Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Vérvonal (Erlendur felügyelő 3.) 345 csillagozás
Reykjavíki lakásán gyilkosság áldozata lesz egy idős férfi. Erlendur, a nyomozó különös üzenetet talál a holttesten, s egy fiók mélyéről előkerülő, elmosódott fotó is gyanús a számára. Erlendurnak nem sokat kell kutakodnia a halott férfi múltjában, hogy kiderüljön: negyven évvel ezelőtt valaki feljelentette nemi erőszakért. De van-e valami köze ennek a régi, nem bizonyított ügynek ahhoz, hogy betörték a koponyáját? Hiszen egy, az idős ember által esetleg tetten ért besurranó tolvaj is lehetett a gyilkos. Erlendurnak régi, fájó sebeket kell feltépnie a válaszért, miközben magánéletében is épp elég az elrendeznivaló.
Eredeti megjelenés éve: 2000
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik Animus
Enciklopédia 12
Szereplők népszerűség szerint
Erlendur Sveinsson · Sigurdur Óli · Elínborg · Eva Lind Eriendsdottir
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 10
Most olvassa 9
Várólistára tette 128
Kívánságlistára tette 64
Kiemelt értékelések
Hát igen egy újabb skandináv krimi….. Ettől az írótól már olvastam. Nem rossz, de ugyanaz a nyomasztó légkör. Ugyanaz a sötét hangulat…. annyira hétköznapi ember, hogy néha már azon is nem felháborodtam, hanem unatkoztam. Ezek a krimik még mindig nem nekem valóak. Értem miért és mit szeretnek bennük. Mert bár a krimi szál,…. nem is az hogy elhanyagolható, hanem végig olyan érzésem volt, mintha nem ez lenne a történet lényege, ami valljuk be fura egy kriminél. Ezek a skandinávok, nem a szokványos krimit vagy thrillert írják, inkább életszagú regényeket, amik hangulata tud bevonzani bennünket. Mégsem lesz nekem soha zsáner. Pedig több idősíkban vagyunk, vagyis hát eljutunk a távoli múltba, 20-30-40 év is akár. De az hogy hogyan és miért…. hát egy kicsit nyögve – nyelős volt nekem. Nálam itt bukott meg az életszagúság, mert az embereket teljesen bemutatja vele, de a krimi dolgában már zuhanó repülés van. Sok minden erőltetett és már-már a lehetetlen kategória, görcsös magyarázkodásokkal.
https://youtu.be/MEImwTnU-YY…
Ez a történet kérem szépen ezerrel pörög. Nincs megtorpanás, mellékszál, vagy sallang. Erlendur nem hagyja magát eltéríteni, amit kigondolt azt végigviszi. Meglepő volt ez a fajta feszített tempó, kicsit talán szokatlan is, hogy szinte minden klappol; hihetetlen módon rögtön jó irányba indult a nyomozás.
Érdekes volt, hogy mennyire régre nyúlt vissza a kutatás, és az elfeledettnek hitt dolgokból rakták össze a lényeget. Felkutatták a régi kapcsolatokat, egészen meglepő módon vizsgálták a helyszínt, és előtérbe került a genetika is. Tetszett ez a csavar a történetben, tulajdonképpen ez adta a megoldást.
Erlendur magánélete egy csöppet furcsának érződik, zavart a kapcsolata a lányával. Nem igazán értem a hozzáállását a lány életmódjához, de nyilván ez alakul még a későbbiekben.
Megint egy teljesen másfajta skandi krimi. A lényeg persze most sem változik a krimi alap marad, van egy áldozatunk, egy magába zárkózó öregúr egy alaksori lakásban, és egy nyomozó (agyban lehetne Poirot is) akinek a személyes problémái legalább annyi fejtörésre adnak okot, mint a gyilkos, akit meg kell találni.
Ma hideg dráma, nem tudtam annyira beleélni magam mint a nagy kedvenc „Lányba aki tetovált” Kicsit furcsa volt ez a nagy elfogadás (nemtörődömség) a főhős részéről, amivel a nyomozáson kívül egyéb dolgokhoz fordult, nem kedveltem és értettem meg. (további részletekre, mérsékelten vagyok kíváncsi) Az egész könyvből hiányzott a szenvedély, távolságtartó mérsékletesség jellemzi, amikor már egy amerikai vagy latin nyomozó a fegyverével hadonászna, itt kicsit felvisszük a hangsúlyt. spoiler
Érdekes izlandi krimi, de semmi több, mindegy a cél teljesült, egy újabb skandináv ország kipipálva :)
Első skandináv krimim! Nem véletlenül került fel a várólistámra a sorozat többi kötetével egyetemben. Az elején bizony untam, és zavart a sok furcsa, megjegyezhetetlen izlandi név, a szürkeség és a rengeteg eső. Azt sem igazán értettem, hogy miért kezdtek el nyomozni negyven évvel korábbi események után, mi köze lehet azoknak Holberg meggyilkolásához. Jó pár fejezeten kellett magam végigküzdeni, mire eljutottam odáig, hogy hoppá, ez most már kifejezetten érdekel. Annyira jól felépítette az egészet az író, hogy egy idő után az áldozat baromira ellenszenvessé vált, aki megérdemelte a sorsát, a tettest pedig szívből sajnáltam. Erlendur felügyelő nagyon szimpatikus karakter. Nem egy idealizált, kigyúrt testű, jóképű macsó, hanem egy pocakos, középkorú férfi, zseniális aggyal. Azt hiszem, barátom, még találkozunk!
Egyszerűen vezetett, logikusan felépített krimi, ahol fokozatosan, a bizonyítékok egymásra építésével jutunk el a megoldáshoz. Közben családi borzalmakat, egymással összefonódó rokoni szálakat, orvosi-tudományos magyarázatot ismerhetünk meg.
Nem kell csavaros fordultokra számítani, hiszen az izlandi bűncselekmények nem bonyolultak (ahogy azt a regényből megtudhatjuk), de nagyon tetszett, ahogy Erlendur felügyelővel haladva bomlik ki előttünk, hogy mi is történt valójában és annak mi volt a háttere. Helyszínről helyszínre, egyik személytől a másikhoz utazva haladunk Erlendurrel és detektív társaival. Az Izlandot befedő borongósság, a folyamatosan ömlő eső, a tájra boruló köd fokozza a regény hangulatát.
Kifejezetten tetszett, hogy főként párbeszédekre épül a nyomozás, tipikus kihallgatásos módszerrel operál.
Erlendur a cigarettáról éppen leszokófélben lévő tipikus nyomozó, aki készételeken él, akár az éjszaka közepén is autóba ül egy-egy jó nyomért, nyers a humora, éles logikájú, melyre évtizedek tapasztalata alapján tett szert. Kis betekintést nyerhetünk a lányával való kapcsolatába is, mely a krimi mellékszála, és amely nem igazán mondható felhőtlennek, de azért érezhető, hogy szigorú külseje ellenére Erlendur egy empatikus, jólelkű apa is, nem csak kiváló nyomozó.
Egy jól felépített, nyers, pontos magyarázatokkal szolgáló izgalmas krimi volt.
Lassan csordogál, ráerős tempóban zakatol a történet, amolyan izlandi skandináv stílusban. Szerencsére. :) Jól visszaadja a könyv a szigetvilágra jellemző gondolkodásmódot és felfogást. Én szívesen merültem el ebben a „minimalista” atmoszférában.
Főhősünk közel sem makulátlan lélek, megvannak a maga furcsa, néha nehezen érthető botlásai, de az olvasó mégis szimpátiát érez iránta és együtt baktat vele az útján. Rajta kívül megismerhetjük még érdekes kollégáit, tragikus sorsú szereplők életét tapasztalhatjuk meg, és bepillantást nyerhetünk igazán elvetemült karakterek lelkébe, akik az emberi gonoszság megtestesítői.
Egy bizonyos ponttól viszont erejét veszti a cselekmény és valahogy érdektelen lesz, ekkor úgy éreztem, hogy csak a lendület vitt előre. Szerencsére a végére helyrerázódik!
Tetszett, annak ellenére, hogy elég megrázó témát feszeget. Egy látszólag egyszerűnek látszó ügyet nagyon szövevényessé varázsolt az író.
El kell gondolkodom a kedvencelésén. Már második könyv tőle és mindkettő ütős volt.
Izlandi krimit még nem olvastam, úgyhogy ideje volt, ha már kedvelem a skandináv írókat.
Izland mesés táján játszódó történet, ahol van egy gyilkosság természetesen, s meg kell keresni az elkövetőt. A nyomozó figurájában sincs semmi különleges, idősebb, lusta, egészségtelen életét élő férfi, aki próbál helyt állni.
Tehát semmi kirívó plusz, na jó a nevek, azok elég különlegesek. Ha skandináv könyvet olvas az ember laikusként, vagyis nem beszéli a nyelvet, akkor halvány elképzelése sincs, hogy a neveket hogy a fittyfenébe kell kimondani,na ez izlandi neveknél tízszeres szorzó. Tudom, a végén leírják, de lapozni unalmas.
Szóval a történet nem egy agyoncsavart valami, ami nekem tetszik egyébként így, a megoldás sem kimondottan rendkívüli, ami ne lenne sugallva folymatosan, de mégis olvastatja magát, jó stílusú és szórakoztató. Bevezető könyvnek érzem, pedig tudom hogy csak nálunk az, eredetileg harmadik része a sorozatnak.
Ami nagyon tetszett, de ez elmondható a skandinávokról általában, hogy itt nem tündérmese van, akinek problémája van, annak marad is, vagy belegebed, hogy fokozatosan legyen az kisebb. Hiába áhítozik a női lelkem, hogy legyen jobb élete, sorsa valakinek, nem lesz. De az életben is valahogy ilyenek az arányok, felállások, ezért is életszagúak a skandináv könyvek számomra, még akkor is, ha azért az élet sem ennyire sötét.
Összeségében tetszett a könyv, a történet, a nyomozás, folytatni fogom a sorozatot, de nem érzem még kibontottnak a főszereplő karakterét, illetve a többi nyomozóról semmit nem tudtunk meg, remélem a folytatásban jobban kidomborítja őket is a szerző.
Népszerű idézetek
– A nők, a nők… – csóválta a fejét Erlendur, és felállt. – Nem könnyű a minőségüket menedzselni.
45. oldal
Azt hisszük, hogy mindez nem hat ránk. Arra számítunk, hogy erősek vagyunk és ellenállók. Azt hisszük, hogy elég felvenni a páncélt, s tiszták maradunk és sértetlenek. De nincs páncél. És senki sem elég erős. Az undor üldöz, mint a gonosz lélek, az agyunkba fészkel, és addig nem nyugszik, amíg el nem hiteti, hogy a szenny maga az élet, mert már elfelejtettük, hogyan élnek az egyszerű emberek. Az egyik ügy olyan, mint a másik. Egyik is, másik is itt száguldozik az agyunkban, mint a láncáról szabadult gonosz lélek, és nyomorékot csinál belőlünk.
167. oldal
Az élet kész igásló,
feje széna belül..
..a szíve jéggé fagyva..
…az esze elrepül
196. oldal
Erlendur este tíz tájban ért haza a lakásába, és egy tálca készételt tett be a mikrosütőbe. Csak állt, és figyelte az üveg mögött lassan forgó vacsoráját. Jobb, mint a tévé, gondolta.
18. oldal
A sorozat következő kötete
Erlendur felügyelő sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anders de la Motte: Halálos ősz 92% ·
Összehasonlítás - Søren Sveistrup: A gesztenyeember 91% ·
Összehasonlítás - Sharon Bolton: Halj meg kétszer! 84% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: A negyedik majom 92% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty New Doll – Csinos új babácska 89% ·
Összehasonlítás - Chris Carter: A hívás 92% ·
Összehasonlítás - Stieg Larsson: A tetovált lány 91% ·
Összehasonlítás - Loreth Anne White: Sötétedik 90% ·
Összehasonlítás - M. W. Craven: A bábuk tánca 90% ·
Összehasonlítás - M. J. Arlidge: Üsd, vágd 89% ·
Összehasonlítás