!

Gépnarancs 500 csillagozás

Anthony Burgess: Gépnarancs Anthony Burgess: Gépnarancs Anthony Burgess: Gépnarancs Anthony Burgess: Gépnarancs Anthony Burgess: Gépnarancs
Könyvtár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Anthony Burgess (1917-1993) híres regényének főhőse Alex – és ő az, aki a történetet torz, orosz szavakkal fűszerezett szlengben elbeszéli – egy tinédzserbanda vezére, aki nem csak pénzért ont vért, hanem élvezetből is; igazi „kis rohadék” tehát (ahogy egy másik szereplő fogalmaz valahol). A meghatározatlan – ám annál sötétebb – jövőben játszódó történet akkor vesz meredek fordulatot, amikor (anti)hősünk gyilkosságért börtönbe kerül, s onnan csak úgy szabadulhat idő előtt, ha aláveti magát egy különleges, mindössze két hetes „javító kezelésnek”. Mint kiderül, olyan pszichés kondicionálásról van szó, aminek következtében Alexet már az erőszak puszta gondolatától is gyötrő rosszullét önti el. Nem szándékai és vágyai változnak tehát, csupán e mesterséges reflexek korlátozzák, teszik szelíddé, gyámoltalanná. S ez így is marad addig, amíg… – de inkább ne fosszuk meg a további sokkhatásoktól azokat, akik még nem ismerik a regényt.

Elég itt annyit elmondanunk, hogy az olvasó… (tovább)

Eredeti mű: Anthony Burgess: A Clockwork Orange

Eredeti megjelenés éve: 1962


Enciklopédia 1


Hirdetés

Kedvencelte 150

Most olvassa 39

Várólistára tette 382

Kívánságlistára tette 185

Kölcsönkérné 6

Elcserélné vagy eladná

>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
mrsp könyve Anthony Burgess: Gépnarancs

Kiemelt értékelések

+
>!
Gregoria_Hill MP
Anthony Burgess: Gépnarancs

Összességében végül mégsem utáltam, mint a szart, de nem is lett a kedvenc könyvem, az is biztos. Sajnos az sem segített sokat, hogy a főszereplő csávó akkor sem lett volna szimpatikusabb, ha végig csak rózsákat nevel és almát szed, mivel idegbajt kapok, ha valaki ennyit beszél levegővétel nélkül. Legszívesebben beragasztottam volna a száját, hogy csituljon egy pillanatra, de a fikciónak sajnos csak úgy lehet betömni a száját, ha becsukjuk a könyvet, bár szerintem ez még akkor is folytatta. De legyen ez az én bajom, hogy nem tudom órákig hallgatni valakinek a bazseválásat, egyelőre nem tudok helyette jobbat mondani :) meg látom, hogy sokaknak pont ez tetszett. Miután az utálatos első részen túljutottam duzzogva (például azt is utáltam, hogy haladván fontolva a szövegben az önbíráskodás egyre elfogadhatóbb megoldásnak kezdett tűnni, itt meg kellett állnom azért és tisztázni ezt az ügyet indulatoktól mentesen magammal, hogy álljon meg a menet, ne menjen már el az eszem!) különben is egyre jobb lett. Bár van még rajta gondolkodnivaló bőven, az üzenetet is köszönöm, megkaptam, azt hiszem. A brutális bevezetést nem tudom feledni, ezért egyelőre a regény zárásával nem vagyok megbékülve (hát majd kinövi a gyerek– fiatalság bolondság, mi? – na jó kicsit sarkítottam; és nálam az, hogy intelligens meg szereti a komolyzenét nulla pontot se ér, kicsit se befolyásol, simán lehet rossz ember, aki szereti a virágokat, láttam már olyat). Szóval én néha untam a rizsát, avval együtt, hogy tisztában vagyok vele, hogy szerves része az egésznek, emiatt -1 csilivili.
És egy valamit jobb, ha tisztázunk: testvéred ám neked a tatai hóhér.

26 hozzászólás
+
>!
Stone P
Anthony Burgess: Gépnarancs

Na? Mi legyen? Vígyeltem a horrorsó filmet is, de panyimáltam a könyvet is, és most gavarittyolok róla egy málenkissé, csak ne szmeháljatok!
Eltartott kb 40 oldalig, míg hozzászoktam a nyelvezethez és megértettem a jelentéseket, mi mire vonatkozik, utána már élvezetes volt az olvasás is.
A könyvet állítólag az ihlette, hogy Burgess feleségét, a világháborúban, a londoni villanyoltás alatt, dezertáló amerikai katonák megtámadták és kirabolták.
Kubrick készítette filmet gyakran vádolják azzal, hogy a célja az erőszak bemutatása volt. De a film nyelvezete nem tehet róla, hogy megmutatja, amit a könyvben is leírtak, és ha pofon kell vágni a nézőt, akkor Kubrick mindig is tudta mit kell belevenni a kivágásba.
Alex egy értelmes kamasz. Tele unalommal és a fiatal csikók zabolátlan vérével, egy teljesen leszabályozott társadalomban. Kitörés csak az erőszakon keresztül, erőszak alkalmazásával lehetséges. Kábítószer, pia, verekedések, lopások és gyilkosság. Javítóból, a börtönbe egyenes út vezet. Az elburjánzó erőszak ellen a párt igyekszik fellépni, mechanikus emberi hústömeget darálni a megátalkodott, irányíthatatlan, haszontalan bűnözőkből. Az eljárás sikeres, a szabad választás megszűnik. Az akarat kitagadva a létezésből. Milyen élet az amelyikben nincs meg a választás lehetősége? Érdemes-e élni így, vagy rövidre vágva meg kell oldani a problémát és kisétálni egy nyitott ablakon a szabadság felé?
Alex programozása visszafordíttatott. Alex saját akarata újra él, és Alex mégsem választja a régi életét. A csikó felnő és más dolgok kezdenek fontosak lenni. Érdekes elméje lehetett Burgess-nek. Jöhet tőle a többi könyv.

+
>!
Goofry
Anthony Burgess: Gépnarancs

Akár hiszitek, akár selyemhajam csókoljátok, tökmindegy, hisz úgyis tudjátok, mi az ábra. Erről a horrorsó és molyrágottan magasan indexelt történetről a szabad akarat jegyében nekem mást mondanom lehetetlen, mint a Jót. Tőlem aztán ötös…, legyen az, Ó, testvéreim.

+
>!
eme MP
Anthony Burgess: Gépnarancs

Ó testvéreim, csak tátottam a rótomat és meresztettem a glázomat. Ilyen horrorsó gavarittyolást nem tudom még olvastam-e. Alázatos Narrátorunk villámszkóró megvett kilóra. Bár az elején egy málenkissé nehéz volt, mert nem panyimáltam mindent, de vígyeltem, hogy nem is olyan nehéz ez, és végén már a jegyzeteimben én is használni kezdtem ezeket a szlóvókat.
De mivel kedves moly-drúgjaim közül nem mindenki olvasta ezt a horrorsó könyvet, inkább áttérek a finom sztárüj stílusra, hogy ne kelljen törniük a galavájukat azon, hogy mit gavarittyolok én itt összevissza.

Hogy az emberre, ki növekedni és édesedni képes, kinek végül dús leve kicsordul Isten szakállal övezett száján, hogy tehát az emberre oly törvényeket és feltételeket erőszakoljanak, melyek machanikus szerkezetté degradálják őt, ez ellen szállok toll-kardommal síkra…

A jóság belülről fakad (…). A jóságot választjuk. Ha az embernek nincs meg a választási lehetősége, megszűnik ember lenni.

Mert mi az Úr akarata? A jóságra szavazna az Úr, vagy a jó választhatóságára? Nem jobb-e bizonyos értelemben az, aki a rosszat választja, mint az, akire rákényszerítik a jót?

Minduntalan Dosztojevszkij jut eszembe erről a regényről. Kérdésfelvetése a szabad akaratról, bűnről és bűnhődésről, jóról és rosszról és így tovább.* Persze itt sok minden más, és sok minden hasonló is egyben. Alexet nem érzem eléggé tudatos lázadónak, ő nem cselekvő egyén, hanem beindított gépezet már a történet elején, nem meggyőző, amit a másik brancs választásáról és a nagy gépezetek elleni hadakozásról mond.
A végrehajtott „javítási”, módosítási kísérletek pedig később elérik céljukat: pavlovi reflexszé változtatják a rosszról való lemondást, de nem a jó választását. Elérik azt, hogy megalázkodva, szolgalekűvé válva, mindenkinek kiszolgáltatva igazi jó keresztény fiú legyen Alexből. Isten irgalmazzon nekünk.
A gépnarancs a nagyok játéklabdájává lesz, ide-oda röpül anélkül, hogy bármit tehetne ellene. Később is, mikor már a mélyhipnopédia és egyéb eljárások eredményeként elméletileg vissza kellett volna térnie a régi Alexnek – elfogadja a régi-új perügy-belügyminiszter segítségét, a jó állást… És lassan megbékél a világgal.
Nincs itt már raszkolnyikovi bűnhődés és megtérés. Csak valami furcsa unalom van, beleszürkülés a hétköznapokba, Ludwig van magát a mindenki romantikus Liedje váltja fel.
Túl durva ez az egész ahhoz, hogy egyszerű kamaszkori lázadásnak és a felnőtté válás beletörődő megnyugvásának olvassuk a történetet, pontosan ezért döbbentett meg a fiatalság – kondicionáltság, géplét párhuzam a végén. A felnőttnek van választási lehetősége, tudatosan választja azt, amire másokat erőszakkal kényszerítenek? A hatalom, a szabályok elleni lázadás egyféle reflex volna, amit elnövünk, vagy választott út, amelyről végül akarva-akaratlan letérünk, és elismerjük a választás lehetetlenségét, miközben úgy érezzük, hogy a jót választottuk?
Na? Mi legyen?
Kedvenc könyv lenne, ha tudnám a befejezésre a választ.

*”Az én vágyam nem az a társadalom, amelyben nem követhetek el rosszat, hanem az, amelyben – noha bármilyen rosszat elkövethetek, ne akarjam azokat elkövetni.” (Dosztojevszkij: Jegyzetfüzetek)

+
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Anthony Burgess: Gépnarancs

Alex és drúgjai kricsálását akármeddig el tudnám hallgatni, a Bóg rá a tanúm. :)

+
>!
Haarkon
Anthony Burgess: Gépnarancs

Sejtettem hogy nem lesz hétköznapi olvasási élmény Burgess regénye, és ezt rövid úton be is bizonyította. Nem egészen harminc oldalt olvastam el belőle, mikor egész egyszerűen annyira kihúzta nálam a gyufát, hogy csak a könyvek iránti tiszteletem akadályozott meg abban hogy laza csuklómozdulattal a sarokba vágjam. Két napra elment a kedvem az olvasástól, ami könyvmoly létemre azért nem kis teljesítmény.

Nem minden lecke kellemes az életről – győztem meg magam végül, mielőtt ismét a kezembe vettem volna, ezúttal már jóval nagyobb nyitottsággal. Rövidsége ellenére is rendkívül tömény műről van szó, olvasás közben is rendszeresen jegyzeteltem gondolataimat. Bár nagyon sok értelmezési síkot/lehetőséget villant fel a szerző, számomra az állam és az egyén kapcsolata volt a legérdekfeszítőbb. A világháború után, a beat-korszakkal a háta mögött és a nagy társadalmi változásokat generáló hippi éra valamint Vietnam felé tartva ez minden bizonnyal a szerzőt is foglalkoztatta.

Hiszen a Gépnarancs nem túl távoli jövőben található világát egy egyre inkább a totalitárius rendőrállam felé eltolódó kormány irányítja, melyben az emberek kilátástalanul tengetik mindennapjaikat, úgy napközben a gyárban, mint éjszaka az utcán. Nincs előttük perspektíva, belefáradtak az életbe, és ez nem csak a felnőtt korosztályra jellemző: „…de ami engem illet, lelombozódtam egy kissé. Azokban az időkben alig volt mi ellen harcolnunk.” – vall erről Alex is már rögtön az első fejezet végén. Nem elég az emberek részére az életben maradáshoz minimálisan szükséges feltételeket: az ételt, italt, meleg lakást biztosítani, célra van szükségük amiért küzdhetnek. Pedig az állam még a mókuskerékből való ideiglenes kiszállás lehetőségét is biztosítja, hiszen legálisan fogyasztható nem csak az alkohol, hanem egyfajta rendkívül potens pszichedelikus anyag is.

Ennek sincs azonban látható eredménye, a düh, az agresszió és a gyűlölet láthatóan a társadalom minden rétegébe beette már magát, legyen szó idős olvasókörről, utcai bandákról, a rendőrökről vagy éppen az orvosokról. – „az erőszak erőszakot szül”.

Mikor azonban az állam látszólag a polgárok érdekében fellép ez ellen, az csak még több szenvedéssel jár és valóban morálfilozófiai problémákat is felvet. Hiszen ha képesek az embert megfosztani a szabad akaratától, akkor ez előbb-utóbb szintén csak eszköz lesz a hatalom kezében. „Hamarosan minden börtönkapacitásunkra szükségünk lehet a politikaiak számára” vetíti előre a sötét jövőt a belügyminiszter. A választás joga pedig alapvető emberi jog, hiszen többek közt pont az különböztet meg minket az állatoktól, hogy szabad önálló döntéseket hozhatunk, nem muszájból cselekszünk, nem vagyunk az ösztöneink rabjai. Ráadásul a kezelés sem terjed ki minden részletre, hazudni utána is lehetséges mint bebizonyosodik.

Az Alexszel szembeni mélységes ellenérzésem ennek ellenére a könyv végére sem változott egy fikarcnyit sem. Gyönyörűen rácáfol Rousseau és Voltaire eszméire az alapvetően jó és romlatlan emberről akit a társadalom ront csak meg. „ De testvérek, ez a hascsikarás meg fejgyötrés, hogy mi a rosszaság oka, hát ettől hülyére röhögöm magam. …a rosszaság az énből ered…”

Véleményem szerint a befejezés sem tartogat pozitív fordulatot, nem változik semmi csak a nevek, ugyanazok a szavak hangzanak el ugyanazokon a helyeken. Ugyanazok az emberek is maximum a nevük más. És még ha meg is fogalmazódik Alexben a változás és a nyugodt családi környezet igénye, annak a több száz embernek az élete, akiket balszerencséjük az útjába sodort, már soha nem lesz ugyanaz.

Ahogy a hatvanas évek mosolygós hippijei, és békés lázadásuk a rendszer ellen kudarcba fulladt és megjelentek a hetvenes, nyolcvanas évek immáron teljesen elidegenedett „határsértői”, akinek egyetlen módjuk a lázadásra már csak a fokozatosan eszkalálódó agresszió maradt (gondoljunk csak a futballhuliganizmusra, vagy éppen Bret Easton Ellis regényeinek szereplőire) kísérteties élmény lehetett London utcáin sétálva Burgess disztópiáját olvasni. Nem tartom én sem elvesztegetett időnek amit a könyvvel töltöttem, sajnos még mind a mai napig aktuális témákat feszeget.

3 hozzászólás
+
>!
BabusM 
Anthony Burgess: Gépnarancs

12 év tanárkodás után csak annyi járt egyfolytában a fejemben olvasás közben, hogy minek olvasok olyasmit, amiben a mindennapjaim hangulatát kell folyamatosan átéreznem. És pont ezért nem tudtam „hanyatt vágódni” a zárástól sem, mert tapasztalatból tudom, hogy akik már ennyire szemét lelketlenül élik le a tizen-… éveiket, azoknál a „felnőtté válás” azt fogja jelenteni, hogy nem ismerik meg az utcán azokat, akik ismerték őket ilyennek, és az ilyen felnőtt lét éppenhogy nem felnövés.
De ez mind csak személyeskedés.
A fordító pedig remélem kapott valami díjat a munkájáért, mert a szöveg zseniális volt.

+
>!
ÁrnyékVirág
Anthony Burgess: Gépnarancs

Vannak könyvek, amiket egyszerűen olvasni kell, mindenféle ’1000 könyv amit…' meg hasonló listáktól függetlenül, csak azért, mert olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyeket érdemes megismerni. Ez egy ilyen ritka könyv.
Főszereplőnk és elbeszélőnk ugyan egy kiállhatatlan, velejéig romlott valaki, mégis a személyes előadásmód miatt időnként fejbe kell kólintani magunkat valamivel, hogy ne kezdjünk már empatizálni ezzel a szörnyeteggel. Mert tárgyilagosan, vidáman olyan pofátlanul közel hozza a céltalan agresszió és bűnözés világát, hogy már-már kezdjük természetesnek venni és elfogadni.
Alex történetén keresztül olyan etikai dilemmák merülnek fel, amelyek talán egyre aktuálisabbak lesznek: a szabad akarat kérdése, a és rossz önmagában való létezése és meghatározhatósága.
Abból a szempontból is különleges a könyv, hogy azon ritka esetek közé tartozik, amikor a filmváltozat legalább olyan jó, ha nem még jobb, mint a könyv. Szerintem még jobb – Kubrick egy olyan vizuális és zenei hátteret adott a történetnek, ami felejthetetlen, és a film megnézése után elválaszthatatlan lesz a történettől.
Ennek ellenére nem lesz kedvenc nálam – én még szeretnék hinni abban, hogy van választási lehetőség, van változtatási lehetőség, és a világ nem lesz gépnarancs.

+
>!
szöszmösz
Anthony Burgess: Gépnarancs

Elképesztő. Az első résznél ideges voltam. A második résznél ugyanolyan érzelmeim voltak, mint Alexnak… az utolsó résznél, amikor először kiütközött, hogy a művészetek kárára ment a „terápia” alig bírtam visszatartani a könnyeimet. Aztán a végén mégis mást vártam. Sajnáltam, hogy így lett vége…

1 hozzászólás
+
>!
szembeszomszed
Anthony Burgess: Gépnarancs

Elhatároztam, hogy azért sem fogom teledobálni a könyvben megismert horrorsó szlóvókkal ezt az értékelést, dacára annak, hogy minden, magára valamit adó értékelő így tenne, s tett is. Mivel jómagam jelenleg is tanulok oroszul, nem okozott fejtörést, hogy főhősünk mit szlúsált vagy éppen vígyelt, helyette mindvégig azon töprengtem, milyen szép kihívás lehet a regényt oroszra fordítani, s mégis érzékeltetni ezen szavak idegenségét a szövegben.
Ami pedig maga a Gépnarancs: alighanem minden olyan korban aktuális lesz, amikor az állam azon morfondírozik, milyen válogatott módokon avatkozzon bele az egyének életébe, illetve mikor felmerül a kérdés, hogy meddig mehet el a politikus kicsinyes hatalmi céljainak elérése érdekében (persze, tudjuk: akármeddig, nyilván).


Népszerű idézetek

++
>!
Csi

Az az ember, aki többé nem választhat, megszűnik ember lenni.

141. oldal (Európa Diákkönyvtár)

++
>!
seabird P

Érdekes, hogy a való világ színei csak akkor igazán valószerűek, ha vásznon vígyeli az ember.

+
>!
Frank_Spielmann I

Nem jobb-e bizonyos értelemben az, aki a rosszat választja, mint akire rákényszerítik a jót?

+
>!
Bur3sz P

– Könyveket látok a hónod alatt, testvér. Nagy öröm olyasvalakivel találkozni manapság, aki rendszeresen olvas, testvér.

9. oldal

+
>!
fülcimpa

Miféle világ ez különben is? Ember a Holdon, emberek röpködnek a Föld körül, mint muslincák a lámpa körül, de a földi törvényre és rendre ügyet se vet már senki.

+
>!
psn

A jóság belülről fakad, 6655321-es. A jóságot választjuk. Ha az embernek nincs meg a választási lehetősége, megszűnik embernek lenni.

+
>!
Batus P

Rettenetes grjáznüj vónnüj egy világ ez, Ó testvéreim.

173. oldal

14 hozzászólás
+
>!
szöszmösz

A szabadság hagyománya a legfontosabb. Az egyszerű emberek hagynák odaveszni, ó, igen. A nyugodt életért eladnák a szabadságot. Ezért kell őket bökdösni, bökdösni…


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is