!

Gépnarancs 623 csillagozás

Anthony Burgess: Gépnarancs Anthony Burgess: Gépnarancs Anthony Burgess: Gépnarancs Anthony Burgess: Gépnarancs Anthony Burgess: Gépnarancs
1 2
Bookline 808 Ft-tól
1 2
Régikönyvek.hu 808 Ft-tól
Könyvtár

A Gépnarancs 1962-ben látott napvilágot, s azóta mit sem veszített aktualitásából. Nemcsak mert cselekménye a pontosan meg nem határozott jövőben játszódik, hanem mert Burgess írói képzelete és nyelvteremtő zsenialitása a napi politikánál is, a múló irodalmi divatoknál is időtállóbb. Ezt az antiutópista történetet egy tizenéves bandavezér, a jókedvvel kegyetlenkedő, ugyanakkor igen éles elméjű és a klasszikus zene iránt rajongó Alex mondja el, a maga egyéni, orosz eredetű szavakkal megtűzdelt szlengjén. Az ő egyszerre taszító és vonzó személyiségén keresztül kapunk képet az alattvalóira gondolattalan, gépies konformitást kényszerítő Államról, amely a fiatalok számára életformává vált erőszak visszaszorítására az „agymosástól” sem riad vissza – holott ez az erőszak paradox módon már a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze, amikor az állati ösztönöknek kell eluralkodniuk a tudaton, hogy az ember legalább az embertelenségben ember maradhasson.

Eredeti mű: Anthony Burgess: A Clockwork Orange

Eredeti megjelenés éve: 1962

>!
Európa, Budapest, 2014
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796132 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Európa, Budapest, 2012
174 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630790574 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Európa, Budapest, 2010
174 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630790574 · Fordította: Gy. Horváth László

3 további kiadás


Enciklopédia 2


Hirdetés

Kedvencelte 200

Most olvassa 39

Várólistára tette 498

Kívánságlistára tette 219

Kölcsönkérné 5

Elcserélné vagy eladná

>!
500 Ft ★★★★★ Eladó
Chloe könyve Anthony Burgess: Gépnarancs
>!
1.000 Ft ★★★★★ Eladó
Jeffi könyve Anthony Burgess: Gépnarancs
>!
800 Ft ★★★★★ Eladó
kargab88 könyve Anthony Burgess: Gépnarancs
>!
1.300 Ft ★★★★★ Eladó
tamara_zs könyve Anthony Burgess: Gépnarancs
>!
1.500 Ft ★★★★★ Eladó
Katiie könyve Anthony Burgess: Gépnarancs

Kiemelt értékelések

+
>!
Gregöria_Hill P
Anthony Burgess: Gépnarancs

Összességében végül mégsem utáltam, mint a szart, de nem is lett a kedvenc könyvem, az is biztos. Sajnos az sem segített sokat, hogy a főszereplő csávó akkor sem lett volna szimpatikusabb, ha végig csak rózsákat nevel és almát szed, mivel idegbajt kapok, ha valaki ennyit beszél levegővétel nélkül. Legszívesebben beragasztottam volna a száját, hogy csituljon egy pillanatra, de a fikciónak sajnos csak úgy lehet betömni a száját, ha becsukjuk a könyvet, bár szerintem ez még akkor is folytatta. De legyen ez az én bajom, hogy nem tudom órákig hallgatni valakinek a bazseválásat, egyelőre nem tudok helyette jobbat mondani :) meg látom, hogy sokaknak pont ez tetszett. Miután az utálatos első részen túljutottam duzzogva (például azt is utáltam, hogy haladván fontolva a szövegben az önbíráskodás egyre elfogadhatóbb megoldásnak kezdett tűnni, itt meg kellett állnom azért és tisztázni ezt az ügyet indulatoktól mentesen magammal, hogy álljon meg a menet, ne menjen már el az eszem!) különben is egyre jobb lett. Bár van még rajta gondolkodnivaló bőven, az üzenetet is köszönöm, megkaptam, azt hiszem. A brutális bevezetést nem tudom feledni, ezért egyelőre a regény zárásával nem vagyok megbékülve (hát majd kinövi a gyerek-- fiatalság bolondság, mi? -- na jó kicsit sarkítottam; és nálam az, hogy intelligens meg szereti a komolyzenét nulla pontot se ér, kicsit se befolyásol, simán lehet rossz ember, aki szereti a virágokat, láttam már olyat). Szóval én néha untam a rizsát, avval együtt, hogy tisztában vagyok vele, hogy szerves része az egésznek, emiatt -1 csilivili.
És egy valamit jobb, ha tisztázunk: testvéred ám neked a tatai hóhér.

26 hozzászólás
+
>!
Stone
Anthony Burgess: Gépnarancs

Na? Mi legyen? Vígyeltem a horrorsó filmet is, de panyimáltam a könyvet is, és most gavarittyolok róla egy málenkissé, csak ne szmeháljatok!
Eltartott kb 40 oldalig, míg hozzászoktam a nyelvezethez és megértettem a jelentéseket, mi mire vonatkozik, utána már élvezetes volt az olvasás is.
A könyvet állítólag az ihlette, hogy Burgess feleségét, a világháborúban, a londoni villanyoltás alatt, dezertáló amerikai katonák megtámadták és kirabolták.
Kubrick készítette filmet gyakran vádolják azzal, hogy a célja az erőszak bemutatása volt. De a film nyelvezete nem tehet róla, hogy megmutatja, amit a könyvben is leírtak, és ha pofon kell vágni a nézőt, akkor Kubrick mindig is tudta mit kell belevenni a kivágásba.
Alex egy értelmes kamasz. Tele unalommal és a fiatal csikók zabolátlan vérével, egy teljesen leszabályozott társadalomban. Kitörés csak az erőszakon keresztül, erőszak alkalmazásával lehetséges. Kábítószer, pia, verekedések, lopások és gyilkosság. Javítóból, a börtönbe egyenes út vezet. Az elburjánzó erőszak ellen a párt igyekszik fellépni, mechanikus emberi hústömeget darálni a megátalkodott, irányíthatatlan, haszontalan bűnözőkből. Az eljárás sikeres, a szabad választás megszűnik. Az akarat kitagadva a létezésből. Milyen élet az amelyikben nincs meg a választás lehetősége? Érdemes-e élni így, vagy rövidre vágva meg kell oldani a problémát és kisétálni egy nyitott ablakon a szabadság felé?
Alex programozása visszafordíttatott. Alex saját akarata újra él, és Alex mégsem választja a régi életét. A csikó felnő és más dolgok kezdenek fontosak lenni. Érdekes elméje lehetett Burgess-nek. Jöhet tőle a többi könyv.

+
>!
bonnie9 P
Anthony Burgess: Gépnarancs

Ötlet és a megvalósítás: önmagában véve nagyon nagy. Burgess kitalálta, megírta és született egy olyan undorítóan és visszataszítóan jó disztópia, mint mondjuk az 1984.
A sokat vitatott erőszak: azt kell mondjam, rég álltam ilyen közel ahhoz, hogy elhányjam magam olvasás közben, pedig egészen jól bírom az erőszakot, amíg csak írásos formában találkozom vele. De Alex és társai egyszerűen gyomorforgatóak voltak. És nem ismervén, hová és milyen úton tartunk igen, én még a híres művekről sem szeretem tudni nagyon, hogy miről szólnak és miért híresek, nem, nem olvasok fülszöveget és tudni sem akarom a lényeget erősen gondolkodtam a könyv röppályájának ívéről. Aztán eljutottunk valahova, ahol megértettem, mi a búbánatos pokolért zseniális/tiltott/kultusz alapmű ez.
A nyelvezet: Na ez egy érdekes kérdés. Most azt mondhatom, szerencsém volt, mert ugyan általánosban én már egy fia cirill betűt nem láttam, de az élet úgy hozta, hogy felnőtt fejjel meg kellett tanulnom oroszul. És még így is belekerült jópár oldalamba, mire ráállt az agyam erre a félorosz fonetikus szlengre. Hiába az alapszavakat használja, mégis: egyszer magyar, egyszer szlenges ugyanaz a szó (pl.:mésztó, malakó, ruka, licó, gláz, plattyol, gavarittyol, rót, sztárüj, stb.), az egyértelműekett zárójelben megmagyarázza, a megfejhetetlent meg nem. És cirill betűk nélkül, a fonetikusan átírt szleng magyarul ragozva, hát hősiesen bevallom a horrorsón megfejtése 3 oldalamba került, pedig pofonegyszerű. És a növekvő hányinger mellett azt éreztem, ez fárasztóbb, mintha teljesen idegen nyelven olvasnék. Aztán persze beáll a tudathasadás, folyékonyan olvastam, de kérdem én, mit csinál az a mai fiatal, aki nem tanult és nem is fog oroszt tanulni? Tudom, az eredeti szöveg angol-oroszt használ, és jobban érvényesül, de azt hiszem, kis hazánkban ez bizony megérne egy újrafordítást, még akkor is, ha az teljesen eltérne az eredetitől – teszem azt angol-magyar szlenggé alakulna. Jelen állapotában szerintem, az én korosztályom alatt egyre ritkább lesz az olvasótábora.
A vég: úgy olvastam, Burgess eredetileg 21 fejezetre tervezte (az amerikai nagykorúság korhatára miatt), de szétbontották az európai és az amerikai kiadást. A 21. csavart befejezés csak az európaiba került bele. Nekem jobban tetszik a lezárás a 20. fejezetnél.

10 hozzászólás
+
>!
eme
Anthony Burgess: Gépnarancs

Ó testvéreim, csak tátottam a rótomat és meresztettem a glázomat. Ilyen horrorsó gavarittyolást nem tudom még olvastam-e. Alázatos Narrátorunk villámszkóró megvett kilóra. Bár az elején egy málenkissé nehéz volt, mert nem panyimáltam mindent, de vígyeltem, hogy nem is olyan nehéz ez, és végén már a jegyzeteimben én is használni kezdtem ezeket a szlóvókat.
De mivel kedves moly-drúgjaim közül nem mindenki olvasta ezt a horrorsó könyvet, inkább áttérek a finom sztárüj stílusra, hogy ne kelljen törniük a galavájukat azon, hogy mit gavarittyolok én itt összevissza.

Hogy az emberre, ki növekedni és édesedni képes, kinek végül dús leve kicsordul Isten szakállal övezett száján, hogy tehát az emberre oly törvényeket és feltételeket erőszakoljanak, melyek machanikus szerkezetté degradálják őt, ez ellen szállok toll-kardommal síkra…

A jóság belülről fakad (…). A jóságot választjuk. Ha az embernek nincs meg a választási lehetősége, megszűnik ember lenni.

Mert mi az Úr akarata? A jóságra szavazna az Úr, vagy a jó választhatóságára? Nem jobb-e bizonyos értelemben az, aki a rosszat választja, mint az, akire rákényszerítik a jót?

Minduntalan Dosztojevszkij jut eszembe erről a regényről. Kérdésfelvetése a szabad akaratról, bűnről és bűnhődésről, jóról és rosszról és így tovább.* Persze itt sok minden más, és sok minden hasonló is egyben. Alexet nem érzem eléggé tudatos lázadónak, ő nem cselekvő egyén, hanem beindított gépezet már a történet elején, nem meggyőző, amit a másik brancs választásáról és a nagy gépezetek elleni hadakozásról mond.
A végrehajtott „javítási”, módosítási kísérletek pedig később elérik céljukat: pavlovi reflexszé változtatják a rosszról való lemondást, de nem a jó választását. Elérik azt, hogy megalázkodva, szolgalekűvé válva, mindenkinek kiszolgáltatva igazi jó keresztény fiú legyen Alexből. Isten irgalmazzon nekünk.
A gépnarancs a nagyok játéklabdájává lesz, ide-oda röpül anélkül, hogy bármit tehetne ellene. Később is, mikor már a mélyhipnopédia és egyéb eljárások eredményeként elméletileg vissza kellett volna térnie a régi Alexnek – elfogadja a régi-új perügy-belügyminiszter segítségét, a jó állást… És lassan megbékél a világgal.
Nincs itt már raszkolnyikovi bűnhődés és megtérés. Csak valami furcsa unalom van, beleszürkülés a hétköznapokba, Ludwig van magát a mindenki romantikus Liedje váltja fel.
Túl durva ez az egész ahhoz, hogy egyszerű kamaszkori lázadásnak és a felnőtté válás beletörődő megnyugvásának olvassuk a történetet, pontosan ezért döbbentett meg a fiatalság – kondicionáltság, géplét párhuzam a végén. A felnőttnek van választási lehetősége, tudatosan választja azt, amire másokat erőszakkal kényszerítenek? A hatalom, a szabályok elleni lázadás egyféle reflex volna, amit elnövünk, vagy választott út, amelyről végül akarva-akaratlan letérünk, és elismerjük a választás lehetetlenségét, miközben úgy érezzük, hogy a jót választottuk?
Na? Mi legyen?
Kedvenc könyv lenne, ha tudnám a befejezésre a választ.

*”Az én vágyam nem az a társadalom, amelyben nem követhetek el rosszat, hanem az, amelyben – noha bármilyen rosszat elkövethetek, ne akarjam azokat elkövetni.” (Dosztojevszkij: Jegyzetfüzetek)

+
>!
Sárhelyi_Erika IP
Anthony Burgess: Gépnarancs

Nagyon „eredeti” regény, nem mindennapi nyelvezettel. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy az, aki sose tanult oroszul – mint jómagam 9 évig (te jó ég!) –, hogyan értheti meg ezt az eleinte igen zagyvának tűnő szöveget. Nekem, aki még álmából felébresztve is képes oroszul helyzetjelentést adni az osztálylétszámról (táváris ucsítyelnyicá, já dákládivájú vám…, brrrrr), nekem kb. 40 oldalba telt, hogy képbe kerüljek, miről is gavarittyol a főhős. Aztán ahogy haladtam a sztoriban/szkázkában, egyre inkább az volt az érzésem, hogy éppen ez a zseniális ebben a könyvben, hogy egy tornából (és oroszból) felmentett is képes belehelyezkedni egy idő után a nyelvezetbe, és hamarosan panyimálni fogja, miről is van szó.
Túl a nyelvi leleményen, Burgess elég rendesen odatesz a hatalmi gépezetnek, lett légyen az bárhol is a világon.
Drága drúgok és egyéb ljúgyik, szerintem kár kihagyni ezt a könyvet. Bolsoj ajánlott.

+
>!
Goofry
Anthony Burgess: Gépnarancs

Akár hiszitek, akár selyemhajam csókoljátok, tökmindegy, hisz úgyis tudjátok, mi az ábra. Erről a horrorsó és molyrágottan magasan indexelt történetről a szabad akarat jegyében nekem mást mondanom lehetetlen, mint a Jót. Tőlem aztán ötös…, legyen az, Ó, testvéreim.

+
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Anthony Burgess: Gépnarancs

Alex és drúgjai kricsálását akármeddig el tudnám hallgatni, a Bóg rá a tanúm. :)

+
>!
dokijano 
Anthony Burgess: Gépnarancs

Na, daragíje druzja (ezt nem tudtam kihagyni), azt azért nem gondoltam volna, hogy egy magyar nyelvű könyvben rendesen megsoroznak orosz szavakkal, és mindezt egy angol szerző tollából. Azért arra kíváncsi lennék, hogy az eredeti nyelven hogy nézett ki ez a kevert nyelv. Nem kis munka lehetett lefordítani! Mindenesetre szerencsére pár évtizednyi szunnyadásukból felébredtek a tudatom mélyén lappangó orosz szavak, így hát 10-15 oldal után egészen jól beleszoktam ebbe a kevercs beszédbe.
Tetszett is meg nem is ez a regény.
Tetszett az ötlet, hogy a kamaszok bandája saját stílust és nyelvet ("naccat") alakít ki maguknak, hogy a környezetük ne értse, amit beszélnek. No persze nem egy nagy ötlet ez, hiszen mindegyik generáció kialakítja a sajátos szóhasználatát, de talán nem ennyire tömény az idegen szavak használata. Kicsit nehéz belerázódni ebbe a rengeteg orosz szót használó nyelvezetbe a lábjegyzetek hiánya miatt.
Fájdalmasan sivár és brutális az a kép, amit a szerző elénk vetít Alex világáról. A céltalan, unaloműző kegyetlenkedés, vagy a bűnüldöző szervek video-sokkos terápiája nem túl vonzó kilátások. Jól eltalált az a borítókép is, amelyiken a fekete kalapos fickó néz sandán az olvasóra. Pont ilyen sunyin alattomosnak és tenyérbemászó képűnek gondolom a főhőst és a hasonszőrű barátait.

+
>!
Szimirza P
Anthony Burgess: Gépnarancs

És még egy .. Úgy látom az idei év eleje csupa olyan könyveket tartogat számomra, amelyek nem lesznek a kedvenceim… Valahogy elkeserít a tény, hogy ilyen könyvek születnek, hogy talán ilyen jövő kép áll előttünk …Az úgymond szleng tetszett, érdekes volt, a történet meg hajmeresztő …

+
>!
Gábor_Novák I
Anthony Burgess: Gépnarancs

Brrr… Rémálmomban sem akarok ilyen világban élni – és Alex-félék, zsaru-félék, belügyminiszter-félék és ellenzék-félék világában.

A leghátborzongatóbb horrorsón, kedves drúgjaim, hogy az égvilágon senki nem törődött azzal, hogy Alex miket művelt, hogy nőket és kislányokat erőszakolt, hogy csöveseket vegzált. (Azért tartóztatták le, mert egy pénzes öreglányhoz tört be.) Az állambácsi részéről elfeledték korábbi gennyes tetteit, mert kísérleti nyulat csinálhattak belőle; a rendszer ellen lázadók sem bolygatták, hogy „na, hogy is volt Alex, azokkal az áldozatokkal?”, mert szintén felhasználhatták a hatalmi játszmájukban. Sőt, még az olvasók sem törődtek vele, mert hát aki komolyzenét hallgat, ah, az csak jó fiú lehet, legfeljebb a körülmények tették szegénykét gonosszá.

És kicsi Alex felnő, és családot alapít, és gyereke lesz, és köztünk él.


Népszerű idézetek

++
>!
Csi

Az az ember, aki többé nem választhat, megszűnik ember lenni.

141. oldal (Európa Diákkönyvtár)

++
>!
Frank_Spielmann IMP

Nem jobb-e bizonyos értelemben az, aki a rosszat választja, mint akire rákényszerítik a jót?

+
>!
seabird P

Érdekes, hogy a való világ színei csak akkor igazán valószerűek, ha vásznon vígyeli az ember.

119. oldal (Európa, 2014)

+
>!
Bur3sz P

– Könyveket látok a hónod alatt, testvér. Nagy öröm olyasvalakivel találkozni manapság, aki rendszeresen olvas, testvér.

9. oldal

+
>!
psn

A jóság belülről fakad, 6655321-es. A jóságot választjuk. Ha az embernek nincs meg a választási lehetősége, megszűnik embernek lenni.

+
>!
fülcimpa

Miféle világ ez különben is? Ember a Holdon, emberek röpködnek a Föld körül, mint muslincák a lámpa körül, de a földi törvényre és rendre ügyet se vet már senki.

+
>!
Batus

Rettenetes grjáznüj vónnüj egy világ ez, Ó testvéreim.

173. oldal

14 hozzászólás
+
>!
cz_m

A szabadság hagyománya a legfontosabb. Az egyszerű emberek hagynák odaveszni, ó, igen. A nyugodt életért eladnák a szabadságot. Ezért kell őket bökdösni, bökdösni…

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak
Douglas Adams: A kétség lazaca
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Diana Wynne Jones: Az égi palota
Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket
Mark Lawrence: Bolondok hercege
David Mitchell: Szellemírók
Nick Hornby: Vicces lány
Irvine Welsh: Mocsok
J. R. R. Tolkien: A hobbit