Ellopni ​egy Chagallt (Mysterious Universe: York Ketchikan 4.) 86% 55 csillagozás

Ez volt Sheenard második Myterious Universe nagyregénye az Excalibur keresése után, és érződik rajta, hogy egyszerre nagyon sokfelé próbált elindulni. Míg az Excalibur egyetlen aszteroidaöv kultúráját mutatta be nagyon alaposan, itt a szerző inkább a világ fősodrába csatlakozott ezer és egy szállal. Van itt célzás a Katedrálisra, Démoncsászárokra, Feketecsuklyásokra, Űrtemplomosokra; a sorozat ismerői számtalan ismerőssel találkozhatnak. A szerző szemlátomást élvezte a Harrison Fawcettel való „összebútorozást”, és a közös világteremtést, mert egy csomó dolgot úgy vett át annak műveiből, hogy közben a maga szája íze (és humora) szerint értelmezte újra őket. Erre meg is volt a lehetősége, hiszen az ő könyvei 300 évvel később játszódnak, és ez idő alatt sok minden átértékelődhet a világban. Még a csúcstechnológiából is válhat tinilányok játékszere.

A regénynek van egy nagyon intelligens oldala, amelyben Marc Chagall művészete kap új, misztikus értelmezést a távoli jövő okkult tudományoktól sem idegenkedő világában. És egy falat kaparóan éretlen oldala, amely során a könyv szereplői lépten-nyomon fegyvert ragadnak, és különösebb ok nélkül tömeggyilkos ámokfutásba kezdenek. Utóbbinak pedig soha semmi következménye nem lesz, ami azért elgondolkodtat arról, hogy miféle kupleráj lehet ez a 30. század? Az egészet egy heist-sztori foglalja keretbe, amely már-már groteszk méreteket öltő technodumájával tüntet: az egyik futurisztikus kütyüt semlegesíti a másik futurisztikus kütyü, és az egész addig folytatható, amíg meg nem unjuk. Szinte a Kvantumtolvaj paródiája is lehetne, ha nem lenne Rajaniemi regényénél pár évvel régebbi darab.

A világ legjobban védett bankjában, a Rational Bank széfjében őrzik Marc Chagall – A zuhanó angyal című festményét. Egy csoport már megpróbált bejutni a szigorúan őrzött páncélterembe…de nem sikerült nekik kihozniuk a festményt. A feladat 20 évvel később York Ketchikant megtalálja :)
Anthony Sheenard szereti a regényeiben keverni a kalandot, az akciót és a kultúrát. Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha Indiana Jones és Rambo DNS-se keveredett volna, melybe beleszerkesztettek egy kis humorért felelős gént is, és így jött volna létre York Ketchikan. Jó, egy csipetnyi Die Hard hangulat is van benne, de csak ezért, mert ez is egy karácsonyi történet, hiszen a Szentszék is megjelenik a színen.
Egy kis művészettörténeti képzést is kapunk, ugyanis a regénybe az író szépen beleszőtte Marc Chagall életrajzát, valamint A zuhanó angyal című festményének a történetét és szimbolikáját. Mindezt úgy, hogy belesimul a történetbe, és egyáltalán nem érezzük unalmasnak vagy érdektelen információnak.
Az akciójelenetek nincsenek túlírva, sőt, nagyon feszesek és szinte látjuk lelki szemeink előtt mindazt a pusztítást, amit véghezvisz York és kicsiny csapata. Nem számít, hogy csillaghajóról, egy üzletről, egy utcáról vagy egy egész városnegyedről van szó, hiszen ahol York megjelenik, ott előbb-utóbb elsül egy fegyver, és ez nem szokott válasz nélkül maradni.
Jöhetnék most itt a karakterépítés hiányával, ha tényleg éreznénk a hiányát. Egyetlen karakterünk van, aki számít és a folytatásokban (és előzményekben) is velünk marad, és az nem más, mint a főszereplő, York Ketchikan. Az ő karaktere kidolgozott, és regényről-regényre egyre jobban megismerhetjük a múltját, a jelenét és a jövőjét. A többi szereplőről mindössze annyit tudunk, amennyi szükséges a történetben játszott szerepük megértéséhez.
Mint a többi York Ketchikan regény, ez is megállja egyedül is a helyét, azaz nem szükséges az előzmények ismerete a történet megértéséhez. Bár, így ahogy egyre több részt olvasok el a sorozatból, kicsit úgy érzem, hogy talán jobb lett volna az elejéről, és nem a végéről kezdenem

Bővebben: http://www.letya.hu/2019/12/anthony-sheenard-ellopni-eg…

"Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a regényt, akkor az mindenképpen a „mozgalmas” kifejezés lenne. Mert bizony itt olvasás közben csak úgy pihenhet az olvasó, ha félreteszi egy kis időre a könyvet, egyébként egyik akció követi a másikat, üresjárat nem igazán van. Ha azt mondom, hogy „Vadállat ez a York!”, akkor a baráti körömhöz tartozók már értik is, hogy miről beszélek. Arról, hogy a főszereplőnk közelében nem életbiztosítás hosszan tartózkodni, és ahol ő megjelenik, ott bizony kő kövön nem marad. Ez utóbbit tényleg szó szerint kell érteni, mert a ténykedése során majdnem egy teljes város válik a földdel egyenlővé, és nem egy űrhajó kerül a roncstelepre."

„Elképesztően mozgalmas, kellően összetett és csavaros történet, amely nem nélkülözi a humort és a mögöttes információkat sem. Mert igaz, hogy jókat kacagtam York és csapatának beszólásain, a Köpök az idegenekre bár koktéljainak elnevezésein, valamint azok hatásain, de mindezek mellett – többek között – Chagall élettörténete, festményei leírásai, Aleister Crowley életútja és munkássága is megelevenedik a lapokon.

Bevallom, hogy én ennek a regénynek az olvasását nagyon élveztem. Elégedettséggel tölt el, hogy annak idején engedtem a kísértésnek és megvettem a könyvet, ugyanakkor verem a fejem a falba, mert magamnak sem tudom megmagyarázni, hogy miért csak a vásárlást követő öt év után vettem a kezembe olvasás céljából. Van amire nem lehet értelmes választ adni – de mindegy is, mert a lényeg, hogy tetszett, nagyon élveztem. Ha valaki pedig kedvet kapott egy közel ezer évvel később játszódó bankrablásról szóló, akciókkal tarkított történet olvasásához, akkor azt javaslom, hogy vágjon bele a kalandba.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2016/06/anthony-sheenard…

Kicsit csalódást keltő volt, túl sablonosak voltak a szereplők, az események, bár néhol igen humoros, egyszerűen sok volt. Nehéz izgalmas történetet írni egy olyan világban, ahol bármi megtörténhet, egyszerűen nem izgalmas egy olyan tűzharc, ahol a főhős fegyvere magától céloz, és áthatolhatatlan pajzsa van… Egyszerűen szaladgáltak, robbantgattak, de igazából semminek nem volt következménye.

Második Mysterious Universe kötetemben ismét York Ketchikannal találkoztam.
Nos, érdekes figura, néha úgy éreztem, ő a MU 23-ik századi felturbózott-felhuzalozott James Bondja. Kicsit vadabb kiadásban, lazább szöveggel .. de természetesen a legjobb nők döglenek érte, mindig van egy big gun a keze ügyében, na és persze minden szorult helyzetből megmenekül. De épp ezért szeressük… Nekem ez a történet jobban tetszett, mint a Hercegnő nyakéke, végig piszkálta az agyam, az események a végére felpörögnek, minden részvevő felsorakozik egy helyszínen, néha túl transzcendens vallási síkokra csúszva, de mindenképpen egy epikus befejezést tartogatva..
.. és ha valaki kíváncsi hogy kerül egy 1997-es Mercedes S280-as a Conques bolygóra az események középpontjába, feltétlenül olvassa el a könyvet.:P

Remek volt, ez a második York Ketchikan-sztori, amit olvastam, Sheenard remekül vezeti a szálakat, mindig kiderül valami, egészen az utolsó oldalakig bonyolódik a történet, letehetetlen könyv. Van benne hatalom, művészet, harc, szex, szerelem, múlt, jövő, angyalok, démonok, szuper autók és intelligens fegyverek, szóval minden amit elvárok egy MU sci-fi-től, egy baj van csak vele, hogy a Katedrálist előbb olvastam. :)

York Ketchikan-nel először az Excalibur keresésében találkoztam, ahol azonnal a kedvencem lett. Aztán a kezembe került ez a könyv, és mindjárt megerősödött poziciójában. Talán egyeseknek kicsit sok az egy másodpercre jutó robbanások, és lángoló hullák aránya, de még így is fantasztikus. 5

Első MU, most már kicsit túlzásnak tűnik az a „keménykedésmennyiség”, amiből a sztori áll, az viszont tény, hogy szórakoztató és nem átlagos.

Ez a York Ketchikan természetre pontosan olyan, mint Brett Shaw, csak teljesen más a hátterük. Ezzel nincs is semmi baj, de valami egyedibb karaktert is lehetett volna formálni belőle. A cselekmény pörgött rendesen. Egy valami biztos… ha ez a York gyerek egyszer valamibe belekezd, akkor ott kő kövön nem marad :)