Egy gésa emlékiratai 87% 815 vélemény

Olyan szép ez a történet, mint egy költemény.
Helyenként olyan durva, mint egy kés ejtette vágás egy fiatal női lábon, vagy mint egy tűrt, de nem kívánt aktus.
Olyan különleges, mint Csijo/Szajuri kékesszürke szemei.
De olyan is, mint a Jin és Jang: van egy világos és egy sötét oldala. Olyan, mint az élet: tele van küzdelemmel, szenvedéssel, de szépséggel, finomsággal és reménnyel is. A főszereplő gésa életében is hol a világos, hol a sötét rész kerül előtérbe. Még kislány, amikor élete szomorú, szinte kilátástalannak tűnő fordulatot vesz, de egy pillanatra rávetül egy vigasztaló fénysugár, melyet többé nem feledhet, és sóvárog utána. Ettől kezdve mindig ott pislákol lelkében, és nem feledtethetik el a komor, zord idők sem. Ez ad neki erőt, és ahogy a virág sem élhet az éltető sugarak nélkül, ő is arra vár hogy felkeljen az ő Napja, melengesse és űzze el a hideg sötétséget.
Az élet fordulatai nem egyszer kiszámíthatatlanok és rejtélyesek. Sokszor hiába kérdezzük, hogy miért és meddig? Egyszer rövidebbek, máskor hosszabbak az éjszakák.

Az egyetlen gésás könyv amit érdemes elolvasni!!!!

Kényelmes tempót diktáló élettörténete egy nőnek, aki a sárból kiemelve eljutott a csillogásba. Választásai igen behatároltak voltak, természetesen. Hogy mennyire valóságos a gésák világába tett kirándulás, azt nem tudom, de tény, hogy egy hajdani gésa meséje alapján íródott, aki maga is megírta a saját könyvét a témáról. Nők egymás közt, akik bár szigorú keretek közt mozoghatnak, mégis nagy befolyásuk van a férfiak életére.
A fél csillagocska levonás azért a néhány szóért történt, ami annyira kiállt a sima felületből, hogy megakasztotta a szemem olvasás közben, amit nem viselek jól. Viszont, köszönve talán a japán nyelvnek, maguk a hasonlatok, melyekkel mesélő gésánk élt csodálatosan beszédesek, hogy ezek Golden saját kitalálásai voltak, vagy a valóságos mesélő anyanyelvéből jöttek, nem tudom, de én utóbbit szeretem elgondolni, mert annyira képszerűek voltak, mint a japán és főleg kínai írásjelek.
A történet meg azért hat meg annyi nőt, mert főszereplőnk, bármilyen nehézségen kell átvergődnie, bármekkora gátakat pakol elé a sors, sikerrel jár. Eléri szerelmét, és megadatik neki az elégedett élet, melyet telepöttyöz a boldogság különleges pillanatokkal. Mindenesetre feltettem kívánságba az igazi gésa meséjét is, kíváncsi vagyok mi mondanivalója van a hölgynek ezek után.

Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog, nagyon távol áll tőlem a mások által annyira szeretett japán kultúra.
(Bővebben majd a linkeknél.)

2 éve
Ez volt az első gésás könyv, amit olvastam, akkor nagyon megfogott. Aztán jöttek a többiek, és azt hiszem minél több ilyet olvas az ember, annál inkább helyére kerülnek a dolgok. Érdemes elolvasni, de nem kell tőle hasra esni. A gésák világa viszont mindenképpen figyelmet érdemel.

2011. november. 6.
Nos még mindig nem vagyok elájulva a könyvtől, viszont körbelengi valami olyan lágyság, finomság és művésziesség, ami mindenképpen megkapó. Tetszik nekem az a fajta virágnyelv, amit használnak, még ha néha nem is mindig tudja az ember kihámozni belőle, miről van szó. 18 évig ábrándozni egy férfiről, hát mit ne mondjak nem az én világom, még akkor sem, ha a végén happy meg end. Ez sokszor idegesítő volt számomra, hogy mindig mindent egy álomképhez mért. De azt gondolom, hogy talán ettől is volt az, aki, nemcsak a szürkéskék szemek miatt. A cseresznyevirágzást meg egyszer muszáj lesz megnéznem, mert érzem, az még belőlem is romantikust és álmodozót csinál.:)

Szinte mindegy, hogy a könyvet olvassa valaki vagy a filmváltozatot nézi, egyszerűen legnyűgöző történet. Szajuri viszontagságokkal teli élete, az őt körülvevő emberek – sok gonosz és persze kedvesek is – nagyon szívetmelengető. A háború időszaka ott is borzalmas volt, de szerencsére a szereplők nagy többsége túlélte. Tulajdonképpen a gyerekkori álmai valóra váltak, és nem egy megkeseredett, alkoholista, prosti lett belőle, mint sok más gésából. A legjobb, ha a szépség és az ész párosával jár :))

Tulajdonképpen egy csillagot le kellene vennem a befejezés miatt. Fura humora van, de legalább van, ezért maradhat. (Egy ponton már reménykedtem hogy Rák doktor vámpír vagy ilyesmi, de sajnos persze nem lett az, de azért humoros jelenet volt, ha valakinek bejön ez a fajta beteg humor, – én nem igényeltem volna.) A cselekmény engem a sablonos, romantikus-történelmi regényekre emlékeztett (szerintem kellett valamikor olvasnom ilyet, de ha agyonvertek sem tudom felidézni mit vagy mikor), John Sutherland Sikerkönyvek című könyvében ezt a műfajt „blúzrepesztő”-nek fordítják, Lobo pedig „fűzőszaggató”-ként emlegeti a blogján (ez nekem jobban tetszik). Nos, az Egy gésa emlékirataival szerintem Arthur Golden a „kimonószaggató” műfajt teremtette meg. Mondjuk két csillag jár azért, mert most már tényleg kiváncsi lennék, hogy valójában hogy éltek a valódi gésák (de azért persze túlélem azt is, ha esetleg sosem tudom már meg). Csüggesztő olvasmány, sok kavarással és intrikálással, meg ilyen hasonlatokkal teli, hogy „Úgy éreztem magam, ahogyan az óceán hullámai érezhetik magukat, amikor felhők takarják el az éltető napsugarakat.” Világos, nem? Szegény hullámok.
Felszínes, unalmas, logikátlan, vontatott, hiteltelen, taszító történet. A gésák világa állítólag egyáltalán nem ilyen. Viszont tanultam belőle egy csomó új szót, hogy obi, okija, danna, mesüge (ja nem, mesuage, vagy ööö, mezuage, vagy az sem?). Felejthető.
Sajnálom ám, hogy ilyeneket kell róla írnom, mert szeretni akartam a könyvet, főleg azért, mert annyian csillagoztátok, hogy olvasgatom.:(
Azért kezdtem bele, mert rajta van az 1001 könyv listán.

Pozitívan csalódtam. Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, mivel sosem érdekelt túlzottan a japán kultúra. Ezek után azonban már bátran neki fogok ilyen témájú könyvnek a későbbiekben, ha szembe jön velem. Meg a filmet sem szeretném kihagyni, mert oké, hogy fantázia meg minden, de ezt elsősorban inkább látni kéne. A szépségeit, és a durvaságait sem lehet kihagyni. Együtt jár a kettő.
(Amúgy a gésákról eddig én is mást képzeltem.)

Elsőre nem írtam értékelést, de a négy csillag marad. Marad mert szépen megírt könyv. Egyébként most hallgattam. Viszont már első alkalommal is bennem volt a kérdés, hogy mennyire hiteles egy amerikai férfi tollából, akinek ugyan japán a szakterülete, de mégsem gésa, csak megírta egynek az emlékeit. Hogy ebből aztán mennyi igaz és mennyi a besztszeller fogás, az már más kérdés. Aztán a kételyeimnek némiképp tápod adott, hogy olvastam Ivaszaki beperelte a könyvért, kifogásolta a luxusprostiként való beállítást, sőt a mizuage ceremónia árverésként való beállítása is nagyon csípte a szemét. Kinek van igazi, tudja isten. Peren kívül Ivaszaki kapott egy valag pénzt, majd megírta a saját könyvét és még többet keresett.
Maga a történet tényleg szép, érdekes a rivalizáló nők élete, a kis cselek, a bosszúk, a régen várt szerelem.
A filmet történetileg hűen visszaadták, mégis nagyon le kell húznom. Miért a főbb szerepeket két kínai meg egy maláj nőnek adni? Mert akkoriban a Tigris és sárkány miatt híresek voltak és a nevük bevonzotta a moziba a népeket. De legalább Ken Watanabe japán.

Nagyon keveset tudtam Japánról, mielőtt elolvastam volna ezt a könyvet, de mindenképpen folytatni szeretném az ismerkedést ezzel a csodálatos világgal. Mindig szeretek más kultúrákat megismerni, mert érdekes és elgondolkodtató, hogy így is lehet – még akkor is, ha egyes részleteit nehezen tudom elfogadni.
Nagyon tetszett Szajuri alázatossága, visszafogottsága és azok a gyönyörű, képszerű hasonlatok, amelyek feltehetőleg a japán kultúrából származnak.
Az elejét és a végét leszámítva szinte végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet. Kénytelen vagyok viszont megjegyezni, hogy helyenként nagyon zavaróak voltak a nyelvtani és gépelési hibák, illetve a stílusidegen szavak, amit én a fordító számlájára írok.