Az ​ember földje 84% 64 csillagozás

Hátborzongató. Olvasd elcsendesedve, elmerülve, elmélyülve és megérted, miért.

Egy újabb remekmű Antoine de Saint-Exupery tollából. Gyönyörűen fogalmaz a repülésről, a tájról, az érzéseiről. Szinte minden mondat után meg kellett állapítanom, hogy már megint milyen szépen fogalmazott, és milyen csodálatos gondolatokat írt az emberi életről, a kapcsolatokról, a repülésről, a háborúról, a sivatagról, a hegyekről, a tájról, vagy akár a csillagokról.
Imádtam a leíró mondatai mellett az igazán érzékletesen megfogalmazott hasonlatokat is. Nagyon szépen bánik Exupery a szavakkal.
Igazán nagyon kellemes és szívet melengető olvasmány.

Antoine de Saint- Exupéry beírta magát a történelembe A kis herceg című könyvével, de nem ez volt az egyetlen regénye. Szerettem volna másik történetét is elolvasni, amire a Helikon Kiadó gondozásában megjelent Az ember földje című válogatása remek lehetőséget adott. A kötet mérete és borítója rögtön elnyerte a tetszésemet.

Éjszakai repülés című történettel kezdődik a könyv, mely bemutatta milyen veszélyeket rejtett a még kezdetleges éjszakai repülések. Majd utána a címadó regény következet, Az ember földje. Ebben a történetben megismerhettem Exupéry múltját, ugyanis a saját életét, ismerősei történetét írta le. Még az a történet is helyett kapott, amikor a sivatagban lezuhant és, ami az ihletet adta számára A kis herceg megírásához. Az ember földje magával ragadott, ahogy tükröt mutatott a világnak, miközben elmesélte a saját történetét. Ezek után Manon, a táncosnő és a Levél egy túszhoz című történetek következtek. Végül pedig egy utószó zárta a könyvet. Nagyon tetszett, ahogy Takács M. József összefoglalta ezeket a könyveket, Exupéry írásait.

Összességében tetszett ez a kötet és szeretnék még Antoine de Saint-Exupéry regényeket olvasni. Csodálatos, ahogy megírta a történeteket, olyan volt mintha én is épp repülőt vezetnék, érződött a szenvedélye a munkája iránt.

Továbbiakért kattints a blogomra :)
https://biankakincsei.blogspot.com/2022/08/2022-augusztus.html

Egészen megszomjaztam közben.
Mi már úgy néz ki, a probléma-csinálásban vagyunk a legjobbak. A megoldásban már kevésbé.
Kinézek a gép szárnyának roncsai alól, látom a végtelen sivatag narancsos-sárgáját. Hűl a levegő. Enyhet ad ez a hideg a kínzó szomjúságomnak. Franciául beszélek, de mindenki érti amit mondok. Nem a nyelv a lényeg. Nem is a test. Te ott belül vagy. Legbelül a héj alatt. És olyan szépek vagyunk, hogy elsírja magát ettől az ember. Utazunk. Visszük a testünket ide-oda. De hogy mi valójában hová érkezünk, hol vagyunk, hol az otthonunk, az a legfontosabb.

Vegyes érzéseim vannak, mert nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, hisz A kis herceg az egyik kedvencem. Ez a könyv sem rossz, inkább csak nem voltam megfelelően ráhangolódva a mélységeire. Számomra ez nem egy egységes regény, több rövidebb- hosszabb elbeszélést tartalmaz. Nem sorrendben olvastam őket.
Az éjszakai repülés, az első elbeszélés tetszett a legjobban. Teljesen át tudtam élni az éjszakai repülés csodáját, veszélyeit és felelősségét, mind a földön, mind a levegőben. Végig fenntartja a feszültséget, borzongató, de megnyugtató is. És a vége hasonló számomra, mint A kis hercegé, off
Másodiknak Manon a táncosnő került terítékre. Nem volt rossz, érteni a mondanivalóját, de mégis zavaros kicsit.
Harmadik olvasásom, de a könyveben utolsó a Levél egy túszhoz. Ez a „levél” sokmindenről beszámol, de nincs konkrét címzettje, legalábbis nincs megnevezve. Én úgy gondolom, Exupéry annak a barátjának írta, akinek A kis herceget ajánlotta.
Utolsó olvasásom Az ember földje volt, a könyvben másodikként szerepel. Ez érdekelt a legjobban, és a terjedelme miatt is utoljára hagytam. Sajnos a kívánt hatást nem érte el. Igaz, sok mindent megtudtam erről a számomra ismeretlen, és távoli világról, mégis kicsit darabosnak éreztem az elbeszélés fonalát. spoiler
Összességében örülök, hogy a kezembe vettem, és úgy gondolom, lesz még alkalom, mert jobban is tudnám élvezni, csak valahogy most nem ment.

Tömény. Már-már fáj, mert minden metafora, gondolatsor és prózába oltott költői kép ütni akar – keményen/hadonászva. Kissé olyan, mintha az író erkölcsi példázatokat és tanmeséket celluxozott volna egy cséphadaró végére, hogy azzal – és persze baráti szándékkal – közelítsen az olvasó felé. (Valahol megértem azokat, akik 2,5-3 csillagot adtak.) Mákunk, hogy Saint-Exupéry és Rónay György tehetséges fickók voltak, ez az egyik, ami menti a szépen szépet mondani akarás töménységét. A másik a szerző élettapasztalata: tényleg érdemes érte a sorok közé fúrnunk magunkat. Ráadásul Saint-Exupéry tapasztalatára csakis a huszadik század első felében tehetett szert az ember, soha máskor. Ez a könyv nem születhetett volna meg sem előbb, sem később. Épp ideje volt. „Komoly” élmény.

Mondatról-mondatra, egyre jobban csodálom Saint-Exupéry tehetségét, a gyönyörű kifejezésmódját, a gondolatait a világról, a csillagokról, a repülésről. Nagy hatással van az emberre miközben olvassa a műveit.

Exupéry újabb remeke. Érzem a bőrömön a sivatagi forróságot és a szeretetet,is, ami segített a regényt megszületni.

David Attenborough regényéhez hasonlóan Exupéry is egy hőskorban visz el bennünk Az ember földje című regényével. Annyi a különbség, hogy még Attenborogh állatokat gyűjtött, addig Exupéry postapilóta volt, így könyvében a repülőgép felfedezők mindennapjainak és nehézségeinek állít emléket. Bemutatja azokat az jó értelembe vett őrülteket, akik a század elején arra vetemedtek, hogy életüket kockáztatva elvigyék a postát két kontinens között és így felfedezték a ma is használatos légiutakat is. Akár A kis hercegben itt is nagyon szépen ír. Csodálatosan fest le tájakat és érzéseket, bár azt is meg kell említenem, hogy itt néha kicsit ömlengős a stílusa. És ha már A kis herceg, akkor rengetek motívumot találtam ebben a könyvben, amiből arra következtettem, hogy a pilótaként átélt emlékeiből merített ihletet az író a következő könyvének megírásához.
Az utolsó 10 oldalon az „Emberek” résznél sikerült felhúznia. Én azt meg tudom érteni, hogy kiábrándult az emberekből, sőt azt is, hogy antiszociális, viszont nem tudtam A kis herceg íróját összeegyeztetni ezzel a gondolkodással. Az utolsó fejezetben eléggé sznob hangot üt meg és lekezelően beszél a munkásosztályról. Arról elmélkedik hosszasan, hogy a munkásemberek buták, elmaradottak és tanulatlanok – na most a legjobb tudásom szerint az XX. század elején a munkásosztály gyerekeinek még mindig nem volt olyan széleskörű oktatás nyújtva, mint a jobb körülmények közül jövő gyerekeknek. Elitista és nagyképű gondolkodásra vall azért lenézni embereket, mert nincs lehetőségük tanulni. Nem mondom, hogy a magyar oktatási rendszerrel minden rendben van, de az tény, hogy a mi nemzedékünknek 16-18 éves koráig lehetőséget biztosítanak arra, hogy tankötelesek legyenek és ha akarunk akár még tovább is tanulhatunk. Az ő korában egy szegényebb gyereknek már dolgoznia kellett és segítenie a családját, szóval nem értem, hogy egy magát gondolkodó embernek valló egyén, hogy nem látta ezt vagy hogy felejtkezhetett meg róla. Ha élne még Exupéry akkor javasolnám neki, hogy olvassa el Erik Knight Légy hű magadhoz című regényét mert ott nagyon szépen össze van foglalva egy XX. század elején született fiatal ember által, hogy milyen lehetősége volt egy munkásosztálybelinek a tanulásra akkoriban.

Nagyon szeret(t)em. Igazi bárhol-bármikor könyv.