A ​sötétség gyermeke 48% 17 csillagozás

Sok hibája ellenére én megkedveltem ezt a történetet. Vacilláltam itt a csillagokkal, de úgy érzem, hármat megérdemel, mert az alaptörténet jó, és innen már csak felfelé törekedhet a szerző.
Az első, amit nagyon nem tudtam tolerálni az az, hogy az ajánlásban egy teljesen más történetet készítettek elő. Izgatottan vártam a horror-fantasy keveréket, ami aztán csak kis nyomokban kaptam meg. Ez nem a szerző hibája, viszont egy olyan dolog, amitől egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni. Közben rájöttem, hogy ugyanez az ember végezte a szöveggondozást és a lektorálást. Ez a könyvnek a legnagyobb hiányossága. Egy szerkesztő odafigyelése rengeteget javított volna az élményen.
Köszönöm, hogy elolvashattam, én is szoktam szerkesztőként dolgozni, így nekem ilyen szempontból is sokat segített, hogy mire kell jobban odafigyelnem.
Végül: a múlt kapuinak őrzőinek én külön történetet szenteltem volna, szívesen olvasnék róluk!

Az eddigi értékeléseket olvasva úgy gondolom, most biztos sokan megköveznek, de nekem alapjában véve tetszett a könyv.
Az elején meghökkentem, mert hirtelen túl udvariasnak tűnt minden párbeszéd, de elég hamar hozzászoktam. :)
Egyedül csak a végétől vártam többet, nem értettem, miért csak ennyire csaptak össze, én nagyobb harcot vártam.
Egy délután alatt kiolvastam, és bár párszor letettem, mert más dolgom akadt, azért ott motoszkált bennem a folytatás iránti kíváncsiság.

Maga a történet nem volt rossz, bár néhol kicsit csapongónak éreztem. Az volt kicsit furcsa, hogy mindent E/3-ban írt a szerző, kivéve a Krisztiről szóló részeket, amik E/1-ben íródtak és ez engem mindig kicsit megzavart. Zavaró volt még a sok vesszőhiba, illetve maradtak benne helyesírási hibák és elírások. Összességében szórakoztató volt, annak ellenére, hogy nem szeretem annyira a fantasy-ket.

Nem voltak elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, mert nem néztem utána olvasás előtt, hogy miről is fog szólni, csak nagyjából a jó és gonosz harca/fantasy témakörben akartam valamit olvasni.
Azt kell hogy mondjam, elég vegyesek az érzelmeim, de a sztorival és a szerzővel kapcsolatban teljesen pozitívak, míg mondjuk a szerkesztés szerintem botrányos. Nagyon tetszett az, hogy a természetfeletti események láncolata által alkotott történet hétköznapi mai magyar környezetben játszódik, nem kiszámítható és sablonos, mint sok hasonló írás, szóval van benne valami plusz.
Viszont nem tetszett, hogy sokszor a szereplők dialógusai abszolút nem életszerűek, kicsit erőltetettnek tűntek, az az érzése az embernek, hogy tuti nincs olyan, aki hasonló szituációban így beszél. Tényleg olyan néhol, mint egy piszkozat, elfelejtették lektorálni, összecsapta a szerkesztő a melót és kész. Pedig sokkal több van a történetben, sokat dobott volna rajta egy kis csiszolgatás még. A helyek, szituációk, szereplők árnyalása hiányzik kicsit, olyan simán elfogadja mindenki a természetfeletti jelenségeket, hogy az túlzás, egy kis szkeptikusság elfért volna még…..valahogy vicces, hogy a rend őrei csak úgy simán rábólintanak, hogy időkapu, áhhá, hogyezeddignemjutotteszünkbe! világos, menjünk. :)
Na de igazából ez egy dicsérő kritika akart lenni, a hiányosságok észrevételezésével, szóval összességében hajrá, én a következő Aurora White kötetet is elolvasom majd, várom kíváncsian!

Gyorsan haladtam vele egyrészt azért mert rövid másrészt azért mert kíváncsi voltam a történet alakulására. A múlt örzőiről szívesen olvastam volna még :) Az nem tetszett hogy a rendőrök egy kicsit sem lepődnek meg a természetfeletti dolgokon,mindig hamar túllépnek rajta/elfogadják, magyarul a rendőrök személyiségébe elfért volna egy kis szkepticizmus! Egyébként tetszett, a délutáni kikapcsolódásomhoz tökéletes volt:)

Kíváncsi voltam a könyvre és megkaptam, köszönet érte.
Azt gondolom, jó az alapötlet, a sztori, van benne fantázia, fordulat, meglepetés is – a vége bár kurta volt, de egyáltalán nem kiszámítható, váratlanul csattant a hepiend.
A vélemények nagy részével egyetértek: bár ki van írva a szöveggondozó és lektor neve, fele királyságom rátenném, hogy semmit nem csinált senki ennek érdekében, a sok szöveg- és központozási hiba az olvasót szövegértelmezés szempontjából folyamatos tréningben tartja.:)
Egyébként érdekelt mindig a folytatás, ha letettem a könyvet; tehát úgy gondolom, némi csiszolással, a szereplők jellemének alaposabb formálásával biztosan mélyebb benyomást gyakorolhatna a könyv.
Kikapcsolódásnak azonban jó volt.

Az elején kicsit tartottam tőle, ugyanis a borító eléggé furcsa lett. Minden eszembe jutott róla, csak az nem, amiről a könyv szól. A történet picit sablonos ugyan (jó és rossz örök harca), de eléggé pörgős a történet. Túl pörgős, helyenként elfért volna egy-két üresjárati rész is. Összességében korrekt könyv, simán üti azt a mércét, amit a mai úgynevezett „sikerkönyvek” képviselnek, sőt azokat jócskán felül is múlja.