Aszlányi Özöngáz című regénye 1936-ban jelent meg. A megromlott emberiséget az Isten újra büntetni kénytelen: ezúttal – különös szeszély folytán – víz helyett gázzal, vagyis az emberre saját fegyverével sújt le. De nem, senki ne gondoljon mérgesgázra: ez a gáz szelíd, s mint kiderül, ez nagyobb csapás mindennél. Az Özöngáz a „Nagy Európai Gázháború” történetének monumentális regénye, amely nem utópia, hanem figyelmeztetés. Nevetés közben is gondoljunk olykor erre.
Özöngáz 15 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1936
Enciklopédia 3
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Aszlányitól már olvastam egy komédiát, egy romantikus könyvet, egy krimit, és egy ifjúsági könyvet. Logikus volt tehát a választásom, hogy megpróbálkozom egy sci-fivel is. Mert az Özöngáz az egy sci-fi, egy disztópia. És mint disztópia, kőkemény politikai szatíra is. 1936-ban íródott, és a főhős, Jack Millard feljegyzéseit tartalmazza 1957-ből, az európai Második Nagy Háborúról. Aszlányi a szokásos briliáns humorával próbálja az olyan mondatok élességét tompítani, mint pl. „A Szentszövetség csupán egyben különbözik a későbbi Népszövetségtől. A Szentszövetség Napóleon ellen alakult, a Népszövetség azonban önmaga ellen.” Rendkívül éles kritikát fogalmaz meg a nagyhatalmak hadi manipulációi, manőverei ellen. Olvasás közben hol sziszegtem, hol a fejemet fogtam, hol nevettem, egészen…….egészen addig, amíg meg nem jelent a Nő, és ez az egész háborúellenes szatíra át nem csapott valami romantikus nem tudom mibe. Véleményem szerint valami ilyesmi történhetett: Aszlányi átadja a szerkesztőjének a regényt, aki, miután elolvasta, valami hasonlót mondhatott: „- Hát Karcsikám, ez nagyon jó volt, nagyon tetszett, de attól tartok….szóval ez így túl kemény. Az nagyon jó ötlet volt, hogy a jövőben játszódik, bár lehet, hogy jobb lett volna, ha a világűrben, tudod, űrhajókkal meg robotokkal, de így sem rossz. Tetszett, ahogy a nagyvárosokat sorban bombázzák le, dőlnek össze az épületek, akár egy filmet is el tudnék képzelni belőle, most járt erre épp egy külföldi rendező, valami Emme….nem tudom már, hogy hívták, de szerintem lehet, hogy tetszene neki. Mindenesetre mindenképpen kell bele egy nő, egy szerelem, tudod, hogy van ez, ez kell a népnek. Ha még esetleg egy kisbaba is lenne benne…” Szóval valahogy így képzelem le, hogy ez történhetett. Mindazok mellett, hogy voltak hibái a könyvnek, érdemes elolvasni, az első százhúsz oldalt mindenképp, és az utolsó fejezetet, a Második Európai Népszövetség Első ülésszakának záróüléséről szóló feljegyzést. Amelyből kiderül, hogy „az ember az egyetlen állat, amely nem okul.”
Inkább szerettem, mint nem, de mindenki szerint ez a legrosszabb könyve, szóval fogok még Aszlányitól olvasni. :D
Volt benne nagyon sok nagyon érdekes lehetőség, és egyik sem lett kihasználva, ez a domináns bosszúságom. :D Egyébként jó humorú és szerintem nagyon jó a stílusa, csak a narratíva bármilyen megléte hiányzik, mert minden csak úgy történik, mindent csak úgy felvet, minden félbemarad… Ahw. :(
Ha az alapötletet jobban kifejti az író, egy igazán jó disztópia lehetett volna belőle. Ugyebár a 30-as évek közepén ír egy világháborúról, ahol kémiai fegyvereket vetnek be… De beleszőtte a romantikát, ami nem lett volna rossz, csak minden foghegyről volt beleírva, semmi nem volt kifejtve, minden abbamaradt, és egy nagy adag kulimász lett belőle. Vajon karakterszámra fizették az írót?
Népszerű idézetek
– Ez a maga diplomája?
– Igen.
– Mivel foglalkozik?
– Semmivel.
– Miért nem?
– Nincs értelme bármivel is foglalkozni.
– Akkor miért tanult?
– Hogy tudjak.
– És tud?
– Nem.
A világ két legudvariasabb embere két amerikai volt. Történetesen mind a kettőt John Smithnek hívták. Egyszer gázcsőrepedés történt az egyikük lakásán. Menekülni akartak, de megtorpantak az ajtónál. Egyik sem akart előbb kimenni a másiknál. Az egyik otthon volt, a másik fiatalabb volt. Végül mind a ketten megfulladtak és akkor Szent Péter kapujánál, állítólag, újra kezdődött az egész.
254-255. oldal
Olyan ez, mint a jóság, amely csupa jóságból belenyugszik a jóság vereségébe; mint a Nagyság, amely csupa nagyságból tűri a Nagyság bukását; olyan heroikus és meddő, mint a szerelem, amely csupa szerelemből belenyugszik önnön reménytelenségébe, belenyugszik abba, hogy a kedves mást szeressen…
25. oldal
Denver kifelé minden körülmények között hideg és gunyoros modorúnak látszott, – és a látszat ezúttal nem csalt. Fölényes, hűvös és csúfondáros természetű fickó volt ő, lelke mélyéig: de tisztelte a tekintélyeket, unta az unalmat és szerette a szerelmet: bizonyos következetesség letagadhatatlanul volt tehát az egyéniségében. Ha ezekhez még hozzáteszem, hogy derűs tekintete, napbarnított arca és széles vállai vannak: akkor kimerítettem a témát. Sőt lehet, hogy az olvasót is.
Mr. Rapier gumicipőfűzőt viselt, hogy megtakarítsa a ki- és befűzés fáradalmait. Ugyanígy volt az irodalommal is: semmit sem olvasott, nehogy kételyei támadjanak, hogy két könyv közül melyik az igazi. Látott egy példát maga előtt: a gazdag O'Connel esetét, aki negyvenhat esztendős korában könyveket kezdett olvasni és aztán halála napjáig képtelen volt abbahagyni az olvasást. Rájött, hogy egyre több hiányt fedez fel önmagában.
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Marc-Uwe Kling: QualityLand 89% ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five 87% ·
Összehasonlítás - Vladimir Weaver: 13+1 81% ·
Összehasonlítás - H. G. Wells: A láthatatlan ember 78% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: Holdnak árnyéka 95% ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd 88% ·
Összehasonlítás - Philip K. Dick: Különvélemény 87% ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: Egész az északi pólusig 80% ·
Összehasonlítás - Lőrincz L. László: Az elátkozott hajó 81% ·
Összehasonlítás - On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál 95% ·
Összehasonlítás