Anthony Burgess, a Gépnarancs világhírű írója mindenekelőtt nyelvművész volt. Először 1961-ben, álnéven kiadott regénye, az Egy tenyér ha csattan is stílusbravúr: tökéletes beleéléssel jeleníti meg az étel- és eszmekonzerveken élő kisember tévéreklámok és képes magazinok sugalmazta gondolatvilágát és szófűzését. Ez azonban csak eszköz: látószög, amelyből nézve a banális szereplők banális története keserű és alapos, mindamellett pokolian mulatságos szatírává kerekedik. Janet Shirley ugyanis egy olyan történetet beszél el, amelyből jószerivel egy kukkot sem ért meg, a történet főhőse, a férje pedig éppen őbenne véli megtalálni egyetlen szövetségesét ahhoz a tragikomikusan aránytévesztő harchoz, amelyet az egész züllött és lezüllesztő világ ellen indít.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Nagyon-nagyon bejött. Alapjában véve drámai történet, de a stílus és a narrátor semmit nem tudása hihetetlenül viccessé teszi. Akárhányszor újraolvasós könyv nekem.
Újraolvasás után: azt hiszem, Janet nem is olyan ostoba, mint amilyennek látszik. Ócska és felszínes, de tisztában van önmagával és ismeri a korlátait.
Figyelem! Nyomokban spoilert tartalmazhat!
A sztori nagyon érdekes volt. Janet idegesített. Howard indítékait értettem, de elég hülyeség szerintem öngyilkosnak lenni ilyesmi dogok miatt. A végével én sem vagyok túlzottan kibékülve, de még mindig elfogadható.
Ja, és nem kellett @Frank_Tyrell fenyegeté… izé figyelmeztetését szem előtt tartanom, mert ez tényleg egy jó könyv. :D
Az első volt Burgesstől, de nem az utolsó.
Az, ahogy belebújik a tipikus buta nő szerepébe, és sehol nem ejt hibát, zseniális. A sztori szintén az, a "hirtelen" befejezés annyira nem is hirtelen történik, ezt lassan nem is lehetne leírni (ennyire jól). A Gépnarancshoz képest könnyű olvasmány.
Másodszori olvasásra is nagyon bejött. Csak azért nem ötös, mert olyan kurtán-furcsán lett vége.
Érdekes. Szerintem fantasztikusan megírt darab. A gyorsan lezárt vég abszolút filmes: mintha a megoldás utáni részt felgyorsítva látnánk. Szimpatikus módszer.
Általában igyekszem figyelni az embereket, szeretném őket megérteni, de a Howard-típust kifejezetten képtelen vagyok. Nem is annyira a világfájdalom miatt, mint inkább az a mérhetetlen pesszimizmus és önpusztító vágy miatt, aminek következtében nem hajlandó megélni azt a kevéske idejét boldogan megélni. Elvégre, az örökkévalóság nagyobb részében úgyis a vágyának megfelelően fog "létezni".
A Janet-típust viszont értem. Lehet, hogy nincs benne túl sok ambíció, de meg van a magához való esze. Ennyi kell.
A fülszövegben a nyelvművész kifejezés csöppet sem túlzó. Olyan szatíra ez, amilyet bármikor, bárhol és bármilyen mennyiségben fogyasztanék … piritóssal. Nagyon kellett néha nevetnem.
Imádtam! Annyira igazi amerikai-hétköznapi-horror.
Top idézetek
Ha nem volna más ok a férjhez menésre, ez is elég volna, mármint hogy az ember nem fázik az ágyban.
55. oldal
Nem mintha igazándiból bárkit is bántani akarnék, mert én csak rendes, tisztességes életet akarok, és annyi örömet meríteni belőle, amennyit csak lehet. Hiszen, mindent egybevetve, ezért vagyunk a földön.
216. oldal
Howard nagyon aranyos volt, még akkor is, ha valójában nem olyan nagyon szexis, legalábbis nem olyanféleképpen, hogy attól úgy izgalomba jöjjön egy nő, hogy meg akarjon halni a fájdalomtól meg az örömtől. De ez azért még nem minden az életben, igaz?
164-165. oldalak
Majdnem leejtettem a csészémet, amikor Howard ezt mondta, mert persze, mint már említettem, tegnap engem is ugyanilyen érzés fogott el. Ezt televalaminek hívják (nem televízió), azt hiszem, akkor van ilyen, ha két ember nagyon közel van egymáshoz, és képesek ugyanabban az időben ugyanarra gondolni.
87. oldal
A műsor első része úgy zajlott, mint máskor, meglehetősen ostoba embereket tapsoltunk meg azért, mert tudták, hogy kétszer kettő négy, és még ebben is segíteni kellett nekik, aztán egy öregembert meg kellett éljenezni, amiért nyolcvannyolc éves, és a világon semmit nem tud.
Európa, 1983. 62. o.
Rettenetes volt a szám íze, és persze nem volt fogkrém, de szappant dörzsöltem a fogamra, amitől majdnem elhánytam magam, aztán öblögettem is, és iszonyatosan éreztem magamat. De mert bátor lány vagyok, felöltöztem, kifestettem magam, gondosan megfésülködtem, a karomra vettem a kabátomat, és beszálltam a liftbe.
Európa 1983. 72. o.
Nekem kicsit elkalandozott a figyelmem, és körülnéztem a teremben. Akadt egypár igazán sikkes nő, de ez még nem minden, és nem hiszem, hogy bármelyik felvehette volna velem a versenyt, ha az Egyszerű, Természetes, Romlatlan Szépséget tekintjük, ahogy mondani szokás, és szerintem Howard volt messze a legcsinosabb férfi a teremben.
Európa 1983. 70. o.
Tanakodtunk, hogy vajon fel kellene-e mennem Howarddal, hogy benne legyek a műsorban, csak úgy állnék mellette, versenyezve azokkal a kicsicsázott lányokkal, akik a kérdéseket hozták-vitték, de végül úgy döntöttünk, jobb lesz, ha én otthon maradok, és nézem. Úgy valahogy valóságosabb lesz az egész.
Európa, 1983. 40. o.
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Diana Wynne Jones: A vándorló palota
- George Orwell: 1984
- E. M. Forster: Szellem a házban
- Agatha Christie: Végtelen éjszaka
- Agatha Christie: Gyilkolni könnyű
- Agatha Christie: The Hollow
- Agatha Christie: Találkozás a halállal
- E. M. Forster: Út Indiába
- Mary Westmacott (Agatha Christie): The Burden
- John Osborne: Dühöngő ifjúság
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak
- J. D. Salinger: Zabhegyező
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Kosztolányi Dezső: Édes Anna
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi
- Szerb Antal: Utas és holdvilág
- Bartis Attila: A nyugalom
- Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…
- Máté Angi: Mamó
