A ​hercegnő nyakéke (Mysterious Universe: York Ketchikan 3.) 78% 43 csillagozás

York Kechikan (majdnem) elsőként megjelent, de időrendileg második/harmadik regényes története. Egy tolvajmeló jellegű küldetésnek indul, aztán egészen más kerekedik ki belőle. A fülszöveg elég sokat elmond az alaphelyzetről, ám a bonyodalmakról már keveset. A saját testpajzzsal felszerelkezett, számtalan harcművészetben jártas főhős egy űrutazás előtti technológiájú idegen bolygóra megy, hogy megszerezzen egy értékes nyakéket. Aztán kiderül, hogy a helyzet bonyolultabb, a lakók nem elmaradottak, csak másként fejlődtek. Nők uralkodnak a férfiakon, ráadásul a bolygó népe alakváltó – az itteniek állatalakot képesek ölteni, mintha vérfarkasok lennének, csak sokféleképp (nagymacskák, medve, holló, polip törzs is akad közöttük). Ez kedvemre való volt a [[https://moly.hu/konyvek/mark-rein-hagen-werewolf-the-apocalypse|Werewolf the Apocalypse]] szerepjáték rajongójaként. A francia kifejezések garmadája és az idegenlégiós stílus viszont erősen távol áll tőlem, így nehézkesen rázódtam bele a történetbe. Aztán sikerült, amit megkönnyített a főhős laza és találékony viselkedése, a szerző humora (bár néha túltolta és fárasztott), és a részletesen kifejtett, izgalmas akciójelenetek. Szeretem, ha a tényleges látványon túl a mozgatórúgókat, miérteket is kifejti az író. Tele van jópofa ötletekkel, filozofálgatós kérdésfelvetésekkel, élvezetes párbeszédekkel, kellemes – bár a főhősön kívül nem annyira jelentős – karakterekkel. Mondjuk, a XXX. század körüli cselekmény ellenére meglehetősen XX. századiak a főszereplő megjegyzései (amit a szerző azzal magyaráz, hogy az olvasók számára átfogalmazott pár utalást, de ez nem mindig állja meg a helyét, mert elvész a főhős hangja az írói hangban).

Külön dicséret a borítóképet megalkotó Temesi Péternek, a jelenet egy az egyben benne van a regényben (kivéve a lángokból kirajzolódó farkasszellemet, amit csak a legvégén vettem észre), de a fejezetek elején feltűnő belső kis rajzok is hozzátettek hangulathoz.

Az első MU regényem volt, és szerintem jó bekapcsolódási pont ebbe az űrutazós, szupertechnológiás, mágiás-mitológiás, történelemújraélős, időutazgatós világba.

„Hála” a 90-es éveknek mind a mai napig nagyon (értsd naaagyooon) nagy fenntartásokkal viszonyulok mindennemű magyar sci-fi vagy fantasy zsáneralkotáshoz. Így természetesen ehhez is. Bizonyos értelemben azt kaptam amit vártam, emellett azonban kellemes meglepetésben is részem volt. Az egész világot jellemzi az az enyhe blődség amit a Cherubion és Valhalla kiadók könyvajánlói alapján lengheti át a magyar zsánerfelhozatalt. Ebben az esetben azonban ez nem áll neki rosszul. Olyan érzés mintha a szerző egy kocsma sarkában mesélné egy korsó sör mellett a vigyorgó baráti társaságának.
Kicsit tartottam is hogy sok lesz a fantasy elem, hisz ez egy afféle kevert univerzum, space fantasy. Sheenard azonban könnyen veszi az akadályt. Ha meg is jelenik valami misztikus vagy mágikus, oda se bagózik rá. Könnyedségével kimondatlanul is elhiteti velünk hogy itt történtekben semmi furcsaság sincs, csak mi nem figyeltünk eléggé fizika órán.

A hercegnő nyakéke, a gilleth-mutáns háború után fél évvel veszi fel a történet fonalát. York Ketchikan megkapta a hivatásos túszévekért járó kárpótlást, melyből egész életében gond nélkül elélhetett volna.
Annak ellenére, hogy a történet a jövőben játszódik, megérkezve a Moreau felszínére, olyan érzésünk van, mintha visszautaztunk volna az időbe, a XIX. század végére, a XX. század elejére, a földihez hasonló világra, bár a moreauiak tartogatnak még meglepetéseket az olvasó számára. Mintha egy misztikus történetbe csöppentünk volna, ahol a metamorfózis mindennapos dolog.
A kalandokkal teli történet magával ragadja az olvasót, aki belemerül ebbe a misztikus világba. Egymást követik a vadabbnál vadabb összecsapások, miközben egyre forróbb lesz a talaj York lába alatt, hiszen nem tudja sokáig titkolni, hogy ki is valójában.
A kaland és izgalmak mellett kapunk egy jó adag humort is, ami precízen van mérve, a megfelelő helyen és megfelelő időben. Egy-egy beszólás vagy cselekedet oldja a feszültséget, ezzel is hozzájárulva, hogy az „utazás” ne legyen monoton.
Ami egy kicsit hiányzott nekem ebből a részből, azok a kulturális hivatkozások. A szórakoztatva tanítás, vagy kultúra terjesztés itt még nem kapott helyet, mint mondjuk a második részben Chagall életrajza és munkássága. De hogy ettől kevesebb lenne A hercegnő nyakéke? Nem, nem hiszem.

Bővebben: http://www.letya.hu/2020/01/anthony-sheenard-a-hercegno…

Mi is az a Mysterious Universe? „Időutazás, angyalok és démonok, okkult hatalmasságok és pusztító energiafegyverekkel felszerelkezett kalandorok, mágikus és technikai civilizációk – mind-mind részét képezik, egyszerre science-fiction és fantasy.” – Írja a könyv előszava.
Nekem ez az első találkozásom az MU világával, teljesen random módon kiválasztva. A távoli jövőbe visz, a harmadik évezred végére. Itt ebben a korban még mindig él a múlt és a történelem emlékezete, időnként található egypár vicces visszacsatolás is. Kellemes és szórakoztató olvasmány volt, kíváncsian várom a többit is.

Igazán kellemes és szórakoztató könyv volt. Kalandokkal teli történet ami simán magával ragadott.
Izgalmas, pörgös olvasmány a jövőben egy misztikus világban.
Ezen felül még meg is nevetettetet nem is egyszer. A főhőst megkedveltem kiváncsi leszek a többi történetre is.

A mű keretes szerkezetű, ugyanis mind az eleje, mind a vége szimplán: $@!%. Tény, első regényem volt a „Mysterious Universe” világából, és talán nem voltam teljesen tisztában a törvényszerűségekkel, előzményekkel, de egy önálló regénynél ez ennyire nem lehet fontos szempont.
Ugyanakkor miután beindult a cselekmény, már egész jó volt. Pörgős, érdekes, izgalmas. Néha kicsit sok volt a főhős „űbermens-szuperhíró” beállítottsága. Időnként kifejezetten üdítő volt a földi történelemre utaló humor az idegen bolygó kultúrájában.
A vége viszont trehányul össze lett csapva: a szálak elvarrva ugyan, de gyakorlatilag egyszer csak vége lett…
Szándékomban áll még olvasni az írótól, de remélem ennél csak jobb jöhet!

Ez jó kis mitológiai sztori volt, a vérfarkas-mondakört indiános-állatszellemes hiedelemvilággal kibővítve, és eköré egy világot építve, ami, bár nem szívem szerint való, de lenyűgöző lett, kidolgozott, logikus, és remek az egymás ellen feszülő mitikus-technikai ellentét. A MU világába csak egy-két laza szál köti, önállóan is tökéltesen megállja a helyét, a háttérvilág ismerete nélkül is bátran olvasható. Könnyed, szórakoztató kalandregény, semmi csavar, semmi rejtély, kellemes happy end, mindenkit fog hagyni aludni (aki nem fél a farkastól).

Nem túl hosszú történet egy alternatív történelmi valóságként is felfogható helyszínen, persze több csavarral…ez is amolyan kikapcsolva szórakoztató olvasmány, mint a sorozat többi része.

Volt már jobb könyv is a kezemben, de mint a többire is jellemző: letehetetlen. Élveztem, sajátságos a szövegkörnyezet és alig várom, hogy újra a kezembe vegyem.