Lestat visszatér, bosszúra szomjasan, és ezúttal Rowan Mayfair igézetében. Az egyszerre angyali és démoni vámpír kénytelen ölni, miközben ide-oda bolyong Anne Rice panteonjának félistenei, csupa régi ismerős között. Julien Mayfair kínozza és kísérti a vámpírt; Rowan Mayfair, a boszorkány, aki magához hívja a szellemeket, életveszélyesen vonzónak találja Lestatot; Patsy Blackwood, a country-énekesnő, akit Quinn Blackwood ölt meg, és vetett a mocsárba; Ash Templeton, az 5000 éves táltos, akinek génjeit a Mayfairek viszik tovább. Lestat most azért harcol, hogy megmentse Patsy lelkét a földhöz kötött kísértetek sötét birodalmából, feltárja a táltosok titkát, és eldöntse, mi legyen Rowan Mayfair sorsa. Anne Rice felejthetetlen álomvilágai – Blackwood Farm és a Mayfair-boszorkányok birodalma – csapnak össze a vérszomj és a jóság, a kéj és a megváltás között vergődő Lestat befejező, utolsó történetében.
Vérhozsánna (Vámpírkrónikák 16.) 23 csillagozás
Eredeti mű: Anne Rice: Blood Canticle
Eredeti megjelenés éve: 2003
Kedvencnek jelölte 4
Várólistán 45
Kívánságlistán 34
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Lestat elképesztő dolgokat művel ebben a könyvben. Azért ehhez is kell tehetség, hogy még a befejező kötetben is meglepje az olvasót. Lényeg, hogy a végén tanúbizonyságát adta annak, hogy van benne tartás, és nem csak beszél a hősökről. Ha kell, ő is tud az lenni.
A Blackwood Farmhoz képest itt sokkal inkább hasonlított Mona ahhoz, aki korábban volt. Természetesen, az előző kötetben tudjuk, miért volt olyan amilyen, de jó volt látni, hogy visszatért igazi tűzről pattant menyecskének lenni.
Lényegében ez a kötet is tartalmazott olyan történeteket, amelyek élvezetesek voltak, és Anne Rice több főhősét is szerepeltette. Így zárva le mind a vámpírok történetét, mind a Mayfair boszorkányokét, valamint a táltosokét is. Sok szálat lezárt, sokat nyitva hagyott. Az azonban kár, hogy Ashlar, az őstáltos sorsát így összecsapta. Úgy érzem, hogy éppen az, hogy túl sokat akart elmondani ezzel a kötettel az írónő, annak lett ez a nagyszerű karakter is az áldozata. Nyugodtan belefért volna még egy kötet.
Lestat valláshoz való viszonyulása mindenesetre érzékelhetően megváltozott, ami hűen tükrözi az írónő életében történt változásokat. A „Szent Lestat”-ról való elmélkedések megdöbbentőek voltak.
Összességében, nem volt egy rossz befejezés. A táltosok, különösen Ashlar sorsa a regény rövidsége miatt elég gyengére sikeredett, de szerencsére voltak ezt ellensúlyozó erősebb részek is.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Vámpírkrónikák misztikus és vérpezsdítő szenvedéllyel átitatott világának befejező kötete a Vérhozsánna. Ez a regény két, sötét misztikumokkal, mágiával, homályba vesző titkokkal átszőtt grandiózus történet befejezése. A vámpírok rejtélyes meséje mellett, ezen írás zárja le, a grandiózus trilógiát, mely szorosan összefonódott a Vámpírkrónikák későbbi köteteiben a vérvadászok sötéten igéző, varázslatos birodalmával. Ezen regényekben a kiterjedt, páratlan hatalommal bíró, dúsgazdag Mayfair családdal ismerkedhettünk meg, akiknek pókhálószerűen kereszteződő kapcsolatláncai mögött vészjósló titkok tömkelege hemzseg.
Ezen végső rege, ahol fajok és átkok, boszorkányok és ősvámpírok találkoznak, aminek nyomasztó, kétségbeeséstől vérző hangulatvilágába a szerelem könnyű, tarka szárnyú pillangója varázsolja bele a fellobbanó, mindent elsöprő szenvedély tűzét is. Titkos lángokat gyújtva, melyeknek nem lenne szabad égniük és olyanokat, melyek a beteljesülés és boldogság rögös útján haladnak majd tovább.
Mindazonáltal, feltűntek benne olyan részletek, melyeket véleményem szerint részletesebben ki lehetett volna fejteni. Fájlaltam Ashlar halálát, abban főleg azt, hogy olvasói nem lehettek ennek szemtanúi és az írónő megfosztott minket annak a lehetőségétől, hogy fajának újbóli kivirágzásának és romlásának regéjét nem az ő szájából hallottuk. Valamint Rowan Michael kapcsolatának alakulása sem hozott kedvező fordulatokat számomra. Azonban az Anne Rice-tól megszokott, kiváló leírásokat tartalmazó olvasmány, amely örvénylő szavaival képes magával ragadni.
Tetszett. Lestatról nem lehet eleget olvasni, a Mayfairekről sem. Elvileg ez a 2 sorozat közös lezárása(?), de nekem egyáltalán nem tűnt befejezettnek a történet, ezért hát a fél csillag levonás.
Öt csillag, mert Anne Rice. Mínusz egy csillag, mert megint Lestat. Vissza azt az egy csillagot Quinn miatt.
És már megint kever-kavar a „vén boszorkány”. Csuda mód összekutyulja a szálakat, lassan már csak a könyv végén fellelhető kronológiából lehet csak nyomon követni, hogy ki, kicsoda és mikor, hogy, kivel.
