A kötet olyan írásokból ad válogatást a Saint-Exupéryt kedvelő olvasóknak, amelyekből megismerhetik a pilóta-író magatartását a II. világháború első éveiben. A részben Saint-Exupéry által, részben róla írt dokumentumokból (levelekből, cikkekből, naplórészletekből, visszaemlékezésekből stb.) egy olyan ember portréja rajzolódik ki, akit nem elégített ki az irodalmi dicsőség, hanem mindenáron ki akarta venni részét a nácizmus elleni küzdelemből, s akit hazája sorsa mellett a külföldre kényszerült franciák megosztottsága is kétségbe ejt.
Háborús írások 1939–1942 0 csillagozás

Most olvassa 1
Várólistán 5
Kívánságlistán 3
Népszerű idézetek
Ha minden rajtam múlik, diadalmaskodni fogok. De ha nem függ tőlem semmi, nincs reményem. Azt hiszem, előbb mindig azt kell feltételezni, hogy minden tőlünk függ. Minden. Akkor tud az ember a leghatékonyabb lenni.
"A lejtő morálja" 62.old.
Hát nem értik, hogy valahol rossz útra tévedtünk? Az emberi hangyaboly gazdagabb, mint volt, több kincsük, több szabadidőnk van, s mégis hiányzik valami lényeges, amit nehezen tudunk meghatározni. Kevésbé érezzük embernek magunkat, valahol titokzatos kiváltságokat veszítettünk el.
"A háború szégyene, a béke szégyene" 18.old.
S újra egy érthetetlen ellentmondásra gondolok. Olykor a test mi magunk vagyunk. A test, amely szeret, amely a tűz mellett ízlelgeti az este békéjét. Amely elalvás előtt összegömbölyödik a takarók alatt. Amely mosolyogni tud. S aztán van, hogy a test különbözik tőlünk. Eszköz csupán. Munkára hajtjuk, akár az ökröt. Elfogadjuk, hogy a fülébe sípoljanak. hogy megsüssék- megpirítsák a húsát. Ahogy a tegnapelőtti bajtársainknak. Amikor a test nem más, mint egy „jó szerszám”. S az érzés is kétféle: a lehetséges halál miatti szomorúság, mint ma este. Meg mélabús ábrándozás arról a sok kertről, amely bezárul előttünk. Elég egy Messeschmitt villáma, s azonnal lángra lobbanunk, akár egy fa. A tiszta égből sújt le ránk. S utána már csak a függőleges, néma zuhanás…
"Harcosként, nem pedig turistaként" 39.old.






