Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Antoine de Saint-Exupéry – barátainak Tonio vagy Saint-Ex – gyerekkorában biciklivel akart repülni. Később tengerész szeretett volna lenni. Aztán mégis pilóta lett és híres író. Végül repülővel a tengerbe veszett. Vagy elrepült a B-12-es kisbolygóra, az aranyhajú kisfiú után, akivel a sivatagban találkozott. az is lehet, hogy visszatért oda, a csillagok közé. A földön gróf volt, de ezzel sohasem törődött, hiszen kockafejű melák létére alighanem maga volt a kis herceg.
Ő látogatta meg a királyt, az iszákost, az üzletembert, a lámpagyújtogatót, ő szelídítette meg a rókát, neki volt egy virága és három vulkánja, amelyeket hetenként megtisztított. S ő nevet azóta ránk minden csillagról, ha könyvet olvasunk.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Ez az a könyv, amivel próbálkoztam nagyon kicsin és nem értettem. Próbáltam aztán később, és egy világ nyílt meg előttem. Olvastam nemrég, csak úgy, porosan szedve elő egy hátsó polcról – igaz könnyeket hullattam. És mert embertársam erre rácsodálkozott, rájöttem, idővel elfelejtjük a kulcsot, ami ezt a könyvet nyitja. Pedig nem is nehéz.
Nem értem, miért adják egyes iskolákban alsó tagozatos kötelező olvasmánynak. Egyértelműen nem kisgyerekeknek szól, és ezt nekem többen mondták is annakidején (nekünk nem volt kötelező), ezért csak 15 évesen vettem le a polcról, a legjobb barátom kedvéért. Azóta a TOP 3-ban szerepel nálam, és szerintem ez nem is nagyon fog elmúlni.
az a jó ebben a mesében hogy hiába tocsog vastagon az élete során ráömlesztett sziruptól simán átüt rajta bármikor és jól gyomorszorít
Szerintem A kis herceg egy olyan könyv, amit mindenkinek felolvasnak vagy mindenkivel elolvastatnak amikor még kicsi (nekünk például napköziben olvasták fel általános iskolában). És olyankor senki sem érti. Aztán idősebb lesz, újraolvassa és újra és újra és rájön, hogy ez zseniális.
mert örökké felelős lettél azért amit megszelídítettél. azért szeretem, mert minden olvasásnál mást mond. néha te vagy a szelídített, néha te vagy a szelídítő, és sohasem tudom, hogy melyik a nehezebb szerep.
alapmű, mindenkinek csak ajánlani tudom, olvastam gyerekként, tinédzserként, felnőttként és mindig tetszett
némely részlete unalomig közhelyig alázva és mégis jó
s szívet melengető és emberi és vidám és szomorú
szeretem :)
Minden életkorban mást jelent, érettebb fejjel olvasva értettem meg igazán. Ez az a könyv, aminek minden mondata megállja idézetként a helyét egy emlékkönyvben.
Ezt is kisgyermekkoromban kaptam, s nem értettem igazán akkor, miről is szól… kígyóban rejtőző elefánt, vagy kalap, ilyen-olyan bolygók..nehéz volt megérteni 7-8 évesen…
Kicsit később kellett rájönnöm, hogy mekkora felelősség is van abban, ha az ember megszeret, "megszelídít" valakit…
Én nem tudom, mit tud ez a könyv, minden mondata teljesen elcsépelt szállóige mára, és alapvetően az a véleményem, hogy ez egy iszonyúan nyálas mese, mégis végigbőgöm minden újraolvasás alkalmával.
Először ötödikes koromban kerültem a kezembe, bár nem sok mindent értettem belőle. De tegnap újra elolvastam és sírtam egy kicsikét.
Top idézetek
– Hát te mit csinálsz itt?
– Iszom.
– Miért iszol?
– Hogy felejtsek.
– Mit?
– Azt, hogy szégyellem magam.
– Miért szégyelled magad?
– Mert iszom.
– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
-Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
-Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem.
– …szelídíts meg engem.
– Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.
– Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…
De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását… …Így aztán a kisherceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
– Ó!- mondta a róka. – Sírnom kell majd.
– Te vagy a hibás – mondta a kisherceg. – Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
– Igaz, igaz – mondta a róka.
– Mégis sírni fogsz! – mondta a kisherceg.
– Igaz, igaz – mondta a róka.
– Akkor semmit nem nyertél az egésszel.
– De nyertem. – mondta a róka – A búza színe miatt…
– Megszelídíteni, azt jelenti: kapcsolatot teremteni.
– Kapcsolatot teremteni? – kérdezte a kis herceg.
– Úgy bizony – mondta a róka.
– Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel a számomra a világon. És én is egyetlen leszek a számodra.
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Robert Merle: Állati elmék
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame
- Michel Houellebecq: Elemi részecskék
- Marguerite Duras: A szerető
- Tessa de Loo: Ikrek
- Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában
- Thomas Mann: Doktor Faustus
- Paul Auster: A véletlen zenéje
- Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Szabó Magda: Abigél
- J. D. Salinger: Zabhegyező
- George Orwell: 1984
- Alan Alexander Milne: Micimackó
- Gabriel García Márquez: Száz év magány
- J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
- J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi
- Charlotte Brontë: Jane Eyre
