Selva, a még élő ottomán pasák egyikének lánya szerelembe esik Rafaellel, egy fiatal zsidó férfival, ám családjaik ellenzik a házasságukat és kitagadják őket. A szerelmesek Franciaországba utaznak, hogy ott telepedjenek le, de a II. világháború kitörésekor fennakadnak Hitler rettenetes hálóján. A nácizmus markának szorításában együtt kell élniük a félelemmel, hogy begyűjtik és koncentrációs táborba küldik őket. Ugyanebben az időben Törökország kilátástalan harcot folytat, hogy elkerülje a háborúba sodródást, veszélyes kötéltáncot lejtve a Szövetségesek és a Tengelyhatalmak között. E regényében Ayse Kulin érzékletesen írja le az országában a II. világháború során történteket, párhuzamosan Selva és Rafael európai életének megörökítésével. A történet időben és térben ugrál Isztambul és Marseille, Ankara, Kairó és Párizs között, hogy aztán Berlinből visszatérjen Isztambulba. Teszi ezt úgy, hogy közben bemutatja a török diplomaták bátorságát, akik életüket kockáztatták, hogy Európában… (tovább)
Az utolsó vonat Isztambulba 29 csillagozás
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 12
Kiemelt értékelések
A Törökországban élő zsidó Falvo és a muzulmán Selva, a vallási különbözőségük és a szülői tiltás ellenére összeházasodik, és nyugalmuk érdekében Franciaországba költözik. A vágyott nyugalom azonban nem sokáig tart, új hazájukban egyre fokozódik a zsidóüldözés, bármikor számíthatnak rá, hogy elhurcolják a férfit.
Érdekes volt, török szemszögből belelátni a második világháború történetébe. Tiszteletreméltó volt a török diplomaták elhivatottsága, vakmerősége, ahogy minél több embert igyekeztek kimenekíteni Franciaországból. Bár a kötet első fele kissé lassan csordogál, de a vonatút felgyorsítja az eseményeket és izgalmassá teszi a befejezést.
Nem szeretem a politikát, csak annyira követem, amennyire muszáj, mégis ebben a kötetben éppen ez volt elgondolkodtató. A nagyhatalmak hogyan próbálták – csak a saját érdeküket nézve – belerángatni a semleges Törökországot a háborúba. Félelmetesen aktuális ma is.
Végy egy nagy adag holokausztot, spékeld meg bőven zsidókat mentő hős diplomatákkal, öntsd fel egy vallási különbözőség miatt tiltott szerelemmel, keverj hozzá egy kis elhidegülőben lévő diplomata házasságot nyafogó feleséggel és egy diplomáciai okok miatt beteljesületlen szerelmet. Fűszerezd meg bőven történelmi háttérrel, keverj hozzá ízlés szerint dokumentumokkal igazolható valós eseményeket! Jól rázd össze, kevergesd forrásig, és tálaláskor ne feledd el díszíteni egy darabka happy and-del! Már kész is az új, piacra dobható és eladható regény. Ja! Hogy ehetetlen?
Én is gyakran jártam így kezdő háziasszony koromban. Mindent beletettem szép sorjában, amit a recept írt, mégis leégett, odakozmált, megcsomósodott, besűrűsödött vagy éppen túlzottan híg lett. Híg, mint ez a regény.
Úgy beszél a holokausztról, olyan naivan és közhelyeket pufogtatva, ahogy csak tízéves gyerekek mondhatják el véleményüket a témáról. És valamiért azt gondolta az írónő, hogy ha két oldalon belül háromszor elismétli ugyanazt a banálisan megfogalmazott gondolatot a gonosz Hitlerről, a megbolydult világról, az emberiség megmentéséről, akkor mély érzelmeket vált ki az olvasóból. Váltott is: dühöt, haragot, elutasítást. Különösen azért, mert – mint többször leírtam már –, vannak témák, melyek esetében megbocsáthatónak tartom még a nagyobb hibákat is. Ilyen téma a holokauszt is. Nem baj, ha többen és különböző színvonalon írnak róla. Hadd jusson el minél többször minél több olvasóhoz. Ez azonban nálam léc alatt maradt.
Persze akadt, aki az én odaégett főztömet is megette, legfeljebb kiválogatta belőle az emészthetetlen falatokat. Én kénytelen voltam lenyelni őket, ha végig akartam olvasni a könyvet. Meg is ülték a gyomromat, például az ilyen mondatok: „ Azt sem lehetett tudni, hogy az ide szállított emberekből szappant főznek, illetve pergament készítenek, vagy kísérleti nyúlnak használják őket.”
A harmadik pontot csak azért kapta, mert az utolsó negyede, maga az utazás egészen izgalmasra sikeredet. Talán, ha nem lenne ennyire stílustalan, lehetne egy jó kalandregény.
Érdekes volt Törökországról olvasni a II. világháborúval kapcsolatban, újdonság volt számomra.
Lebilincselő volt, egyszerűen nem lehetett letenni.
Érdekes volt a különböző vallású családtagok hozzáállása a zsidókérdéshez, a háborúhoz.
Elgondolkodtam, hogy én mit tettem volna, hogyan álltam volna hozzá a dolgokhoz.
Az utolsó vonatról mindig Schindler listája jutott eszembe.
Érdekes volt egy sokszor feldolgozott történelmi korszakot új, friss – török – szempontból olvasni, nagyon keveset hallunk arról, mi játszódott le Törökországban is abban az időszakban. Azt hiszem ez volt egy pozitívum. Az viszont, hogy a holokausztról egy tízéves gyerek szintjén beszél az írónő, hát az meglehetősen furcsa volt (és akkor még udvariasan is fogalmaztam:))
A regény meglehetősen lassan indul be, szóval az elején meglehetősen sokat kínlódtam, ameddig meg tudtam barátkozni ezzel a könyvvel.
A szereplők közül Ferit és a Konzul nőtt igazán a szívemhez, Selvát nem tudtam megszeretni.
Igazából vegyes érzelmeim vannak a könyvvel és az írónővel szemben, nem hiszem, hogy sokszor fogok a könyvei után nyúlni.
Nagyon izgalmas könyv, remek alapsztorival (török muszlim lány és egy török zsidó férfi szerelme, és menekülésük a 2. világháborús Franciaországba + Törökország mint semleges ország küzdelme maroknyi (zsidó) állampolgárukért) . A regény valós történeten alapszik, a nagy történelmi szereplők, események hiteles ábrázolása mellett egy fiktív szerelmi szál is központi helyet kap (az írónő nagynénjéről mintázta).
Kulin hiteles forrásokból merít (többek között háborús területeken élő török diplomaták visszaemlékezéseiből), alapos kutatómunka előzte meg a regény megírását.
Szerintem ha a második világháborúról hallunk, nem sokunknak jut eszébe Törökország, hát még a török zsidók helyzete. Számomra azonban nagy öröm volt, hogy valaki nem csak, mint történelmi tényként dolgozta fel a témát, hanem írt róla egy több szálon futó, izgalmas történelmi regényt, amiben minden megtalálható: szerelem, családi viszály, diplomácia, diplomata feleségek és egy utolsó vagon egy vonat utolsó kocsijaként, aminek célja, hogy eljuttassa a megszállt Franciaországban rekedt zsidókat Berlinen keresztül Isztambulba.
A történet tele volt izgalmakkal és pár több nézőpontból láthattunk bele az eseményekbe, mégsem lett keszekusza. Akiket érdekel a téma, de szeretnének kilépni a szakirodalmak falai közül, azoknak mindenképpen ajánlom.
Izgalmas, érzelemdús és lebilincselő könyv, amely bemutatja, hogy miként szakad szét egy család az apa hajhatatlansága és hite előírásaihoz való masszív ragaszkodása miatt, akinek egyik lánya emiatt kénytelen más hitű párjával elhagyni Törökországot, és Franciaországban letelepedni.
A kötet nagyrészt az ő életüket, sorsukat, és a II. világháború általi zsidóüldőzésnek az ő életúkre gyakorolt hatását mutatja be, miközben a szülőföldjükön maradt családtagok nyíltan, vagy titkolva szorítanak értük és próbálnak mindent elkövetni, hogy a hazától távolra szakadtak valamiképp túléljék a háború borzalmait, és esetleg helyet kapjanak a Törökország által a veszélyes zónából kimentett szerencsések között.
Nagyon kedvelem a 2. világháborús könyveket, és ez a könyv tudott újat mutatni. Török részről még soha nem olvastam könyvet , és így ez nagy újdonság volt. Biztosan fogok még keresni pár könyvet ebben a témában. A könyv abszolút nem száraz és gyorsan olvasatja magát. Találkozunk benne sok más problémával a háborún kívűl is.
Csak ajánlani tudom a családregény és történelem kedvelőknek.
Érdekes volt egy sokszor, sokféle formában feldolgozott történelmi korszakot és a deportálások témáját ezúttal egy új oldaláról, a törökök részéről megismerni. A szereplők szimpatikusak voltak, Tarik, Ferit és a konzul főleg, akik igazán hittek az ügyben, és sokat kockáztatva a legtöbbet tették embertársaikért. Örültem a magyar jelenlétnek is Margot személyében, úgy éreztem, hogy az írónő szimpátiából vett bele magyar szereplőt is. Selva és Rafó szerelme bizonyítja, hogy bár a környezet nagyon meg tudja keseríteni mások boldogságát, azért van, amiért érdemes kiállni. Az öreg Siegfried és Asseo története is meghatott, ahogy David viszontagságai is. A könyv lassabb, első fele is érdekes, ahogy megismertük a társadalmi/politikai viszonyokat, a családi légkört. A második felében pedig az utazás igazán izgalmasra sikeredett, nem is tudtam letenni a könyvet. Bár a történetben kitalált szereplők voltak, maga a „csillagos-félholdas” vonat létezett, és valódi visszaemlékezések alapján íródott. Érdemes elolvasni.
Mindig érdekes számomra más országok szemszögéből megismerni egy-egy nagyobb világesemény hatásait. Legutóbb egy szlovák zsidó történetét ismertem meg, most pedig a Franciaországban rekedt török zsidók történetébe pillanthattam bele. Nagy élmény volt, már ha alkalmazhatom ezt a kifejezést erre a témára. A történet magával ragadó volt, több szálon futott, kiegyensúlyozott vonalvezetéssel.
Megtetszett Ayse Kulin stílusa, a többi magyarul megjelent könyvét is olvasni fogom.
Népszerű idézetek
– Sosem tudhatod; lehet, hogy annyira megtetszik Isztambul, hogy úgy döntesz, végleg ott telepszel le – mondta Selva. – Lehet, hogy még egy csinos török fiút is találunk neked.
– Én nem szoktam tetszeni a törököknek.
– Margot, én ezt nem hiszem el! A törökök bolondulnak a szőkékért.
Margot válaszképp megelégedett egy mosollyal, és azt suttogta:
– Bárcsak…
256. oldal
Mi a fenének keveredek bele efféle elmérgesedő vitákba? – gondolta magában David. – Lehet, hogy mindez azért van, mert sabbatkor nem imádkozom?
347. oldal
Kezd olyan benyomásom lenni, hogy egy cirkuszi társulatot szállít majd az a szerelvény – jegyezte meg Hikmet Özdoğan.
270. oldal
Amikor kilépett a konzulátus épületéből, alig tudott ránézni a szerencsétlenekre, akik reménykedve várakoztak a kapu előtt végtelen sokáig. „Uram isten! – gondolta. Hova meneküljek, hogy megóvjam a fiamat az efféle élményektől? Vajon létezik egyetlen sarka is a világnak, ahol az emberek nem gyötrik egymást?”
162. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Heather Morris: Az auschwitzi tetováló 89% ·
Összehasonlítás - Ellie Midwood: A lelkem Auschwitzban maradt 96% ·
Összehasonlítás - Sarah Jio: Párizs összes virága 94% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Fülemüle 96% ·
Összehasonlítás - Valérie Perrin: A vasárnap koldusai 93% ·
Összehasonlítás - Colleen McCullough: Tövismadarak 92% ·
Összehasonlítás - Ruth Druart: Míg Párizs aludt 92% ·
Összehasonlítás - Fábián Janka: Emma fiai 91% ·
Összehasonlítás - Nermin Bezmen: Kurt Szejt és Sura 93% ·
Összehasonlítás - Kate Quinn: Alice hálózata 91% ·
Összehasonlítás