„Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha mindenekelőtt bemutatkozom. Britta Hagström a nevem, tizenöt éves vagyok. Kisváros leányiskolájának hetedik osztályába járok. Biztosan szeretnéd tudni, milyen is vagyok…. Őszintén szólva, meglehetősen hétköznapi külsőm van; a szemem hétköznapian kék, a hajam hétköznapian világosszőke, az orrom hétköznapian fitos. A "hétköznapi” svéd kislánnyal és családjával persze – a mulatságos levelek tanúsága szerint – néha nem is oly hétköznapi dolgok történnek! Britta szemével láttatva a kisváros hétköznapisága eleven, érdekes, eseménydús kalandok sorozatává válik, s az érzékeny szemű és szívű kamasz kislány életében felbukkan a szerelem is….
Britta kiönti szívét 21 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1944

Kedvencnek jelölte 4
Várólistán 8
Kívánságlistán 4
Népszerű értékelések
Jó kis könyv ez, Rukkoláról szereztem. Eredetileg vissza akartam tenni, de ez erősen meggondolandó. Viszont roppant jól szórakoztam a fordító félrefordításain, amikor Britta sorolja, milyen könyveket szeretett kiskorában. Például az „Anna története a Grünkullán”. Sose hallottam ilyen könyvről, biztos valami svéd helyi mese. Hát nem. Ez, kérem szépen az Anne otthonra talál. A fordító nem tudhatta, hogy a Grünkulla valójában Green Gables. Baki.
Ez pont az a típusú könyv, amit kedvelek. Megy is a polcra a többi hasonló közé.
A nénikém ajánlotta, és bár eleinte viszolyogtam tőle, mint úgy általában az ajánlott könyvektől -szeretem magam felfedezni a világot, ez rossz és makacs szokásom –, minden betűjét faltam és imádtam. Nagyon kedves regényem volt.
A könyvet még Édesanyám kapta a hatvanas években egy barátnőjétől. Nagyon sokszor elolvastam, persze tinédzser koromban. Akkor nagyon tetszett, nem tudom most – negyvenen már túl – mit mondana nekem…A könyv emlék viszont nagyon kellemes és szerethető.
Tetszett, mert vicces. Kevésbé romantikus, mint az Anne Shirley sorozat vagy Jean Webster regényei, de azért így is nagyon kedves lányregény.
Népszerű idézetek
Nem furcsa, hogy az ember tudja a születésnapját, de nem ismeri a napot, amelyen meg fog halni? Hiszen az ember minden évben átéli azt a napot, amely egykoron ott áll majd a sírkövén. Azt hiszem, az embernek valami különöset kellene éreznie ezen a napon, valamiféle furcsa csendet s búbánatot, amelyet csak a visszavonhatatlan dolgok kelthetnek a szívünkben.
SNÄTTRINGE, SZILVESZTER ESTÉJÉN
… ismersz engem: a könyv a legjobb csalétek, ha horogra akarnak kapni. Ha egyszer valami okból annyira megvadulnék, hogy senki se merne közelíteni hozzám, akkor elég lesz, ha egy könyvet dugnak az orrom alá, és máris úgy meghunyászkodom, hogy a kiskölykök körülugrándozhatnak.
65. oldal (November 28.)









