!

Pandora, a vámpír (Új vámpírtörténetek 1.) 68 csillagozás

Anne Rice: Pandora, a vámpír Anne Rice: Pandora, a vámpír

Anne Rice regényének főhőse Pandora, a vámpír- istennő, aki két évezred távlatából meséli el halandó, majd halhatatlan sorsát. Miközben Pandora a kelta Mariusszal, a legősibb vámpírok őrzőjével rója az évszázadokat, történelmi korok és helyszínek kaleidoszkópja tárul szemünk elé: Augustus császár Rómája, a hellenisztikus Antiokheia és a Közel-Kelet pezsgő birodalma, majd az első keresztények világa . Az élettől lüktető helyszínek jól ellenpontozzák a halhatatlanság mérhetetlen magányát, melyet a vámpíroknak újra és újra meg kell élniük, amíg az idő szele mai világunk nyüzsgésébe nem sodorja őket…

Eredeti mű: Anne Rice: Pandora

Eredeti megjelenés éve: 1998

Szereplők népszerűség szerint

Marius

Hirdetés

Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 23

Elcserélné vagy eladná

>!
1.500 Ft ★★★★★ Eladó
MuseMortal könyve
>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó
Hush_Campo könyve
>!
1.200 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
Furaha könyve
>!
1.900 Ft ★★★★☆ Eladó Elcserélhető
jerryopposite könyve
>!
Elcserélhető
kalmarpolip könyve
>!
1.500 Ft ★★★★★ Eladó
Zsolt_Varga_2 könyve

Kiemelt értékelések

+
>!
Firehawk
Anne Rice: Pandora, a vámpír

Tanulságos kis kirándulás az ókori Róma világába :) Mindez egy páratlan eszű fiatal nő szemén keresztül – duplán príma :) Nagyon bírom Pandorát – végre egy értelmes főhősnő, aki nem csak sírni tud, sőt. Mostantól ígérem, kicsit óvatosabban fogok a YA fantasy alkotásokkal bánni.

2 hozzászólás
+
>!
lena91 P
Anne Rice: Pandora, a vámpír

Nem rossz, de nem nekem való. Én túl fiatal vagyok az ilyen könyvekhez. Lehet, hogyha előbb születtem volna, egy kicsit más korba akkor szeretném.
Valahogy nehézkes a szöveg is meg úgy minden.
Nem tudok rosszat mondani rá, egyszerűen csak én nem vagyok elég érett (?) hozzá.

+
>!
csacsiga
Anne Rice: Pandora, a vámpír

A könyv előtt is, után is furcsán kívülállónak érzem Pandora karakterét – jó lett volna egy kicsit jobban elhelyezni a világban. De azért nem volt rossz – a mostanság divatos „álvámpírok” között igazi megkönnyebbülés nekem egy-egy Rice kötet. :)

+
>!
Jean
Anne Rice: Pandora, a vámpír

Ez volt a 2. Anne Rice könyv, amit olvastam. Teljesen magával ragadott. Lestat után Pandora és Marius a kedvenc karakterem ebből a világból.

+
>!
BerAnna
Anne Rice: Pandora, a vámpír

A kissé csalódást okozó Merrick után Pandora könyve nagyon tetszett és igazán megkedveltem a nőt. Kár, hogy ilyen rövid a könyv.
Bővebben:
http://beranna232.blogspot.hu/2013/10/anne-rice-pandora-vampir-vampirkronikak.html

+
>!
Lancaster
Anne Rice: Pandora, a vámpír

Hát Isten hozott a sötétségben, David. Isten hozott Shakespeare „változékony hold”-jának birodalmában.

Pandora istennő krónikája… mennyire szükséges is ez, hogy a maga teljességében lássuk az egész Vámpírkrónikákat, hiszen ő, bár persze a klub tagja, mégis azzal a cinikus közönnyel szemléli őket, amely valószínűleg az életben maradását jelentette akkor a Királynő előtt. Pandora kétezer év távlatából vezeti végig a cselekményt, a legidősebb élő vámpírok egyike akkor már, mikor megkezdi utazását vissza az időben, és természetesen neki is van mit mondania, amivel kiegészítheti Marius elbeszélését. Mindig is szerettem az ókori Rómát, Anne Rice nagy precízióval eleveníti fel ezt a kort, mégsem ragadva meg ennél a hangsúly szempontjából, mert Pandora bonyolultabb annál a kornál, mint amibe beleszületett, de persze, ahogyan a többiek esetében is, ez az ő személyiségét is meghatározza még a XXI. században is.
Ami megfogott benne először, a humoron és az intelligencián kívül, az az, hogy saját vámpírkultuszuk spirituális jellegét erősíti, amely egyetlen másik társánál sem jelentkezik, persze rajta kívül egyik sem imádta istennőjeként az Anyát, de mégis, ez a dolog teljesen meghatározza a pozícióját az egész Krónikákban.

2 hozzászólás
+
>!
Hikariyuuki
Anne Rice: Pandora, a vámpír

Igéző történelmi kalandra csábít ezen olvasmány, az ókori Róma színektől, élettől, filozófiától és erkölcsöktől sziporkázó világába. Egy olyan korba, amikor sokat számított a becsület és hűség. A történet főhőseként az eddigi könyvekben már megemlített titokzatos, gyönyörű vámpír, Pandora tetszeleg.

Zabolátlan, vakmerő jelleme egyértelműen kiemeli őt a középszerűség mocsarából. Pandora karaktere kissé nehezen bontakozik ki, azonban a könyv felétől ellenállhatatlanul érdekes jellem lesz, a történet előrehaladtával párhuzamosan. A szereplők itt is szinte már tökéletesen megrajzol személyiségek, mintha csak a tinta börtönébe zárták volna őket. A regény egyik nagy erőssége, hogy elég teret és időt biztosít ahhoz, hogy karakterei kiforrják magukat.

A másik az az egészen egyedi és magával ragadó írói stílus, amivel Anne Rice eme munkájában is megörvendezteti olvasóit. Hol egyszerűségében, hol bővelkedő szóvirágaival teremti meg a valóság illúzióját. Arra késztetve olvasóit, hogy próbáljon meg az általa mesterien megformált karakter, tökéletesen kiforrt gondolatvilágába belelátni és mi több, a fejével is gondolkozni.

A történet igéző és izgalmas. Gyönyörű érzés volt szinte látni magam előtt megelevenedni az ókori Rómát, s azt érezni, hogy Pandorán keresztül én is részese vagyok. Mindazonáltal az az érzés kerített hatalmába a könyv letételekor, hogy szívesen olvasnám tovább. Valamint talán nem kápráztatott el annyi új dologgal, mint általában. A történet nagy része, a már a Kárhozottak Királynőjéből megismert eseményeken alapszik. Mindazonáltal tökéletes elegyét alkotja azon komponenseknek, amik egy egyedi, izgalmas történet megalkotásához szükségesek.

+
>!
RandomSky
Anne Rice: Pandora, a vámpír

HammerWorld No. 180 / 2005. október
Időben a Memnoch után írta Anne Rice a krónikáktól részint különálló Új vámpírtörténetek sorozat első részét, a Pandorát. A kerettörténet utal csupán a Memnoch történéseire, amúgy a regény a Kárhozottak királynőjében megismert Pandoráról szól, hogy hogyan lett a római szenátor lányából vámpír, s mint éltek az ókori Antiokheiában Mariusszal, az ősök őrzőjével. Rice itt is hozza a szintet, de ez a könyv igazából csak a fanoknak ajánlott.

++
>!
Zalabai_Ági
Anne Rice: Pandora, a vámpír

Kicsit olyan érzésem volt, mintha befejezetlen lenne. Pedig élveztem olvasni. Tetszett is. De valami mégis hiányzott. :(


Népszerű idézetek

+
>!
Lancaster

Később nekem is lettek pompás tanáraim, és mire ötéves lettem, elolvastam Vergilius Aeneisét.

35. oldal

+
>!
Lancaster

– Hát Armand vámpír, a törékeny, kisfiús Armand, ő elhitte? – kérdeztem. – Armand ránézett, és meglátta Krisztus arcát – folytattam, azt várva, megerősíted-e szavaimat.
– Eléggé elhitte, hogy meghaljon érte – felelted ünnepélyesen. – Eléggé, hogy kitárja karjait a fölkelő napnak.

+
>!
Lancaster

– Kidobsz? – kérdeztem. – Azt akarod, hogy elmenjek? – ordítottam. – Ez a te házad! Most mondd meg, ha azt akarod, hogy elmenjek, és már itt se vagyok!
Megtorpant. – Nem – mondta.
Visszafordult, és megrendülten, kiszolgáltatottan nézett rám. – Ne menj el, Pandora! – mondta rekedten. Hunyorgott, mintha nem látna tisztán. – Ne menj el. Kérlek, ne! – Majd annyit suttogott: – Legalább mi megvagyunk egymásnak.
– És akkor most hová mész, hogy szabadulj tőlem?
– Csak átöltöztetem a királynét – mondta keserű mosollyal. – Lecsutakolom „az isteni mágia bonyolult és merész kinyilatkoztatását”, aztán kicserélem a jelmezét.
Eltűnt.
A violaszín estéhez fordultam. A felhőkhöz, amelyeket a hold kevergetett az üstjében, dacolva a sötétséggel. A vénséges, nagy fákhoz, amelyek azt mondták: hágj föl ágainkra, öleléssel fogadunk! A szétszórt virágokhoz, amelyek azt mondták: mi vagyunk az ágyad, feküdj le ránk!
Így kezdődött a kétezer éves pörpatvar. Mely azóta is tart…

190. oldal

+
>!
Lancaster

– Te hívtál! – mondtam könnyeimen át a királynénak. – Te szólítottál ide! Megteszek mindent, amit akarsz!
Lassan fölemelkedett jobb karja, fölemelkedett combjáról, előrenyúlt. Ujjai leheletfinoman hajlottak az álom hívogató mozdulatára, ám ezúttal nem mosolygott fagyott arca.
Láthatatlan és ellenállhatatlan háló borult rám. Az ő köszöntésre nyújtott karjából áradt, puhán, szelíden, simogatón. Arcomat és testemet végigborzongatta a gyönyörűsége.
– Könyörgök, Akasa! – szólt Marius halkan. – Kérlek Inanna nevén, kérlek Ízisz nevén, kérlek minden istennő nevén, ne bántsd!
Marius nem érti! Marius sohasem ismerte az ő kultuszát! De én igen! Én tudtam, hogy az Ő vérivó gyermekei bírákul adattak a gonosztevők felett, és egyedül a bűnösökből ihattak az Ő törvényei szerint!

179. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marius
+
>!
Lancaster

– Idefigyelj, Lydia – mondta apám. – Találkoztál valaha olvasmányaidban a „jegyesség” szóval?
– Igen, apám, természetesen!
– Nos, ezek az álmokat kergető csavargók mit sem szeretnek jobban, mint eljegyezkedni egy tízéves lánnyal, ugyanis ez azt jeleni, hogy a lány még nem elég érett a házasságra, ennél fogva a vőlegény évekig élvezheti a szabadságot, anélkül, hogy az imperator helytelenítésétől kellene tartania. Bevett szokás.
– Nem, nem, apám! – mondtam. – Sohasem felejtem el őt!
Azt hiszem, másnap elfelejtettem.

44. oldal

+
>!
Lancaster

„Élet, halál, újjászületés, ez nem csoda”, mondta a főpapnő. „Hogy megérted és elfogadod, ez a csoda. Magadban művelj csodát.”

68. oldal

+
>!
Lancaster

– Ó, szívtelen Anya! – suttogta. Arcát korom és vér mocskolta. A fáklyát nézte, aztán föltekintett a királynéra.
Akasa és Enkil egy rezzenéssel sem mutatták, hogy tudomásuk lenne a föld színén lezajlott mészárlásról. Nem látszott rajtuk helyeslés, hála, semmiféle jele a tudatosságnak. Nem lehetett leolvasni róluk, hogy tudatában lennének a lángoló szövétnek jelentőségének, vagy Marius gondolatainak.
Ez volt Marius vége. Így lett vége annak a Mariusnak, akit ismertem és szerettem.

233. oldal

+
>!
Jean

Mi egyetlen varázsitalt ismerünk, és az a vér.

11. oldal

+
>!
Jean

Élet, halál, újjászületés, ez nem csoda. Hogy megérted és elfogadod, ez a csoda. Magadban művelj csodát.

68. oldal

+
>!
Lancaster

David Talbot, akinek nevét valamennyien ismerjük a Talamascából, a természetfölötti nyomozóinak tiszteletreméltó rendjéből, hiánytalanul átköltöztette lelkét és asztráltestét egy másik emberbe. Az a porhüvely egy testtolvaj birtokában volt, akit te elűztél. És amint horgonyt vetettél a fiatal testben, benne is maradtál, hetvennégy esztendőd összes gátlását, értékét és tudását beleírva az ifjú sejtekbe.
Davidet, az Újjászületettet, ezt a fénylő hindu szépségű, robusztus brit egészségű Davidet tette vámpírrá Lestat, Sötét Fortéllyal művelve újabb csodát és követve el már megint egy bűnt, kortársai és az öregek botránkoztatására.
És mindezt a legjobb barátod tette veled!
Hát Isten hozott a sötétségben, David. Isten hozott Shakespeare „változékony hold”-jának birodalmában.

16. oldal


Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el