Özöngáz 63% 15 csillagozás

Aszlányitól már olvastam egy komédiát, egy romantikus könyvet, egy krimit, és egy ifjúsági könyvet. Logikus volt tehát a választásom, hogy megpróbálkozom egy sci-fivel is. Mert az Özöngáz az egy sci-fi, egy disztópia. És mint disztópia, kőkemény politikai szatíra is. 1936-ban íródott, és a főhős, Jack Millard feljegyzéseit tartalmazza 1957-ből, az európai Második Nagy Háborúról. Aszlányi a szokásos briliáns humorával próbálja az olyan mondatok élességét tompítani, mint pl. „A Szentszövetség csupán egyben különbözik a későbbi Népszövetségtől. A Szentszövetség Napóleon ellen alakult, a Népszövetség azonban önmaga ellen.” Rendkívül éles kritikát fogalmaz meg a nagyhatalmak hadi manipulációi, manőverei ellen. Olvasás közben hol sziszegtem, hol a fejemet fogtam, hol nevettem, egészen…….egészen addig, amíg meg nem jelent a Nő, és ez az egész háborúellenes szatíra át nem csapott valami romantikus nem tudom mibe. Véleményem szerint valami ilyesmi történhetett: Aszlányi átadja a szerkesztőjének a regényt, aki, miután elolvasta, valami hasonlót mondhatott: „- Hát Karcsikám, ez nagyon jó volt, nagyon tetszett, de attól tartok….szóval ez így túl kemény. Az nagyon jó ötlet volt, hogy a jövőben játszódik, bár lehet, hogy jobb lett volna, ha a világűrben, tudod, űrhajókkal meg robotokkal, de így sem rossz. Tetszett, ahogy a nagyvárosokat sorban bombázzák le, dőlnek össze az épületek, akár egy filmet is el tudnék képzelni belőle, most járt erre épp egy külföldi rendező, valami Emme….nem tudom már, hogy hívták, de szerintem lehet, hogy tetszene neki. Mindenesetre mindenképpen kell bele egy nő, egy szerelem, tudod, hogy van ez, ez kell a népnek. Ha még esetleg egy kisbaba is lenne benne…” Szóval valahogy így képzelem le, hogy ez történhetett. Mindazok mellett, hogy voltak hibái a könyvnek, érdemes elolvasni, az első százhúsz oldalt mindenképp, és az utolsó fejezetet, a Második Európai Népszövetség Első ülésszakának záróüléséről szóló feljegyzést. Amelyből kiderül, hogy „az ember az egyetlen állat, amely nem okul.”

Inkább szerettem, mint nem, de mindenki szerint ez a legrosszabb könyve, szóval fogok még Aszlányitól olvasni. :D
Volt benne nagyon sok nagyon érdekes lehetőség, és egyik sem lett kihasználva, ez a domináns bosszúságom. :D Egyébként jó humorú és szerintem nagyon jó a stílusa, csak a narratíva bármilyen megléte hiányzik, mert minden csak úgy történik, mindent csak úgy felvet, minden félbemarad… Ahw. :(

Ha az alapötletet jobban kifejti az író, egy igazán jó disztópia lehetett volna belőle. Ugyebár a 30-as évek közepén ír egy világháborúról, ahol kémiai fegyvereket vetnek be… De beleszőtte a romantikát, ami nem lett volna rossz, csak minden foghegyről volt beleírva, semmi nem volt kifejtve, minden abbamaradt, és egy nagy adag kulimász lett belőle. Vajon karakterszámra fizették az írót?