Magyar ​népmesék 92% 81 csillagozás

Arany László Magyar népmesék c. kötetében nagymamám megörökítette, hogy 1960 decemberében születésnapomra kaptam, s olvashattam is azon minutában, miután félévkor 4-est kaptam hangos olvasásra, mert „hadarok”. Most újraolvasva is igen kedvesek e mesék: A kis ködmön, A kiskakas gyémánt félkrajcárja, A kismalac és a farkasok, a Pancimanci és a többiek. Fiaimnak is meséltem anno e könyvből, már az is mintegy 35 éve volt. Remélem, ők is megteszik majd a családi könyvtárból válogatva…

Nagyon élveztem a kötet olvasását. Voltak benne számomra már ismert, de teljesen új mesék is. Szinte mindegyikre azt tudom mondani, hogy nagyon tetszett és jó volt. Megvolt a mesékben a magyar mesékre jellemző tulajdonságsorozat, a bűvös számok, a ravaszság és leleményesség, és bár csak most felnőttként veszem észre, de némi morbiditás is.
A tündérkisasszony és a cigányleány vagy Az aranyhajú hercegkisasszony nagyon tetszettek, látszik, hogy a királylányos meséket jobban kedvelem. Az abszolút kedvenc azonban Zsuzska és az ördög története volt. Imádtam!

„Ez naptól fogva jó dolguk volt a gyermekeknek, egész nap mindig előttök állt a sok dió, akkor ettek, mikor nekik tetszett, de még rájok is parancsoltak, hogy vagy kell, vagy nem, mindig egyenek, a mostohájok is mindig édesgette, lelkemezte őket, csak hogy tejbe-vajba nem fürösztötte. Már fogytán volt a dió, amit elibök tettek; egyszer a kislány megint nem aludt egy éjszaka, hát hallja, hogy mondja a mostohája az apjának:

– No, apjuk, szép kövérek már a gyermekek, itt már az ideje, hogy megöljük őket, holnap hát majd megfürösztöm mind a kettőt, holnapután aztán – úgyis vasárnap lesz – megöljük, nagy dínomdánomot csapunk belőlök.”

:D Az őzike című mese elején zajlik ez a „bájos” párbeszéd a mostoha és az édesapa között, amit nem szívesen olvasnék fel a 10 és 12 éves gyerekeimnek. De Arany László kötetének harmada ilyesféle történeteket tartalmaz, Kakas és pipében megful a pipe; levágják az aranyhajú királylány haját, karját, szemét veszik…

Szóval ezentúl, ha nénik, bácsik sopánkodnak majd elvadult világon, javasolni fogom nekik ezt az 1862-es gyűjteményt, amit nem csak azért nem tartok 5 csillagosnak, mert horrormesék vannak benne.
Grimm, több Benedek Elek gyűjtemény után most már simán látom hol vannak szerkesztési hibák, logikai bukfencek a szövegben, hol-mikor került egy-egy utólagos félmondat, betoldás a történetbe, mert a nélkül követhetetlen lett volna valójában a mese.

Reich Károly rajzai azonban feledhetetlenek, gyerekként biztosan olvastam ezt a kötetet is, de nem maradtak meg bennem a mesék. Az illusztráció viszont igen :))

Hogyan is lehetne egy ilyen gyöngyszemet, egy ilyen különleges gyűjteményt értékelni?
Eleinte nem találtam meg vele a hangot, de miután ez megváltozott, csak sodortak a mesék, és nem akartam, hogy elfogyjanak. A népmesék az egyedüli történetek, ahol nem csak megbocsájtom, hogy semminek nincs értelme és a szereplők jelentős részének nemhogy logikai érzéke nincs, de józan esze sem sok, hanem még élvezem is.
Ez a múltunk, de valahogy a jelenünk is, idegen és mégis nagyon ismerős. Ezek a mesék mi vagyunk, a történelmünk, a nyelvünk, a gondolkodásunk és a mentalitásunk – a kultúránk.

„Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben”

Hát Laci megültél az ölemben és még nem is fájt, tehát nem kiabálok.
Arany János mindent tudott az irodalomról, és a fia is kitett magáért. Nem hiszem hogy lenne még egy olyan műfaj ami közelebb hozna a múltunkhoz mint a népmese, benne van minden vágyunk, reményünk és kételyünk, a történelem gyerekes képzelete.
Sokat csatázó királyok akik messzi távolba vívják a háborút, és addig nem tudják mi is történik kicsiny országukban, minden rendben tesznek mihelyt hazaérnek ( talán ez volt a legtöbbet előforduló mese elem)
Végtelen egyszerű lelkű népnek tűnünk a mesék szárnyán, ha felettünk egy jó király uralkodik minden rendben van, mert ő felnégyeli a rossz embereket és ha nagyon fiatal lányok vétkeznek, inkább zárdát választ hogy legyen idejük imádkozni a bűneik bocsánatáért.
Szegény csizmadiafí is eljuthat a csúcsra lehet belőle jó király, de előtte megtartják a heted hét országra szóló lakodalmat.
Lehet hogy most én bonyolítom túl, nincs itt semmilyen mögöttes tartalom, csak jó mesék. Élvezettel olvastam, tudtam mosolyogni, az állat mesék kimondottan aranyosak, nekem azok lettek a kedvenceim. ( sokat azért előtte is ismertem, de volt újdonság is)
Nagyon jó kis gyűjtemény gyereknek és felnőtteknek akiknek viszket a kezük, hogy ott is mögöttes tartalmat lássanak, ahol erről nincs is szó.

Szeretem a magyar népmeséket, mert nem mindig cukik.
Ebben a kötetben volt több olyan mese is, aminek nem jó lett a vége, úgy gondolom majd a kellő időben ezeket is meg kell ismertetni a gyerekkel.
Rókus még nagyon pici, bár – amikor fent volt- nagyon örültünk neki, hogy odafigyelt a mesékre. Ebben a kötetben van néhány kép, azokat nagy érdeklődéssel vizsgálgatta.
Valószínűleg, ha már majd ért, nem ezzel a könyvvel fogunk kezdeni, mert még férjemnek és nekem is nehéz volt a nyelvezete, több kifejezésre rá is kerestünk, de már tudjuk, hogy mit jelent, hogy „Farta Te!” :)
A legtöbb mesét ismertem, de voltak újak is, így mindig élvezetes volt az olvasás, annak ellenére, hogy nagyon vihartépte a példányunk, az első borító az évek alatt az enyészeté lett.
Férjem kedvence A macska és az egér című mese volt, az enyém pedig Gagyi gazda :)

Gyerekkorom egyik nagy kedvence :)

Kihívás miatt olvastam el a kötetet, minden nap egyet-egyet. (Na jó, a végén már 3-at egy nap alatt). Valamikor huszonsok éve olvastam népmesét utoljára. :) Voltak a könyvben ismerős mesék, de a nagy része új volt. Vegyes volt minden szempontból, hosszabbak, rövidebbek egyaránt voltak. A láncmeséket nem szerettem és némelyik olyan mesét se, ahol a főszereplő állat elpusztul a mese végére…

Gyerekkorom egyik nagy kedvence. Kellemes élmény volt felnőttként újra elolvasni a történeteket. A „Pancimanci”, „A veres tehén”, „A kis kakas gyémánt félkrajcárja”, „Fehérlófia” és „A kis malac és a farkasok” című mesék tetszettek a legjobban.

Régi , ismert mesék. Mindig jó olvasni belőlük egy-egyet. a legtöbbet gyerekkoromból ismertem.