!

Gyilkosság Deptfordban 6 csillagozás

Anthony Burgess: Gyilkosság DeptfordbanAnthony Burgess: Gyilkosság Deptfordban

Anthony Burgess 1964-ben, Shakespeare születésének négyszázadik évfordulójára publikált egy regényt a nagy drámaköltő elképzelt szerelmi életéről. Alig harminc évvel később, 1993-ban pedig megjelentette egy másik nagy drámaköltő regényes életrajzát. Akkor volt a négyszázadik évfordulója Christopher Marlowe halálának.

A mai napig nem sokat tudunk Marlowe-ról. Egy varga fia, Cambridge-ben magiszteri titulust szerez, kiváló latintudós, az első igazán nagy Erzsébet-kori drámaíró, ateista, kém, homoszexuális, gyilkos és áldozat. Az ő alakján keresztül teremti újjá az angol nyelv szerelmese, Anthony Burgess az angol nyelv, kultúra és történelem egyik legnagyobb korát, I. Erzsébet uralkodásának szűk tíz esztendejét. A Nagy Armada támadását várva a királynő titkosszolgálata mindenhol összeesküvést szimatol, titkos katolikusok után nyomoz, Stuart Mária híveit fürkészi. Ezek közé a kémek közé jelentkezik még cambridge-i diákként „Kit”… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Európa, Budapest
Fordította: Tótfalusi István
Hirdetés

Várólistán 14

Kívánságlistán 4


Népszerű értékelések

+
>!
Pável

Egyetlen baj van azzal, ha egy író, aki „civilben” irodalomtudós is, mégpedig éppen a régi angol irodalom tudora… szóval egy baj adódik ilyenkor: tudálékos lesz… Nem is az a baj, hogy nehéz eldönteni, ez most eletrajzi regény-e Kitről, Shakespeare korának (/ előtti kor) híres írójáról (pár bekezdést ő is kap Burgesstől :) ), vagy netán történelmi regény, mert bőven van nem csak vér és intrika, de vallásháború és nemzetközi kémkedés is, inkább az a „baj” a szerző „túelxponáltságával”, hogy a kor vallásfilizófiai és irodalmi vitáit, jelenségeit, kisebb titkait is olyan mélyen mutatja be, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Sokat tanulunk is persze – ha nem alszunk bele –, igaz, ez ellen is megvan a fegyvere: olyan disznó szintre tud lezüllenni a nyers erőszak, a szexualitás és a káromkodások terén, hogy olyankor jegyzetelni támad kedvünk… :P
[Magyarra fordítva: olyan „mesteri"munka ez, mintha pl. Szörényi László neves filológusunk írna egy vérbő történelmi – életrajzi krimit mondjuk egy olyan ateista protestáns pap-költőnkről, aki egyben kettős kém lett volna a Porta és Erdély közt, mellette egy "vérnősző barom” (Burgess hőse meleg, nem is kicsit, ezt még nem viselné a hazi közvélemény) és hobbiból mondjuk pénzhamisító is… és ezt a storyt még teleszőtte volna teológiai vitákkal, Pázmány káromkodásaival és a korabeli erotikus nyelvezettel… stb.]
Szóval nem könnyű olvasmány, nem egy lányregény, a szövegből vérrel és mindenféle tetnedvekkel terhes levegő csap fel…

Egy nem akármilyen poén, maga Burgess hozza fel az utószóban: nem tehet róla, de a kor egyik rusnya bérgyilkosát eredeti néven említi – akárcsak a legtöbb szereplőt, nem tehet mást, elvégre hősének ez a neve, nem úgy, mint aki később ezen a néven lett híres, egy bizonyos Eric Blair :P Igen, „Giorge Orwellből” az elsőt e korból jegyzték fel…
———–
rokon könyvek:
pl. http://moly.hu/konyvek/alison-weir-lady-elizabeth stb (bár pár évtizeddel korábban játszódik – tud vki még Erzsébet kori tört. regényt?)

+
>!
Frank_Tyrell I

Az egyik kedvenc szerzőm utolsó regényéről mit írhatnék? Jól esett végigolvasni, de túlontúl mély nyomot nem hagyott bennem. Ha valaki Burgesst akar olvasni, ne ezt olvassa, hanem a Gépnarancsot, az Enderbyt, vagy a Földi hatalmakat (980 oldal, de meg se kottyan). Vagy mondjuk a most először magyarul megjelent Shakespeare-regényét, a Nem fénylik, mint a nap-ot (ami szerintem béna cím az eredeti Nothing Like The Sun-hoz képest.)

7 hozzászólás
+
>!
Schrödinger

Szerintem ha ennek a könyvnek nem Burgess az írója végig se olvasom. Így átrágtam magam rajta, de nem tetszett. A Földi hatalmak után ennél azért többet vártam tőle.
(A csillagozástól most eltekintek.)

Azért, hogy valami pozitívumot is mondjak: a cifra káromkodások tetszettek.


Népszerű idézetek

+++
>!
Pável

A Paris Garden nevű házban tartotta Hanslowe a libáit, egy hátsó szobában fél schillingért meg lehetett dugni egy növendék gúnárt.

205.

2 hozzászólás
+
>!
Frank_Tyrell I

– Nekem tetszik az öböl és a kebel egymás mellé állítva, ahogy a férfi tenyér és a női mell egymásba illik. Imádja a melleket?
– A fityegő tőgyeket, amelyeket szoptam hajdan?

17.

+
>!
Frank_Tyrell I

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Tagjait dagadozni érezte az elégedettségtől, különösen a lábai között, és ez egy szerelmi költemény írására ihlette.

97.

+
>!
Frank_Tyrell I

Aztán van egy, aki most került fel vidékről, és a kezét próbálgatja, Shogspow vagy Shagspeer, valami ilyesmi.

257.

1 hozzászólás
+
>!
Frank_Tyrell I

A gondolat milliókat ölt már meg, és milliókat fog még. Fojtsuk a gondolatot egy újabb kancsó borba.

92.

+
>!
Frank_Tyrell I

Számoltam és takaróval mint rím!… Ez rosszabb minden ateizmusnál.

146.

+
>!
Frank_Tyrell I

Az asztrológia előkelő megnevezése egy alantas babonaságnak. A csillagok semmit se mondanak azon túl, hogy vannak, mégpedig nagyon messze.

201.

+
>!
Frank_Tyrell I

Nőt ágyba vinni, amit én sose tettem, ez erősen bűzlik a vérfertőzéstől.

205.


Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el