!

2001 – Űrodisszeia (Űrodisszeia 1.) 210 csillagozás

Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Arthur C. Clarke a sci-fi irodalom és a tudományos ismeretterjesztés világhírű alakja. Ennek a műnek témájából – egy másik szerzővel együtt – először filmet írt, majd a film alapján regényt. A film is, a regény is óriási sikert aratott. Érthető okokból, mert Clarke könyve végtelen távlatokat nyit az emberi fantázia számára. Képtelenség-e, hogy a mi helyi világmindenségünk, a Tejút csillagait is benépesítik velünk egyenlő vagy nálunk különb lények? Képtelenség-e, hogy egy napon a csillagok közt összetalálkozunk velük? Ezt a kérdést teszi fel Clarke könyve előszavában, amely lebilincselően él egy ugyancsak általa megfogalmazott gondolattal: „A lehetséges határait csak egyetlen módon fedezhetjük fel, ha megkockáztatjuk, hogy kevéssel túl is haladunk rajta, a lehetetlenbe.”

Eredeti mű: Arthur C. Clarke: 2001: A Space Odyssey

Eredeti megjelenés éve: 1968


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

HAL 9000

Helyszínek népszerűség szerint

Japetus · Tycho-kráter


Hirdetés

Kedvencelte 41

Most olvassa 9

Várólistára tette 98

Kívánságlistára tette 41

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
zamil
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Ismét egy remekmű, amire csak öt csillagot adhattam.
Szokás szerint egyedi a történet, sőt a könyv elején az őskori résszel talán mondhatom, még meg is fejelte három milliárd évvel. Clarke hozta a tőle megszokottat, olvasmányosan, közérthetően tárta elénk az ember és az idegen életforma találkozását, még akkor is, ha erről sokat nem árul el, mindenki képzeletét megindítja.
Már annyian megírtak mindent az értékelésükben, hogy csak ismétlés lenne. Egy biztos mindenkinek olvasnia kell.

+
>!
Sha
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Clarke regényében elindul a Földről egy űrhajó, hogy célba vegyen egy több, mint egymilliárd kilométer távolságban lévő égitestet. A második legnagyobb bolygónk harmadik legnagyobb holdját.
Ez az utazás akkor íródott, amikor ember még nem tette lábát a Holdra sem. Sőt, első ízben a regény kiadási évének karácsonyán keringett embert szállító űrjármű a Hold körül. Előtte a Föld körüli pályán való keringés volt a csúcs. 1969 júliusa és 1972 decembere közt 7 alkalommal, összesen 12 ember járt a Holdon. Azóta senki. A Holdnál messzebb pedig még nem „járt” ember.

(Aki szeretett volna űrhajós lenni, annak mindenképp el kell olvasnia! A történet nagyszerűen bemutatja az űrutazást. Most olvastam első alkalommal. A filmet még nem láttam – pontosabban kétszer nekifutottam, és mindkétszer édesdeden végigaludtam.)

+
>!
tamikasipke P
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Zseniális, brilliáns!
Első könyvem Clarke-tól és el sem hiszem, hogy mikor írta. Minden sora időtálló, egyáltalán nem érezni, hogy a könyv megírásának pillanatában az emberiség még semmit sem tudott szinte a körülöttünk lévő hatalmas világegyetemről.
Imádom az űrhajózást, a bolygókat, csillagokat, úgyhogy ezért is csemege volt a könyv.
Na meg az elején az őskori rész! Hűha, lehet, hogy az itteni vélemény írkálás helyett most éppen pattintott kővel próbálnám lefejteni a húst egy ős-antilopról? Végülis ki tudja, hogy mi lehetett a trigger? :)

+
>!
pwz SP
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Én is először a filmmel találkoztam. Ami abból elsőre megragadt az az „idegenek” hiánya. Csak a nyomaikkal találkoztak előbb az emberszabásúak, majd 1999-ben az emberek. Lassú, szépen hömpölygő történetvezetés jellemzi a filmet, aminek a zenéjét a magyar Ligeti György szerezte Richard és ifj. Johann Strauss-részletek felhasználásával (Kék Duna nagy kedvenc, a külső linkek közé be is tettem, más is megnézheti :D). Erre a technikai újítások és ötletek bemutatása miatt volt szükség. Ne feledjük: előbb készült a film és közben/utána a könyv! És akkor a háttérről néhány szóban. Miért ilyen és miért ekkor készült ez a film, illetve a könyv.
A film – és a történet – a 60-as évek nagy szovjet-amerikai űrvetélkedésének terméke. Miközben úgy látszott, hogy a Szovjetunió majdnem mindenben megelőzi a NASA-t, az amerikai űrhivatal a mundér „megvédéséhez” a filmipart próbálta felhasználni. A NASA szerette volna kifelé is megmutatni, hogy hol tart az USA űrkutatása, nincs annyira lemaradva, mint azt abban az időben a világsajtó és a szovjet sikerek éreztették. Ehhez Kubrick és Clarke személyében meg is találták a megfelelő embereket. Ebben az időben – 50-es évek vége, 60-as évek eleje – a szovjetek egy csomó „elsőség” birtokában voltak. Első űreszköz 1957. október 4. Szputnyik-1, első élőlény az űrben 1957. november 4. Szputnyik-2 és Lajka kutya. Első emberes űrrepülés, 1961. április 12-én Vosztok-1 és Gagarin. Erre jött az Apolló-program az „amiktól” és elindult az űrverseny az akkori két szuperhatalom között. A szovjetek nem álltak le: első nő az űrben, Valentyina Tyereskova 1963. június 16. Első többemberes űrhajó, 1964. október 12. Voszhod-1, első űrséta Alekszej Leonovval 1965. május 18.
Ebben az időben – 1964-68 között – született a 2001, erős tudományos, technikai és metafizikai háttérrel. A szovjetek is hasonló módon próbálták az irodalmat „bevonni” az űrverseny igazolására. Ivan Jefremov: Androméda-köd c. műve, utópiája lenne a másik oldal válasza. Abból 1967-ben készült el a filmfeldolgozás.
Ajánlom megnézésre mindkettőt, de EGYMÁS UTÁN (az orosz verziót, a teljes filmet – igaz oroszul – fel is tettem a könyvhöz! :D)!
A mű sokkal érthetőbb, ha a film mellett el is olvassuk a könyvet. Ez nem olyan filmregény, mint pl. a Csillagok háborúja. Vannak benne eltérések is. A 68-as filmverzióból sok olyan részt kivágtak, ami miatt így nehezebb első blikkre megérteni, viszont a könyv ilyenkor nagy segítség.
Ez lenne a háttér, ami korántsem teljes, de talán segít megérteni néhány dolgot :)!
Ja, a lényeget meg majdnem elfelejtettem: szeretem ezt a művet, jó néha elővenni a könyvet, de a filmet is! :D

+
>!
Zizzer
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Amióta befejeztem ezt a könyvet, és esténként megpillantom a Holdat, egyből ez a könyv jut eszembe. Vajon ez így marad örökre?

+
>!
skecses87
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Aki most ismerkedik a keményvonalas sci-fi műfajával, keresve se talál ennél jobbat. Arthur C. Clarke olyan hitelességgel írja le Naprendszerünk felépítését, hogy nehezen hiszi el az ember, hogy ez egy regény, és nem egy enciklopédia a világűrről. Valószínűleg a jövőből jött vissza, egy olyan korból melyben az utazás a Szaturnuszra egy könnyed hétvégi kiruccanásnak felel meg. Ezzel magyarázható ez a magas szintű hozzáértés, és páratlan precizitás mely az egész művét jellemzi.

A karakter kidolgozás viszont eléggé felszínes, még a főszereplőkről is alig tudunk meg valamit, ami valószínűleg szándékos, és a műfaj sajátosságából adódik, viszont így elég nehéz izgulni értük. Kivétel ez alól a HAL 9000-es mesterséges intelligencia, aki mögött még az első Alien film szuper gonosz androidja, vagy a Robert Patrick által eljátszott, azóta kultikussá vált T-1000-es is nyugodtan elbújhat.

A 2001. Űrodisszeia igazi klasszikus, mely megkerülhetetlen minden magára valamit is adó science fiction rajongó számára. Nem tudom lehet-e ezt még fokozni, de én mindenképp próbát teszek a folytatásokkal is.

+
>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Röviden: Nagyon tetszett a könyv. Sajnálom, hogy ilyen rövid volt, de a folytatások talán kárpótolnak. A történet végig érdekfeszítő, olvasmányos, fantasztikus, tudományos. Meg persze varázslatos, hogy abban az időben írta ezt a könyvet. Több dolog is megmosolyogtatott, hogy milyen szépen „beletalált” a jövő dolgaiba.
Eddig nem volt szerencsém Clarkehoz, most pótoltam a lemaradást és ezzel még nincs vége.

+
>!
csartak MP
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Zseniális.. lenyűgöző… A messzi bolygókról, idegen tájakról, a csillagközi utazásról szóló leírásai szinte katartikus élményt okoztak nekem, zsibbadtan olvastam minden sorát, és töltöttem ki a képzeletemmel követve, megelevenedett előttem, és látni akartam, ott lenni, tudni, elvágyódni, csillaggyermekként, messze a Földről, megvalósítani amit az ember még nem tudott, csak a határtalan képzelete.. Már pár napja kiolvastam, és még mindig a hatása alatt vagyok. A legjobb könyv, amit az utóbbi időben olvastam. Szóval most még több sci-fit akarok, örülök hogy újra felfedeztem magamnak.

4 hozzászólás
+
>!
Adéle P
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Klasszikus. És gyönyörű. És Istenem… teli van csillagokkal…
Kár hogy olyan hangulat közepette kellett befejeznem, amilyenben. Nagyobb odafigyelést érdemelt volna.

+
>!
ilmater
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Sok-sok évvel ezelőtt láttam a filmet, de már csak 1-1 jelenetre emlékszem, valamint arra, hogy a vége nagyon nehezen érthető és nagyon színes volt. Most eljött az ideje, hogy a könyv változatot is elolvassam, s rá kellett jönnöm ismét (immáron sokadszorra), hogy Clarke kiemelkedő író volt. Annyira szemléletesen tudja leírni pl. az űrutazást, bolygók felderítését, oly sok részletre kiterjedően tudja megmutatni ezen dolgokat, hogy néha szinte magam előtt látom magam is, és képes lennék elhinni, hogy embert küldeni a Szaturnusz közelébe tényleg lehetséges lenne akár holnap is.

A könyv végén a szobában játszódó jelenet nagyon ismerős volt, biztos, hogy olvastam nemrég hasonlót, de meg nem tudnám mondani, hogy hol. Hacsak nem egy másik Clarke könyvben :)
A lezárást pedig kettőzött figyelemmel kellett olvasnom, de még így is kissé zavaros. No de hamarosan felkutatom a folytatásokat is, hátha abban meglelem a magyarázatokat.


Népszerű idézetek

+
>!
Sha

(Valaki megjósolta, hogy a Földnek egy szép napon ugyanolyan gyűrűje lesz, mint a Saturnusnak, csupa csapszegből, biztosítékból, sőt kéziszerszámból, amit az űrben dolgozó gondatlan szerelők hagyogatnak el.)

139. oldal

++
>!
Sha

Az ember szert tett a múltra, nem úgy, mint az állatok, amelyeknek csak jelenük van, s tapogatódzva elindult a jövő felé.
Azt is kezdte megtanulni, hogyan hajtsa igájába a természet erőit; a tűz megszelídítésével lerakta a technika alapjait, s messze maga mögött hagyta állatőseit. A követ a bronz váltotta föl, a bronzot a vas. A vadászat után a földművelés következett. A törzs faluvá fejlődött, a falu várossá. A beszéd örökkévalóvá Lett, hála bizonyos kőbe, agyagba vagy papiruszra rótt jeleknek. Aztán az ember föltalálta a filozófiát és a vallást. És az eget, nem is olyan tévesen, istenekkel népesítette be.
Ahogy a teste egyre védtelenebbé, támadó fegyverei mind félelmesebbé váltak. A kő, bronz, vas és acél ismeretében eljutott a szúró-vágó fegyverek hosszú sorának végére, s már az idők kezdetén megtanulta, hogyan csapjon le messziről az áldozatára. A lándzsa, az íj, az ágyú és végül az irányított rakéta végtelen hatótávolságú és csaknem végtelen erejű fegyvert adott a kezébe.
E fegyverek nélkül, bár gyakran önmaga ellen használta őket, az ember sose hódította volna meg a világot. Szívével-lelkével alkotta meg őket, s időtlen időkig jól is szolgálták őt.
De most, amíg léteznek, hajszálon függ az ő léte is.

34. oldal (1.kiadás)

+
>!
csartak MP

Az első igazi embernek alig voltak jobb szerszámai, fegyverei, mint őseinek egymillió évvel ezelőtt, de sokkal ügyesebben használta őket. És időközben, az elmúlt évszázadok homályában, föltalálta a legeslegfontosabb eszközt, bár azt se látni, se megérinteni nem lehetett. Megtanult beszélni, s ezzel aratta első nagy győzelmét az idő fölött. Mert ily módon az egyik nemzedék átadhatta tudását az utána következőnek, s így minden kor hasznát vehette az előzőnek.

26. oldal

+
>!
csartak MP

Floyd […] gondolatai minduntalan visszakanyarodtak a feneketlen, hárommillió évnyi mélységre, ami az imént nyílt meg alattuk. […] Hárommillió év! Az írott történelem zsúfolt panorámája az összes birodalmával és királyával, diadalával és tragédiájával e döbbenetes időnek mindössze egyetlen ezredrészére terjed. Mikor e fekete rejtélyt ide, a Hold legragyogóbb s leglátványosabb kráterébe ilyen gonddal eltemették, nemcsak az ember, de a Földön ma élő állatfajok java része sem létezett.

59. oldal

+
>!
csartak MP

A kép annyira idegen volt, hogy a földi formákhoz és színekhez szokott emberi szemnek kezdetben szinte nem mondott semmit. Mélyen, messze lenn, határtalan, foltos aranyóceán terült el, felületén párhuzamos gerincek, talán gigantikus hullámok tarajai. De mozgás semmi: a kép méretei oly határtalanok, hogy a mozgás egyszerűen nem látszott meg rajta. És ez az aranytáj különben sem lehetett óceán, hisz ez is magasan a Jupiter légkörében terült el. Nem lehetett más, csak újabb felhőréteg.

95. oldal

+
>!
Sha

Olyan rendszert még csak meg tudunk tervezni, amely teljes biztonsággal véd a baleset vagy ostobaság következményei ellen; de olyat, hogy szándékos rosszindulat esetén is biztonságos legyen, nem…

164. oldal (1.kiadás)

+
>!
csartak MP

Ahány ember él ma, mind mögött harminc szellem sorakozik; ez az élők és holtak számaránya. Az idők hajnala óta nagyjából-egészéből százmilliárd ember taposta a Föld nevű bolygót.

(első mondat)

+
>!
Sha

Bár a születésszabályozás olcsó volt, megbízható, és valamennyi jelentős vallás helyeselte, elkésve került sor rá; a világ lakossága hatmilliárdra rúgott, s ennek egyharmada a kínai birodalomban élt. Egyik-másik diktatúra tiltotta ugyan, hogy egy családnak kettőnél több gyermeke legyen, de ez keresztülvihetetlennek bizonyult, s ennek eredményeképpen minden országban élelmiszerhiány lépett fel; még az Egyesült Államokban is hústalan napokat tartottak, s az előre jelzések szerint a tenger megművelésére és a szintetikus élelmiszerek előállítására irányuló minden hősies erőfeszítés ellenére, az emberiségre tizenöt éven belül általános éhínség vár.
S bár ily módon nagyobb szükség volt nemzetközi együttműködésre, mint bármikor, az országhatárok száma nem csökkent. Egy évmillió során az emberiség keveset veszített harcias ösztöneiből; a harmincnyolc nukleáris hatalom, csak politikusok szemének látható jelképes frontokon felsorakozva, aggódó harciassággal figyelte egymást. Annyi megatonna nukleáris robbanóanyag volt a birtokukban, hogy bármikor eltávolíthatták volna a Föld szilárd kérgét. S bár csodával határos módon mind ez ideig nem került sor atomfegyverek használatára, ez a helyzet aligha tarthatott örökké.

38-39. oldal (1.kiadás)

+
>!
Sha

Barbárság volna elpusztítani valamit, amit az ember nem ért; de az ember vajon nem barbár-e a monolit alkotóihoz képest.

80-81. oldal (1.kiadás)


Hasonló könyvek címkék alapján