanatra vár, hogy Robert ellen forduljon. A jó és a rossz tehát kicsiben és nagyban is összecsap, a fő cél eléréséig hosszú az út, Robert beleszeret Marianba, aki természetesen nem viszonozza ezt. Csatlakozik hozzájuk még Ginder, aki megszemélyesíti az idegesítő de vicces beszélő állat kategóriát. Később Fény, a csodás paripa is velük tart. Igazából a két főszereplő az, akiknél karakterfejlődésről beszélhetünk, egy mesében ez így is van jól. Robert egyre jobban bízik magában és Marian sem marad gyönyörű de kegyetlen szépség.
Az események viszik magukkal a cselekményt, nem mondanám, hogy veszett iramban, köszönhetően a túlzott részletességnek. Sok a harc a történetben, és mivel a Tűz az ellenség, a lángok különböző fajtái valósággal égetik az olvasót. Ha valamitől félek, hát az a tűz, úgyhogy nekem különösen félelmetes volt ennyi tüzes veszedelemről olvasni. Roberttől egy kicsivel több harcot vártam, többször is éreztem úgy, hogy rendre valami csodaszer vagy Choky napó menti meg. Ez a végső küzdelemre viszont nem jellemző, ahol hosszan és keményen harcol minden szereplő.
Összességében egy remek, új hangú fantasyt olvashattam, ami a hangulatával visszahozta egy kicsit a gyerekkoromat, jó érzés volt!
A könyvet kifejezetten a fiatalabb, 12-16 éves korosztálynak ajánlanám, fiúknak, lányoknak egyaránt. Remek fantasy született egy tehetséges írónő tollából, szívből remélem, hogy a könyv sikeres lesz külföldön is.

Becca>!
B. B. Vayk: A vízgömb

Nem egy szokványos fantasy, tetszett. Előbb láttam a trailert aminek fura a grafikája, és nekem rontotta az élményt hogy néha akarva akaratlanul a szerint képzeltem el a történetet.

domaa>!
B. B. Vayk: A vízgömb

Ez egy igazi mese volt. Mese a jó és a rossz harcáról egy egészen új köntösben, egy egészen páratlan világban. Főhősünk, Róbert a legreménytelenebb helyzetből is megtalálja a kiutat, de előfordul, hogy egy különleges lény siet a segítségére. Hősnőnk, Marian, pedig igazi gonosz, akinek mindenre volt egy epés megjegyzése, de aki képes volt a változásra. A leírások nagyon jók voltak. Volt, hogy szinte én is éreztem a tűz forróságát, vagy magam előtt láttam a fekete lángok táncát. A cselekmény nem volt túl összetett, de a helyszínek, a Természeti Erők birodalmai engem teljesen meggyőztek :) A legjobban Éj birodalma tetszett, de Tüzé se volt semmi. A könyv végén pedig nem kaptunk választ mindenre, úgyhogy mindenképp olvasni fogom a folytatást is.


Népszerű idézetek

zakkant>!

Hiába ér bármilyen öröm, ha nincs, kinek mosolya a tiéd mellett ragyogjon.

291. oldal

Szédültnapraforgó>!

Van tető a fejünk felett, és van mit ennünk. Együtt küszködünk jóban és rosszban, ahogy az atyának ígértük hat éve.
– Mindenki cipeli a maga terhét. Kié könnyebb, kié nehezebb – szólalt meg ismét a vénasszony.
[…]
– Ha letennéd a tiédet, hogy kipróbáld másokét, hidd el, lyányom, a sajátodat vennéd vissza utána önszántadból!

domaa>!

Nem elég látni a célt. Merni kell aszerint élni.

domaa>!

Emberek. Törekszenek a távoli fényre, és nem értékelik a békés félhomályt, amelynek minden szegletét jól ismerik.

Szédültnapraforgó>!

Rajongva imádta őt, de nem szerelemmel. A szerelem Marian szerint a gyenge lelkek érzelme volt, amely képes szenvedést és fájdalmat okozva elgyengíteni áldozatát.

Anfoare>!

– Azt mondod, képes vagyok rá – tűnődött el a fiú. – Honnan tudod? És honnan tudhatom én?
– Onnan, hogy erős késztetést érzel ott legbelül, amely folyamatosan munkál benned, visz előre, vele kelsz és fekszel. Akár akarod, akár nem, ott lüktet benned és hidd el, előbb-utóbb felszínre tör.

166-167. oldal


A sorozat következő kötete

A fekete láng ura sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szép Zsolt: Kárpát Walzer
Leda D'Rasi: Egy boszorkány naplója
J. Goldenlane: A jósnő hercege
Leda D'Rasi: Új nemzedék
Alyona Crower: Árnyak és csillagok
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz
Rusvai Mónika: Kígyók országa
Stian Skald: A lelkek kútja
Claire Robins: Ősi utakon
Tanila Jensen: A félelem árnyai