Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Désirée 109 csillagozás
Désirée, egy marseille-i selyemkereskedő lánya, tizennegyedik születésnapjára naplót kap édesapjától. Miről írhat egy szeleburdi kislány a francia forradalom ötödik évében? Természetesen környezetéről, a családi eseményekről: ruháiról, nővére vőlegényéről, majd a maga első szerelméről (aki nem más, mint a későbbi francia császár, Bonaparte), csalódásról, utazásokról, udvarlókról – örömökről és bánatokról, reményről és boldogságról.
Serdülőéveinek fordulatai után Désirée kalandos körülmények között Párizsba kerül, és itt egy végzetszerű találkozás alkalmával megismerkedik a napóleoni kor egyik meghatározó alakjával, akivel végül összeköti az életét. Szerelmük és házasságuk fordulatokban gazdag története egyben a korszak krónikája is: a történelmi kulisszák között, a vonzóan csinos nővé cseperedő kereskedőlány körül megelevenedik a köztársasági Párizs, majd a színpompás császári udvar. Noha Désirée férje a fokozódó zsarnokság és a vég nélküli, értelmetlen háborúskodás miatt…(tovább)
Szereplők népszerűség szerint

Kedvencnek jelölte 37
Most olvassa 6
Várólistán 79
Kívánságlistán 34
Kölcsönkérné 3
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
-1/12 (2011-ből)
Nagyon-nagyon tetszett. Desirée olyan egy szeretnivaló kis nő, hogy nagyon. Az élete mindazonáltal elég rémes volt, így nézve nem is olyan szép álom az, ha egy egyszerű kis polgárleánykából hercegnő sőt királynő válik, az ilyen élet tele van szomorúsággal és magánnyal, nekem nem kéne… (neki se kellett…)
Örülök, hogy beválasztottam az éves tucatjátékba.
Eleve kedvelem az életrajzokat, naplókat, stb., de ez különösen kedves nekem. Igazi lányregény! Méretes termetéhez képest kisebb lánykoromban többször is elolvastam. És minden lánynak el kellene! Minimum. :)
Imádtam! Édesanyám fiatalkori olvasmányaiból táplálkozom rendszeresen és itt akadtam rá erre a gyöngyszemre is. Eszméletlenül beleéltem magam a 19. századi Franciaország világába és a történelmi részek sem kerekedtek felül a hősnő életén. Aminek nagyon örültem. A végén azt kívántam bárcsak lenne még 200-300 oldal folytatása. :)
Több könyv olvasható Napóleon koráról. Ez azonban annyival több az általam ismerteknél, hogy az akkori mindennapi életet közelebb hozza, ezáltal az jobban megismerhető. Désirée naplóját olvasva megelevenedik a korabeli francia polgárság, majd a későbbiekben az arisztokrácia életformája is. A főhős élethosszig tartó, beteljesületlen, Napóleon iránt érzett szerelme csak mellékszálként van jelen. Ez is elégséges azonban ahhoz, hogy Bonaparte diktátori jellemét még jobban megismerjem, elutasítsam. Különösen visszatetsző annak leírása, ahogy népes családja tagjait – minden érdem nélkül – felemeli és különböző trónokra, bársonyszékekbe ülteti. A világ e tekintetben nem sokat változott. Diktátor(ok), sógorság-komaság, korrupció és az ezekhez kapcsolódó jelenségek napjainkban is jelen vannak. Kellene egy Annemarie Selinko, aki ezeket – a tárgyalt regény színvonalán – papírra is vesse.
Nagyon tetszett, az egyetlen problémám az, hogy túl hosszú volt és volt benne jó pár olyan oldal ami untatott és totál hidegen hagyott. Az Elfújta a szeles megjegyzés miatt egy romantikus történetre számítottam, de inkább történelminek tartom, annak viszont zseniálisnak. Nagyon tetszett a sok valós felvonultatott történelmi szereplő és bevallom, Désirée-ről nem tudtam eddig, hogy ki volt és ki lett belőle, így bizony leesett az állam, amikor rájöttem, hogy ő sem kitalált szereplő.
Nagyon megszerettem ezt a történetet! Lassan olvastam, minden nap egy kicsit, hogy tovább tartson.
Népszerű idézetek
Nagyon beteg voltam: megfázás, torokfájás, magas láz, és amit a költők összetört szívnek neveznek.
115. oldal
Mi sokkal gyakrabban fürdünk, mint mások, mert papa haladó nézeteket vallott, […] ezért majdnem minden hónapban megfürdünk a hatalmas fakádban.
77. oldal
Az új házitanító, akit maga a császár ajánlott […], új szöveget akart a gyerekbe sulykolni: a katekizmus új toldalékát, amelyet minden francia iskolában kötelezővé tettek, és amely így hangzik: „Császárunknak, Első Napoleonnak, Isten földi képmásának, tisztelettel, engedelmességgel, hűséggel, katonai szolgálattal… tartozunk…”
303. oldal
És miből gondolom, hogy a fiam mindig megért majd engem? Mi a helyzet például velem és a mamával? Hányszor gondoltam régimódinak, hányszor füllentettem neki? És pontosan ugyanez történik majd a fiammal és velem: ő is füllenteni fog nekem, régimódinak vél, bosszantónak.
Te kis ellenség a testemben, gondoltam mérgesen, én nem hívtalak!
Késő éjszaka van, mindenki azt hiszi, rég nyugovóra tértem, hogy kipihenten készüljek fel a Desideria svéd és norvég királynő tiszteletére holnap és holnapután rendezendő ünnepségekre.De egyszer még írni akartam a naplómba. Milyen különös, hogy épp most érkeztem utolsó oldalához!
Egyszer sok évvel ezelőtt, születésnapi ajándékaim között feküdt az asztalon, üres fehér oldalaival. Tizennégy éves voltam, és tudni szerettem volna, mit is írjak bele. „Bernardine Eugénie Desirée Clary polgártársnő történetét” – mondta papa.
Papa én leírtam, semmit sem hagytam ki, és nincs más hozzáfűznivalóm.A polgártársnő története véget ér, a királyné története most kezdődik.









