Az ​alkalmi turista 46 csillagozás

Anne Tyler: Az alkalmi turista

E könyv főszereplője, Macon Leary mindenekelőtt pedáns ember, aki saját „rendszereit” követve él. Ezek azonban összeomlanak, amikor Macon fia értelmetlen gyilkosság áldozatául esik, felesége elhagyja, és egy macskával meg egy Edward nevű neurotikus kutyával magára marad. Ekkor lép a színre Edward jóvoltából az állhatatos és indulatos kuyaidomárnő, Muriel, s ő nemcsak az eb nevelését, hanem gazdája pórázát is erélyesen kézbe veszi…
Anne Tyler amerikai írónő könyve rendkívül érzékenyen, meghatóan és felemelően ábrázolja a családi életnek, férfi és nő, férj és feleség kapcsolatának érzelmi hullámzását, a lélek apró rezdüléseit, a hétköznapok olykor balszerencsés, olykor komikus fordulatait.

Eredeti megjelenés éve: 1985

>!
Európa, Budapest, 1990
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630750678 · Fordította: Somogyi Pál László

Enciklopédia 2


Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

hársvirág>!
Anne Tyler: Az alkalmi turista

Nem tudom megfogalmazni pontosan,miért és hogyan,de ez a könyv „megfogott” engem.
A mai tipikus „önmegvalósító-szingli” könyvek után ez egy valódi felüdülés. Az előbbiekben mindig rájön valaki,hogy „ő még nem találta meg önmagát”,ezért mindent felrúgva,önző módon megteszi a megfelelő lépéseket. Itt azonban egy férfi „keresi önmagát”,mert megérti,hogy felvett szerepek szerint él és mert a körülmények rákényszerítik,hogy felülvizsgálja eddigi életét. Mindezt teszi őszinte szívvel,bizonytalan lépésekkel,miközben igyekszik senkit nem bántani.
Van valami megfoghatatlanul kedves és bájos ebben a könyvben:nem egy pergő,eseménydús akció ez,de egy percig sem unalmas. És amíg olvasod,elgondolkozol:vajon nem úgy élek-e én is,mint aki csak egy átutazó,egy alkalmi turista???

1 hozzászólás
koncsika>!
Anne Tyler: Az alkalmi turista

Oké, ma nagyon nagy formában vagyok! Sikerült törölnöm az előbbit… (moly-irtó…)
Szóval nagyon jó kis könyv, nem csodálom, hogy Nick Hornby kedvence. Mondhatnánk, hogy a nőinickhornby… Annyira nevettem rajta, hogy folyt a könnyem. Régen nem szórakoztam ilyen jól könyvön :-)

Virágszépe>!
Anne Tyler: Az alkalmi turista

Hangulatos, kedves, szeretetreméltó könyv, szerintem az írónő nagyon szereti a saját szereplőit.
Lassan kezdődik a regény, fokozatosan megismerhetjük Macont, a főszereplőt, aki egész életében elfogadta azt, amit a sors nyújt a számára. A történet annyiban fontos, hogy megismerhessük Macon környezetében élő embereket, akik mind mind útkeresők, magányosak, újrakezdők, vagyis élik mindennapi életüket. Nagyon fontos szerep jut Edwardnak, a corgie kutyának, aki egy igazi, határozott egyéniség. Hétköznapi, mégis érdekes történet, azonban időnként olyan helyzetkomikumba csap, amit nem lehet hangos nevetés nélkül folytatni. Nagyon valódi események, emberi sorsok, valódi szereplőkkel, igazi szórakoztató irodalom.

kaporszakall >!
Anne Tyler: Az alkalmi turista

Még ezév elején olvastam, akkor még nem molyoltam túl sokat. Most írok róla néhány sort.

Amint látom, bőven vannak már recenziók, javarészt nőolvasók tollából. Megpróbálok hozzászólni férfiszemmel…

Először az összbenyomás: nem remekmű, de korrektül megírt, kedves könyv. Második olvasásom az írónőtől (az első a ’Vacsora a Honvágy étteremben’ volt), és szimpátiám iránta változatlan.

Az amerikai hétköznapokat ábrázolja úgy, hogy közben a szereplőket egészen sajátos, bizarr jegyekkel (foglalkozás, egyéni skrupulusok) ruházza fel, mintegy ellensúlyozandó a cselekmény picit egyhangú mivoltát. Az emberek dolgoznak, gyereket nevelnek, házasodnak, félrelépnek, elválnak, veszekednek, kibékülnek. Néha súlyos tragédiák érik őket, de ezek is feloldódnak lassan a mindennapok rutinjában…

Hősünk (Macon) foglalkozása: útikönyveket ír a megszokott környezetükhöz mindenütt ragaszkodó konzervatív amerikai üzletemberek számára (’hol találok tökéletes hamburgert és kólát a Fülöp-szigeteken?’), hősnőnk a gyermekét egyedül nevelő, elszánt kis kutyapszichológus (Muriel), aki neurotikus háziállatának lélekidomítása kapcsán megpróbálja az elárvult Macont is a szárnyai alá venni.

A nőírók gyakorlatias életszemlélete, az apró örömök megbecsülése, a részletek pontos megfigyelése de nem unalmas tálalása teszi kellemessé a könyvet. A szerzőt Eudora Welty-hez hasonlítják, nem ok nélkül: ő is szívesen helyez bizarr figurákat banális környezetbe.

Egy kulturáltan elbeszélt, szerethető regény.

blianhun>!
Anne Tyler: Az alkalmi turista

Előbb olvastam a könyvet. Aztán angolul is.
Aztán jött a film (Geena Davis és az Oscar-díj).
Nem vagyok nagy kutyás, de itt még a blöki is szimpi volt…

Adrienn57 P>!
Anne Tyler: Az alkalmi turista

Nagyon kedves és élvezettel olvasható könyv volt számomra. Olyan, mintha nem nagyon szólna semmiről, és mégis. A karakterek sokszínűsége, az egymással és a világgal való kapcsolata az, ami mégis letehetetlenné tette. Sajnáltam, hogy vége lett, követtem volna az útjaikon tovább a szereplőket, még akkor is, ha némelyikük úgy tűnt, végre révbe ért, és megtalálta saját helyét az életben.

daniagi>!
Anne Tyler: Az alkalmi turista

Először a filmet láttam, a könyvet később olvastam. A film nagyon tetszett, és annyira hűen követte a könyvet, hogy olvasása közben újraperegtek előttem a jelenetek.
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Accidental_Tourist_(film)
http://www.youtube.com/watch…

1 hozzászólás
Moncsi7>!
Anne Tyler: Az alkalmi turista

Nagyon jó könyv! Merem ajánlani a romantikus, önfeláldozó, mély érzésű embereknek. Akik a világot gyerekként szemlélik.
Imádom a zenéjét is.


Népszerű idézetek

charlotte_smtms P>!

Mindig vigyen magával könyvet, ez megvédi az idegenektől.

40. oldal

6 hozzászólás
paoloni>!

Macon azon tűnődött, vajon ezekre a percekre is vágyakozva gondol-e majd egyszer vissza. Sehogy se tudta ezt elképzelni, egész életében nem talált sivárabb időszakot, de már megfigyelte, hogy az idő sajátos színben tünteti fel a dolgokat.

20. oldal

Császárpingvin>!

Én úgy látom […], hogy bizonyos koron felül az ember csak azt választhatja meg, hogy mit veszítsen el.

392. oldal - Alkalmi turista (Európa, 1990)

RandomSky>!

A filmekben és effélékben aki gyökeresen meg akarta változtatni az életét, az megváltoztatta, és kész. Otthagyott csapot-papot, és sose tért vissza; vagy megházasodott, és boldogan élt, míg meg nem halt. A való életben nem ilyen egyszerűek és egyszeriek a dolgok.

Inimma>!

Ethan tizenkét éves korában ment táborba – majdnem pontosan egy évvel ezelőtt. A legtöbb fiú korábban kezdi ezt, de Macon halogatta. Minek van az embernek gyereke, mondta Sarah-nak, ha csak úgy ukmukfukk el kell küldenie valamilyen isten háta mögötti fészekbe Virginiába? Mire Macon beadta a derekát, Ethan már a legidősebbek csoportjában volt – nyurga, szőke srác, mondhatni, sarjadzó fiatalember nyílt, barátságos arccal és egy kedves szokással: ha elkapta az idegesség, lábujjhegyre állt.

Legjobb, ha az ember nem gondol az egészre.

Egy Szuper Burger büfében gyilkolták meg a második tábori estéjén. Halála teljesen értelmetlen volt – az az eset, amikor a rabló már összeszedte a pénzt, nyugodtan odébbállhatna, de úgy dönt, hogy előbb inkább mindenkinek golyót repít hátulról a koponyájába.

Ethannak egyébként nem is volt ott semmi keresnivalója. Csak ellógott a táborból a szobatársával, aki aztán kint maradt és figyelt.

Hibáztatható a tábor, amiért nem volt ellenőrzés. Hibáztatható a Szuper Burger, amiért nem gondoskodik a biztonságról. Hibáztatható a szobatárs, amiért nem ment be ő is, mert akkor talán másképp történt volna minden. (Ugyan mit figyelt, az isten szerelmére?) Hibáztatható Sarah, amiért megengedte Ethannak, hogy elmenjen hazulról; hibáztatható Macon, amiért hozzájárult ehhez; sőt hibáztatható (a pokolba is, igen) maga Ethan. Hibáztatható Ethan, amiért részt akart venni ebben a táborban, amiért meglépett egy-két órára, és amiért bement a Szuper Burgerbe, önfejűen, bolond módra belesétált a már megkezdett gengszterakcióba. Hibáztatható azért is, hogy kezesbárányként vonult ki a konyhába a többiekkel, hogy a falra tapasztotta a két tenyerét, amint parancsolták nekik, s közben nyilván egy kicsit lábujjhegyre is állt…

Legjobb, ha az ember nem gondol az egészre.

Kapcsolódó szócikkek: gyilkosság
Virágszépe>!

A nappaliból minduntalan ütközés robaja hallatszott át, mert Edward új póráza beakadt a hintaszékbe, és vonszolta maga után, ahová ment. Az est folyamán szilánkokká rágott egy ceruzát, kilopott egy csontot a szeméttartóból, és lehányta a napozóerkély szőnyegét, de mivel most már egy intésre hajlandó volt leülni, mindenki bizakodott.

136. oldal (Európa, 1990)

Virágszépe>!

Eszébe jutott (nem először), hogy a világ, pontosan a közepén, két részre válik: vannak, akik rendezett életet élnek, és vannak, akik rendezetlen életet élnek, és minden, ami történik, e két fajta különbségével is magyarázható.

325. oldal (Európa, 1990)

Inimma>!

Intett egy taxinak, becsusszant a kopott, síkos ülésre, és megadta a szállodája címét. A sofőr rögtön a lányáról kezdett beszélni. – Tudja, tizenhárom éves – mondta, miközben besorolt a forgalomba –, és már három lyukat fúratott mind a két fülébe, és egy karika van mindegyik lyukban, és most még egy lyukat akar, egészen fent. Tizenhárom éves! – A címet vagy hallotta, vagy nem. Mindenesetre hajtott. – Én már az első lyukat se helyeseltem – folytatta. – Azt mondtam neki: „Mi az, te nem olvasod Ann Landerst?” Ann Landers szerint aki kifúratja a fülét, az megcsonkítja a testét. Tényleg Ann Landers mondta ezt? Gondolom, igen. Ilyen alapon akár az orrában is hordhatna karikát az ember, mint az afrikaiak, nem igaz? Elmondtam ezt a lányomnak. Mire ő: „Úgy? És mi rossz van abban, ha karikát rakatok az orromba? Lehet, hogy ez jön legközelebb.” Bizony, kitelik tőle. Kitelik tőle. Csakhogy ez a negyedik lyuk már porcogón menne át, és a füllyukasztók általában nem is vállalják; láthatja, micsoda őrültség. A porcogó már egészen más tészta. Nem olyan, mint a fülcimpája az embernek, nem spongya.

Maconnek az volt az érzése, hogy nem egészen látható. Egy olyan embert hallgatott, aki magában beszélt, aki talán már akkor is beszélt, amikor ő beszállt a kocsiba, és esetleg tovább fog beszélni, miután ő kiszállt. Vagy egyáltalán itt ül ebben a taxiban? Gyakran támadtak efféle gondolatai az útjain. Elkeseredésében megszólalt: – Hmm…

A sofőr elhallgatott, ami elég meglepő volt. Tarkójárót figyelem sugárzott. Macon kénytelen volt folytat. Ezt mondta: – Próbálja megijeszteni.

– Például mivel?

– Például azzal, hogy… hogy elmondja neki, ismer egy kislányt, akinek levált a füle.

– Nem fogja bevenni.

– Indokolja meg tudományosan. Mondja azt, hogyha porcogót lyukasztunk át, egyből elsorvad.

– Hmm – mondta a sofőr. És rádudált egy teherautóra.

– Mondja ezt neki: „Képzeld csak el, hogy éreznéd magad, ha örökké ugyanazt a frizurát kellene hordanod. Ami eltakarja a sorvadt füledet.”

– Gondolja, hogy elhiszi nekem?

– Miért ne? – mondta Macon. Majd némi szünet után hozzátette: – Ami azt illeti, talán így is van. El tudja képzelni, hogy olvastam valahol?

– Hát, egyáltalán nem lehetetlen – mondta a sofőr. – Valahogy ismerősen cseng a dolog.

– Talán még egy fényképet is láttam – folytatta Macon. – Valakinek a fülét, összezsugorodva. Egész aszottan.

– Ránc hátán ránc – tódította a sofőr.

– Mint két töppedt barack – mondta Macon.

– Krisztusom! Ezt elmondom neki.

A taxi megállt Macon szállodája előtt. Macon kifizette a viteldíjat, és az ülésről kicsusszanva még megjegyezte: – Remélem, meglesz az eredmény.

– Biztos meglesz – mondta a sofőr. – Legalábbis egy időre. Amíg nem akar az orrába karikát vagy egyebet.

– Az orr is porcogó, ne felejtse el! Az orr is elsorvadhat!

A taxis búcsút intett, és megint behúzott a forgalomba.

199-201. oldal

Kapcsolódó szócikkek: piercing
charlotte_smtms P>!

Sarokba szorítja az embert, hogy már úgy látszik, nincs semerre kiút, aztán hirtelen visszavonul. Olyan ez, mint amikor kötélhúzásnál a másik fél váratlanul elejti a kötelet, gondolta Macon. Az ember hanyatt esik, annyira nem számított rá.

418. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

L. J. Shen: Az ördög feketét visel
Nora Roberts: Biztos menedék
Ella Maise: Akarlak, Adam Connor
Nora Roberts: Örökség
Penelope Ward: Gentleman Nine – Kilences Gavallér
Abby Jimenez: Van helyem a világodban?
Abby Jimenez: Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne merj szeretni
Lucy Score: Amin sosem leszünk túl
Vi Keeland: A kemény főnök
Nora Roberts: Személyazonosság