Balladák ​/ „Őszikék” 6 csillagozás

Az Arany-emlékév apropóján indított kihívásra olvastam ezt az érettségizőknek írt versgyűjteményt.
Lehet, hogy nem figyeltem eléggé a középiskolai irodalomórákon, amikor az Őszikék volt soron (vagy csak túl régen volt, és hiányosak az emlékeim), de bennem úgy maradt meg az Őszikék, hogy az egy lírai versciklus, amelyet Arany az utolsó éveiben írt a Kapcsos könyvbe a Margitsziget tölgyfái alatt. Ebből kiindulva hiába kerestem, nem találtam ilyen versciklust, sőt, Őszikék címmel is csak egy rövidke verset olvashattam a válogatott lírai költemények gyűjteményben. De ettől nem lettem okosabb, ezért rögtön le is csaptam erre az érettségizőknek készült válogatásra, mert ez legalább a címében tartalmazta az Őszikéket. Gondoltam, ha ezt végigolvasom, máris tisztábban fogok látni, és tényleg.
Az „utolsó évek” emlékfoszlány stimmelt, hiszen 1877-től 1880-ig írt verseiről van szó. A Kapcsos könyv is rendben van (csak azt sajnálom, nem foghattam a kezembe egy facsimile kiadást), meg a Margitsziget tölgyei is, de ha jól értettem, nem csak a lírai versei tartoznak ide, hanem az abban az időszakban írott kevés számú balladája is. Ez meglepett, de kellemes meglepetés volt. De én önkényesen továbbra is inkább a lírai verseit fogom idesorolni, amíg helyre nem áll a rend a fejemben. :-)
A kötetben közölt irodalomtörténeti adatok szerint 55 verset írt ekkoriban, ebből 9-et tekintenek balladának.

Meglehetősen szomorkás, már-már elégikus hangulatú versek az Őszikék. Érthető ennek az oka, mert mint a párhuzamosan olvasott életrajzából kiderült, a költő egészsége megrendült, a látása is megromlott, hát nem csoda, hogy ez megjelenik a verseiben. Ennek ellenére nem adta át magát a búsongásnak, írt még vidám hangulatú sorokat is, de ezek kisebbségben maradtak. Sőt, az őt ért támadásokra is udvariasan, de határozott hangon megfelelt. Ilyen verse pl. „A tölgyek alatt”, amelyet az első A tölgyek alatt (Margitsziget) c. verse miatt őt ért kortársi megszólásra írt válaszul.

A könyvben jó néhány illusztráció is látható, ezek közül Zichy Mihály rajzai magasan a legjobban tetszettek, de érdekes volt látni Petőfi rajzát Aranyról és a Csonka-toronyról, vagy a költő szülőházáról készült vázlatot és a korabeli dokumentumokat is, pl. egy olyan színlapot, amelyen Arany neve szerepel, még a vándorszínészi éveiből.
A sok-sok magyarázat, amelyeket lábjegyzet helyett az oldalak szélén lehetett olvasni, szintén sokat lendített az érthetőségen. Viszont a versek szerkezetét, felépítésük megértését (vagy micsodát) segíteni hivatott ábrák nekem teljességgel értelmezhetetleneknek bizonyultak, pedig igyekeztem megérteni őket. Örülök, hogy annak idején nem ilyen semmitmondó vázlatokkal próbálták megértetni velünk a költő gondolkodásmódját, mert biztosan egy életre eltereltek volna a versek világától.

Szerintem a sorozat köteteiből – ha a többi is ilyen – elférne pár darab középiskolák könyvtáraiban. A bevezető tanulmányokat nagyon érdekesnek és hasznosnak találtam – a képek / rajzok / ábrák pedig rengeteg pluszt adnak a szöveghez. Zichy Mihály illusztrációi egyszerűen fantasztikusak, örülök, hogy ezekből is került a kötetbe.
A verseket / balladákat magyarázatok egészítik ki, néhol egy-két adalékkal pl. szerkezeti vázlattal, képpel, feljegyzésekkel, irodalomtörténettel stb. Ezek segítenek mintegy „rálátni” elemzési szempontokra, csakúgy mint a kiegészítő kérdések. (És ez hasznos!)

A balladák közül a történelmi balladák ragadtak meg a legjobban, bár hozzá kell tennem, hogy az Őszikék balladái (kései Arany) voltak a kedvenceim. De ne maradjanak ki a ballada-fordítások sem! Kár, hogy a Tündérkirálynak csak töredékéből dolgozhatott a mester. (Egyébként plusz pont, hogy a kötet tartalmazza az eredetiket / azok részleteit is.)

Az Őszikék sokféle témájú művet tartalmaz, és azt hiszem ez érthető, ha figyelembe vesszük az életrajzot… mesélnek ezek a versek, gondolatokról, érzésekről, pillanatokról. Valamiért nagyon intimnek éreztem az Őszikéket olvasni… talán mert tudom, hogy a mester nem (mindet) szánta közönség elé tárni… Kicsit olyan, mintha egy naplót olvastam volna, nagyon… személyes.

Az idősödő költő kései lírájának és balladaköltészetének esszenciája az „Őszikék”. Valamiért ezt az időszakát sokkal jobban is szeretem, mint az úgynevezett „nagykőrösi éveket”… A legszebb versei és balladái mind a Kapcsos könyv ezen részéből valók, nehéz akár csak egy igazi kedvencet is kiemelni, én most mégis megteszem: a versek közül a Kozmopolita költészetet választom, a balladák közül pedig a Híd-avatást. Ez utóbbi akkor tetszett meg igazán, mikor irodalomórán én olvastam fel.

Ha csak egyetlen kívánságom is lehetne, biztosan azt kérném: a nagy Arany-szeretet ne érjen véget az emlékév befejeztével sem. Részemről biztosan nem fog.