Lestat, a vámpír (Vámpírkrónikák 2.) 91% 214 csillagozás

Gondolkoztam rajta, hogy levonok egy fél csillagot, mert a sok-sok szál kicsit szétforgácsolja a történetet, de mégsem, több okból. Először is, mert Anne Rice profi módon kezeli a történelmi korokat és a mítoszokat, és úgy szövi beléjük a vámpírtörténeteket, hogy hiszek neki. Másodszor, mert minden egyes mondatot úgy fogalmazott meg, hogy érzem, ahogy éget a nap, érzem az éhséget, a föld hűvösét, a szemfogakat a torkomon, vagy akár az ember vér ízét a számban. Harmadszor pedig azért, mert ez a könyv tulajdonképpen egy sorozat része, egészen az elejéről, és valószínűnek tartom, hogy a benne leírt történetek jól bevezetik a későbbi eseményeket.

HammerWorld No. 184 / 2006. május
Majd’ 10 évvel az Interjú a vámpírral után, 1985-ben jelent meg annak folytatása, a Vámpírkrónikák 2. része, a Lestat, a vámpír. Nálunk ’95-ben jött ki, így ideje volt már ennek az igényes és méltó, keménykötésű újrakiadásnak.
Ahogy a cím jelzi, itt már Lestat a főszereplő, aki hosszú, föld alatti álmából épp az Interjú… sikerének (és a rock zenének!) a hatására ébred fel. Az első részben Louis által gonosznak és önzőnek lefestett Lestatról kiderül, hogy nem is egészen az, vagy legalábbis sokkal összetettebb jellem annál. Nem csak Lestat, de a vámpírok múltjára is fény derül a könyvben (mely utóbbit a 3. rész, a Kárhozottak királynője teljesíti ki) – lenyűgöző, logikusan felépített mitológiát alkotott Anne Rice! Emellett nem kevés filozófikus, érdekes részt is rejt a kötet – na meg sok-sok izgalmat. Valóban a kortárs fantasy/horror egyik legjobbja. A rockról írott dolgok közül egyet idéznék is, olyan szép: „Most tudtam meg, amit egy könyvben sem olvashattam a rockról, a primitívnek és a tudománynak erről az eszelős nászáról, erről a vallási őrjöngésről. Igen, a ligetben voltunk! Egyek voltunk az istenekkel!”
Mindennek fényében kissé tartok a Broadway-n is bemutatásra kerülő Lestat musical-től, aminek Elton John a zeneszerzője – bár a www.lestat.com képei alapján látványos a darab, s Anne Rice is elégedett vele.

Egyszerűen nincsenek rá szavaim. Az Interjú a vámpírral után azt hittem, ezt nem lehet felülmúlni, de úgy tűnik, tévedtem. Méghozzá nagyot! És most megint ezt érzem, és remélem, hogy újra tévedni fogok. :) Már az Interjúban is imádtam Lestat karakterét, ezek után valósággal rajongok érte. Jó volt, hogy az előző kötet történéseit Lestat szemszögéből is megismerhettük. Teljesen át tudtam érezni minden egyes mondatát, a leírások továbbra is csodálatosak, különösen elvarázsoltak a filozofikusabb részek. Akárcsak a dalszövegek az utolsó fejezetben. Ha lehetne, hat csillagot adnék rá, számomra mától ez a vámpírkönyvek könyve. :)

Első Anne Rice regényem volt még anno, és azóta imádom Lestatot. Az általam olvasott Rice regények közül ez a kedvencem, de az összes vámpíros könyv közül is ez a kedvencem. Rice valami rettentő profi. Csak dicsérni tudom.

Szerintem nem rossz, habár némely helyen kissé túlárad az érzelmesség de alapvetően fogyasztható.

Nagyon szeretem Anne Rice Vámpírkrónikáit, ez az egyik legjobb része! Izgalmas, sok szereplőt és helyszínt megismerhetünk, jobb az Interjúnál is, és érdekes volt látni, hogy Lestat mégsem olyan amilyennek Louis leírja az Interjúban :)

Színes a világa, élnek a szereplői, tipikusan a kézberagadó könyvek népes kasztjának tagja. Legalábbis 5 percnél hosszabb időre csak akkor váltam meg tőle, mikor már muszáj volt aludni… komolyan csoda, hogy el sem lettem ütve és a jegyeim sem kezdtek mélyrepülésbe.

3.5 csillag és nem több, persze ha 23 évesen – amikor először olvastam – kellett volna osztályoznom, habozás nélkül ötöst kap. Egyike azon kevés könyveknek, amit angolul és magyarul is többször átrágtam, akkoriban a Vampire szerepjáték lázában égtünk, és Anne Rice volt az istennő :) Néhány éve megpróbáltam újraolvasni és keserves csalódás volt, a fiatalabban szépnek tűnő próza inkább nyögvenyelős szenvelgésnek tűnik már. Így változik az ember ízlése :)

Mar az Interju a vampirralban is felfigyeltem Lestatra, es egeszen megszerettem a karakteret, de igazabol itt ert be nalam a megszeretese. Egy elet is keves lenne, hogy vegig irjam mit szeretek benne, mert sokszor szetszedem a karakteret elemeire, es meg akkor sem kapom meg az igazi valaszt. Eppen ezert zsenialis Anne Rice! Remekul irja meg a konyveit, egy olyan vilagot teremtve, ami mar az elso oldalak utan lebilincseli az olvasot, es nem engedi el a konyvtol amig a vegere nem er. Kulon kiemelnem, hogy mennyire elvezetesek voltak azok a reszek amelyekben Lestat szemszogebol lathattuk az elozo konyv cselekmenyeit, sajnaltam volna, hogy ha ezektol a jelenektol megfosztanak. :) Osszesegeben ez a konyv melto folytatasa az Interju a vampirralnak. Anne Rice mindig felul tudja mulni onmagat, es szerintem ez a sorozat igazi varazsa! :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nekem az első rész kicsit jobban tetszett, de ez is nagyon jó regény volt. Lestat-ról más kép alakult ki benne az előző kötetben. Itt egy igazán szimpatikus vámpír volt: szenvedélyes lázadó, aki követ el hibákat, de bizony nem igazán tanul belőlük. Sokkal több képességét mutatja meg, mint az Interjúba, hisz sokat titkolódzott. Aki nem nagyon kedveltem az Armand volt: láthatóan mindig a bosszú hajtja, szeszélyes és legkisebb sértődés miatt már gyújtogat. Nagyon tetszett még Marius, aki minden vámpír között a legszimpatikusabb.
A vámpírok története érdekes volt, habár még van egy csomó kérdés, amire választ csak később kapunk.