Casanova menyasszonya 81% 37 csillagozás

Köszönöm @Janeeyre az ajánlót !
Egy különös szerelmi történet, egy kicsit feminista beütéssel, az előítéletek, megbélyegzések elől menekülő, önmagát kereső nő portréja a XVIII. századból, no és persze egy kis erotika, de csak finoman a jó ízlés határain belül.
A szerelem művészet, ismét rá kellett jönnöm :-))

Köszi drága @janeeyre és @miestas, hogy nem hagytátok visszaadni ezt a szuper könyvet olvasatlanul! Kár lett volna érte, minden sorát élveztem!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nekem tetszett a történet. Lucia, aki 14 éves koráig viszonylag védett és nyugodt életet él, egyszerre szerelmes lesz…ám oly sok minden történik vele, hogy kénytelen (?) lemondani erről a szerelemről, és elmenekül a régi életétől. Értettem én, hogy mi mozgatta a tettei rugóit, de nem mindenben döntöttem volna úgy, ahogyan ő. Ilyenkor derül ki, hogy mennyire romantikus vagyok, mert egészen a végéig reménykedtem abban, hogy sikerül túltenni magukat a múlt sérelmein…de aztán Casanova utolsó levele meggyőzött arról, hogy Lucia jobban járt nélküle…:P

Túl sok benne az elbeszélés, ami számomra unalmas volt.
A vége sem tetszett.

Szép volt Lucia életrajza.

Amikor kivettem a könyvtárból a borítója miatt, nem gondoltam, hogy ennyire magával fog ragadni a történet. Eleve érdekes az az elképzelés, hogy ebből a szemszögből nézzük Casanovát és a múltját. De inkább a mélyebb mondanivalója ragadott meg: hogy mennyire felszínesen tudunk gondolkodni. És ítélkezni. Függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk jó szándékúak. Arról nem is beszélve, hogy mennyi mindenre képes az ember, ha azt hiszi szeretik, és azt hiszi, szeret.
Annak meg kifejezetten örülök, hogy nem az elvárt heppiendet választotta a szerző.
Ami egy kicsit zavaró volt számomra, az a rengeteg francia szó és kifejezés. De csak mert nem értettem.

Nagyszerű történet, tele életbölcsességgel, akár oktató könyvnek is beillik :)
Nagyon kedveltem Galathée történetét. Olyan meghatóan írta le, hogy szakadt el a szerelmétől és milyen megpróbáltatásokon ment keresztül, míg ismét rátalált, bár akkor már veszve volt minden, a himlő tönkretette az arcát.
Újabb kedvencre találtam!

„Ha valaki váratlanul megérint bennünket – mondta –, mindig rájövünk, hogy mennyire egyedül vagyunk.”

„Az értelem – mondta – mindig rengeteg lehetőséget tár elénk. Az ösztön mindig a legjobbat választja ki közülük, csalhatatlanul.”

„Felnőni annyit jelent, mint szembenézni a valósággal.”

Nos, egész jólesett olvasni. Csak annyi a bajom, hogy én ilyen hihetetlen, lehetetlen egymásratalálós véget akartam s nem volt. Persze, ez ismét csak az én bajom, nem a könyvé :)

Furcsa egy regény. Mindenképpen érdekes az, ahogyan ír a kor társadalmáról, a tudomány fejlődéséről, a nők megítéléséről. Ám végső soron a szép gondolatok, a bölcsességek, mellyel úgy ostromol a kötet, mintha az író nem tudta volna eldönteni, hogy Coelhot akarja utánozni, vagy kalandregényt szeretne írni, egyetlen dolgot hivatott púderrel fedni: ez egy örömlány visszaemlékezése. És bár nem a legbutább örömlányok egyike, és mentegeti is magát alaposan, azért ő mégis csak az. Kicsi visszavágás ez Casanovának, és egyben remek kifogás is számára, hogy ő miért vált nőfalóvá. Romantikus elképzelés ez, hogy egy hatalmas csalódás mennyire megváltoztathatja az ártatlan fiatalokat, de ahogy Lucia csak egy örömlány, úgy a kifogások ellenére Casanova is csak az ő férfi megfelelője.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nagyon, nagyon, nagyon tetszett. És még annál is jobban! Most így megköszönöm @Amadea -nak, hogy ajánlotta a blogján, miután elolvasta. Igazából a borító fogott meg elsőnek. Majd az, hogy Amadea olyan jókat szólt róla. Nem is emlékeztem miről szól. Casanova menyasszonya és a borító: ez minden ami megmaradt bennem. Nem is hittem volna, hogy ilyen mély hatással lesz rám.
Hatalmas a mondanivalója. Az ember nem is gondolná (én nem gondoltam). Akkor kaptam kézbe, amikor az én lelkem is ettől szenvedett. Szerelemtől. Hogy nekem nincs. És hogy nem kellek senkinek (a könyv olvasásának második napján nagyon csúnya dolgot mondtak a külsőmre. Konkrétan, hogy nem vagyok szép nő.) Ez az egész dolog mélyen szíven ütött, hiszen így még senki nem mondta ki. Míg Lucia-nak igen. Galatheé lett belőle. Erős és talpra esett nő. Túlélő lett belőle. És túlélte. Hihetetlenül irigylem azért, amit véghez vitt. (Még ha fikció, ami igaz eseményekre alapul. Nem igazán értettem, hogy akkor ez most így volt, vagy csak a Casanovához fűződő rövid viszony volt igaz? Vagy az elejétől kezdve, amikor megismerkedtek?) Elvesztem a mondanivalójában. Lehet fel sem foghatom igazán, mit élt át és hogy mik ezek az érzések.
De annyi biztos, hogy ez kell a polcomra és hogy életem végig emlékezni fogok a mondanivalójára.