Mese ​a Trojkáról (BOVATKI 2.) 80% 67 csillagozás

Zseniális.
Elmebeteg.
Agyzsibbasztó.

A hétfő szombaton kezdődik után azt hittem, tudtam, mire számítsak. Meg ahogy én azt elképzeltem… Amíg A hétfő… a tudományos világot veszi górcső alá, a Trojka a bürokrácia színtiszta kifigurázása. Helyenként már-már az érthetetlenségig kusza, ahogy a különböző valós és kitalált kifejezésekkel, szabályokkal és paragrafusokkal dobálóznak. Egyszerre zseniális és bosszantó, ahogy minden egyes eset visszakanyarodik ugyanoda: a kukacoskodáshoz és a hozzánemértéshez.
És akkor még nem beszéltünk az időről időre felbukkanó már-már filozófia értekezést tartó Poloskáról, a diplomata polipról, a sérült repülő csészealjakról stb.
Zseniálisan elmebeteg darab, szerintem érdemes elolvasni, de marhára oda kell rá figyelni, mert nagyon könnyű elsüllyedni ebben a mocsárban…

Na, én ezért (is) szeretem az ABSZ műveket! :) Képes olyan meglepetéseket is okozni, hogy az csak na! Amikor azt hiszed, hogy kapsz egy folyatást A hétfő…-höz, akkor rá kell jönnöd, hogy ez valami „más”. A szereplők, meg egy kicsit a környezet az oké, de a „cselekmény” az majdnem kimeríti a „nem-cselekmény” fogalmát. De, aztán ahogy haladsz vele, érzed, hogy itt valami nagy átverés van/volt készülőben, ami a szemed előtt megy végbe, de csak a vége felé áll össze a teljes? kép! Ez egy igen komoly szakdolgozat, melynek témája: „Hogyan mutassunk fricskát kedvenc irodalmi cenzorainknak és a társadalomnak!” Az a szép, hogy ez a cím a keletkezés idején láthatatlan írógép tintával íródott és néhányan a cenzorok közül érezték is ezt, de konkrétan nem igazán sikerült megfogalmazniuk. Ennek ellenére elég hosszú ideig sikerült elmeszelni a kiadást, amikor meg végre a szibériai sci-fisták voltak annyira tökösek, hogy kiadták, meg utánuk az emigrációban megjelenő orosz újság, akkor elszabadult egy kisebbfajta pokol. Szőnyegszél ABSZ-éknek, de ebből is sikerült úgy kijönniük, mint annak a bizonyos lánynak Mátyás király meséjében. Volt is ruha rajta, meg nem is, gyalog is jött, meg nem is, stb. A lényeg, hogy az ilyenkor szokásos bocsánatkérést, amin annyit agyaltak, hogy az is legyen, meg nem is, végül nem jelentették meg. Nem értették a „fejesek”! :)
Ennek a könyvnek a története – és a háttértörténete, ahogy megszületett és eljutott az olvasókhoz – igen hasonlít Bacsó Péter filmforgatókönyvére és filmjére, A tanú-ra. Azt mi értjük, ezt meg igazán az, aki a volt Szovjetunióban élt. Valójában mi, magyarok – főleg az idősebbek, a 80 előtt születettek, már csak az azonos „blokk” miatt is – inkább csak érezzük, amit ABSZ-ék az akkori szovjet valóságról ilyen formában leírtak. Nem hiába olvasható annyi magyarázat pl. a nevekhez. Kemény szatíra ez, lényegében egy színpadi mű, akár ott is lemehetne, de a mai közönségből a fiatalok nem nagyon értenék. Ezt át kellett élni – ellenben az azonosulás nem ajánlott! Még most sem, pedig megint valami hasonló felé haladunk, csak a cégért festették át! :)
* * *
Viszont a kiadás utáni első dühükben ezt követően a Stalker-hez fogtak hozzá a tesók, úgyhogy követem őket – így is! :D
* * * *
Ja, majd elfelejtettem: ABSZ-ék ezzel a könyvvel megteremtették az oroszos Monty Python-stílust – csak akkor még sem a Pythonok nem tudtak ABSZ-ről, sem ABSZ-ék a Pythonokról! :D :D :D Annál is inkább, mert az MP-s skacok 69-es formáció, a Trojka meg korábbi! ;D
* * * * *
A sci-fi megjelölés erre a műre nagyon erősen kérdéses, még akkor is, ha pterodactylus, más bolygóról érkezett idegen és „néhány” paranormális jelenség is van a műben – a legnagyobb maga a Trojka! :D :D :D Mindez inkább csak egy külső máz, keret. A tartalom nem erről szól…

A 978 615 5158 24 7 ISBN számú ügyirat (továbbiakban: "Mese") tárgyalása során ki kell emelnünk egy roppant fontosságú kérdést: valóban tizenegy lábú karú polip látható a borítón? A tudomány nem ismer ilyen állatot, ezért felelősségünk teljes tudatában el kell utasítanunk az ilyen felelőtlen hanyagságot, és a szabályzat 6. rész 1. fejezetének 9. paragrafusa értelmében el kell végezni az ügy ismételt kivizsgálását. Abban a nemvárt esetben viszont, ha a fenti tizenegy karból öt árnyéknak bizonyulna, sajnálatos módon felmerül a szabotázs veszélye: hová tűnt a hiányzó árnyék? Követeljük a 110/2. számú jegyzőkönyv felvételét a hatóság félrevezetésének kísérletéről! A népnek arra van szüksége, hogy minden árnyékhoz tartozzon egy polipcsáp!
(Amíg Farfurkisz elvtárs elhárítja a nehézséget, megpróbálok néhány szót ejteni a regényről is :)
A Mese egészen más stílusú mű, mint a Hétfő.. volt: eltűnt az optimizmus és az idealizmus, és bár megmaradt a humor, ez színtiszta gúny és szarkazmus. A BOVATKI tagjait, Roman profot, Vitykát és a többieket alig lehet felismeni, a karakterük szinte kizárólag arra épül, hogyan reagálják le és próbálják elkerülni a Trojka folyamatos cseszegetéseit. Maguk a Trojka-tagok a hülyeség különböző válfajait testesítik meg, személyükben a Megmagyarázhatatlan Jelenségeket természetesen épp a leginkább szűklátókörű és értetlen emberek póbálják meg Racionalizálni. A legérdekesebb figurák a könyvben maguk is Megmagyarázhatatlanok: Szpiridon Szpiridonics, az óriáskalmár, Fjodor, a jeti, és mindenekelőtt Szószátyár Poloska, a poloska. Nekik nem csak a Trojkáról, de a világról is vannak – kétségkívül fura – gondolataik, amelyeket meg is osztanak az olvasóval. A szerzők következetesen következetlenül mutatják be őket, néha emberként, máskor pedig nem – a leginkább agyzsibbasztó kép az volt, amikor az ágyi poloska kezet fog az óriás tintahallal.
Történet nem nagyon van, inkább abszurd szituációk egymásutánja, amelyekben a Trojka alulmúlja önmagát, a többiek pedig megpróbálnak a kommunikáció érdekében leereszkedni az ő szintjükre. Ha valaki vevő az éles szarkazmusra, a hangos nevetés veszélye is fennáll. Mindenki figyelmébe ajánlanám még a 172-173. oldalon elhangzó beszédet, amelynek nem sok köze van a BOVATKI világához, de roppant érdekes gondolatokat rejt a sci-fi utópiákkal kapcsolatban.
Végül, a Nagy Kerek Pecsét birtokában felruházom a Metropolis Mediát a „Magyarország legtakarékosabb sci-fi kiadója” címmel. Ők ugyanis úgy tördelik a könyv szövegét, hogy jól olvasható legyen, de egy hajszálnyival sem lustábban. Tény, hogy erre rádobnak kereken tíz oldal színtiszta önreklámot, de a végeredmény még mindig kedvezőbb bármelyik konkurrensükénél, akik ezt az – eléggé rövid, 210 oldalas – regényt simán elnyújtanák 300 oldal környékére is. (Sajnálom, hogy az ízlésük eléggé eltávolodott az enyémtől, és mostanában alig van olyan könyvük, ami igazán felkeltené a lelkesedésemet.)

Tényleg mást kap az olvasó mint amit az első könyvben megszokott. Külön is kell kezelni a könyvet, másról szól. Kemény kor szatíra, és nem is csodálkozok, hogy jó ideig nem lett kiadva, már maga az is nagy tett, hogy meg lett írva. Az „elvtársak” biztos nem nézték jó szemmel, sőt volt aki magára is ismerhetett.
Valamikor a HVG-ben olvastam egy cikket az orosz sci-fi történetéről és ott írták, hogy Sztálin idején nem adtak ki tudományos fantasztikus könyveket. Az ok Sztálin a jövő, és neki ne írják meg, hogy mi a jövő. Végig ez a mondat járt a fejembe az olvasás alatt.
Talán már kicsit idejét múlt, de sci-fi sose lehet tudni.

A bürokráciával kapcsolatosan biztosan mindenkinek van valamilyen személyes, kellemetlen tapasztalata. Az én legfrissebb élményem az, amikor a számítógépen kitöltött kérvényt, minden egyéb melléklettel együtt Ügyfélkapuval belépve, ePapíron beküldtem, majd ezután postán, papíron érkezett meg az elutasítás, hogy mivel a kérvény nincs aláírva, ezért nem tekinthető hitelesnek, pótoljuk. Az ügyintéző valószínűleg azóta is csuklik, főleg, hogy egy másik hivatal egy hasonló módon beadott kérvényt szűk egy órán belül elbírált és jóváhagyott.

A Mese a trojkáról szinte ugyanezt mutatja be, csak sokszorosan felnagyítva. Az előző rész szellemessége oda, a helyét a színtiszta gúny és szatíra veszi át. A Trojka célja nem a hatékony munkavégzés, hanem belekötni minden apróságba, és saját, vélt tekintélyére hivatkozva minden elé járulót jelentéktelenné tenni. A tagok tökéletesen megszemélyesítik azokat a jellemvonásokat, amikkel a tökéletesen alkalmatlan, mégis döntő pozícióba helyezett emberek rendelkeznek, lásd saját alkalmatlanságuk felismerése.

A befejezésből azért a szerzők keserűsége mellett érződik a hit és a remény is, hogy a legmerevebb szervezet is legyőzhető, úgy, hogy közben az is azt higgye, nyert.

Na most, aki a BOVATKI hippisen vállalati létét várja vissza, az nem fogja érteni, mi van.
Elmúltak a diákévek, vége a koleszos csintalanságnak, nem szól mese az alkotó szellemről.
Ez itt kérem a hivatalos intézmény kőkemény betonsága, az egyszemélyű nép nevében. Nem tudom, mikor rágtak be a bürokráciára, de most ráfókuszáltak, és ez tényleg ilyen. Mindenhonnan nézvést.
Végig játszottak a méretekkel, kilétekkel, hogy akkor egy óriáskalmárt (akit szegényt annyit polipoztak, hogy végül így is lett felvázolva a könyv elejére) hogy is visz egy jetivel egy poloska gólya viszi a fiátban. Hol embernek tűntek, hol nem, sokáig nem tudtam, ki mekkora és mi is tulképp. Belecsempésztek kedves momentumokat is, csóri rémüldözős pterodactylusért nekem is vert a szívem, hogy ugye jó sora lesz végül?
Olykor darabos, kicsit nehézkes, de pont ilyennek kell lennie. Szeretnivaló.

Bár A hétfő… szereplői visszatérnek, a Mese… nem az a kellemes, néhol mulatságos olvasmány. Nem is igazán nevezném folytatásnak, csak lazán kapcsolódik.
Ez egy kőkemény szatíra a javából.
Hőseink elutaznak a MEJERFEThez (Megmagyarázhatatlan Jelenségeket Rendszerező és Felosztó Trojka), hogy pár dolgot, lényt igényeljenek munkájukhoz.
Azonban a Trojka közel sem az az egyszerű intézmény, igazi bürokratikus labirintus. Nevével ellentétben négytagú és képes a legapróbb folgokon is megakadni, hosszasan vitázni egy vizsgált tárgy származási helyén, vagy igazolványa hiányán.
A Trojka tagjai viccesek, a beszélő nevek is visszatérnek.
Ezek a legviccesebb részei, kicsit visszafogottabb fejezetek kötik össze őket, ahol megismerhetjük Szószátyár Poloskát, Szpiridon Szpiridonicst, a beszélő kalmárt és Fjodort a jetit. Tőlük igazán mély és szórakoztató filozófiai elmélkedéseket olvashatunk.
Sajnos a történet nem vezet sehová, inkább poénok sorozata, de visszatér kedvenc karakterem is, ismét csillogtatva flanszia tudását.
A végén megismerhetjük a készülésének körülményeit, amik eléggé szomorúak. Mondjuk abban a korban nem is csodálkozom rajta, hogy a párt vezetése kiakadt. off

Őszintén megvallva, én egy kicsit csalódott vagyok. A hétfő… rendkívül szórakoztatott, néhol hangosan kacarásztam rajta, az általuk bemutatott világban történt tudományos nevezzük felfedezések elgondolkodtattak, így a Mesétől hasonlót vártam. Lehet, hogy nem jó időszakban olvastam, de néhol szinte untatott, el-elkalandoztam közben, nem kapcsolt annyira ki, mint elődje. Ennek ellenére megvan ennek a történetnek is a maga bája, a maga teremtményei, a Pterodactylusos jeleneten például nagyon jókat mosolyogtam, de ha az egészét nézem, akkor szerintem az előző rész sokkal jobban lett megírva. A bürokrácia kifigurázásán viszont jókat derültem: aki volt már életében ügyet intézni akármilyen intézményben, szerintem egy percig sem kételkedik abban, hogy mennyire szőrszálhasogató is tud lenni az ügyintéző, mennyi papírmunka van szinte teljesen feleslegesen, főleg amikor visszadobják az ügyét, mert éppen nem golyóstollal, hanem töltőtollal lett kitöltve, pedig ott volt ám az apróbetűs részben, amit ugye mindenki elolvas… Összességében egy olvasást mindenképpen megért, és még azt sem tartom kizártnak, hogy újra elő fog kerülni.

4, mert nem egészen tartom méltónak A hétfő szombaton kezdődik-hez.
5, mert önálló alkotásként tökéletes.
És még valami: „pozitív remoralizációt” kívánok Mindenkinek! :D

Nem mondom, hogy rossz, de azért egészen más, mint amit megszokhattunk tőlük. Azt is elhiszem, hogy a bürokrácia állandóan szarakodott velük. A bürokrácia pedig addig létezik, amíg az intézmény fennmaradása fontosabb, mint a probléma megoldása, amiért eredetileg létrehozták az intézményt. Így aztán az intézmény nem törekszik a probléma megoldására, mert akkor azzal felszámolná önmaga létezésének az okát. :) Ezeket az ABSZ is látta, ki is készültek tőle, és levezetésnek elkészült ez az írás. A megoldás ötletes és szellemes, de nem elégséges.