A ​Jóka ördöge 15 csillagozás

Arany János: A Jóka ördöge Arany János: A Jóka ördöge

Kutas Ágnes rajzaival Arany János ismert pórregéjének bibliofil kiadása voltaképp vers és grafika egy hullámhosszra kerülését példázza, ez a kiadás ugyanis Kutas Ágnes (1963) grafikai anyagát hozza, ama vidám hangulatú, kópéskodó rajzokat, amelyek lépésről lépésre követik a vidám elbeszélő költemény fordulatait, epizódjait. A rajzművész ötvözi a népi hagyományok motívumait a modern művészetek formakincsével, az archaikus-népies mondandót a mai kor életérzését tükröző megoldásokkal. A nem egészen félszáz oldalnyi, míves küllemű kiadvány – elsősorban bibliofilek érdeklődésére számít.

Eredeti megjelenés éve: 1851

>!
Mozaik, Szeged, 2016
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636977849 · Illusztrálta: Ábrahám István
>!
46 oldal · ISBN: 9639351008 · Illusztrálta: Kutas Ágnes

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 7


Kiemelt értékelések

kolika>!
Arany János: A Jóka ördöge

A mindennel elégedetlenkedő, zsémbes asszony figurájával nem új témához nyúl Arany János. Számos népmesében is feltűnik egy-egy ilyen menyecske. Zsémbes asszonya miatt szenved Arany művének címszereplője is. Így megkönnyebbülten éli meg, hogy az asszony a pokolba került. Nem így az ördög, aki kénytelen a pokolból is menekülni a házsártos asszony elől, s ehhez kénytelen szövetségre lépnie Jókával. A szövetség jó sokáig úri életet biztosított a főszereplőnek, de végén csak a pokolba került, s melléje társnak megkapta újra a feleségét. Kissé fura volt számomra, hogy a köztes időben Jókának más lett a felesége, s élte vidáman életét.
A történet humoros, könnyed stílusú. A házaspár problémái nem tűnnek olyan veszélyesnek, de még az ördög sem olyan félelmetes Arany előadásában.
Érdekes a cím is, mert szerintem akár az asszony is lehet Jóka ördöge. Ő az, aki a földi életét pokollá teszi . Másfelől az pokolbeli ördögöt is jelenheti a cím, aki szövetsége révén válik Jóka ördögévé.

Parsley>!
Arany János: A Jóka ördöge

Régimódi verses történet. Üdítő… A házaspár zsörtölődései mosolyt csalnak az arcunkra… Rövid kis boldogság … Ha csak kevés időd van az olvasásra ,ez a te műved

Genovéva_Évi>!
Arany János: A Jóka ördöge

Imádtam :) tele humorral. Jó kis verses "mese„ a házasságról. Szeretem Arany János laza stílusát, mintha bármikor kirázhatott volna a kisujjából, egy jó kis humoros verset, csak úgy random ♥♥♥ kedvenc lett :)


Népszerű idézetek

latinta P>!

    Dobolják azonban országvilág-szerte
S így kiált a hajdu, ki a dobot verte:
„Becsületes népség, hallja kigyelmetek!
A királykisasszony igen nagyon beteg.
Ki meggyógyithatja, bizony meg nem bánja:
A maradéka is nagy ur lesz utána:
Ha hát tud valaki olyan mesterséget,
Jelenjen meg, bővebb tanakodás végett.”

    Erre nagyot kurjant valaki a nép közt:
„Tudok én” azt mondja „olyanféle eszközt.”
„Kicsoda az az én? hadd álljon ki! lássam!”
„Én vagyok az az én, követem alássan…”
S előállott Jóka, levette kalapját,
Szégyenli erősen, mert nagyon kacagják,
De azért a szavát vissza mégse vonja
És, hogy ő nem tréfál, esküszóval mondja.

    Fülön fogta Jókát mindjárt, hevenyébe,
S felvivé a hajdu a király elébe;
Megállott a hajdu, mint valami pecek, –
Fölsodort bajusza két nagy fekete szeg –
S monda: „Itt egy ember, felséges királyom,
(No ne bujjék kend el; hanem erébb álljon)
Ez a paraszt ember azt meré állítni,
Hogy ő a kisasszonyt meg tudná gyógyítni.
Hazudik-e vagy sem? nem állok afelől,
Azért engedelmet instálok afelől.”

    Szólt a mesekirály: „Együgyűnek látszol;
Tudd meg, szegény ember, hogy fejeddel játszol,
Nem gyerekség ám ez; vakmerő a próba,
Mely ha rosszul üt ki, húzatlak karóba.
De ha megorvoslod egyetlen-egy lyányom,
Hitvesűl őt akkor teneked ajánlom;
Vele országomat adom, mint vejemnek:
Ugy is nagy nyüg az már nekem, vén fejemnek.”

    Felelt erre Jóka: „Uram és királyom!
Ne legyen terhére, de én megpróbálom,
Még pedig most mindjárt, ezen pillanatba',
Mit ma elvégezhetsz; ne halaszd holnapra.”
Avval fogta magát és bement a házba,
A leányt akkor is a nehézség rázta;
Elővett egy régi kalendáriomot,
Amit jóelőre szűrujjába nyomott,
Nézett a betűkre, hogy a szeme dagadt,
S olvasá, könyv nélkül, ezen bölcs szavakat:

    "Turgudorgod mirgit forgogargadtárgál:
Argadórgósorgom margarargadtárgál?
Targakargarorgodj hárgát korgomarga,.
Irginerget arga porgokorgolbarga!"[1]

    Amint e szavakat meghallá az ördög,
Megrázta a lyányt, hogy minden csontja zörgött,
És kiment belőle, végkép odahagyván:
Mindjárt' jobban is lett szemlátomást a lyány.
A király pedig, mint szavatartó ember,
Összeadta őket szíves szerelemmel:
A lakodalmukra fél gulyát levágott,
Végre átereszté nagy Meseországot.

[1] Ki ne emlékeznék gyermekkorából az úgynevezett madár vagy
szarkanyelvre. Az idegen abrakadabra helyett bátorkodtam ezt
használni. Tartalma a fentebbi soroknak:

„Tudod, mit fogadtál / Adósom maradtál,
Takarodj hát koma / innét a pokolba.” A. J.

26-30. oldal

1 hozzászólás
latinta P>!

Zsémbes asszony Júdit. Csak az Isten látja,
Mennyit szenved tőle szegény Jóka bátya.
Nincs inyére semmi; szüntelen veszekszik,
Átkozódva kél és szitkozódva fekszik.
Sőt álmában sincsen néha tőle nyugta:
Azon veszi észre, hogy oldalba rugta,
Vagy körmölni kezdi és hajába ragad
És motyog káromló becstelen szavakat.
Szidja, mint a bokrot, akármit csináljon,
Azt se' tudja, szegény, mé'k lábára álljon:
Ha leűl, az is baj, ha feláll, az is baj;
Pedig áldott ember Jóka, mint a friss vaj:
A légynek sem ártott, mióta kétágú,
Oly szelíd, türelmes, jó tulajdonságú.
De reá az asszony még ezért is nyelvel:
Érti a hat-vágást Judit asszony, nyelvvel.

5. oldal

latinta P>!

    „Hátha még nem késő; megpróbálom” ugymond.
Kapta, rekettyéből egy nagy hosszu guzst font,
Lebocsátá mélyen a homályos kutba
És kiálta: „Csipd meg, feleségem Jutka!”
Meg is fogta Judit; legalább érezett
Férje a guzs végin valami nehezet,
És kezdé nagy üggyel vonni azt fölfelé,
Mert igen nehéz volt, majd megszakadt belé.
Mikor addig huzta, hogy már feleútban
Volt az a valami fölfelé a kútban,
Hol nem oly sötét volt, hol már jobban látszott:
„Uram! ne vigy…” még szeme is káprázott.
Hazudni nem illik, sose' volt kenyerem,
De ugy láttam, mint most, állitani merem…
Mi volt a kötélen? – egy rút fertelmes dög,
Szőröstül, bőröstül egy nagy kamasz ördög!
Farka volt és szarva, lábain lókörme,
Egész teste gyapjas, háta pupos, görbe;
Legcsodálatosabb pedig az hogy félig
Csupa ősz a feje, másutt feketéllik.

     „Miféle szerzet vagy?” kiált Jóka, „mi vagy?
Szólj, vagy visszalöklek, vessz oda lenn, maradj!”
„Jaj csak vissza ne lökj,” amaz így könyörgött,
„Jaj csak húzz fel innét, én volnék az ördög!
Nem tudom, mi van itt, csak most került ide,
De, uttarcson! már is megőszűltem vele.
Húzz ki szegény ember, bizony megszolgálom,
Mert én ezt az izét soha ki nem állom.”

    Monda pedig Jóka: „Felhuználak, földi:
De nem fogsz-e ám majd velem is kötődni?
Csíklandós portéka a te barátságod:
Köszönöm az olyan cifra mulatságot.
Ámbár, annyi mint az – mindegy ördög nékem,
Rosszabb már nem lehetsz mint a feleségem:
Felhuzlak. De elébb kapard össze még ott
És hozd fel nekem az ételmaradékot.”

    Felelt rá az ördög: „Ne kívánd vesztemet,
Hogy ismét lemenjek. Mondok én egyebet:
Majd én belebúvok a király lyányába,
Ejtem azt ördöngös nehéz nyavajába,
Mindenféle borbély próbát teszen vele,
De egynek sem használ kenőfenő szere:
Akkor oda jösz te, kivánsz nagy jutalmat,
Összevetett-kas pénzt, vagy fél birodalmat,
Többet is igérnek ha megorvosolod;
Te pedig azt bátran magadra vállalod,
Mert én, a te szódra, mindjárt eltávozom,
Másik királylányról másutt gondolkozom.
De onnat kibúni nem fogok szavadra,
Azért, édes öcsém, jól vigyázz magadra,
Mert csak egyszer adom magam a kezedbe,
Ródd a füled mellé, s vedd jól az eszedbe.”

    Jóka ezt magának nem mondatta kétszer,
Hanem az ördögöt felvoná két kézzel,
És, hogy az alkuban ne essék galiba,
Áldomásra mentek, egy rossz gugyoriba.
Ott, kupec módjára, mintha venne marhát,
Jól megverte Jóka ördög bácsi markát,
Végre a sok lőre az inába szállott
S felbukék, mikor az egyességök állott.

20-22. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály munkái
Babits Mihály: Jónás könyve
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya
József Attila: József Attila összes versei
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
Radnóti Miklós: Tajtékos ég
Pilinszky János: Pilinszky János összegyűjtött versei
József Attila: József Attila válogatott versei
Ady Endre: Ady Endre összes költeménye
Radnóti Miklós: Járkálj csak, halálraítélt!