66. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

Három ​nővér 356 csillagozás

Anton Pavlovics Csehov: Három nővér Anton Pavlovics Csehov: Három nővér Anton Pavlovics Csehov: Három nővér Anton Pavlovics Csehov: Három nővér Anton Pavlovics Csehov: Három nővér Anton Pavlovics Csehov: Három nővér Anton Pavlovics Csehov: Három nővér Anton Pavlovics Csehov: Három nővér Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Három nővér a kárba veszett szépség drámája. A három testvér (Olga, Mása és Irina) egy vidéki városban él. Életük kusza, szerelmeik zűrzavarosak, mindhárman boldogtalanok. A darab hangulatát a szenvedésnek ez a megfoghatatlan légköre adja, s ugyanilyen megfoghatatlan az „optimizmus”, amely a mű végén fogalmazódik meg: „… a mi életünk még nem fejeződött be… nemsokára megtudják, miért élünk, miért szenvedünk…” A darab, amelynek sem tragikus konfliktusa, sem tragikus szereplői nincsenek, a mozgalmas és az értelmes élet iránti enervált, meddő várakozást rajzolja meg. A három nővér jellegzetes csehovi hősök, akiket a közös – az élet elhibázott, a célokat, eszményeket az életbe átültetni nem tudó, akarat és tartás nélküli, de gazdag belső világot felmutató – szellemiség tart össze.

Eredeti megjelenés éve: 1901

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár Akkord · NTK-klasszikusok Nemzeti Tankönyvkiadó · Nemzeti Színház Színműtár Nemzeti Színház · Színház az egész Magvető

>!
Magvető, Budapest, 2021
128 oldal · ISBN: 9789631441406 · Fordította: Morcsányi Géza
>!
Magvető, Budapest, 2021
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631424935 · Fordította: Morcsányi Géza
>!
74 oldal · ISBN: 9789633641569 · Fordította: Kosztolányi Dezső

11 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Mása Prozorov · Olga Prozorov · Irina Prozorov · Natasa (Natalja) Ivanovna · Andrej Szergejevics Prozorov · Nyikolaj Vasziljevics Gogol · Versinyin alezredes

Helyszínek népszerűség szerint

Prozorovék háza


Kedvencelte 19

Most olvassa 9

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

Roszka>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

Azt gondolom, hogy azokat a könyveket, amik nem tetszenek fiatal korunkban, vagy harminc évvel később elő kéne vennünk, és újraolvasni. Főleg a klasszikusokat, vagy a kötelezőket.Ezt a könyvet vagy negyven éve olvastam és nagyon nem tetszett. Most egy kihívás miatt újraolvasva, a régi 2,5 csillagomat, ünnepélyesen a duplájára emelem!
Teljesen más szemmel olvastam a három lány vágyódását a régi életük iránt, jobban megértettem őket, hogy mit is veszítettek, mennyire kiszolgáltatottak. Gyökeresen megváltozott az életük, amiről nem tehettek. Valahogy fájdalomnak látom a fájdalmukat, lehet nagyobb az empátiám, vagy csak sokkal többet olvastam, másképp látom a világot, mint anno.

7 hozzászólás
SteelCurtain>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

A jog területén éppoly amatőr vagyok, mint magyar politikus az igazmondás terén. De volna néhány javaslatom a BTK kiegészítésére. Úgy mint:
Csoportos magány folytatólagos elkövetése.
Magánszemélyek fizikai jellemzőinek megsértése azáltal, hogy folyamatosan keresztülnéznek rajtuk anélkül, hogy átlátszóvá váltak volna.
Kommunikáció imitálása hosszú monológok párhuzamos előadása által.
Szelektív süketség.
Egyébként el se hiszem, hogy ezt Csehov több mint száz éve írta. Szerintem az éjjel gépelte a szomszédban. Hallottam a billentyűk kopogását…
Csak az a párbaj…
Manapság ezt már nem ilyen gyermeteg módszerekkel intézik el.
Lepuffantani valakit pisztollyal? Ugyan már kérem! Egyes körökben manapság azt tekintik igazán elegánsnak és férfiasnak, ha az ember besúgja ellenfelét az Adóhivatalnak, amely aztán hosszú időre bekasznizza a delikvenst.
De azért menjünk Moszkvába…
Míg nem vagyunk ott, addig lehet ábrándozni.

Bibi_️3>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

Hangoskönyv! :)

később leírom, aztán el is fogom mondani a „klasszikus videóban”!

Nos:
Azt hiszem ha ezek a mûvek kapnànak egy recishàjposùj köntöst hatalmasat emelnėnek a mai ifjak erkölcsèn s gondolkodåsmòdjàn!
Jah meg mintha magukat olvasnåk nem?!
-jajj meg kène tenni, de nem merem…
-jajj olyan rossz nekem, de majd a sūltgalamb a szåmba repūl….
-jajj szenvedni jò, szenvedni menô!

Ezek a lånyok ėppen ezt csinåljåk…akarnak valamit..valami jobbat, csak nekik ne kelljen tenni ėrte semmit. Komfortzònàbòl valò kilèpės esèlytelen….

Tisztelet a kis csoportnak, akik a kivėtelek…..

részletesebben a videóban:
https://www.youtube.com/watch…

Lynn>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

Olvasni tragikus volt. De most, hogy pár nap már eltelt, egyre jobban tetszik. Nyilván azért, mert a mondanivalója fontos, de a tálalása nem nyert meg.

Nekem az orosz neveket megjegyezni önmagában is kihívás, már csak azért is, mert mindenkinek három neve van és mindig más néven szólítják őket, meg becéző formák is vannak. Mire megszokom az egyiket és beazonosítom, már más nevet használnak.

Miután ezen kipuffogtam magam és mindenkire ráaggattam egy jelzőt (Irina a neurotikus, Andrej a „játékszenvedélyes”, Kuligin a nagyokos, Natalja a hisztis stb.), jöttek a dal- és/vagy versbetétek. Engem ezek eléggé zavartak. És úgy alapvetően volt olyan mindenki, mintha zavart lett volna, mintha lebeszéltek volna egymás mellet. Mindenki sirámolta a maga baját, néha meghallgatták egymást, néha csak odébbálltak.

Hosszú idő telik el a dráma eleje és vége között, hiszen menyasszonyból kétgyerekes anya lesz, álláskeresőből dolgozó ember, mégis alapvetően mindenki marad ugyanolyan, mint volt. A báró majd dolgozni fog, a doki majd leszokik a piáról és a nővérek majd Moszkvába költöznek, úgyis oda vágynak vissza már tizenéve. spoiler
Senki sem boldog, kivéve a dadust meg talán Olgát. Ők azok, akik el is költöznek ebből a hangyabolyból.

A tanulság nekem az, hogy ha változást akarok, akkor tenni kell érte, nem pedig a babérjaimon ülve siránkozni. Megszívelendő útmutatás Csehovtól.

7 hozzászólás
Kozmikus_Tahó>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

Házi Csehov dráma készítése 4 lépésben:

1. Vegyél vodkát és egyéb szeszes italokat.
2. Hívd el pár álmodozó hajlamokkal rendelkező bölcsészhaverodat a hajlékodba, egy borongós, szürke, őszi napon, a fentebb leírt árucikkeket emlegetve.
3. Igyátok meg a vodkát és az egyéb szeszes italokat. Az igazán igényesek szamovárban főzött teát is fogyaszthatnak mindezek mellé, nem árt meg a házi Csehov drámának.
4. Beszélgessetek.

Szobahőmérsékleten ajánlott. Jó étvágyat hozzá!

8 hozzászólás
K I>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

Még nem olvastam Csehovot, ez volt az első. A nevét ismertem, de hogy pontosan milyen témákkal, eszközökkel dolgozott, azt nem. Az előszó így igencsak felkeltette az érdeklődésemet a többi drámája, novellája, általában a munkássága iránt. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy túlságosan részletezi a végkicsengést, mai kifejezéssel élve szinte elspoilerezi azt.
A cselekmény, kiváltképp a főszereplőket illetően, tényleg nem egy Hamlet. Nem igazán mozgalmas, nagy ívű. Már az elején megfogalmazódnak a szívfájdalmak, mi több, a lehetséges gyógyír is a szorgos munka utáni vágy és az idealizált moszkvai boldogság formájában, de… ennyi. Mindez csak a jövőben lebeg, és megmarad fontolgatásnak, ábrándnak a szürke, iszapos, sekély víz langymelegében. Valahogy nincs meg a kellő elhatározás, tettrekészség. Volt rá utalás, hogy az apjuk már nem élt, illetve hogy milyen nevelést kaptak fiatalabb korukban. Arra gondolok, hogy a belső erő híján külső segítségre lenne szükségük, aki kézen fogja és a kívánt irányba húzza őket. (Például a hadsereg kötelékébe tartozó szereplők hasonló, külső tényező okán állnak tovább.) Szerintem ezért is ilyen elveszettek. Ami pedig a mellékesebb szálakat illeti, az emberek javarészt tényleg csak mindenféléket beszélnek, és nem igazán figyelnek egymásra. Például Kuligin egy olyan könyvet adományozott, amilyet nem sokkal korábban már adott. A báró (aki téglagyárban akart dolgozni, és összeházasodott volna Irinával) utolsó szavai meg a reggelivel és kávéval kapcsolatosak. Nem túl méltó… A társasági életet olykor olyannak éreztem (főként Szoljonij miatt, akit amúgy megértek), mint a Goriot apó asztaltársaságát (fel is van idézve Balzac). A filozofikus részek egyébként kifejezetten tetszettek, amik a boldogságról, jövőről, egzisztenciális kérdésekről szóltak, akárcsak a végén az utalás Versinyin részéről a műveltség és munkakedv kapcsolatáról.
Egyébként erről eszembe jut az a Bunuel-film, amiben a társaság egyszerűen nem tud átlépni a nyitott ajtón, nem tudják elhagyni a helyiséget.

3 hozzászólás
gabiica P>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

Szerintem ha ezt gimnazistaként kellett volna olvasnom, nem tudtam volna értékelni a benne rejlő különlegességet. Tipikus orosz dráma, ahol kell egy bizonyosfokú átérzés és belelátás, hogy értsd az igazi, mögöttes mondanivalót és tartalmat – ez az, amit talán tíz évvel ezelőtt még nem értettem volna. Kell empátia, hogy megértsd a nővéreket, az egyszer biztos. Egy nagyon összetett, rendkívül jó alkotás, tele olyan felvetésekkel, amelyek nem csak 100 évvel ezelőtt, de most is megállják a helyüket. Azt tudom mondani, hogy ne add fel, ha elsőre nem tetszik, ez pont az a könyv, aminek időt kell hagyni..

HA86>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

Bevallom, többre és jobbra számítottam, hiszen mégiscsak Csehov a szerző. Aztán arra jutottam, hogy talán én vagyok földhözragadt, és nem veszem észre a csavart: mégpedig, hogy a középszerűségről nem szabad kiváló drámát írni, csakis középszerűt, hogy ne csak a történet, hanem a szöveg szintjén is érezzük a középszerűséget. :)
Aztán, még tovább gondolva, be kellett látnom, hogy csak a cinikus énem beszél, és ha jobban megvakarom, a jellemek – vagy használjam inkább a típusok szót? – kidolgozottságát tekintve ez bizony egy eléggé jó darab. A szereplők leglényegesebb vonásait rajzolja meg és hangsúlyozza (karikírozza?) ki Csehov, úgyhogy az örökké Moszkvába, és az elmúlt gyerekkorba (vissza)vágyó, ábrándokat szövögető Irinában például nem volt nehéz magamra ismernem. (Még úgy sem, hogy nem érdekel Moszkva.)
Ugyanígy ismerős a várakozás, hogy „történjen már végre valami”, az unalom és a tétlenség, a csalódottság – szóval, mindazok a nyomasztó érzések, amelyek az eseménytelenségben és céltalanságban megrekedt élethelyzetek velejárói.
A címszereplő három nővér kilátásai – függetlenül attól, hogy más-más életkorban vannak, és a családi állapotuk sem egyezik – nagyjából hasonlók: mindhárman boldogtalanok, de egyikükben sincsen meg a változtatáshoz szükséges erő: a boldogságot a jövőbe taszítják, és a megoldást az „időtől” várják. Aztán persze az idő sem old meg semmit, és ahogyan peregnek az évek, úgy kerül egyre távolabb Moszvka, és úgy süppednek egyre mélyebbre a tétlenségben. Mindeközben ott él velük a házban öccsük felesége, aki a nővérekkel ellentétben tetterős és igen határozott elképzelései vannak arról, hogy a dolgoknak hogyan kellene működniük. Az idős dadának például semmi keresnivalója a háznál, hiszen már úgysem veszik hasznát, Olga pedig adja át a szobáját a párhónapos unokaöccsének, aki csakis abban a szobában érezheti jól magát…
A nővérek tragédiája (a rosszul megválasztott hivatás; az unalmas házasság; a nem megfelelő embernek tett házassági ígéret; a zsarnokoskodó sógornő; a plátói szerelem; az elvágyódás Moszkvába) igaziból csak részben fakad a körülményekből: valójában eléggé hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ők maguk is felelősek a boldogtalanságukért.
Nincsenek azonban igazán nagy kilengések és szélsőségességek (még a valóban tragikus eseményeknél sem, spoiler ), és igazi mélységében átélhető és átérezhető dráma, csak a lassú enyészet, és aztán a gyors, érzésem szerint összecsapott befejezés.
Szóval, bennem nem hagyott mély nyomot a történetük…

Olympia_Chavez>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

A három nővér drámája olyan csendesen olyan finoman kúszik be a történetbe, mint ahogy a késő őszi köd telepszik a tájra. Először még csak sejtelmesen körbeleng, aztán sűrűsödik, majd zajtalanul megül a szereplők és az olvasó lelkén. Nincs benne nagy felhajtás, nincs csinnadratta. A nagy események a színfalak mögött játszódnak, mi már csak ezek lecsapódásait és következményeit látjuk, a lelki folyamatokat, a statikusságot, a vívódást, a vágyakozást a tehetetlenséget, az egyéni drámákat. Csehov hősei is magányos, felesleges figurák, akik nem tudják maguknak megteremteni azt, amire valójában vágynak. Elmegy mellettük az élet és ezt hol sírva, hol rezignáltan veszik tudomásul. Ez a fajta viselkedés, illetve a szereplők párbeszéde olykor szürreálissá teszi az összképet. Egyes motívumok, mint a vissza-visszatérő óra, vagy a Puskin idézet, mely mindig a legzaklatottabb pillanatokban jut Mása eszébe, nyomasztóvá teszik a darab hangulatát. A szereplők elbeszélnek egymás mellett, érzelmeiket elfojtják, ettől végképp úgy érzi magát az olvasó, mintha furcsa lények magánéletének kiragadott pillanatait nézné egy üveglap mögül. Ez a fagyos mozdulatlanság szuggesztív erővel hat az olvasóra és mégis, mindezen negatív hangzású benyomások ellenére is befogadható, szerethető, lenyűgöző és magával ragadó. Ennek oka pedig valószínűleg abban rejlik (próbálok az elfogultságomon fölülemelkedni), hogy könnyedén és letisztultan ír, cifraságoktól mentesen, lényegre törően. Csehov mesterien használja a rendelkezésére álló eszközöket és okosan tanít a történettel, mondhatni Ő volt a XIX. század legnagyobb motivációs trénere, aki mainapság sem marad hatástalan.

KingucK P>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

A három nővér elkeseredett vágyódása a poros kisvárosból a nosztalgikusian felmagasztalt Moszkvába. Hamisíthatatlan orosz szenvedés :)
Csak a tervezgetés, az önsajnálat és a vágyódás marad. Hol marad a cselekvés?
Körülbelül végig ezt éreztem… miért nem tesznek már érte h elutazzanak, ha már ennyire vágynak utána???
Persze, értem a lényegét, és a szenvedés tárgyát is, körülbelül én is így sajnálnám magam ha a kis falumban maradtam volna :D Így Csehov elérte a célját…


Népszerű idézetek

Szelén>!

Mi, oroszok, nagyon szeretjük a magasröptű gondolatokat, de mondja, az életben miért járunk olyan nagyon-nagyon alacsonyan?

40. oldal (Akkor, 2005)

Papírtigris>!

A boldogságot […] nem tudjuk élvezni. Csak kívánjuk.

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
Papírtigris>!

MÁSA: Azt hiszem, hogy az embernek hivőnek kell lennie, vagy keresnie kell az igazságot, különben az élet sivár, sivár… Élni, és nem tudni, miért repülnek a darvak, miért születnek a gyerekek, mire vannak a csillagok az égen… Vagy tudja az ember, miért él, vagy pedig minden hiábavaló ostobaság.

zöldszemesostoros>!

VERSINYIN:
Nemrégiben olvastam egy francia miniszter naplóját, melyet a börtönben írt. A minisztert a Panama-ügy miatt csukták be. Milyen lelkesedéssel, elragadtatással beszél a madarakról, melyeket a börtön ablakából figyelt meg, és azelőtt, mikor miniszter volt, észre sem vett. Természetesen most, amikor már szabadlábra helyezték, nem veszi észre a madarakat, ahogy régebben sem vette észre őket. Maga sem veszi észre majd Moszkvát, mikor ott él. A boldogságot nem élvezzük, és nem is tudjuk élvezni. Csak kívánjuk.

Corvus_CoRex>!

Ha férfi filozofál, az filozofisztika, vagy mondjuk szofisztika. De hogyha egy nő filozofál, vagy két nő… az, kérem alássan – nem mindig papsajt.

16. oldal (Akkord)

Fanniii>!

TUZENBACH Különös, hogy az életben a legbutább apróságok néha milyen fontosnak tűnhetnek, hirtelen csak úgy, minden ok nélkül.

Negyedik felvonás

EBrody I>!

VERSINYIN Miről? Ábrándozzunk… Például az életről, hogy milyen lesz utánunk két-háromszáz év múlva.
TUZENBACH No és? Léggömbökön fognak repülni, megváltoznak a ruhák, lehet, hogy egy hatodik érzéket is felfedeznek és kifejlesztenek, de az élet, a nehéz, a titokzatos és boldog élet csak ugyanaz marad. És ezer év múlva az ember ugyanígy fog sóhajtozni: „Jaj, nehéz élni!” – és ugyanakkor félni fog a haláltól, és nem akar majd meghalni, pontosan úgy, mint most.

Második felvonás

Bogas>!

OLGA Szent isten, magán zöld öv van? Drágám, ez egyszerűen képtelenség!
NATASA Talán valami rosszat jelent?
OLGA Nem, nem, hanem rémesen áll magának.

Első felvonás

JBollok92>!

Én azt a nézetet vallom, hogy nincs és nem is lehet olyan unalmas és szomorú város, melyben az okos, képzett ember felesleges volna.

25. oldal (Akkord, 2005)

K I>!

„Az életben nem minden pillanatban mondanak bölcs dolgokat. Esznek, isznak és bolondságokat beszélnek.” – vallotta Csehov.

6-7. oldal, Előszó


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az őrült naplója
Örkény István: Macskajáték
Örkény István: Tóték / Macskajáték
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója
Tennessee Williams: A vágy villamosa
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / Az orr / A revizor
Szophoklész: Antigoné
Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / A revizor