Toldi-trilógia (Toldi 1-3.) 43 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany János összes munkái Ráth Mór
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 2
Most olvassa 3
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Kérem szépen ebbe a kötetbe van egy Daliás ének nevezetű rész, kiolvastam, aztán van egy Toldi szerelme nevezetű rész. Hát pillogok, hogy ez a történet itt újra kezdődött, Toldi kétszer szerelmez a pernahajder?
Na végül elmagyarázta és egyébként érdemes mindkettőt elolvasni, mert nem ugyanaz a kettő, már aki hű szeretne lenni jó Toldi Miklóshoz.
„Egyéb dolgairól hű Toldi Miklósnak
Nem érzem magamat énekkel adósnak,
Könyvbe' sem olvastam, nem is tudakoztam;
Csak ez egy munkámmal igazán tartoztam.
DALIÁS IDŐKről mit még barna hajjal
Kezdtem, s félbe' hagyék küzdve kórral, bajjal.
Most mikor agg lettem, hajam is fehérül:
Ímhol a bús ének TOLDI SZERELMÉrül.”
Nem volt se jó se rossz. Kissé nehéz olvasni régies nyelvezete miatt. Nem az én világom ez miatt is. Megint egy olyan klasszikus mű amit elolvastam,túl jutottam rajta és ennyi.Nem gondolnám,hogy újra fogom olvasni bármikor is.
Jó volt így, egyben elolvasni mind a három művet. Igaz, elég zavaró némelyik ének ismétlése, nem is kihagyható, mert valamit megváltoztatott benne Arany. Van benne keserűség, bánat, öröm, szerelem, csata, történelem.Jól esett feleleveníteni a már olvasott részeket, és megismerni a még ismeretleneket.
Ha valaki megkérdezi tőlem, ki a kedvenc magyar költőm, az első három között említem Arany Jánost. Lenyűgöz a szókincse, nyelvi választékossága. Különösen szeretem a balladáit, hiszen a történetek egy részét a szűkebb szülőföldemen hallotta, hogy aztán papírra vesse.
A Toldi tényleg különleges helyet foglal el művészetében. Miklóst, a katonaéletre vágyó fiút bátyja tartja szinte jobbágysorban a nagyfalui birtokon. Míg egy csetepaté után – ami halálos kimenetelű – Miklós kezébe veszi életének irányítását. A történet végére mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését.
A Toldi estéjében ugyanez történik: a már mellőzött hadfit sírja ásásától szólítja el királya. Aztán megismétlődik minden, ami az első részben. A Toldi szerelme a trilógia legkésőbb megírt része.
A nyelvezetét tartom lenyűgözőnek. Azok a költői képek, amelyek egymást követik, ámulatba ejtenek.
Olvasás közben fogalmazódott meg bennem egy kívánság: szerettem volna Nagykőrösön Arany János óráin ott lenni.
Töredelmesen be kell vallanom, hogy az iskolában egy kötelező olvasmányt sem olvastam el. Így a Toldiból is csak annyit tudtam, amennyit kívülről meg kellett tanulni.
Most viszont úgy döntöttem, pótolom a lemaradásomat.
Elolvastam mindhárom Toldi történetet. Sorrendben Arany János először a Toldit, aztán a Toldi estéjét majd a Toldi szerelmét írta meg, ez utóbbinak a megírása 16 évig tartott.
Ha külön csillagoznám, a Toldi és Toldi estéje 5 csillagot kapna, Toldi szerelme 3,5-t. Azért kevesebbet, mint a többi, mert igaz ugyan, hogy Arany nyelvezete gyönyörű, viszont maga a történet nekem túl “katonás” volt, inkább szólt a harcokról, mint a szerelemről.
Nagy élmény volt a Toldit sokadszorra újra, a Toldi szerelmét és estéjét pedig először elolvasni. Arany János annyira nagybetűsen SZÉPEN ír, öröm a léleknek, a szellemnek. A Toldi szerelme egy kicsit túlírt, mert annyira nem tartozik a lényegi szálhoz, hogy egy-egy csata alkalmával hogyan közelítenek meg egy várat pl. de ha arra gondolunk, hogy történelmet olvasunk akkor mindjárt rendben van. A Toldi estéje arányos, nincs ennyi mellékszál. Időnként el kellene olvasni mindenkinek bármelyiket újra és újra, hogy meg ne feledkezzünk az emberségről, a tisztességről.
Maga a Toldi az nálam mindig is *5-ös volt. A másik kettő és nem véletlenül fogalmaztam így ahhoz képest nagyon gyengére sikerült. Olyan,mint mikor egy holywoodi kasszasikerről próbálnak lehúzni még egy bőrt a nagy bevétel miatt és persze a 2. Illetve 3.rész csak harmatgyenge utánzat lesz.
Alapmű, de nem általános iskolásoknak. Elhiszem, hogy egy mai hatodik osztályos lányt nem köt le.
Arany zseniálisan ír és jelenít meg helyszíneket, eseményeket. Kedvem is támadt utánanézni ezeknek. Maga a főhős meglepően ellentmondásos. A jó és rossz oldala is megjelenik, ami miatt nehéz egyértelműen pozitívként gondolni rá.
Persze nem homogén a három mű. Az első kicsit népmesés, a második gyakorlatilag egy regény, míg a harmadik inkább romantikus.
Népszerű idézetek
Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.
Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,
Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,
Parittyaköveit, öklelő kopjáját,
Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát,
,És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.'
Majd az édes álom pillangó képében
Elvetődött arra tarka köntösében,
De nem mert szemére szállni még sokáig,
Szinte a pirosló hajnal hasadtáig.
Mert félt a szunyogtól, félt a szúrós nádtól,
Jobban a nádasnak csörtető vadától,
Félt az üldözőknek távoli zajától,
De legis-legjobban Toldi nagy bajától.
Hanem amidőn már szépen megpitymallott,
És elült a szúnyog, és a zaj sem hallott,
Akkor lelopódzott a fiú fejére,
Két szárnyát teríté annak két szemére;
Aztán álommézet csókolt ajakára,
Akit mákvirágból gyüjte éjszakára;
Bűvös-bájos mézet, úgy hogy édességén
Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén.
Egyik így szól: „Bajtárs! mért ne jősz csatára?
Ily legénynek, mint te, ott van ám nagy ára.”
Másik szánva mondja: „Szép öcsém, be nagy kár,
Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál.”
Elvonúl a tábor, csillapul morajja:
Ezt a szél elhordta, azt a por takarja;
Toldi meg nagybúsan hazafelé ballag,
Vaskos lábnyomától messze reng a parlag;
Mint komor bikáé, olyan a járása,
Mint a barna éjfél, szeme pillantása,
Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében,
Csaknem összeroppan a rúd vas kezében.
Úgy bolyonga Miklós. Nyakán ült a búja,
Oldalát kikezdte annak sarkantyúja,
S mint bezárt paripa, mely fölött az ól ég,
Szíve a mellében akkép hánykolódék.
Bujdosik az ,éren', bujdosik a ,nádon',
Nincs, hová lehajtsa fejét a világon.
Hasztalan kereste a magánosságot,
Mert beteg lelkének nem lelt orvosságot.
És mint a toportyán, ha juhász kergette,
Magát egy kiszáradt nagy nádasba vette:
Ott is azt susogta a nád minden szála:
Széles e világon nincsen árvább nála.
Nádtors lőn az ágya, zsombok a párnája,
Isten kék egével födve a tanyája,
Mígnem a sötét éj szárnya alá vette
S fekete ponyvából sátort vont felette.
Mi pedig siessünk Toldi Miklós után
Bujdosó, vándorló, viszontagos útán;
Sok esett őrajta, sok jeles történet
Ami fölött most csak elsuhan az ének:
Elsuhan, átsuhan mint a fecske szárnya
Mely a tavat éri, belé még sem mártja,
Vagy mint szökdelése víz felett a kőnek
Mellyel a gyerkőcök a folyamon szőnek.
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály munkái ·
Összehasonlítás - Babits Mihály: Jónás könyve 87% ·
Összehasonlítás - Edgar Allan Poe: A holló 92% ·
Összehasonlítás - Mihail Jurjevics Lermontov: A démon 91% ·
Összehasonlítás - George Gordon Noël Byron: Byron válogatott művei I-II. ·
Összehasonlítás - Petőfi Sándor: Felhők 90% ·
Összehasonlítás - Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály válogatott versei 88% ·
Összehasonlítás - Vörösmarty Mihály: A merengőhöz ·
Összehasonlítás - Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály válogatott művei I-III. ·
Összehasonlítás - Csokonai Vitéz Mihály – Fazekas Mihály: Csokonai Vitéz Mihály és Fazekas Mihály művei ·
Összehasonlítás