Gyújtópont 32 csillagozás

Arthur Miller: Gyújtópont Arthur Miller: Gyújtópont Arthur Miller: Gyújtópont Arthur Miller: Gyújtópont Arthur Miller: Gyújtópont

Arthur Millernek, a modern amerikai dráma világszerte ismert képviselőjének számos színpadi műve mellett mindössze három prózai írása született, melyek közül talán a legjobb e kötetben olvasható. Ahogy minden drámájának, e regénynek is lényegét alkotja a milleri alaptéma: a felelősség és bűnrészesség erkölcsi kérdése. Maradandó értékű ez a könyv, mert olyan kérdéssel foglalkozik, amely sajnos még napjainkban is időszerű.

Eredeti cím: Focus

Eredeti megjelenés éve: 1945

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nagy siker volt General Press

>!
General Press, Budapest, 2000
254 oldal · ISBN: 9639282421 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Pán, Budapest, 1999
252 oldal · ISBN: 9637965408 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Pán, Budapest, 1991
250 oldal · ISBN: 9637965181 · Fordította: Szinnai Tivadar

2 további kiadás


Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Central Park · Coney Island


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

pokoanita>!
Arthur Miller: Gyújtópont

Ezt a könyvet a sógornőmtől, @papgica -tól kaptam kölcsön, ezúton is köszönet érte. Noha a másoktól kölcsön kapott könyvekkel igyekszem haladni, az első 60-70 oldalt lassan, kissé nehézkesen olvastam. Utána viszont beindult a történet, és gyakorlatilag off egy ültő helyemben olvastam végig. Zseniális regény ez, melynek szerzője nemcsak kifejezetten és kizárólag a zsidógyűlölet ellen szólal fel, hanem a rasszizmus és az idegengyűlölet minden lehetséges formája és változata ellen. Tanulságos, örök érvényű és igaz, mindenkinek el kellene olvasnia!


Népszerű idézetek

Nazanszkij>!

[…] szíve mélyéből kívánta, hogy csapjon le a mennydörgős mennykő, és sistergő tűzével pusztítsa el az embereket különféle csoportokba osztályozó korlátokat, vagy változtassa meg a felfogásukat oly módon, hogy senkit se érdekeljen, milyen származású a másik.

260. oldal, Tizenhetedik fejezet (Kossuth, 1961)

Bakcsó>!

Megeshetett volna, hogy azt a nőt meggyilkolják, egy doronggal agyonverik azon az éjszakán. Senki sem merte kidugni a fejét, hogy segítsen rajta, vagy csak annyit mondjon, mégsem lehet így bánni egy emberi lénnyel.

212. oldal

Nazanszkij>!

Garganra gondolt, meg a nagyvárosra. A nagyvárosra és a sok millió emberre, aki ebben az óriási méhkasban lakik – és aki lassan, de biztosan kezdi elveszíteni az eszét. Most már tisztán látta, de nem ijedt meg tőle, mert érezte, hogy legyőzte magában a félelmet. Igen, haladnak az őrület felé. Embereket tébolydába zárnak, mert fantáziálnak, hogy leszakad az ég, de millió és millió őrült szabadon járkál, pedig hogy őrültek, az világos, mint a nap. Egytől egyig betegek[…]

258. oldal, Tizenhetedik fejezet (Kossuth, 1961)

pokoanita>!

Az asszony teljesen egyetértett vele, tehát szükségesnek tartotta, hogy úgy tegyen, mintha ellenkeznék.

280. oldal

Bakcsó>!

..nincs jogom pálcát törni egy egész nép fölött, mivel nem ismerem valamennyit, nem igaz?

200. oldal

Nazanszkij>!

– […] Gondolod, van joguk ahhoz, hogy megszabják nekünk, hol lakjunk?
– Persze, hogy nincs. De mi nem vagyunk zsidók[…]
[…]
– […] Majd meglátod, eljön az idő, amikor külön kerületeket jelölnek ki nekik, ahonnan nem szabad kimozdulniuk. Sőt államokat is.

231. oldal, Tizenhetedik fejezet (Kossuth, 1961)

Nazanszkij>!

Majdnem negyven napja már egy csepp eső sem hullott a városra. Az eső ármányos békeangyal; ilyenkor az emberek otthon maradnak, és a rendőrszobán kevesebb jegyzőkönyvet vesznek fel. De amikor az ég tartósan kék, mint ezen a nyáron volt, s egyik tikkasztó nap a másikat követi, éjjel pedig olyan nyirkos a levegő, hogy az emberek fulladoznak, és álmatlanul forgolódnak fekvőhelyükön, és ellepik a város utcáit, a kapualjakat meg a tornácokat, egy időre még a családi fegyelem is meglazul. A fagylaltozók zsúfolásig megtelnek, éppúgy a kocsmák is, a strandokat valósággal letapossák, kétszer annyi ember szorong ott, mint ahány rendesen elfér; a város erei megdagadnak, az emberek elözönlik az utakat. Ezen a nyáron a város nem kapott esőt, sem egy kisebb hűvösebb szellőt majdnem hat héten át, s az emberek lépten-nyomon belekötöttek egymásba ingerültségükben, miközben egy kis helyet kerestek, ahol lélegezni lehet. Sokan hónuk alá csapták ébresztőórájukat, és a Central Parkban aludtak, mások kimentek Coney Islandre, és az apró muslicák felhőivel dacolva a fövenyre heveredtek le. Ezer meg ezer embert kiraboltak ott, másokat meg a bérházak lapos kátránytetőin fosztottak ki. Emberek, akik a szabadban háltak, reggel hazamentek, és a lakásukat kifosztva találták, mert nem csukták be az ablakaikat, nehogy még fullasztóbb legyen a szoba levegője. Még a tűzoltólépcsőket is roskadásig ellepték, nem egy le is szakadt hajnaltájt. Rengeteg baleset történt, némelyik tragikus, a legtöbb csak költséges. Hébe-hóba egy-egy túldolgoztatott hűtőszekrény robbant fel a konyhákban. Két fiú annyira epedt egy kis szellő után, hogy kidugta a fejét a magasvasút ablakán, mire egy vasoszlop lenyakazta őket. Nemegyszer megtörtént, hogy állapotos asszonyok elvetéltek a fullasztó levegőjű autóbuszon. A Sixth Avenue-n egy ember idegei felmondták a szolgálatot: kétszer belelőtt a tömegbe, mely ablaka előtt a közlekedési lámpa zöld jelzését várta. Kihallgatásakor azt mondta, nem bírta nézni, hogy annyi ember csődült össze. Egy majdnem hetvenéves asszony megpróbált átmászni a Central Park víztartályának kerítésén. Bevitték az őrszobára, ahol zuhany alá állították, és vizes ruhában küldték haza.
Bronxban sok kutya megveszett. Sok száz ember gyermekparalízist kapott, és azt rebesgették, hogy Coney Island strandjain fertőzött a víz. De az emberek továbbra is elözönlötték a strandokat, sokan vadul kavarták a vizet maguk körü, hogy frissítő tajték illúzióját keltse, és titokban azt is hitték, így távoltartják maguktól a fertőzést; az őrök csak nézték. Ha az ember belépett egy tejbüfébe, orrát megcsapta a megsavanyodott tej szaga, s minden ételnek savanyú íze volt. Senki sem tudott jó étvággyal lenyelni egy falatot, senki sem tudott aludni. Brooklynban a szokottnál is több bögöly gyötörte a lakosságot, valóságos légy-invázió volt, szúnyoghálót pedig alig lehetett kapni a háború miatt. Két hatalmas mutatványos park leégett, több kikötőgát is tüzet fogott. Az emberek ezek után féltek kimenni a mutatványos parkokba, és féltek kimenni a strandra, de nem tehettek egyebet, mégis kimentek, persze szorongó szívvel. Még a földalatti is megbolondult. Egyetlen hét alatt három szerelvény is rossz irányba tévedt, olyan síneken száguldott, ahol nem volt semmi keresnivalója. Majdnem negyven nap óta egy csepp esőt sem kapott a város.
Queensben ugyanaz volt a helyzet, mint a város többi részében, talán azzal a különbséggel, hogy itt még több volt a szúnyog. Kevés fát látni Queensben, a vidék lapos, mint a deszka, és az ilyen lapályokon még kibírhatatlanabb a hőség, különösen olyan utcákban, amelyek feltöltött mocsárra épültek. Az üres telkeken is csupa salak a föld, a legkisebb szellő, még a nap járása is elegendő ahhoz, hogy finom, ködszerű porfelhőt kavarjon fel.

182-184. oldal, Tizenhatodik fejezet (Kossuth, 1961)

Kapcsolódó szócikkek: Central Park · Coney Island
Nazanszkij>!

– De hát akkor minek jöttem ide? Azt mondtad, olyan rendes utca, olyan rendes emberek. Azt gondoltam, összebarátkozunk a szomszédainkkal, eljárunk egymáshoz, elszórakozunk. És a vége az, hogy úgy élek, mint egy ló, amelyik reggeltől estig húzza az igát, aztán beballag az istállójába.

227. oldal, Tizenhetedik fejezet (Kossuth, 1961)

Nazanszkij>!

– Eljön az idő […], amikor senki sem visel már külső szemüveget[…]

30. oldal, Negyedik fejezet (Kossuth, 1961)

Nazanszkij>!

A kocsi nagyot zökkent egy kátyúban, és az ülés párnája feldobta őket. Az út hirtelen emelkedni kezdett. Newman kisebb sebességre kapcsolt. Az ég úgy terült el előttük a fenyőfasor végén, mint egy kék abrosz.

135-136. oldal, Tizenharmadik fejezet (Kossuth, 1961)


Hasonló könyvek címkék alapján

Chaim Potok: A kiválasztott
Frank McCourt: De!
Philip Roth: A szellem árnyékában
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Stephen King: A halálsoron
Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
John Steinbeck: Egerek és emberek
Kurt Vonnegut: Éj anyánk