Végső ​bizonyítás 47 csillagozás

Arthur C. Clarke – Frederik Pohl: Végső bizonyítás

Pierre ​de Fermat francia műkedvelő matematikus 1637-ben ezt írta egy tudományos kötet margójára: „Egy köböt pedig lehetetlen szétbontani két köbre, egy negyedik hatványt két negyedik hatványra, és általában a négyzet kivételével egy hatványt ugyanolyan két hatványra. Erre találtam egy valóban csodálatos bizonyítást, de a lapszél túl keskeny ahhoz, hogy befogadja.” Mivel megoldását máshol sem jegyezte föl, útjára indított egy legendát, amely évszázadokon keresztül kísértette a matematikusokat. A „Nagy Fermat-sejtés” bizonyítása végül 1995-ben sikerült Andrew Wilesnak, de csupán olyan eszközökkel, amelyek a 17. századi tudósnak nem álltak rendelkezésére. Amikor egy lelkes fiatal Sri Lanka-i fiú, Randzsit Szubramanian rábukkan az eredeti megoldásra, világszerte zseninek kiáltják ki, hírnév és vagyon hull az ölébe, de boldogsága nem tart sokáig. A legkülönbözőbb hatóságok és titkos szervezetek akarják soraikba toborozni, hogy kihasználhassák rendkívüli matematikai tehetségét. És… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media

>!
Metropolis Media, Budapest, 2010
436 oldal · ISBN: 9789639828513 · Fordította: J. Magyar Nelly

Most olvassa 3

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

marschlako>!
Arthur C. Clarke – Frederik Pohl: Végső bizonyítás

Bár nagyon nem varázsolt el, de legalább Clarke könyvvel ünnepeltem 500. molyos olvasásomat (aminek egyébként úgysincs különösebb jelensége, mivel az elmúlt mintegy 35 évből ennél jóval több olvasást nem vittem fel). Clarke újabb, társszerzős művei közül ennél kifejezetten pozitív irányba billent a mérleg (na azért nem nagyon), bár a többi betegségeit ez a kötet is hordozta: túl sok ötletet akar elmondani, melyek vázlatszerűen felvillannak, néhol szinte csak történelemkönyvet olvasunk, ahol a szereplők csak díszletek. Ha pedig leválasztjuk erről a háttérről a történetet, akkor kapunk egy romantikus-családregényt (amiben pedig a sci-fi elemek a díszletek), ahol még van egy plusz vezérszál, a matematika szeretete. Ez a történet nekem bevallom tetszett, csak el kellett vonatkoztatnom attól, hogy sci-fit olvasok. Ja, meg még volt egy csomó idegen lény is. Igaz, hogy a könyv kb. 90 százalékában akár ki is lehetett volna hagyni az említésüket, mert semmi vizet nem zavartak. Ami viszont engem eleinte nagyon zavart, az a szokatlan stílus volt, de a végére már egészen hozzászoktam.
Maga az események menete helyenként nagyon naivspoiler, inkább egy álom arról, milyen is lehetne a világ. Bár az optimizmus soha nem baj, csak persze nem túl sok okunk van rá, elnézve azt, ami ma (is) a világban folyik.

Dominik_Blasir>!
Arthur C. Clarke – Frederik Pohl: Végső bizonyítás

Azt hiszem, én át lettem verve. De nagyon. Az írópáros nevére pillantva egy komoly sci-fit vártam, izgalmas tudományos kérdésekkel, lendületes kalanddal és érdekes háttértörténettel, erre valami egészen mást kaptam, amire nemcsak, hogy nem voltam felkészülve, de nem is tetszett igazán.
Pedig a történet alapjaiban rengeteg lehetőség rejlik, elég ha a nem mindennapi hierarchiába tagozódó idegenekre, a matematikai bizonyításokra, vagy a számos bővebb kibontást érdemlő ötletre (az űrlifttől a napvitorlásig) gondolunk, mégis, ehelyett a cselekmény kezdetben inkább egy ifjúsági műre emlékeztet, amely a végére lassan átvált családregénybe. Az események leírása vázlatos, a dramaturgiát és a történetvezetést nem érzem jól felépítettnek és eléggé átgondoltnak, míg a gyerekes, szinte komolytalan és lekezelő stílus talán a fordító vétke, de ettől nem kevésbé idegesítő. A befejezésre minden energia elfogy a sztoriból, mintha nem tudnák, hogy miként is akarják lezárni az események sorát, és akkor még nem beszéltem a jellemábrázolásokat illető hiányosságokról.
Persze lehet, hogy csak én vártam nagyon mást, és prekoncepciók nélkül másként hatott volna, de nem szórakoztam tökéletesen. Kár a lehetőségért, szerintem azért a szerzők ennél sokkal jobbat is tudtak volna.

5 hozzászólás
dwistvan P>!
Arthur C. Clarke – Frederik Pohl: Végső bizonyítás

A családregény izgalmasan ötvöződik az idegen civilizációk világával és gondolkozásával. A történet a matematika köntöse mögött a háborúk ellen is szól és a hatalom veszélyeivel is foglalkozik. Izgalmasan szövődik a történetbe a gépéletűek és a mesterséges intelligencia jövőbeli elképzelése. A hétköznapi történet a fantasztikum és a jövő eseményeivel fűszerezve mutat meg olyan problémákat amelyeket jó lenne valahogy leküzdeni. A történet egy elképzelés a leküzdésre.

CoyoteStarrk>!
Arthur C. Clarke – Frederik Pohl: Végső bizonyítás

Hiába olvastatja magát, az összképet tekintve soványka. Sok lényegi és érdekes kérdés háttérbe szorul, a végére pedig az az érzésem támad, hogy az író is csak a lezárást várja.

Zsobrák_Krisztián>!
Arthur C. Clarke – Frederik Pohl: Végső bizonyítás

Szeretem Clarke könyveit, a stílusát és ahogy az ötleteit leírja, de sajnos ez gyengébb lett annál, mint amit reméltem.
Több olyan cselekmény rész van benne, mely nem ad hozzá semmit a karakterfejlődéshez, sem a történethez, simán ki is lehetett volna hagyni belőle. A fülszöveg is ferdít, sajnos a végén nincs semmi olyan bizonyítás, ami fő konfliktus megoldása lenne. Vannak benne jó ötletek, de sajnos a megvalósítás nem éri el a tőle megszokott szintet.
Viszont tetszenek benne a matematikai problémák bemutatása, és ahogy a főszereplő megtalálja az eredeti megoldást.

Heske P>!
Arthur C. Clarke – Frederik Pohl: Végső bizonyítás

Őszintén szólva engem a Fermat-sejtés bizonyításának a témája sarkallt arra, hogy megvegyem ezt a könyvet, lévén, hogy ez egy kedvenc témám. Ehhez járult hozzá a két nagy scifi író neve is, azt gondoltam ebből csak szuper könyv születhet. Erre mondják azt hiszem, hogy aki sokat markol keveset fog. Egy kicsit az volt az érzésem, mintha Clarke eddigi munkáiból összeollóztak volna egy montázst, abba belekeverték Pohl kedvenc elméleteit, majd vevőcsalogatónak meglóbálták mézesmadzagként a Fermat-bizonyítást, ami ugyan tudvalévő hogy nem létezik (mármint az eredeti), de ettől függetlenül remek alap lehetne egy történethez. Ám az egészet átgondolatlannak, kuszának érzem és nem tudnám pontosan megmondani miről is szól valójában.
Sci-fi íróknak azonban vannak benne igazán jó ötletek – remélem valaki egyszer majd kiaknázza ezeket.
Az utóbbi időben elég sok olyan mű jelenik meg, amit Clarke valaki mással együtt írt. Érdekes módon nálunk ezek a könyvek azóta tűntek fel, mióta Clarke meghalt. Néha gyanakodva nézem ezeket, vajon tényleg együtt írta valakivel, vagy csak az ő nevével akarnak eladni valamit… Itt különösen érdekes, hogy mind Clarke mind Pohl elismert, híres sci-fi író. Vajon hol volt ez a könyv eddig, ha tényleg együtt írták. Nos, nem akarok rosszindulatú lenni, de ez a kötet nem altatta el a gyanakvásomat.

Noro P>!
Arthur C. Clarke – Frederik Pohl: Végső bizonyítás

Felvonultatja Clarke minden régi kedvencét az űrlifttől a napvitorlásig (nem is beszélve a végén Pohl kedvencéről, a virtuális létről), mindezt egy 21. századi családregény keretében, de hiányoznak belőle az új ötletek. A vége pedig eléggé összecsapottnak tűnik, és az egész idegen lényes szál mintha fölösleges lenne.

repavalleszurtnyul>!
Arthur C. Clarke – Frederik Pohl: Végső bizonyítás

Csalódást keltő könyv, ráadásul úgy van vége, mintha hirtelen elfogyott volna a szerzők ideje, és öt perc alatt be kellett volna fejezniük.

Trillian>!
Arthur C. Clarke – Frederik Pohl: Végső bizonyítás

Érdekes olvasmány volt, bár számomra egy picit lassú. A Fermat-sejtés és a matematika érdekel engem, valamint a sci-fiket is szeretem, úgyhogy nekem tetszett ez a történet. Ez volt az első könyv amit olvastam, mindkét szerzőtől, s mivel ez tetszett valószínűleg nem is az utolsó, főként, mivel ahogy az értékelésekben láttam nem ez a művük lett a legjobb. Elgondolkodtató történet volt, bár a kidolgozottsága néha nem volt a legmegfelelőbb. Mindezek ellenére szerintem jó könyv.

bambusz11>!
Arthur C. Clarke – Frederik Pohl: Végső bizonyítás

a feléig nem történ semmi, de tök jó volt az írás, utána beindul, de unalmas az írás


Népszerű idézetek

marschlako>!

    – Nem tudom, hogy ez lehetséges-e – jegyezte meg aztán sóhajtva. – Manapság ti ketten vagytok a legnagyobb látványosság. Az a gond, hogy Srí Lankán meglehetősen gyenge a felhozatal celebekből. Kettőtökkel nagyjából ki is merül a készlet.
    Myra vitatkozott.
    – Azt azért nem mondanám. Ott van például az az író.

212. oldal

1 hozzászólás
marschlako>!

Hát az Aranyszabályban. Hiszen tudja: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük.” Nincs is ennél velősebb meghatározása az úgynevezett „jóakaratú emberiség” fogalmának. Bárcsak mindenki ennek megfelelően cselekedne… mi, az amerikaiak, az űrből jött idegenek…! Biztosra veszem, egy csomó gond meg baj egyszerűen nem létezne többé.

410. oldal

marschlako>!

A matematika említett ágainak egyike sem tett rám mély benyomást. Hozzáállásomat a Scientific American egyik cikke változtatta meg – méghozzá gyökeresen és tartós hatással –, mely az 50-es évek elején jelent meg, és a matematika egy számomra eladdig ismeretlen területéről, nevezetesen a számelméletről szólt, amely mindenfajta matematika elemi egységének, a számnak ismérveit kísérli meg leírni és lajstromba szedni. Ez aztán alaposan megbizsergette a fantáziámat.

9. oldal, Második előszó - Frederik Pohl tollából

rensaman>!

És ez a mennyei levegő…! Szinte már szűrő nélkül is be lehetett lélegezni! Jó, jó, egy kicsikét meleg volt – úgy 45 C avagy 110 F körül, merthogy ezek a földiek mindenféle, zavarba ejtő módot találtak ki a hőmérséklet mérésére.

398. oldal

rensaman>!

Azt a töméntelen, könnyű elemet mind-mind nehézzé változtatni – hatalmas munka, eszméletlenül sok idő. De annyi baj legyen, elvégre a gigalaktáké volt az idő is.

239. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Aldous Huxley: Szép új világ
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Kozmosz
Isaac Asimov: Alapítvány-trilógia
Aaron Dembski-Bowden: Az első eretnek
Dan Simmons: Hyperion
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Adrian Tchaikovsky: Hadállat
Jasper Fforde: Egy regény rabjai
Brian W. Aldiss: Amíg világ a világ
John Marrs: The One – A tökéletes pár