A ​tűzkirálynő (Hollóárnyék-trilógia 3.) (Vaelin-ciklus 3.) 193 csillagozás

Anthony Ryan: A tűzkirálynő

„A ​Szövetséges ősidők óta köztünk jár és építi birodalmát. Nem egy embert kell legyőznünk. Hanem egy legendát.”

A mindig harcra kész Lyrna királynőnek Alltor véres ostroma után össze kell gyűjtenie csapatait, hogy visszafoglalja a fővárost a volári megszállóktól, és kivívja az Egységes Királyság függetlenségét. Céljai érdekében kénytelen a Hetedik Renddel szövetkezni: olyan férfiakkal és nőkkel, akiknek szörnyű ereje a Sötétség rémisztő hatalmától ered.
Vaelin Al Sorna ismét a legfőbb hadúr szerepében találja magát, és felismeri, hogy csak a voláriak titokzatos Szövetségesének leleplezésével fordíthatja meg a háború menetét. Ehhez pedig mélyen be kell hatolnia a jégpáncélba zárt északi földekre, hogy rátaláljon valakire, akit szinte lehetetlen legyőzni, hiszen halhatatlan. Ráadásul mindezt immár a vér énekének segédlete nélkül, amely baljósan hallgat…

„Ryan mindent hoz,ami csak jó a fantasyben: sötét történet, ősi mágia, kegyetlen összeesküvések,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Fumax, Budapest, 2016
762 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155514548 · Fordította: Matolcsy Kálmán
>!
Fumax, Budapest, 2016
768 oldal · ISBN: 9786155514623 · Fordította: Matolcsy Kálmán

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Nortah Al Sendahl


Kedvencelte 18

Most olvassa 17

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 103


Kiemelt értékelések

Rodwin>!
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Derekas küzdelem volt ez az olvasás, sokszor igazán nehezemre esett az olvasás, mert borzasztóan untam egyes részeket. Pedig az első rész máig nagy kedvencem, Ryan hihetetlen jól indította a sorozatát, pont olyan volt, ahogy én szeretem, lassú és mégis volt benne valami ami nagyon tetszett.
A második rész olvasását is nagyon élveztem, ott már érezhető volt a színvonal esése, és a nézőpont váltás se tett túl jót.
Itt meg hosszú oldalakon nem történt semmi, sokkal élvezetesebb lett volna véleményem szerint, ha 200, 300 oldallal rövidebbre fogja.
De azért érdekelt, hogy mi lesz a hőseink sorsa és, hogyan zárja le az egészet.
Reva, Frentis, Vaelin azért hozzám nőttek, de lényegesen megszaporodtak a nevek, lehet ez sem tett túl jót a minőségnek. Ryan még nem egy Martin.
Kedvenc részem a volári birodalomban játszódott, illetve sok csatajelenet nagyon a kedvemre valónak volt megírva.
Mindenesetre nem bántam meg, hogy végigolvastam. Az első rész egy szép emlék marad.
Azért bizakodok Ryan kapcsán, mert az új trilógiája jól indul a visszajelzések alapján. Csak, nehogy ott is kifulladjon a végére.
A külcsín nagyon szép, de ezt megszokhattuk már a kiadótól. De mint tudjuk, nem minden a külső…

>!
Fumax, Budapest, 2016
762 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155514548 · Fordította: Matolcsy Kálmán
25 hozzászólás
Noro P>!
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Ryan első trilógiájában a klasszikus, hősies fantasy irányzatában merült el, és többé-kevésbé azt is hozta, amit az olvasók manapság elvárnak e könyvektől. A világ kidolgozott, a főhősök árnyaltak, a csaták izgalmasak, a mágia hangulatos, a fordulatok kegyetlenek. Szereplői olyan dolgokon mennek keresztül, amik megkérdőjelezik eddigi világnézetüket és alapvetően változtatják meg őket. Mindez erősen karcolgatja a grimdark határvonalát, és csak azért nem sorolnám mégsem oda a könyvet, mert a főszereplők minden drasztikus húzásuk mellett (és ezekből volt egy pár) is megőrzik a lelkiismeretüket.

A probléma az, hogy a sorozat előrehaladtával mindez egyre kevésbé alkot koherens egészet. A szerző nem volt képes a lényegre, az egyedi és kreatív elemekre, illetve a valóban fontos szereplőkre összpontosítani. Pedig ötletek voltak szép számmal: a befejező kötetben végre az “áldottak” mágiája is megkapja az őt megillető szerepet, valamint a Hit, a túlvilág és a különböző mítoszok mögött felsejlő valóság is remek lett volna, ha nem veszne el a részletek között. spoiler Egy alapos átszerkesztés után (amit nekem most fejben kell elvégeznem) ez bizony nagyon is emlékezetes, világteremtő fantasy lehetett volna.
Kár, hogy a könyv mindig megtalálja az alkalmat, hogy még egy monstre csatával, még egy tucat fölösleges mellékszereplővel terhelje olvasóját. Ráadásul Ryan mintha irtózna attól, hogy mentőövet dobjon, és egy-egy fél mondattal felidézzen korábbi, lényeges eseményeket. Persze mindezzel koránt sincs egyedül – tulajdonképpen egy kortünetnek esett áldozatul. Az apokalipszis modern lovasai a gazdasági válság, a globális felmelegedés, és a túl hosszú fantasy regények. Szerencsére az író új könyve, Az ébredő tűz, már sokkal következetesebb szerkesztésen esett át.

5 hozzászólás
Morpheus>!
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Megkaptuk mindazt a jót, ami az előző köteteket is azzá tette, mégis van bennem egy nagy hiányérzet, amit meg sem tudok magyarázni. Pedig nagyon gyorsan végigolvastam, le sem tudtam tenni. De ez a hiányérzet az, ami miatt nem fogok újabb történetet olvasni ettől az írótól egy ideig.

Janina13>!
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Sajnos sok időt hagytam a 2. és 3. rész elolvasása között, így elég sok mindent felejtettem el, főleg neveket, helyszíneket…..De szerintem valahol elmaradt pár nap/hét a két rész között, ami nekem nagyon hiányzott…
Talán ha egyszer újra elolvasom az egész sorozatot, akkor rájövök, hogy mi hibádzik….
Mindenesetre nekem 5*, hiába sokaknak nem tetszik az utolsó rész (ezért is húztam sokáig), nekem tetszett. Más volt, kissé hiányos, kicsit kapkodó és zilált, de én szerettem.

NewL P>!
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Egész jó befejezése lett a sorozatnak, minden szál lezárásra került. Ettől függetlenül ennek a kötetnek az olvasásával lassan haladtam, én úgy kb. 200 oldallal rövidebbre vettem volna, hogy elkerüljem a majdnem unalomba fúló részeket. Egy kicsit kevesebb csatajelenet, egy kicsit kevésbé véres leírások, és így lehetett volna a történet ívére koncentrálni.
Minden ellenérzésem dacára ez egy jó zárókötet volt, és a sorozatot még így is szeretem.

Lisie87>!
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Nagy vállveregetést adok magamnak, hogy ezt a trilógiát befejeztem, azért 3 elég vaskos könyvről van szó! :D
A Várúrhoz nem írtam értékelést, talán azért sem, mert bár tetszett, de nagyon elvesztettem a fonalat, révén, hogy az első részt évekkel ezelőtt olvastam, és kb semmire sem emlékeztem belőle, szereplő ugye meg volt, mint a tenger…Ezért sem halogattam a harmadik rész olvasását, bár kissé mostohán csak esténként olvastam, az éppen aktuális könyv után, így eléggé feldaraboltam az élményt, bár a végét szinte egyben toltam le. Hála annak, hogy nem telt el sok idő, könnyen könnyebben felvettem a fonalat, bár néha el kellett gondolkodnom egyes mellékszereplőkön, hogy WHO???.
Az alacsony százalék ellenére nagyon tetszett ez a rész is, és ha jól rémlik, szerintem az elsővel nem voltam igazán kibékülve csak. De itt már érdekelt a főbb szereplők sorsa, hogy hová jut ez az egész. A kérdésekre is adott az író válaszokat, bár néha elég nyakatekert volt és jól kellett figyelni, hogy akkor hogyan is volt ez a „Szövetséges” rész. Hosszúsága ellenére, amikor neki tudtam ülni, olvastatta magát, tetszik Ryan stílusa.
Egy történet lezárult és örültem, hogy a részese lehettem. :)

Razor P>!
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Annyira nem volt rossz, mint az értékelésekből számítottam rá, de az tuti, hogy nagyon hosszú és annak ellenére, hogy közvetlenül a második rész után olvastam, néha meg kellett állnom xy szereplőnél és elgondolkodnom, ki is ő pontosan? Egyszerűen túl sok karaktert mozgat a regény. Az elején meg is ijedtem, mikor az eddigi négy nézőpont karakter mellé bejött egy ötödik, de az szerencsére átmeneti volt, viszont a cselekmény legalább megkövetelte. Egyébként elvoltam az egyes szálakkal, bár Vaelin északi túrája túlzás volt, hiába ott derült ki sok minden a háttérről. Ehhez képest a finálé szerintem elég meh volt, valami nagyobb szabásút vártam volna, illetve a befejezéssel se voltam kibékülve, legalább egy pár sort elvártam volna még, kivel mi lett.

>!
Fumax, Budapest, 2016
762 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155514548 · Fordította: Matolcsy Kálmán
ViveEe P>!
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Nem volt jó könyv, mégsem utálom. Szimplán elvett egy hetet az életemből, de nem bánom, hogy elolvastam.
A kötettel az a legnagyobb baj, hogy annyi karakter van benne olyan sok eseményszállal, hogy egyrészt nehéz követni, másrészt feleslegesen ennyire r*hadt hosszú a könyv. Négy karakter sorsa váltja egymást és ezt annyira elvette az izgalmat számomra, hogy csak olvastam, de ennyi. Mire visszatértünk az adott szereplőhöz megvolt legalább 60 oldal másokkal.
Ez így túl nagy, túl sok feleslegesen. És ennyi menetelés meg kardvillogtatás engem nem is érdekel.
Lezárult a történet, nem bánom, hogy megismertem a világot, de ennyi elég is volt belőle.

2 hozzászólás
ftamas>!
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Ez a befejező rész és minden szál le is zárul. A történet lassan, komótosan halad, amin azért lehetne gyorsítani. Nekem tetszett, de azért újra nem olvasnám és nem a történet miatt, hanem azért mert iszonyatosan túlírt. Mind karakteralkotásban, mind történetben nem lenne rossz, csak kéne neki egy igen jó szerkesztő és pöpec könyv lehetne belőle.

Azért nem bántam meg, hogy elolvastam és továbbra is azt mondom, hogy az íróban megvan az a szikra, hogy nagyon jó író lehet belőle.

Amúgy a borító ( ami amúgy szép ) szerintem jobb lenne, ha nem lenne rajta az az idétlen…

ppayter>!
Anthony Ryan: A tűzkirálynő

„[…] Talán túl sokat vártam tőle, de ez a kötet valahogy nem hozta azt, amire számítottam (vagy inkább azt, amit szerettem volna). Az első két rész története sokkal jobban egyben volt, itt a káoszba forduló világgal együtt itt-ott szétesik a regény, botladozni kezd a történet ritmusa és a lényegtelen dolgokról több szó esik, mint arról, ami igazán számít. Az életszerűséggel semmi gond nincs, a valóság sem lineárisan halad egy-egy fordulópont felé, ugyanakkor csak úgy lehet belátható időn belül, hatékonyan elérni valamit, ha a lényegre koncentrálunk és nem hagyjuk, hogy mellékes mindenfélék tereljék el a figyelmünket. Ryannek ez itt nem jött össze, talán túl sokat szeretett volna elmesélni szeretett karaktereiről és helyszíneiről, túl sok jelenetvázlat és sztoriötlet maradt két kötet után a jegyzetfüzetben, mindenesetre az előző kötetek lendülete itt megtorpan, a történet terjengőssé válik és elvesznek a hangsúlyok.

[…]

Ám nem a világ felépítésében és nem is a karakterek megírásában jó igazán Ryan, az erőssége a lendületes, drámai csatajelenetek komponálása. Ebből pedig van bőven: fogalmazzunk úgy, hogy ha A tűzkirálynő ivós játék lenne (egy korty minden alkalommal, amikor megvillan egy kard vagy más fegyver, pusztakezes vagy túlerő elleni harcnál kettő), néhány fejezet után már a mentő is hiába jönne a résztvevőkért, az egész kötetre pedig egy kisebb pálinkafőzde éves termése sem lenne elég. Mindezt úgy sikerült kivitelezni, hogy alig van ismétlődés (talán egyedül a rabszolga-felszabadítós szálon éreztem ilyet) és a kegyetlen naturalizmustól a nagyszabású, heroikus csatáig a skála gyakorlatilag minden szintjét bejárja. Személy szerint én azért jobban örültem volna egy kicsit több felfedezésnek, megismerésnek és gondolkodásnak a fentiek helyett, de ez már egyéni preferencia kérdése. […]”


Egy kis magyarázat a csillagozáshoz: valahol 3,75 körül lenne reálisan a könyv, de 3,5-öt adni nem akartam, így lett egy barátságos 4* a végén.

Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2016/05/anthony-ryan-tuzk…


Népszerű idézetek

Fumax KU>!

– Egy napon hazatérhetsz.
A lány melléje lépett, és gyász árnyalta a pillantását.
– Ott már nem látnak szívesen… mert szégyen esett rajtam. Egy férfi sem akar majd feleségül venni, és az asszonyok is kerülni fognak a szégyenfolt miatt.
– A néped igencsak szigorú szokások szerint él.
– Már nem az én népem. – Fejével a varitájok felé intett, akik éppen az új testvéreiket segítették fel, és néhányan bátorító szavakat suttogtak nekik.
– Most már ők a népem, meg a többiek. Te egy új nemzet királya vagy.
– Nekem már van nemzetem, és a királynőm nemigen tűr meg egy másik koronás főt a királyságban.
– A nővér szerint te vagy az országod legnagyobb hőse. Nem érdemelnél saját földbirtokot?
– Illián nővér hajlamos túlozni, és egyébként is, a Hit szolgái nem kaphatnak saját földet.
– Igen, már ő is mesélt a hitetekről. Fura dolog ilyen áhítattal imádni a halottakat.
Lemera megrázta a fejét, aztán visszament a főtáborba. Búcsúszavait elvitte a szellő. – A halottak nem tudnak viszontszeretni.

Rodwin>!

– Az asszonyom férjnek hívott, a gyermekeim apának – felelte. – Csak
ezek a nevek számítottak valamit.

650. oldal

Rodwin>!

– Semmi sem fogható az otthon illatához, mi testvér?

171. oldal

4 hozzászólás
Rodwin>!

De az emberek sajnos emberek maradnak, akármilyen kényelemben
éljenek is. Hazudnak, viszálykodnak, árulóvá lesznek, és akármennyit
is ad nekik valaki, mindig többet akarnak.

578. oldal

h_zsofi>!

Ha a szerelem el is ragadja a szívünket, a testünk továbbra is a vágy rabja. És az áruló vágy minden lélekben ott lakozik.

480. oldal

h_zsofi>!

– Mit ér az élet, ha olykor nem kacaghatunk egy jót?

261. oldal

Sastojci>!

Mostanában fárasztanak a fiatalok, mindig olyan szörnyen őszinték.

577. oldal (4. rész, 1. fejezet - Vaelin)

Sarah96>!

A sérült álarcot meg lehet javítani, de alatta az arc ugyanaz marad.

199. oldal

h_zsofi>!

Vannak olyan álmok, amelyekből nem lehet felébredni.

167. oldal

Sarah96>!

A múlt tisztelete hasznos, de nem hagyhatjuk, hogy útját állja céljainknak.

85. oldal


A sorozat következő kötete

Hollóárnyék-trilógia sorozat · Összehasonlítás
Vaelin-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Brian Staveley: Az utolsó halandó kötelék
Brian McClellan: Őszi köztársaság
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája
Steven Erikson: A Hold kertjei I–II.
Steven Erikson: A Hold udvara
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Brandon Sanderson: A királyok útja I-II.
Alyona Crower: Árnyak és csillagok