Bolond ​Istók / A nagyidai cigányok 5 csillagozás

Aki ismer, az tudja, hogy Arany János az egyik kedvenc irodalmi alakom. Viszont ismételten rá kellett jönnöm, hogy inkább a lírája miatt rajongok érte ennyire. Bár egész kellemes olvasmányok voltak ezek, valahogy mégsem éreztem azt, mint amit egy-egy verse vagy balladája olvasása közben. A poétikai megoldásai szerintem továbbra is jók, viszont a történetek feledhetőek. Különösen A nagyidai cigányok, amelyről még a korabeli kritikusok sem tudták eldönteni, hogy komolyan gondolta-e vagy csak paródiának szánta. Ennyi negatívumot nem is igazán kapott más művére. Nem véletlen maradtak meg a példányok a könyvárusnál eladatlanul, hiszen a közvélemény is hasonlóképp vélekedett róla. Ennek ad hangot a Bolond Istókban is. Utóbbi még érdekesebb olvasmány abból a szempontból, hogy több életrajzi elemét is tartalmazza, mint a vándorszínészkedés Debrecenben, az előbb említett A nagyidai cigányok miatti kudarca, és úgy általánosságban a költészetről és a költő-létről, mint olyanról a gondolatait. Egy szó, mint száz: nem mondanám rossznak ezt a két történetet, viszont, ha valamit olvasni szeretnék Aranytól, az biztos, hogy a balladisztikája lesz továbbra is.

Arany János a szabadságharc leverése után írta ezt a két művét. Összegző művek, a Bolond Istók, vagy az élhetetlen önéletrajzi elemeket tartalmaz: miért vész el mostoha körülmények között egy költői természet? Debrecent is megörökíti, ahol ő is tanult és ahonnan vándorszínésznek állt. A Nagyidai cigányokban leszámol a népiességgel, mint művészeti irányzattal. Arany János a magyar költészet egyik legnagyobb alakja, sokszínű művészete, műfordításai, stilisztikai sokszínűsége az egyik legszerethetőbb írónkká teszik.