Detektívek 81 csillagozás

Arthur Hailey: Detektívek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Lázban ég Miami, a napfény és a bűn városa: a gyilkossági csoport nyomozói talán pontot tehetnek minden idők legszörnyűbb gyilkosságsorozatának végére. Hét szörnyen megcsonkított idős házaspár – tizennégy ártatlan áldozat! És egyetlen magányos gyilkos, a vallási fanatikus Elroy Doil, a pszichopata vadállat, Isten bosszúálló angyala… Meg egy zseniális nyomozó, Ainslie, a kiugrott pap, aki a villamosszékig kíséri Doilt, s eközben a bibliai Jelenések könyve segítségével szörnyű titokra bukkan: az egyik gyilkosság nem a halálra ítélt Doil lelkén szárad… Valaki lekoppintotta a Vadállat módszerét! A tettes rangja, befolyása, feddhetetlen híre minden ajtót és minden titkos rendőrségi dossziét kinyit. Ismer minden apró részletet, de vesztére nem ismeri a Jelenések könyvét, a gyilkosságsorozat kulcsát… A szálak a felsőbb körökbe vezetnek, ám a gyilkos nem menekülhet. Hogy miért? Egyszerű a válasz: „Az élet olyan, mint Demoklész lakomája: a kard mindig ott lóg a fejünk fölött.”

Eredeti cím: Detective

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1997
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635485476 · Fordította: Rindó Klára, Szabados Tamás

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 7

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Arthur Hailey: Detektívek

Hailey egyik legjobbja, nem a szokvány krimi, izgalmas, fordulatos és érdekes. Letehetetlen!

13 hozzászólás
Lipe>!
Arthur Hailey: Detektívek

@jehuka és @robinson, veletek biztos a találkozás ennél a könyvnél. Vagy azért mert ti olvassátok és én dicsérem, vagy mert éppen én olvasom és ti helyeseltek. Igaz? Arra kérlek benneteket, ha két éven belül újra „látnátok a kezembe”, lökjétek ki onnan. Megmagyarázom.
Nagyon szeretem Hailey regényét, kicsit úgy, mint amikor valami borzalmas dolog megbabonáz, odabetonozza a tekinteted, vonz és kiráz a hideg. Tisztába vagy azzal, hogy ebből nemalvós éjszaka lesz, hogy hányni fogsz, de van benne valami titok, valami olyan amibe a valós életbe még véletlenül sem szeretnél belenézni. Nemhogy belenézni, de még hallani se róla. Eddig csak ezeket éreztem a sorok között, ennél az olvasásnál viszont megláttam benne azt is, hogy mennyire elmúlt felette az idő, mennyire magyarázós. Nem szeretném elveszíteni azt, amit eddig adott. Vonz ez a könyves világ, fogjatok le. :)

csengeri_zsofia>!
Arthur Hailey: Detektívek

Ez volt Hailey-től az első könyvem és meg kell, hogy mondjam viszonylag vegyes érzelmekkel tettem le. Az írói stílus, fogalmazás szerintem nagyon jó volt (nem tudom, ebből mennyi a fordítók érdeme) a krimi szál is érdekes lehetett volna, viszont ezzel a szerkezettel, hogy, amint elkezdünk valamire gyanakodni kb a következő oldalon tényként látjuk, nekem kicsit elveszett az izgalom. Ha őszinte akarok lenni egyik fő karakter se nőtt annyira a szívemhez, valahogy felületesnek tűntek, pedig 400+ oldalnak bőven elégnek kellett volna arra lennie, hogy mindenki megkapja a megérdemelt kidolgozottságot. Viszont összességében könnyű ponyvának jó volt ez, és igazából szerintem nem is akart több lenni.

mate55>!
Arthur Hailey: Detektívek

A katolikus papból kiváló rendőrségi nyomozóvá lett Malcolm Ainslie épp vakációzni indulna, amikor megdöbbentő üzenetet kap: a többrendbeli gyilkosságért kivégzésre ítélt rab, Elroy Doil halála előtt gyónni szeretne. A nyomozó beleegyezik a sorozatgyilkos meghallgatásába, aki megígéri, hogy felfedi a bűncselekmények hátterében álló igazságot. Innen indul a mesterien szőtt történet, amelyben rengeteg csavar után bontakozik ki főhőseink múltja. Igazi fájdalmas, mélyre húzó thriller, gyakorlatilag kötelező olvasmány a műfaj iránt érdeklődők számára. Joggal mondhatom: hideglelős, zsigerekig hatoló. Megkímél a hatásvadászat legcsekélyebb gyanújától is: nem olvashatunk vészjósló szögben meglendített baltát, vérben ázó holttesteket, kiguvadt szemű démonokat, de még fantasztikus lényeket sem. Ellenkezőleg: a képzeletedet mozgatja meg, az elméddel hadakozik. Az ismeretlentől, a láthatatlantól való félelmedet gerjeszti. Ilyen a jó krimi. Ilyen az igazi, míves krimi. Ilyen Arthur Hailey 1997-ben írt mesterműve, „A detektívek”.

Paulina_Sándorné P>!
Arthur Hailey: Detektívek

Kivételes volt számomra ez a krimi, ugyanis megsejtettem, hogy ki a főbűnös és el is találtam. Ez olyan ritka nálam. :-) Ainslie érdekes személyiség volt, bár egy-két tettével nem tudtam azonosulni. Fura volt, hogy kiugrott pap. Elég különösen választott új hivatást magának. A múlt felidézése során gyanúsítottam meg egy személyt, aki egy gonosz, öntelt egyéniség szerintem. Valahogy nem tudom megbocsátani Ainslie-nek, hogy spoiler Mondjuk ezért megkapta a büntetését, hiszen bent ragadt egy szinten a hivatásában, nem tudott feljebb lépni. Az emberi gonoszság határtalan.

Csabi>!
Arthur Hailey: Detektívek

Hailey utolsó könyve. Nekem az első tőle (és lehet, hogy az utolsó). Hailey nem volt krimi író, ő bestseller író volt, ami az ő esetében azt jelentette, hogy beleásta magát bármilyen sikeresnek ígérkező témába, aztán írt belőle egy sztorit, amit általában zabáltak.
Ebben az esetben is ezt tette, egyértelmű, hogy belső információkat épít be a szövegbe, de ezt oly módon, hogy néha kikönyököl a könyvből. „Na figyelj csak pajti, azért csinálják így a rendőrök, mert…”.
Pedig jól indul a sztori, van egy sorozatgyilkosunk, aki a kivégzése előtt fel akar tárni valamit a nyomozó előtt, aki letartóztatta. Miközben az autó száguld a börtön felé megismerkedünk az ügy részleteivel. Aztán, miután megtudtuk a vallomást, kb a regény felénél, nagyon leül az egész. Ez köszönhető a sok kitérőnek, fecsegésnek, a fölös információk közlésének, a nyilvánvaló tények szájba rágásának, a sok önismétlésnek. No meg annak, hogy Hailey felrúgja a krimi egyik alapszabályát. Míg a könyv egy izgalmas whodunit kriminek indul gyakorlatilag a 300 oldal környékén már az író is nyilvánvalóvá teszi, hogy ki a tettes, és innen a történet átmehetne egy suspense történetbe, csakhogy elmarad az izgalom. Gyakorlatilag átismételjük, amit eddig is tudtunk, majd szépen megoldódok az ügy, ahogy az várható. Ennél több kell egy jó krimihez.

brigi11 P>!
Arthur Hailey: Detektívek

Könnyen olvasható, szerethető krimi, kb. a könyv 3/4 részéig. A történet jól indul. Egy nagyon szerethető nyomozóval, aki éppen szabadságra készül, hogy megmentse a házasságát és egy sorozatgyilkos, akit pár óra választ el a kivégzéstől és egy gyónás, ami mindent felborít. A baj csak az, hogy az író felfedi a gyilkos személyét és indokait 100 oldallal a vége előtt. Utána már nem érdekelt.

Szédültnapraforgó>!
Arthur Hailey: Detektívek

Első olvasmányom a kanadai írótól, de biztosan lesz még, mert nagyon csavaros észjárású főhősünk, Malcolm felügyelő. Aki a nyomozás során, minden titkot felderített és előléptetés várt rá, ehelyett felmondott és egyetemi tanár lett belőle, a rendőrségi munka előtt viszont pap volt! Érdekes történet, az eleje kicsit számomra vontatottan indult, de ahogy bonyolódott a történet, egyre jobban tetszett, izgalmas volt.
spoiler

Virágszépe>!
Arthur Hailey: Detektívek

Érdekes, jó stílusú, lendületes regény. A főszereplő Malcolm Ainslie, nyomozó Miamiban, különleges személyiség, fiatalon felszentelt papként szolgált.A nagyon jól megformált karaktereket nem kizárólag személyleíráson keresztül ismerhetjük meg, személyiségüket, jellemüket a múltban történt események felidézésével mutatja be Hailey. A háttér legalább annyira fontos, mint a bűnügyi történet. Kegyetlen gyilkos kerül rendőrkézre, aki kivégzése előtt kizárólag Ainslie detektívvel akar beszélni, mivel ő egykor pap volt, és a gyilkosságok is kapcsolódnak a Jelenések könyvéhez. A krimiben együtt van a kitalált történet és a valóságos rendőri munka, ahol sok kulisszatitkot is megismerhetünk. Megérdemelten sikeres író Arthur Hailey.

Anna_Gerencsér P>!
Arthur Hailey: Detektívek

Az Antikváriumtól kaptam ajándékkönyvként a rendelésem mellé, a moly értékelések alapján elég ígéretesnek ígérkezett, úgyhogy bátran álltam neki. Nagyon könnyen félreraktam, hogy helyette más könyvet olvassak, de ez egyáltalán nem a könyv hibája.
Alaposan és részletgazdagon felépített könyv, ami végig vezet egy nyomozás teljes (tényleg teljes) folyamatán, bemutatva mindent és mindenkit. Győztem követni a sok felvonultatott szereplőt: nyomozók, hadnagyok, őrmesterek, szakértők, ügyészek stb…, pedig az író mindenkiről megosztott egy-két bekezdést, hogy jobban megismerhessük őket, ne csak egy név elöttünk a történetben, de hát na sokan votlak.
Nem egy gyorsan haladós könyv, jó apró betűs is (apróbb betűs, mint a mai könyvek legtöbbje), de cserébe izgalmas már a legelején. Rengetegszer éreztem azt, hogy már órák óta olvasok annyi minden történt, valójában pedig csak 10-15 oldalt olvastam el.
Minden oldalon történik valami, már a vége felé éreztem, hogy egy oldalni üres fecsegés sem volt ebben a könyvben, minden eseménynek megvan a miértje, és minden-minden összefügg.

„Mostanra elfogadta, hogy a Homo sapiens az emberszabásúakból, fejlődött ki az évmilliók során. Az ezt alátámasztó bizonyítékok egyre szaporodnak, azonban a vallások többsége nem veszi figyelembe ezeket a tényeket, ugyanis akkor kizárnák magukat a buliból.”
Vallás és tudomány, örök riválisok, mégsincs meg egyik a másik nélkül.
off


Népszerű idézetek

mate55>!

Számomra a vallás az emberi viselkedés egyik alapeleme.

428. oldal

Manni>!

A vallások sok mindent elárulnak a múltról. Jóval többet, mint a hagyományos történettudomány. Megismerhető belőlük a kor társadalma, kiderül, milyen félelmeik, reményeik, örömeik voltak az ókor emberének. Megtudjuk, mitől rettegtek a legjobban. Persze mindig a halál vezette a listát: van-e valami a halál után, vagy csupán a feledés vár ránk…

426. oldal

Manni>!

A történészek egyébként sokkal szívesebben használják az időszámításunk előtt és időszámításunk szerint kifejezést, mint a Krisztus előtt és Krisztus után meghatározást, noha ezek ugyanazt jelentik. Ahogy Malcolm szokta mondogatni: „Legalább nem kell átszámítani, mint a Fahrenheitet és a Celsiust.”

216. oldal

1 hozzászólás
Manni>!

– Megrendült a hited?
– Nem, mert az igazi hit nem a Biblián alapul. A hit az ösztöneinkben gyökerezik, és valójában nem más, mint az a tudat, hogy a köröttünk lévő világ nem a véletlen, hanem a teremtő akarat eredménye – bár a Biblia sehol nem beszél így erről a kérdésről.

216. oldal

Manni>!

A rendőri munka egyik alapelve, hogy minél kevesebben ismerik a tényeket, azok annál tovább maradnak titokban.

390. oldal

1 hozzászólás
Manni>!

[…] a legrégibb vallások is csupán ötezer esztendős múltra tekinthetnek vissza. Ez csupán aprócska ezredmásodperc a földtörténeti korok évmilliárdjaihoz képest – sőt még annyi sincsen. a vallás léte úgy viszonyul a Világegyeteméhez, mint porszem a Szahara végtelen homoksivatagához.

222. oldal

2 hozzászólás
Manni>!

Az az igazság, hogy minden nyomozó szereti az akciót. A legtöbben ezért lépnek be a testületbe. Munkaidejük jó részét mégis a megfigyelés teszi ki. Ilyenkor hosszú órákig ülnek a kocsiban, és kibámulnak az ablakon, miközben semmi sem történik. Még jó időben is nagyon nehéz a munkára koncentrálni anélkül, hogy az ember gondolatai el ne kalandozzanak valahova: sport, szex, az otthoni vacsora vagy a jelzálogkölcsön soron következő részletének előteremtése…

131. oldal

3 hozzászólás
Manni>!

Mindannyiunknak megvannak a magunk furcsaságai. Az már a szakértők dolga, hogy eldöntsék, hol kezdődik az őrület.

165. oldal

Manni>!

Még egy rendkívül edzett nyomozó esetében is megvan a határa annak, hogy mennyi borzalmat tud elviselni.

68. oldal (Magyar Könyvklub, 1997)

Szédültnapraforgó>!

– Ezek a savanyú vénemberek lehetetlenné teszik a munkánkat! – fakadt ki végül.
– Miért mit vártál? Szerintem teljesen az agyukra ment a cölibátus.
– A nőtlenség mindannyiunkat megnyomorít – sóhajtotta Malcolm. – Esküszöm, kevés perverzebb ötlet van a világon.

221. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Camilla Läckberg: A prédikátor
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Broken Dolls – Tönkretett babácskák
Chris Carter: Kivégzés
Ella Steel: Érzéki rabság
Marilyn Miller: Bűnös érintés
Ludányi Bettina: Festménybe zárt lelkek
Ludányi Bettina: Kisujjeskü
Henning Mankell: Az ötödik asszony
J. D. Robb: Meztelenül a halálba
Jennifer Hillier: A hentes